Íme itt a júliusi vlogom, ami szerencsére nem lett 3/4 óra hosszú, mint az előző volt ("csak" 30 perc :D). Igazából ez olyan szokásos vlog lett a kétgyerekes hétköznapokról, sok-sok unboxinggal, egy kis bosszankodással egy elrontott webshopos rendelés miatt, meg egy kis ügyintézéssel, aminek az eredménye egy nagyon béna fotó az új jogsimon. :D Ha kíváncsiak vagytok rá, megnézhetitek IDE kattintva.
A visszajelzéseitek alapján úgy tűnik, hogy nagyon szerettétek ennek a sorozatnak az első részét, amiben bloggeranyukákat kérdeztem ITT. Úgyhogy ennek örömére már itt is vagyok a következő a felvonással, amiben öt gasztrobloggert faggatok. Azt hiszem egy nagyon színes és - ha lehet ilyet mondani - változatos társaságot sikerült összehoznom a Ti segítségetekkel, hiszen ezúttal is szavazhattatok Facebookon. Fogadjátok szeretettel az öt gasztrobloggert: Judit (Csak a Puffin), Mariann (Bazsalikomos kert), Zita (Zizi kalandjai), Évi (Anyaként is fitten), Pál (Serpenyő Virtuóz).
1. Elkészülés után kb. mennyi ideig szoktál "stylingolni" egy ételt, mielőtt lefotózod?
Judit (Csak a Puffin): A blogra készülő posztok esetén 10-15 perc lehet a stylingolásra szánt idő. Bár rengeteg tányér, pohár, szalvéta, és egyéb kiegészítő összegyűlt az évek alatt, nem szoktam végigböngészni az összeset, hanem mindig az aktuális kedvencekhez nyúlok, így viszonylag gyorsan össze is tudom állítani a "kompozíciót". Annyi rutinom már van, hogy nagyjából átlátom, mi az, ami érdemes lesz fotózásra, és mi nem, ezért egy világosbarna levesnek például neki sem állok:) Komoly munkáknál ennél jóval több időt fordítok a stylingolásra, olyankor nem ritka, hogy egy órát is eltöltök egy-egy étellel. Már ha kibírja persze az étel:)
Mariann (Bazsalikomos kert): Ha otthon vagyunk, akkor csak 1-2 percet töltök vele, mert a kislànyaim nehezen bírják a "még ne egyél bele, lefotózom" című mondataimat. :D De ha összegyűlünk a #csajszombat csajokkal vagy Szendeff Lőrinccel nekiállunk fotózni, akkor fél óra simán elmegy mire összeáll a tökéletes kompozíció. Nagyon élvezem az ilyen jellegű időtöltést, nagyon sok kreativitást bele lehet vinni egy-egy képbe.
Zita (Zizi kalandjai): Ha a Mit eszik a vega gyerek? sorozatához készül a kép a blogomra, akkor tálalom az ételt a fiúknak, közben megkérem a nagyobbik kisfiamat, Ádámot, hogy jöjjön és a tányér mellé tegye le a zsurmi kezeit és már lövöm is a fotót. A styling annyiból áll, hogy mellé teszi Ádám a kezeit, vagy még odarakunk egy vagy két játékot a tányér mellé. :) Viszont, ha külön nagy bejegyzés készül egy ételről, akkor a styling legalább 15 percet vesz igénybe, de ekkor a gyerekeim nincsenek mellettem. Ha ők is otthon vannak, akkor mindenre 3 percem van! :) Amikor még nem voltak gyerekeim, akkor egy szombat vagy vasárnap elkészítettem legalább négy ételt, főztem, stylingoltam, fotóztam és már este is volt, szóval akkor sokkal több időt tudtam rá szánni.
Évi (Anyaként is fitten): Nagyon sok mindentől függ. Van, hogy pár perc elég ahhoz, hogy szépen tudjam tálalni az elkészült ételt, majd fotózni, de néha bizony több idő kell ahhoz, hogy tökéletesen meg legyek elégedve a végeredménnyel. De nem csak a tányèrt kell megkomponálni. Fontos még a háttér és kellékek (amiket folyamatosan bővítek) kiválasztása és van, hogy várni kell a megfelelő természetes fények kialakulására ahhoz, hogy ínycsiklandó képeket készíthessünk.
Pál (Serpenyő Virtuóz): Általában úgy alakítom a körülményeket, hogy mire az étel elkészül a díszlet már a helyén legyen, és csak a tányér kerül a már megterített asztalra. Persze néha ekkor derül ki, hogy a fények nem úgy esnek oda, ahogy elképzeltem, és kezdhetem előlről az egészet, de ez a szépsége a dolognak! Ez nagyjából 20-30-40 perc előkészületet jelent, de vannak olyan képek is, amihez külföldről rendelek kelléket, így akár több hét is eltelik, mire valóban összeáll a kép.
2. Mi a kedvenc konyhai eszközöd és miért?
Judit (Csak a Puffin): Nem nagyon tudok ilyet mondani. Persze szeretem a saját konyhámban a jól bevált eszközeimmel készíteni az ételeket / sütiket, de nem igazán van olyan eszköz, ami nélkül nem tudnék meglenni. Ha nem ehetnék chili con carnet, túrógombócot, vagy túró rudi tortát, azt sajnálnám, de ha bármelyik konyhai eszközről le kellene mondanom, azt könnyen túlélném.
Mariann (Bazsalikomos kert): Legalább egy jó kés mindig kell hogy legyen nálunk, így ha nyaralni megyünk, akkor is viszem magammal a kedvencemet. Nagyon sok idő, energia és idegeskedés megspórolható vele, ha nem életlen, rossz minőségű kést használ az ember. A másik kedvencem a haltisztító olló. Sokat horgászunk és a hal megtisztítására évek óta ugyanazt az egy ollót használjuk. Az olló egyik külső éle a pikkelyező rész, maga az olló pedig sokkal jobban használható a tisztítás során, mint egy kés.
Zita (Zizi kalandjai): A kedvenc konyhai eszközöm a multifunkciós robotgépem, noha nem használom minden funkcióját. A leggyakrabban turmix készítésére használom, az aprító részét pedig zöldségek aprítására, datolyagolyók és nyers torták készítésére, vagy akár mandulavaj vagy kesudióvaj is készíthető vele, mert annyira erős. Ezenkívül még a citrusprés és a zöldség-gyümölcscentrifuga funkcióját használom viszonylag gyakran. Ez a kis szerkezet nagyon megkönnyíti az életemet a konyhában.
Évi (Anyaként is fitten): A robotgépem és a konyhai mixerem, amik elengedhetetlenek számomra, ha csak a mindennapokat nézzük, de mivel egy gasztroblogot vezetek, sokszor igénybe kell vennem a segítségüket, nem beszélve arról, hogy a kislányom mellett megkönnyítik az életem ezek a háztartási gépek. Szinte nincs nap, hogy ne használnám ezeket az eszközöket, még egy lakatlan szigetre is magammal vinném őket...
Pál (Serpenyő Virtuóz): Jelenleg épp az új gránit bevonatos serpenyőim a top kiegészítők, mivel az egész konyhát nemrég újítottam, így még nincs 1-1 kedvenc. Az új főzőlap miatt szinte minden konyhai edényt le kellett cserélni a repertoárból. Még nem tudom, hogy szeretem-e az új főzőlapot, de azon kívül, hogy szép, nem sok pozitív tulajdonságát találtam meg! (Na jó, egyenletesen lehet rajta forralni a vizet, de macerás takarítani) :)
3. Volt már olyan, hogy készítettél valamit amiről azt hitted hogy finom lesz, de végül nem olyan lett, mint amilyennek eltervezted?Ilyen esetben mit csinálsz az étellel?
Judit (Csak a Puffin): Viszonylag ritka, mert ha még nem is indul jól, próbálom menteni a menthetőt, és valahogy jobbá tenni. Ha nem sikerül feljavítani, akkor vagy megesszük, és gyorsan elfelejtjük, vagy ha annyira rossz, akkor megy a kukába. De tényleg nagyon ritka az ilyen.
Mariann (Bazsalikomos kert): Nagyon szeretek érzésből sütni-főzni, közben belekóstolgatok, teszek még hozzá valamit. Ez a főzésnél nem okoz gondot, de a sütésnèl adódhatnak problémák. :) Főleg sütikészítésnél, de ilyenkor nem szoktam kidobni, inkább még készítek rá egy krémet, így nem látszik, hogy nem úgy sikerült, ahogy terveztem.
Zita (Zizi kalandjai): Inkább az fordult elő, hogy nem úgy nézett ki az étel, ahogyan elképzeltem, vagy ahogyan az adott recept fotóján kinézett... de ezek is a ronda, de finom kategóriába tartoztak. Nagyon ehetetlen ételt még nem sikerült csinálnom, esetleg csak nem igazán a mi ízlésünknek megfelelőt, ami aztán nem került az ismétlendő ételek közé!
Évi (Anyaként is fitten): Persze, szerintem ez mindenkivel előfordul aki gyakran megfordul a konyhában. Sokat kísérletezem süteményekkel mielőtt kikerül a blogra egy bejegyzés formájában és szinte mindig a férjem a tesztalany. Ő annyival el szokta intézni, ha szerinte nem volt sikeres, hogy nem baj, tejjel jó lesz! 😀
Pál (Serpenyő Virtuóz): Szerintem ez mindenkivel előfordult már, és a kísérletező kedvű gasztrobloggerek, amilyen én is vagyok, nem egyszer futnak bele ilyenekbe. :) Persze sok családi receptet főzök újra, valamint én is találok ki recepteket, illetve ötleteket nézek hozzá a neten. Sok külföldi oldalról szoktam fordítani recepteket, és ha nincs 1-1 különleges hozzávaló azt megpróbálom itthon elérhetőekkel helyettesíteni. Na ebből szokott érdekes végeredmény kisülni! :)
4. Ha csak egyetlen egy ételt ehetnél életed hátralévő részében, mi lenne az és miért pont ezt az ételt választottad?
Judit (Csak a Puffin): Málnás cheesecake brownie-t (recept ITT) ennék: ebben benne van (majdnem) minden, amit imádok egy sütiben. Csoki, málna, brownie, cheesecake.... isteni finom. Amikor pár éve felfedeztem, egyből tudtam, hogy ez nagyon jó lesz, és tényleg így is lett, azóta sem nagyon találtam ennél jobb sütit. Úgyhogy, ha csak ezt ehetném egész életemben, valószínűleg nagyon boldog lennék. :D
Mariann (Bazsalikomos kert): Valamiért a paprikáscsirke nokedlivel és uborkasalátával ugrott be elsőnek. Időigényes étel, kevés helyen ettem eddig igazán finomat, de ha jól van elkészítve, nem bírom abbahagyni.
Zita (Zizi kalandjai): Ha főtt ételről van szó, akkor az úgynevezett Buddha tálat említeném, ami azt jelenti, hogy 3, 4 vagy akár 5 féle finomság kerül a tányérra... például főtt citromos kakukkfüves quinoa, mellé párolt brokkoli, tepsiben sült füstöltpaprikás édesburgonya kockák, pirított fokhagymás füstölt tofu kockák, egy kevés paradicsom, aprított lilakáposzta, szeletekre vágott citromsárga kaliforniai paprika, avokádókrém és mindez meglocsolva egy citromos tahini öntettel. Ha ezt vizionáljuk, akkor egy csodaszép szivárvány színű tápanyagokban gazdag ételt kell látnunk magunk előtt. :) Szerintem lenyűgöző a látvány, az ízekről már nem is beszélve. Ha pedig nyers zöldséget vagy gyümölcsöt kell választanom, akkor nem tudok egyet választani, mert több kedvencem van: avokádó, fokhagyma (persze nem magában, hanem ételben), paradicsom, őszibarack és görögdinnye!
Évi (Anyaként is fitten): Egyértelműen a kijevi jércemell! Még szülés után is ezt készítette nekem Anyukàm, bármikor meg tudom enni. Imádom, ahogy a fűszervaj kifolyik belőle amikor felvágom, szinte mindig köret nélkül eszem, annyira szeretem az ízét.
Pál (Serpenyő Virtuóz): Nagyon nehéz választani, mert rengeteg finomságon nőttem fel, és nagyon változatosan étkezem általában. Viszont ha mégis választanom kellene, szerinem a Sushi nyerne, ebben biztos vagyok! :) Tudom nem egy hétköznapi étel nálunk, de egyszerűen megunhatatlan! Ezer féle variáció létezik, a lazacostól az epresig, szóval biztosan nem unnék rá egyhamar!
5. Van olyan (sztár)szakács, akivel szívesen főznél együtt? Ki az és miért ő?
Judit (Csak a Puffin): Biztos izgalmas lenne egy napot eltölteni Jamie Oliver mellett, mert kíváncsi lennék, hogy menedzseli az életét, de most épp a The Fabulous Baker Brothers testvérpár az, akikkel legszívesebben főznék - még ha ők nem is olyan nagy sztárok, akkor is. Ők ugyanis egyik műsorukban Anglia legszebb vidékeit járják be, és annyira tetszik az a közeg, amiben főznek, és amerre járnak, hogy velük szívesen főznék. Valószínűleg Dominique Ansel meghívásának sem mondanék nemet, aki New York-ban él és nemrég a világ legjobb cukrászának választották (ő a cronut "atyja" is egyébként). Biztos nagyon sok okosságot elleshetnék tőle. Ráadásul New York-ban, ami a vidéki Anglia mellett szintén a szívem csücske. :) Ó, és szívesen végigfőzném Olaszországot az Antonio Carluccio-Gennaro Contaldo párossal.
Mariann (Bazsalikomos kert): A magyar gasztronómiában több séf is van, akinek imádom a stílusát. Bár Hernyák Tomi (Hernyák Birtok, Etyek) nem a klasszikus értelemben vett szakács, nagyon szeretem és tisztelem, amit képvisel és alkot. Az instagramon egyébként több olyan embert is követek, akikkel szuper lenne egyszer egy közös munka! Ilyen például Nagy Zita (Zizi kalandjai), akivel nemrég találkoztam először egy rendezvényen, ahol kaptam tőle egy dedikált példányt a legújabb könyvéből. Nagyon szeretem a receptjeit és azt is, amilyen formában tálalja azokat! Nagyon élvezném azt is, ha az "instagram barátokkal" közösen főzhetnénk együtt, mindenki belerakva a saját stílusát, tudását.
Zita (Zizi kalandjai): Egyszer szívesen csinálnék közös főzős videót Jamie Oliver-rel a FoodTube csatornájára. Vicces lenne, bár szerintem nagyon izgulnék. Jamie egy legenda, szóval azért főznék vele, mert a kezdetek kezdetén nagy hatással volt rám, segített abban, hogy elkezdjek főzni. Ha viszont bloggert választanék, akkor a svéd-dán Green Kitchen Stories párossal, David-del és párjával, Luise-zal, valamint a 3 gyerekükkel főznék közösen (vinném a páromat és a gyerekeket én is), vagyis az ő skandináv stockholmi konyhájukban szeretnék egyszer vendégeskedni és egy óriási vegán terülj-terülj asztalkám szerű ebédet összedobni! :) Nagyon inspiráló számomra az ő munkájuk.
Évi (Anyaként is fitten): Széll Tamás. Lenyűgöz a profizmusa, amilyen precizitással készíti az ételeket az számomra csodálatos. Igyekszem minden vele készült riportot megnézni, rengeteget tanulhat tőle az ember. Remélem nemsokára az éttermébe is eljutok, és ha egyszer közösen főzhetnék vele, akkor nagy álmom válna valóra!
Pál (Serpenyő Virtuóz): Ha választanom kellene én Borbás Marcsira tenném le a voksom. Minden tévében található műsorát néztem mikor kicsi voltam, és példaként tekintettem rá, hiszen olyan szép helyeken jár miközben finomakat főz, és kóstol! Külföldiek közül Oprah vagy Martha Stuart lenne a választottam, mert elragadó személyiség mindkét hölgy, és biztos vagyok benne, hogy sokat tanulhatnék bármelyiküktől!
Ezúton is köszönöm az öt gasztrobloggernek, hogy válaszoltak a kérdéseimre. :)
Ti pedig írjátok meg vagy itt, vagy Facebookon kommentben, hogy
milyen bloggereket (pl. könyves, lakberendező, divat? stb)
faggassak a sorozat következő részében.
Szandra
Vasárnap véget ért a Gyerünk anyukám! nyolc hetes, szülés utáni regeneráló program, amiről ITT írtam Nektek részletesebben, hogy pontosabban milyen programról is van szó, ITT pedig félúton arról, hogy hogyan teltek az első hetek.
Összességében azt gondolom, hogy ez egy nagyon hasznos program és nagyon tudom ajánlani olyanoknak, akik néhány hete szültek és az orvosuk engedélyezte a mozgást, de akár olyanoknak is, akiknek már több hónapos/éves a gyerkőc, de most látják elérkezettnek az időt arra, hogy belekezdjenek valamilyen mozgásba.
Azért szuper ez a program, mert külön figyelmet fordít arra, hogy helyreállítsa a várandósság után igénybe vett/meggyengült izmokat és testtájjakat, ráadásul nincsenek benne olyan gyakorlatok, amik akár károsak is lehetnek egy néhány hete/hónapja szült nőnek. Arról nem is beszélve, hogy mivel én nem vagyok egy nagy sportember, így fontos volt számomra, hogy ne egyből egy olyan edzésprogramba vágjak bele, amitől konkrétan kilóg a belem és brutális izomlázat okoz (azt nem mondom, hogy nem volt néha egy kis izomlázam, de semmi durva). Ugyanis én olyan típus vagyok, akinek bizony el tudja venni a kedvét a további mozgástól egy olyan edzés, vagy egy olyan óra, amivel nem tudom tartani a tempót, vagy amit alig tudok végigcsinálni és olyan izomlázat okoz, hogy másnap szinte mozdulni sem tudok, engem ez nem motivál, sőt... Nem azt mondom, hogy nem kell feszegetni a határokat, ha bírjuk, de nekem az most még korai lett volna. Ez a program pont arra jó, hogy felkészít a későbbi rendszeres és intenzívebb sportolásra, szép fokozatosan szoktatja hozzá a testet a mozgáshoz. Ráadásul egy csomó hasznos tanácsot és tippet is kaptam a szoptatás alatti sportolással kapcsolatban, így szerencsére semmilyen módon nem befolyásolta negatívan a mozgás a szoptatást. És persze az sem mindegy, hogy akkor tornázhattam, amikor én szerettem volna, amikor nekem a legmegfelelőbb volt: ha éppen reggel 5-kor, akkor reggel 5-kor, vagy a délutáni alvás alatt, vagy este, amikor már minden elcsendesedett (az esetek 95%-ában az utóbbi időpont nyert :D).
Node akkor jöjjön a lényeg, az eredmények, mert gondolom leginkább ez érdekel Titeket. :) A program 8 hete alatt összesen 3 kilót fogytam, ami talán nem sok, de mivel IR-es vagyok és pajzsmirigy alulműködésem is van, így azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem rossz, meg egyre inkább azt gondolom én is, hogy nem a kilók a lényeg, hanem a centik.
Ezen kívül összesen 10 centit fogytam: 5 centit csípőtájékról, 5 centit pedig a derekamról és azt hiszem, hogy ez az előtte-utána fotókon is igen jól látszódik. És amit még durvább, hogy a program elején nagyjából 1,5 ujjnyira volt szétnyílva a hasizmom, ami bár annyira nem vészes, de a végére szinte teljesen összezáródott. Mindezt 8 hét alatt, átlagosan heti 5X30 perc mozgással értem el (plusz az IR diéta, de sajnos azt nem mindig sikerült megfelelően tartanom az elmúlt hetekben, erre nem is vagyok túl büszke...)
Nagyon boldog és elégedett vagyok, de itt korántsincs vége a dolognak, ez sokkal inkább a kezdete valaminek, hiszen ez a program megadta a megfelelő a kezdőlökést, lendületet és motivációt ahhoz, hogy újra rendszeresen mozogjak. Egyrészt van még mit ledolgoznom és formálódnom, másrészt meg nagyon jól esik a mozgás, meg maga a tudat, hogy teszek valamit a testemért és az egészségemért. Még akkor is, ha két gyerek mellett rendszerint piszoknehéz összehozni akár csak egy fél órás tornát is, de ezt meg kell tennem magam miatt. Úgyhogy folytatni fogom a mozgást egyelőre a Gyerünk anyukámmal, hiszen szuper kis edzéseik vannak még így a nyári "uborkaszezonban" is. Most heti négy tornát tűztem ki magamnak célként - jelenleg úgy látom, hogy reálisan nézve ez az, amit tudok tartani két gyerek és az egyéb teendők mellett.
Ha bármi kérdésetek van a programmal kapcsolatban, akkor írjatok
egészen nyugodtan.
Szandra
Hú de régen volt már ilyen videó és hú de sok üres flakon gyűlt össze emiatt az elmúlt hetekben, vagy inkább hónapokban. Úgyhogy többek között emiatt is nagyon vártam már, hogy felvehessem Nektek ezt a videót, meg azért is, mert igazából én nagyon szeretem másoknál is az ilyen típusú videókat, mert szerintem nagyon hasznosak. Remélem Ti is így vagytok vele, ha igen, akkor megnézhetitek IDE kattintva.
Néhány héttel ezelőtt kaptam tesztelésre a Revlon kompakt pirosítót, amiről bár önálló bejegyzést nem írtam, de megkérdeztelek Titeket, hogy esetleg érdekelne-e összehasonlító teszt két másik, szintén csíkos pirosítóval és mivel többen is írtatok, hogy szeretnétek, így most ez következik.
Három különböző márka, három különböző árkategória és azt kell mondanom, hogy három szinte teljesen eltérő termékről van szó - már ami a textúrát és a színeket illeti. Szinte tényleg csak annyi a hasonlóság közöttük, hogy mindegyik termék öt színből áll és mindegyiket lehet használni pirosítóként, vagy topperként, highlighterként és akár szemfestékként is.
A Revlon kompakt pirosító a legolcsóbb a három termék közül (3390 Ft) és megmondom őszintén, hogy nekem ez lett a legkevésbé kedvenc. Nem azt mondom, hogy rossz, de a másik kettőhöz viszonyítva nekem ez muzsikál a leggyengébben.
Eléggé puha a textúrája, már-már túl puha is és emiatt porzik is, ami nekem alapvetően nem feltétlenül jelent gondot, de itt valahogy nem az igazi. Némelyik színben nagyobb csillámok is vannak, így ha úgy használja az ember, hogy összekeveri a színeket, akkor bizony jutni fog bele csillám is. Bár ha valakinek szereti a csillámos pirosítókat, annak ez nem fog gondot jelenteni, de nekem sajnos kiemeli a bőregyenetlenségeimet és pórusokat.
Egyébként maga a színösszeállítás tetszik, visszafogott, de az élénk rózsaszín árnyalat kifejezetten üdévé teszi. Ha érdekel Titeket, akkor megtaláljátok a REVLON webshopban IDE kattintva.
A The Body Shop Shimmer Waves pirosító Coral árnyalatáról már írtam Nektek jóóóó régen ITT és bizony ez a kedvencem a három közül minden tekintetben. Nagyon tetszik ez a korallos-barackos színösszeállítás, nagyon puha és bársonyos a textúra és szerencsére ebben a pirosítóban nincsenek csillámok, viszont mindegyik színnek gyönyörű fénye van - igazából a fotó nem is adja vissza, hogy mennyire gyönyörű ez a pirosító.
6190Ft-os árával középen helyezkedik el a The Body Shop terméke, de én azt gondolom, hogy abszolút jó vétel, mert tényleg nagyon jó a minősége, jól kihasználható, gyönyörűek a színek, szinte beleolvadnak a bőrbe, egyszerűen tökéletes minden szempontból. Megtaláljátok IDE kattintva.
A mezőny legdrágább versenyzője a Bobbi Brown Shimmer Brick a Rose árnyalatban, amiről már írtam ITT Nektek. Nagy becsben tartom ezt a pirosítót (már csak az ára miatt is :D), de az a helyzet, hogy nem használom annyit, mint amennyit kellene. Merthogy az idők során rájöttem, hogy más termékekhez képest, illetve az itt szereplő másik két pirosítóhoz képest is ennek bizony eléggé kemény a textúrája...
Ettől még gyönyörűek a színek, bár nekem a tetején a legvilágosabb szín egy picit talán túl világos is, nekem az valahogy kilóg a palettából... De amúgy szépek a színek, szép fényük van és összekeverve egy ragyogó, fényes, rózsás arcpírt kreálhatunk vele, ami nekem nagyon tetszik, de bizony a textúra keménysége miatt meg kell dolgoznom ezért a szép színért.
Ha gondolkodtok csíkos pirosító/highlighter megvásárlásán, én csak ajánlani tudom, mivel szerintem sokoldalúan használhatók, de érdemes jól körülnézni, hogy melyiket érdemes megvenni, jelen esetben nálam a közepes árfekvésű lett a nyerő minden szempontból.
Nektek van valamilyen csíkos pirosítótok?
Szandra
*A Revlon pirosítót tesztelésre kaptam.
Mostanában nem szándékosan, de megritkultak a sminkes témájú bejegyzéseim és ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy ritkán sikerül akkor fotóznom, amikor minden szempontból ideálisak a körülmények (gondolom nem nagyon kell ecsetelnem ezt két gyerek mellett :D)... Éppen ezért örülök nagyon, hogy ezúttal sikerült, úgyhogy a mai bejegyzésben egyből tizenkét ajakkencét is fogok mutatni Nektek. Az elmúlt hetekben rengeteg ajakterméket kaptam tesztelésre (és ez itt nem is az összes :D) és szeretném megmutatni Nektek a kedvenceimet. Lesznek vegyesen mindenféle textúrák és finisek, olcsóbb és drágább termékek is, szóval remélhetőleg mindenki talál majd kedvére valót. Ez most nem részletes teszt lesz, hiszen ahhoz túl sok termék van itt, inkább csak amolyan benyomások, hogy miért is lett kedvencem az adott rúzs vagy szájfény, remélem szeretni fogjátok.
NYX Cosmic Metal ajakkrém - CMLC08 Speed of Light
Nem mondanám, hogy túl gyakran nyúlok metálfényű ajakkencékhez, pedig nagyon tetszenek és ennek a NYX ajakkrémnek egyszerűen gyönyörű színe és fénye van, mindemellett nagyon pigmentált, így nagyon szépen fed. Viszont úgy vettem észre, hogy kiemel minden száraz részt/egyenetlenséget az ajkakon, úgyhogy mindenképpen érdemes radírozni és hidratálni előtte az ajkakat.
L.O.V LOVicious Caring Volume szájfény - No 100 Mystic Sand
Mondhatnám azt is, hogy íme a tökéletes nude szájfény, ami nem csak csillogást, hanem színt is ad, ráadásul nekem úgy tűnt, mintha dúsabbnak is tűnnének az ajkaim, amikor ez volt rajtam. Tetszik a kissé hosszúkás applikátora is, mert szép precízen fel lehet kenni vele. Krémes, de nem ragacsos a textúrája és kifejezetten kényelmes viselet az ajkakon, mintha még ápolna is és ahhoz képest, hogy csak egy szájfény, viszonylag tartósnak mondható.
Fent NYX Cosmic Metal ajakkrém - CMLC08 Speed of Light,
lent L.O.V LOVicious Caring Volume szájfény - No 100 Mystic Sand
NYX Cosmic Metal ajakkrém - CMLC08 Speed of Light
Revlon Ultra HD Gel Lipcolor - HD Sand és HD Adore
Előre szólok, hogy ezeknek a rúzsoknak gyerek Orbit rágó illata van és sajnos közel sem olyan hosszú maga a rúzs, mint amilyennek a csomagolás alapján tűnik... :/ Ettől még magát a terméket nagyon szeretem: egyrészt az ilyen vékonyabb rúzsokat mindig könnyebb precízen felkenni, másrészt a textúrájuk is nagyon jó. Krémfinisűek, ami - hívjatok oldschoolnak, de - nekem személy szerint az örök kedvencem. Felvitelkor könnyen siklik, de mégsem csúszik ki az ajkak körvonalán kívülre és hialuronsav tartalmának köszönhetően még hidratálja is az ajkakat. Összesen hét színben tudjátok megrendelni IDE kattintva (talán hallottátok már, hogy a Revlon termékek kivonultak a Müllerekből, úgyhogy online tudtok rendelni) és én pont azt a két színt kaptam meg tesztelésre, amit magamtól is választanék: egy üde, barackos árnyalatot (HD Sand) és egy drámai, bordós-pirosas színt (HD Adore), imádom mindkettőt.
Fent Revlon Ultra HD Gel Lipcolor HD Sand, lent HD Adore
L'oréal Infallible Lip Paint Matte - 205 Apocalypse Red
Az illata miatt ez sem lesz kedvenc mindenkinél, sőt az applikátor miatt sem. Merthogy ez nem egy szivacsos végű tubus, aminek ránézésre tűnne, hanem ugyanúgy kihúzod a tubusból az applikátort, mint mondjuk egy sima szájfénynél. Viszont a kis szivacsos rész a végén elég érdekes, ugyanis van benne egy kis mélyedés, úgyhogy szokni kell a használatát, de megéri kísérletezni vele, mert ez a szín egyszerűen tökéletes. Tetszik a finise és tulajdonképpen ez a tubusos-applikátoros megoldás is, de tényleg a szín az, ami viszi nálam a pálmát ebben az esetben. Ez volt egyébként rajtam a Foreo Luna2 videóban ITT.
Max Factor Honey Lacquer ajaklakk - Indulgent Coral
Gyönyörű csomagolás és erőteljes vanília illat fogad ennél a szájfénynél és egy gyönyörű korallos árnyalat, nyárra telitalálat. A balzsam simaságát, a szájény fényét és a rúzs intenzív színét ígéri ez a termék és tulajdonképpen egyet is értek ezekkel. Merthogy valóban úgy körülöleli és hidratálja az ajkakat, mint egy ajakbalzsam, gyönyörűen fénylik, ugyanakkor színt is ad az ajkaknak, nekem bejött.
Fent: L'oréal Infallible Lip Paint Matte - 205 Apocalypse Red,
lent: Max Factor Honey Lacquer ajaklakk - Indulgent Coral
Clinique x Crayola Chubby Stick Intense - Fuzzy Wuzzy, Brick Red, Red Violet
Szeretem a chubby stickeket gyakorlatilag minden formában és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megkaptam az összes színt ebből Crayola kollaborációból, de most csak a három kedvencemet mutatom meg Nektek. Alul a Fuzzy Wuzzy egy enyhén barackos, barnás nude, a középső Brick Red egy klasszikus piros, a felső Red Violet pedig egy kékes tónusú bordós piros. Bár a termékek nevében szerepel az Intense szócska, azért mégsem annyira intenzívek mint egy rúzs, de mindenképpen erőteljesebb a színük, mint a sima chubby stickeknek. Amint láthatjátok lentebb fényes finisűek, tovább hidratálják is az ajkakat és tekerhető, rúzsceruza kialakításuknak köszönhetően bármikor előkaphatjuk és felkenhetjük őket.
Clinique x Crayola Chubby Stick Intense - fent Red Violet, középen Brick Red, lent Fuzzy Wuzzy
MAC Fruity Juicy Amplified Creme lipstick - Love At First Bite
Nem nagyon szeretek limitált kollekciós sminkeket mutatni, de ezt muszáj - már csak a csomagolás miatt is. A rúzs színe meg egyszerűen gyönyörű: vibráló, élénk pink árnyalat, ami csodásan mutat fehér bőrön, csodásan mutat lebarnult bőrön, szerintem ez a szín egyszerűen mindenkin csodásan mutat.
MAC Fruity Juicy Amplified Creme lipstick - Love At First Bite
MAC Fruity Juicy Amplified Creme lipstick - Love At First Bite
Estée Lauder Pure Color Love rúzs - Crazy Beautiful és Strapless
A nem annyira klasszikus csomagolás két klasszikusnak mondható színt rejt, amik krémfinisűek. A Pure Color Love rúzsoknál többféle textúra közül választhatunk, de én maradtam a jó öreg krémes finisnél - tudom, uncsi vagyok, de ezzel nehéz melléfogni és hát nem is csalódtam, mert igazán jó érzés viselni az ajkakon ezeket a rúzsokat. A Strapless egy rózsaszínes nude, maga a tökély, a Crazy beautiful pedig egy sötétebb, bogyósgyümis árnyalat, de ez is egy nagyon kellemes, hordható szín akár a mindennapokra is. Ami viszont talán megosztó lehet, az az, hogy a rúzsok kialakítása nem hagyományos, inkább háztető formájú (legalábbis engem arra emlékeztet) és nekem ez nem igazán könnyítette meg a felvitelt... Persze ehhez is hozzá lehet szokni, meghát maga a szín és a formula kárpótolnak ezért a kis "kellemetlenségért".
Estée Lauder Pure Color Love rúzsok, fent Crazy Beautiful, lent Strapless
Nektek melyik ajakkence tetszik leginkább?
Esetleg próbáltátok már valamelyiket?
Szandra
Nektek melyik ajakkence tetszik leginkább?
Esetleg próbáltátok már valamelyiket?
Szandra
Nagyon izgatott vagyok, mert ezzel a mai bejegyzéssel remélhetőleg egy új sorozatot indítok el a blogon. Ennek a sorozatnak az lenne a lényege, hogy öt hasonló témában író bloggernek teszem fel ugyanazt az öt kérdést és a válaszaikat megosztom veletek. Az öt blogger kiválasztásánál mindig meg foglak kérdezni titeket Facebookon, hogy kikre vagytok leginkább kíváncsiak, remélve azt, hogy ez nagyjából egybeesik azzal, hogy én kiknek a válaszaira lennék kíváncsi - ez elsőre abszolút összejött :). Szerintem ez egy jó lehetőség nektek arra, hogy akár új blogokat fedezzetek fel, illetve hogy jobban megismerjétek a bloggert.Ebben a posztban öt bloggermami válaszol a kérdéseimre:- Réka (Mennyi káosz blog), két 1,5 éves ikerfiú, Bennett és Henry, valamint hamarosan egy kislány anyukája; - Fanni (Anyabőrben blog), szintén ikres anyuka, két gyönyörűséges,1,5 éves kislány, Sára és Dorka édesanyja; - Andi (Maison blog), a 2 éves Dávid anyukája; - Viki (11gound blog), a hamarosan 1 éves, tündéri Laura édesanyja és- Bogi (Én jobban blog), az 1 éves Beni anyukája.
1. Hogyan egyezteted össze a blogolást (írás, fotózás, utómunka, események, emailekre/kommentekre válaszolás stb) a gyerkőc(ök) napirendjével? Mikor/hogyan tudsz időt szakítani ezekre?
Réka (Mennyei káosz): Csak esténként és hétvégente tudok ezzel foglalkozni. Emailjeim nem nézem minden nap, eseményekre pedig nem hívott még senki így, hogy külföldön lakunk, szóval számomra egy kicsit könnyebb talán, mint más anya bloggereknek. Na nem mintha nem mennék szívesen pezsgőt szürcsölgetni!
Fanni (Anyabőrben blog): Csakis akkor, ha a lányok alszanak. Mellettük elég pörgős a program, minden pillanatban adnak valami elfoglaltságot, így a bloggal kapcsolatos teendőimet a napom nyugodtabb időszakára halasztom. Megesett már, hogy mellettük akartam a bloggal foglalkozni, de ilyenkor mindig ott volt egy kíváncsi babakéz az utamban.
Andi (Maison blog): A blogolással akkor tudok foglalkozni, amikor Dávid alszik. Elég nehéz a munkám mellett erre is időt szakítani, így általában esténként ülök le és írok meg egy bejegyzést. Ettől eltekintve viszont egész nap a blog témáin jár az agyam, úgyhogy végülis folyton ezzel foglalkozom :)
Viki (11ground): Teljesen Laura napirendjéhez igazítva dolgozom. Akkor írok, akkor válaszolok emailekre, amíg ő alszik, fotózni és eseményekre járni pedig akkor szoktam, ha Apukája tud rá vigyázni. Jelenleg teljes prioritást élvez, hiszen még nagyon pici, így csak annyit és úgy vállalok, amennyit tudom, hogy teljesíteni tudok.
Bogi (Én jobban): A bejegyzéseket általában az “énidőmben” gondolom át, - az „énidő” nekem a szülés utáni tükörbenézős sokk óta a futás, akkor csak a gondolataimmal vagyok és előjön a legkreatívabb énem -, ekkor “írom” meg fejben a bejegyzéseim vázait. A konkrét pötyögést Beni alvás idejében viszem véghez. A fotózásokon pedig Beni is részt vesz (ő a főszereplője), az eseményekre is matricaként viszem magammal, az emailekre napközben is (például babakocsis sétálás közben, amikor Beni már félkómásan mered maga elé) szoktam válaszolni.
2. Őszintén: mennyit lát(nak) a gyerkőc(ök) telefonnal a kezedben? Milyen gyakran csekkolod napközben a különböző közösségi oldalakat, emaileket?
Réka (Mennyei káosz): Nem fogok hazudni: sokat. Így, hogy külföldön élünk, család és barátok nélkül, én meghalnék a telefonom nélkül, ez a kapcsolatom a külvilággal. Ettől függetlenül a telefonozás sosem megy az együtt töltött idő kárára, erre nagyon odafigyelek.
Fanni (Anyabőrben blog): Próbálok akkor pötyögni a mobilomon, amikor nem látják, vagy éppen nagyon el vannak foglalva valamivel, de így is jobban tudják lassan kezelni a telefont, mint én. ☺ Azt fontosnak tartom, hogy amikor együtt játszunk vagy mesét olvasunk/nézünk, akkor ténylegesen is velük legyek, ilyenkor messzire elteszem a telefont. Persze vannak olyan pillanatok, amikor muszáj gyorsan a mobilért nyúlnom, mert szeretnék valami aranyos vagy vicces pillanatot megörökíteni.
Andi (Maison blog): Igyekszem odafigyelni arra, hogy ha vele foglalkozom éppen, akkor csak az övé legyen a figyelmem, de ezt nem mindig tehetem meg. Nagyon bízom abban, hogy a szeptembertől kezdődő bölcsőde majd egy kicsit segít ezen, és amíg ott van addig dolgozom, se előtte, se utána, így nem egy egyszerre százfele figyelő anya leszek a számára.
Viki (11ground): Sajnos többet, mint szeretném.. Mivel, ha csak a játszótéren videót akarok csinálni például róla, már akkor is a telefon kerül elő ugye… De arra mindig nagyon figyelek, hogy amikor kettesben vagyok vele, akkor a figyelmem rá irányuljon, és ne olyankor emailezgessek.
Bogi (Én jobban): Sajnos nagyon gyakran. Állandóan a kezem ügyében van a telefonom, vagy azért, mert Beni egyik szupercuki vagy épp szuperülnemcuki pillanatát örökítem meg, vagy azért mert a közösségi oldalakat, emailjeimet bújom. Most jutottam abba a fázisba, hogy tudatosan tartok telefonmentes órákat napközben és őszintén szólva nehéz megállnom, hogy ne pillantsak a telómra órákig, tényleg tud függőséget okozni az internet.
3. Sokan ördögtől valónak tartják, ha egy kisgyerek tableten/okostelefonon játszik/néz valamit. Mit gondolsz erről?
Réka (Mennyei káosz): Mindenki azt csinál amit akar - olyan jó lenne, ha 2017-ben az emberek megtanulnának végre a saját dolgaikkal foglalkozni! Nálunk pont nem telefonoznak és tableteznek, de helyette néznek TV-t. Na bumm,lehet ítélkezni.
Fanni (Anyabőrben blog): Nálunk ez még annyira nem érezhető, mert valahogy se a telefon se a tablet nem köti le pár percnél tovább a lányokat. Én nem tartom rossz dolognak, ha jól kezeli a szülő és a gyerek is. Tapasztalatból tudom, hogy bizony vannak olyan nehéz helyzetek, amikor kevés a szülő kreatív tárháza, viszont egy okos kütyü ügyesen helyt áll, például, amikor két gyerek sír az autó hátsó ülésén, akkor jól tud jönni a YouTube mese lejátszási listája.😊
Andi (Maison blog): Én az ideális egyensúly megtalálásának híve vagyok. Kétévesen tudja már, hogy mi az a YouTube és látta már az Instagramot is, de tudok neki nemet mondani, még akkor is, ha hisztizik, hogy motoros videót akar nézni. Van egy határ nálam, amit semmiképp sem engedek átlépni.
Viki (11ground): Senki más nevében nem szeretném eldönteni, hogy mi a jó. Biztosan van az a pont, amikor minden kötél szakad, és odaadja az ember a gyerek kezébe a telefont. Nekünk eddig teljesen bevált a telefonmentesség, ami alól az egyetlen kívétel, amikor telefont nézhet, ha Apukája edzőtáborban van és vele Skypeolunk vagy, ha az Ausztriában élő Anyukámat hívjuk szintén így fel. Ezeket leszámítva mindig inkább a kiskapukat keressük, amivel le lehet foglalni.
Bogi (Én jobban): A Beni előtti időkben én sem értettem egyet azzal, ha láttam egy kisgyereket, aki a tabletet bámulva üldögél. Aztán jött Beni, a kevés alvás, a hiszti, a hosszabb autós utazások és bizony ezekkel együtt jött a telefon is dalokkal, mesékkel. Úgy gondolom, hogy ahogy nagyjából mindenben az élet területén, itt is az arany középutat kell megtalálni a teljes tiltás és a 24 órás meseáradat között.
4. Úgy láttam mindannyian "bevonjátok" valamilyen szinten a gyerkőcö(ke)t a blogolásba és megjelenik itt-ott fotókon. Hogyan reagálsz majd arra, ha mondjuk később azt mondja, hogy ez nem tetszik neki?
Réka (Mennyei káosz): Ha esetleg pár év múlva azt mondanák a gyerekek, hogy ők ebből többet nem kérnek, akkor azt tiszteletben tartanám, és többet nem fényképezném őket a blogra, instagramra.
Fanni (Anyabőrben blog): Számomra ez még mindig egy dilemmát okozó kérdés, hogy mennyit mutassak a lányokból. Mivel az anyaság kiemelkedő szerepet foglal el a blogomom, így szinte elkerülhetetlen hogy Sára és Dorka megjelenjenek egy-egy bejegyzésben vagy képen. Természetesen örömmel és büszkén mutatom meg a szép vagy éppen vidám pillanatokat, de már nem szeretném elárasztani a hírfolyamomat a róluk készült fotókkal. Amennyiben később még ennyire sem szeretnének szerepelni a blogon, tiszteletben fogom tartani a kérésüket, úgy ahogy most is szem előtt tartom, hogy vannak pillanatok, amelyeket megtartok magunknak és nem osztom meg a „nagy” közönséggel.
Andi (Maison blog): Mindig tudatosan odafigyeltem arra, hogy olyan fotót vagy történetet ne osszak meg róla, amit nagyobb korában kellemetlennek tartana. Előfordul, hogy nem akarja, hogy lefotózzam és olyan is van, amikor örömmel pózol. Rábízom, nem erőltetem. Ő egy nagyon nyitott és barátságos gyerek, szerintem nem fog ez gondot jelenti a számára, de ahogy nő egyre kevesebbszer szerepeltetem. A blogon ismét inkább én vagyok a középpontban és ez így természetes.
Viki (11ground): Természetesen ez nem egy kötelező dolog. :D A blogon egyébként igyekszem inkább építő jellegű tanácsokat és tippeket írni, amik remélem, hogy hasonló cipőben járó Anyukáknak segítenek, de sose olyan dolgokról, amik majd később Laurát esetleg zavarba hozhatnák. A személyes instagramomon kap ugye nagyobb szerepet, ott viszont kifejezetten nem szeretnék amiatt másképp viselkedni, mert ennyi vagy annyi követőm van. De egy határt ott is húztam magamnak, ami alapján válogatom a feltöltött képeimet, és remélem, ezzel megelőzöm azt, hogy Laurát ez bármilyen módon kellemetlenül érintse majd.
Bogi (Én jobban): Hogy ne tetszene már neki, hiszen annyira cuki! ☺ Viccet félretéve, nagyon remélem, hogy ilyet nem fog mondani, mivel a blogot emlékként szánom neki is, gondosan kinyomtatva, lefűzve a bejegyzéseket, amit majd, ha nagyobb lesz, egyszer odaadok neki. Persze ezelőtt tudom, hogy még vár rám a dackorszak meg a kamaszodás, amikor anyuci és az ő írásai nem lesznek rajta a top 100-as listán (sem), de remélem minden ilyen és egyéb problémáját az életében meg fogunk tudni beszélni.
5. Van olyan gyereknevelési "elv" vagy szabály, amit az idők során feladtál, vagy esetleg olyan, amihez minden körülmények között ragaszkodsz?
Réka (Mennyei káosz): Az egyetlen dolog, amihez ragaszkodom, az az, hogy mindig kell a gyerekekre időt szánni, és nem az ovónéninek, tanárnéninek vagy a bébiszitternek kell felnevelnie őket, hanem nekünk, szülőknek. A karrier, a szórakozás, az utazgatás- minden várhat.
Fanni (Anyabőrben blog): A következetességhez mindig próbálom tartani magamat, illetve az egyenlő figyelemre is nagyon törekszem. Szeretek laza szülő lenni, aki benne van minden mókás dologban, a gyermeknevelés „sötét oldalával” pedig néha nehezen birkózok meg. Arra törekszem, hogy pontos és érthető szabályokat tanítsak meg Sárának és Dorkának, amelyek mellett azért belefér, hogy olykor-olykor mesét nézzünk egész délelőtt pizsamában vagy néha nasit együnk uzsonna helyett.
Andi (Maison blog): Ragaszkodom ahhoz, hogy egy szabad gondolkozású, másokat elfogadó és empatikus férfit neveljek :) Semmit se tiltunk neki, csak azt, ami veszélyes ránézve vagy mások számára. Mindig kíváncsiak vagyunk a gondolataira, a véleményére, tiszteljük és elfogadjuk olyannak, amilyen. Nem akarjuk megváltoztatni, csak segíteni és támogatni abban, ami a boldogságot jelenti majd a számára.
Viki (11ground): Alapvetően nem vagyok egy nagyon szabálykövető ember, szerintem életemben először van valami, amiben sikerül betartanom minden olyan ‘szabályt’, amit felállítottunk magunknak még a terhességem alatt a férjemmel. Nagyon hiszek a napirend fontosságában például (jó azért nem görcsösen percre pontosan betartva), valamint abban, hogy a boldog szülőknek boldog gyerekeik vannak. Ez sokszor önzően hangozhat, de igenis az is alapja szerintem a gyereknevelésnek, hogy tegyünk magunkért és a kapcsolatunkért is, annak érdekében, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott családban nőhessen fel a gyerekünk.
Bogi (Én jobban): Óóóó, nagyon sok, például a fent említett telefonos mesenézés az egyik, amiről úgy gondoltam, hogy „na az én gyerekem biztos nem”, ezenkívül pár szájra puszi is elcsattant már, holott korábban erre is azt mondtam, hogy ilyet nálunk soha. Az, hogy hisztivel ki tud tőlem zsarolni dolgokat, számomra is hihetetlen, de igaz. Amihez ragaszkodom az a külön ágyban alvás és valamiféle napirend betartása, ami nyilván nincs kőbe vésve, de nem szeretem, ha totálisan felborul az evés-alvás-játék rendje.
Ezúton is hálásan köszönöm az öt bloggeranyukának, hogy megosztották
velünk a válaszaikat. :)
Tőletek pedig nagyon várom a visszajelzéseket ezzel a bejegyzéssel
kapcsolatban, főleg, hogy kíváncsiak lennétek-e újabb
ilyen posztokra más témában?
Szandra



























