Az elmúlt kb. fél évem nyilvánvalóan nem arról szólt, hogy egyfolytában bloggerrendezvényekre járkáltam volna, de az elmúlt napokban olyan szerencsésen alakulta a dolgok, hogy nagy örömömre négy eseményre is eljutottam és ha már így történt, akkor csináltam róla egy jó kis vlogot Nektek,. Szóval ez most kicsit más lesz, mint az előző vlogok, de remélem ez is tetszeni fog Nektek. Ha kíváncsiak vagytok rá, megnézhetitek IDE kattintva.

Mondhatnám azt is, hogy tulajdonképpen ez most történelmi pillanat a blogon - vagy valami olyasmi -, hiszen ez itt kérem szépen a legeslegelső Tarte sminkem. És igazából ezt is annak köszönhetem, hogy a szuper kis fórumomon, a For Her Fórumon pár nappal ezelőtt valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy a Tarte weboldalán ingyenes a szállítás és hát bizony ki is használtam ezt a remek lehetőséget. Amikor felmentem a weboldalra, nem volt semmi konkrétum a fejemben, hogy mit szeretnék rendelni, de amikor megláttam ezt a kis palettát, azonnal beleszerettem és úgy döntöttem,  ő lesz a "kiválasztott".  Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy jól döntöttem-e, akkor olvassátok el ezt a tesztet.

Ahogyan a nevében is benne van, ez egy pici, kompakt paletta, nem műanyag, hanem olyan kemény papír - tudjátok, cardboard, aminek még mindig nem tudom mi a magyar megfelelője... :D Sajnos koszolódik rendesen már pár használat után is, szedi az ujjlenyomatokat, dehát ez van. Kis tükörke is van benne, valamint hat darab gyönyörűséges, meleg tónusú szemfesték, vegyesen matt és fényes színek. Ennyi, nem több és nem is kevesebb. Ezzel a palettával simán össze lehet hozni egy szolíd, hétköznapi sminket, de akár egy kicsit merészebb, alkalmi sminket is.

Nézzük sorban a színeket: a bal felső "drive" egy matt bőrszín, tökéletes alapszín, remekül használható satírozáshoz és elengedhetetlen ahhoz, hogy igazán természetes legyen az átmenet a színek között a szemsminkünkben. Mellette a "stylin" egy matt tejcsoki szín, ezzel remekül tudjuk mélyíteni és egy kicsit füstösíteni, vadítani a sminkünket. Jobb szélen felül a "boss" egy metálfényű bronzos árnyalat, egyszerűen gyönyörű. Ahogyan az alsó sorban bal szélen a "hype" is, ami egy metálfényű, meleg tónusú, rezes beütésű arany árnyalat. Mellette középen a "crisp" egy matt, narancsos beütésű, meleg tónusú középbarna. És végül lent jobb oldalon a "dominate" egy fényes, rózsaszínes-bordós-szilva szín, hát nálam ez a szín a legnagyobb szerelem a palettában.

Ami a szemfestékek állagát illeti: a fényes színek textúrája egy álom, már-már krémesek, nagyon-nagyon pigmentáltak és annyira fényesek, hogy már-már világítanak. És ugyanez igaz a matt színekre is, bár ezek picit azért porolnak, de ettől még gyönyörűen satírozhatók, egyszerűen remekül működnek a szemhéjon és tartósak is - mondom ezt úgy, hogy én szemhéjalappal próbáltam őket, de én minden szemfesték alá teszek alapot. Most nézzétek meg, mennyire szépek:

Egy szó mint száz: imádom ezt a palettát úgy ahogy van. Használom, amikor csak tehetem, nagyon örülök, hogy megrendeltem és ha ezután utaznék valahova, tuti, hogy ez dobom majd a neszesszerembe.

Ti próbáltatok már valami a márkától?

Szandra

A mai videóban egy csomó újdonságot fogok bemutatni Nektek. Tudom, hogy nemrég volt hasonló videó, de ilyenkor ősszel a cégek rengeteg új termékkel állnak elő, én meg csak kapkodom a fejemet, mert azt sem tudom, mit próbáljak ki először. :) És ezúttal egy szuper nyereményjátékkal is készültem, egy elég jó kis ajándékcsomagot fogok kisorsolni. Részletek és jelentkezés ITT.

Most már nagyjából két hónapja használom a The Ordinary márka két termékét, úgyhogy azt hiszem itt az idő, hogy beszámoljak Nektek a tapasztalataimról. Szerintem még soha nem voltam ennyire lelkes és izgatott arcápoló termékekről, de egyszerűen még mindig nehéz felfognom, hogy valami, ami ennyire olcsó, hogyan lehet ennyire jó?! Na jó, most, hogy már az elején lelőttem a csattanót, megosztom Veletek, hogy miért is lettek nagy kedvenceim ezek az arcápolók.

Amikor elkezdtem nézegetni a The Ordinary szérumokat, eléggé bizonytalan voltam, hogy melyiket is rendeljem... Volt, ami a szoptatás miatt eleve kiesett, közben meg természetesen bújtam ezerrel a véleményeket és végül erre esett a választásom. Ez csak azért érdekes, mert nem feltétlenül problémás a bőröm - mármint persze hogy az, csak úgy értem, hogy nem igazán pattanásos, csak néha jön ki egy-kettő. Viszont tetszett, hogy ez a termék többek között azt ígéri, hogy szabályozza a faggyútermelést, ami bizony ráfér a kombinált bőrömre, valamint segíti a bőrhibák és eltömődött pórusok elleni küzdelmet. Arról nem is beszélve, hogy illat- és színezékmentes.

Mivel rengeteg véleményt olvastam róla, így nem volt számomra meglepetés, hogy ez egy igencsak nyálkás szérum, ami a bőrre felkenve ragacsos érzetű. Kell pár perc, hogy ez a ragadós-tapatós érzés eltűnjön, éppen emiatt én csak este használom. Illetve azt vettem észre, hogy felvitel után néha enyhe bizsergést is érzek, de nem mindig - még nem jöttem rá, hogy ez mitől függ. 

Viszont megéri ez a pár perces kellemetlenség, mert tényleg csodákat tett a bőrömmel: a homlokomon rendszeresen megjelennek apró kis puklik, amik nem pattanások és messziről nem is igazán látszódnak, de ezek teljesen eltűntek már pár nap használat után. Amióta használom, nem volt egyetlen pattanásom sem, bár azt nem tudhatom biztosan, hogy ez ennek a szérumnak köszönhető-e, de azért általában minden hónapban van legalább 1-2 pattim, most pedig az elmúlt két hónapban egy se jött ki. Ezen kívül csökkentette a faggyútermelődést is.

Nekem ez a szérum 5/5, az egyszerű, de funkcionális csomagolásról nem is beszélve, engem meggyőzött és biztos, hogy fogok még rendelni belőle, már ha valahol lesz raktáron, mert szinte mindig hiány van belőle.

The Ordinary Natural Moisturizing Factors + HA

Ez a krém nagyon meglepett - annak ellenére, hogy erről is rengeteg véleményt olvastam. Nagyon-nagyon sűrű, éppen ezért kissé nehéz kinyomni a tubusból. Biztos, hogy szét kell majd vágnom, ha már kevés lesz benne, talán egy ennyire sűrű állagú krémnek nem is ez a legmegfelelőbb csomagolás... A sűrűsége miatt kicsit meg is ijedtem, hogy sok lesz a bőrömnek, de nem az. Sőt, igazából télre szerintem kevés lesz neki, de a melegebb hónapokban tökéletes éjszakai hidratáló krém volt, illetve sokszor még nappalra is ezt használtam fényvédővel kiegészítve. Sűrű állaga ellenére nagyon gyorsan beszívja a bőröm, pont megfeleően hidratál, rugalmas lesz tőle a bőröm, nem zsírosít, nem irritál és nagyon jól lehet sminkelni rá. De télre kevés lesz nekem és ez nagy szívfájdalom, meg az is, hogy elég gyorsan elfogy ez a kis tubus (de úgy láttam van már belőle 100ml-es verzió is).

Ha esetleg kedvet kaptatok ti is a The Ordinary termékekhez, akkor íme néhány lelőhely:

https://www.cultbeauty.co.uk/the-ordinary (én innen rendeltem)

http://theordinary.com/?lang=en

https://tinamu.hu/hu/markak/the-ordinary

https://skinsmart.hu/markak/deciem/ordinary.html

https://www.beautylish.com/b/the-ordinary

https://www.victoriahealth.com/brand/The-Ordinary/1053

https://www.lookfantastic.com/brands/the-ordinary.list

Ti próbáltatok már valami a The Ordinarytól?

Szandra

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még havonta csináltam kedvences videókat...? :D Igazából nagyon szeretem ezeket a videókat, de úgy döntöttem, hogy nem erőltetem őket és ha egy hónapban nem gyűlik össze annyi új kedvenc, akkor nem fogok kedvences videót csinálni. De ilyen hosszú kihagyás után most megint van néhány olyan termék, amiről szeretnék beszélni Nektek, mert nagyon-nagyon megszerettem őket az elmúlt hetekben. Ha kíváncsiak vagytok rá, mik azok, akkor megnézhetitek IDE kattintva.

Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy ha testápolóról és kézkrémekről van szó, akkor nincsenek túlzott elvárásaim: ha jól ápolja, hidratálja a bőrömet és finom az illata, akkor az nekem tökéletesen elég. Ha emellett még a csomagolás is tetszetős számomra, akkor az plusz bónusz. A mai bejegyzésben látható treaclemoon termékek pont ilyenek, és a jóhír az, hogy a bejegyzés végén egy szerencsés meg is nyerheti őket. :)

A treaclemoon true shea love shea vajas testvaj kissé meglepett engem, ugyanis én valamiért azt hittem, hogy a tubus egy könnyed állagú krémet rejt - bár nem nagyon értem, miért hittem ezt, hiszen rá van írva, hogy testvaj... :D Mindenesetre ez egy egészen sűrű és testesnek mondható krém, de nem kell megijedni, ettől még szuperül el lehet oszlatni a bőrön és gyorsan be is szívódik. Én amúgy nagyon örülök, hogy tubusos, mert a merev flakonokból szerintem sokkal nehezebb kipréselni az utolsó cseppeket. De nem is ez a lényeg számomra, hanem az, hogy amellett, hogy csodálatosan hidratálja és ápolja még a nagyon száraz részeket is a bőrömön mindenféle ragacsos érzet nélkül, olyan isteni finom karamellás-diós-sütis illata van, hogy már csak emiatt is imádom kenegetni magamat vele.
Megtaláljátok a dm drogériákban 1399Ft-os áron.

A treaclemoon marshmallow heaven és the raspberry kiss kézápoló balzsamok cuki kis tojásszerű csomagolása azonnal a szívembe lopta magát, nekem nagyon tetszik, olyan kis kompakt, táskába dobós, nem? Bár adagolás szempontjából talán mégsem annyira praktikus, picit nehéz pont annyit kinyomni belőle, amennyi kell, de ha egyszer jól néz ki... :) Ami az illatokat illeti, szerintem a marshmallow heaven eléggé megosztó, nekem bejön ez a már-már műnek mondható, édeskés, cukros illat, szerintem isteni, nemkülönben a raspberry kiss fincsi málnás illata. Nagyon tetszik a krémek állaga is, hamar beszívódnak, puhává varázsolják a kezeimet, bár arra kíváncsi leszek, hogy télen, amikor igazán szárazak lesznek a kezeim, hogyan szuperálnak - már ha marad belőlük addig (nem valószínű :D), mert kenem velük a kezeimet egyfolytában, mintha muszáj lenne. :D
Megtaláljátok a dm drogériákban 899Ft-os áron, illetve várhatóan októbertől a Rossmann üzleteiben is, ahol a Wild Cherry Magic verzió is kapható lesz majd.

Ha szeretnéd megnyerni a bejegyzésben bemutatott treaclemoon true shea love testvajat és a két kézápoló balzsamot (mármint nem azokat, amiket használtam, hanem természetesen teljesen újakat :), akkor nincs más dolgod, mint írd meg ennek a blogposztnak a Facebook bejegyzéséhez ITT szeptember 20-ig, hogy Te milyen gyakran használsz kézkrémet? A nyertest a Facebook bejegyzés alatt fogom kihirdetni.

Sok szerencsét! :)

Szandra

*Szponzorált bejegyzés.

Nagyon szeretem ezeket az "antikedvences" videókat, bár egy picit kihívás nekem megcsinálni ezeket abból a szempontból, hogy ha valami nem válik be nekem, akkor nem szeretem tartogatni, hanem vagy elajándékozom, vagy ha annyira rossz volt, kidobom. De most megint sikerült összegyűjtenem pár olyan terméket, amik nem lettek a kedvenceim, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok rá, hogy mik ezek és miért nem szerettem őket, akkor megnézhetitek IDE kattintva.

Az én nagy-nagy örömömre - és remélem a tiétekre is - íme itt az "Öt kérdés, blogger" sorozat újabb része, amiben ezúttal könyvesbloggereket faggatok. Az igazat megvallva én nem az a típus vagyok, aki falja a könyveket, ennek több oka is van, ettől függetlenül szeretek olvasni, de főleg mostanság, amikot nagyon kevés szabaidőm van, mondjuk úgy, hogy alaposan megválogatom, hogy miket olvassak. Talán éppen ezért volt számomra izgalmas olyanokat kérdezgetni, akik szenvedélyesen "falják" könyveket és aztán élményeiket megosztják a blogjukon olvasóikkal. Mai "interjúalanyaim": 

- Anett - Zakkant olvas

- Tekla - Tekla könyvei

- Daniella - Tíz kicsi könyv

- Ági - Lapozz velem

- Tibi - Sorok között

1. Amióta elindítottad a blogodat, kb. hány könyvet olvastál el?

Anett (Zakkant olvas): 7 éves volt idén januárban a Zakkant olvas, de előtte is blogoltam egy másik felületen, csak akkor még nem vezettem külön az olvasmányaimat. 2009-ben már volt moly.hu (magyar könyves közösségi oldal), így minden elolvasott, félbehagyott könyvemet nyomon tudom pontosan követni. Nem olvasom villámgyorsan, és néha annyira zsúfolt az életem, hogy nehéz az olvasásra időt szakítani, de elég érdekes volt, amikor az interjú miatt megnéztem a mennyiségi alakulást az eltelt évek alatt. 2009-ben például 24 könyvet olvastam el, 2010-ben 47-et, míg 2011-ben csak 17 darabot. Utána mintha megváltoztak volna az olvasási szokásaim és ez a blogon is meglátszott. 2013-ban már évi 50 könyvet olvastam el, azóta ez a szám csak emelkedett. Tavaly előtt 68, tavaly pedig 67 könyvet olvastam el. Idén már a 31. könyvemnél tartok, szeretném ha évvégre meglenne legalább az 50 darab. 

De hogy számszerű legyek: 7 év alatt kb 350 könyvet olvastam el. Voltak köztük 700 oldalas monstrumok, és 100 oldalas kis novellák, verseskötetek is. Ez a szám nem tűnik soknak, de ha belegondolok, hogy ez hány könyvespolcnyi terület, akkor azért jót mosolygok :) 

Tekla (Tekla könyvei): Körülbelül 350 könyvet olvastam, ezt pedig onnan tudom ilyen pontosan megmondani, hogy a Molyon vezetem az olvasmányaimat, számomra ez is szervesen hozzákapcsolódik a blogoláshoz és az olvasáshoz. Néha jóleső érzés visszanézni, hogy melyik hónapban mennyit olvastam, vagy végigpörgetni egy-egy adott évet, és abból ajánlani könyvet, ha úgy kéri valaki, hogy ne csak egyet, és ne feltétlen aktuálisat mondjak.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Tavaly év elején indítottam a blogomat, ez idő alatt 102 könyvet olvastam el.

Ági (Lapozz velem): Mielőtt elkezdtem volna blogolni 2013 februárjában, a mostani számokhoz képest nagyon kevés könyvet olvastam el évente. Az egyik nagy előnye számomra a könyvesbloggerkedésnek, hogy állandóan arra ösztönöz, minél többet és szélesebb skálában olvassak. Így aztán a blogolás első évében már 42 könyvet sikerült elolvasnom, 2014-ben megvolt a bűvös 50, 2015-ben pedig 74-et faltam be. Ez volt olvasás szempontjából a legjobb évem, ugyanis amellett, hogy sok könyvet elolvastam, nagyon változatos műfajú regényekhez nyúltam, és akadt köztük jópár nagy kedvenc. Tavaly már az államvizsga, szakdolgozatírás és az új munkahely miatt nem jutott annyi időm olvasni, így csak 58 könyvvel lettem gazdagabb, melyek közt sok rövidebb verseskötet is volt, idén pedig most járok 34-nél. Ha ezeket összeadjuk, szerintem elégedett lehetek az eredménnyel.

Tibi (Sorok között): Évente átlagosan 100 könyvet olvasok, ez nem változott a könyves blogom elindítása miatt sem.

2. Számodra milyen egy jó könyv?

Anett (Zakkant olvas): Imádok belefeledkezni egy könyv által elmesélt és megteremtett világba. Szeretem az izgalmas, kalandos olvasmányokat, ahol nem ül le a történet, és bár vannak leíró részek, azért a cselekmény is mozgalmas. A jó könyvek nekem olyanok, hogy napokig, hetekig a hatásuk alatt vagyok. Ilyenkor sokat agyalok az elolvasott dolgokon és rengetegszer eszembe jut a főhős, a többi karakter, vagy egy-egy részlet a regényből. Nem bánom, ha egy könyv megsirat, vagy meggyötör lelkileg, kifejezetten keresem az ilyen olvasmányokat, amikből megismerhetek nem éppen könnyű élethelyzeteket. Szeretek nevetni is a könyveken, elbűvölnek a gyerek és ifjúsági könyvek, azt hiszem ebből sosem fogok kinőni :) 

Tekla (Tekla könyvei): Megbabonáz, lebilincsel, és közben elfeledteti az időt. Tulajdonképpen nagyon vegyes, hiszen mindig az adott hangulatomhoz, lelkiállapotomhoz kell illeszkednie, hogy be tudjon szippantani, és igazán fel tudja kelteni a figyelmem.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Hangulatos. Legyen szó bármilyen könyvről, habkönnyű sztoriról, darabolós krimiről, lélekben vájkálós thrillerről, vagy igazán elgondolkodtató olvasmányokról, nálam mindig az az elsődleges szempont az értékelés során, hogy én hogyan éreztem magam az olvasása közben, mennyire tudtam elmélyedni benne, mennyire érzem azt, hogy valamilyen szinten több lettem a könyv által.

Ági (Lapozz velem): A blogolás éveiben sikerült megtalálnom a stílusom a könyvek terén is. Azelőtt mindenevő voltam, sőt, még az első egy-két évben is, most viszont már jobban megválogatom, mit olvasok el, ugyanis tudom jól, mit várok el egy könyvtől, és kritikusabban is tekintek rá. Számomra attól jó egy könyv, ha ad valami plusz dolgot, egy igazi élményt, és gazdagabb leszek általa. Én a könyveket a szórakozáson túl a látóköröm szélesítésére használom, és imádom, ha olyan dolgokba kapok hiteles betekintést egy könyv által, amelyet addig nem ismertem.

Tibi (Sorok között): Legyen izgalmas, érdekes és logikus. Szólítson meg, gondolkodtasson el, ragadjon ki bármely szürke hétköznapból és repítsen el egy más világba. Ha ezen felül még többet ad, annak csak örülni tudok.

Anett (Zakkant olvas): Nem mondom, hogy én nem küzdöttem meg velük. Óh, dehogynem! Az arany embert és az Egri csillagokat sosem tudtam végigolvasni, így a kötelezők röviden kiadványból próbáltam a dolgozatíráskor építkezni. (Bocsi, Kati tanítónéni, a többit becsszó elolvastam!) Mint könyvszerető kislány igyekeztem minden könyven végigszenvedni magam anno. Nem volt kedvencem a Kincskereső kisködmön, se a Kőszívű ember fiai, előbbit például meghagynám a felső tagozatra, az utóbbit pedig a középiskolás időkre. Nem igazán értek azzal egyet, hogy alsóbb évfolyamokban vagy általános iskolában ezeket erőltetik rá a diákokra, mert elveszik a kedvet a későbi olvasástól. Annyi kortárs, vagy éppen izgalmas friss megjelenésű gyerek és ifjúsági könyv van, amit bátrabban adnék a sulisok kezébe az Antigoné, vagy Tonio Kröger helyett. Persze kellenek a klasszikus magyar és külföldi szépirodalmi alkotások is, de nagyon kell az is, hogy a kötelező olvasmányok listáját átreformálják, vagy legalább rugalmassá tegyék választható olvasmányokkal. 

Tekla (Tekla könyvei): Teljesen feleslegesnek tartom őket abból a szempontból, hogy az általános műveltséget sulykolják, miközben sok gyerekkel megutáltatják az olvasást. A magyar rendszer ráadásul szerintem pocsék, hiszen olyan könyveket olvastatnak el a gyerekekkel, amik az adott életkorukhoz abszolút nem valóak, így nem értik, amit olvasnak, nincs sikerélményük, meg egyébként semmiféle élményük. A saját példámat tudom hozni, ötödikben Az arany embert gyűlöltem, és egész nyári szünetben szenvedtem vele. Ma már lehet, hogy tetszene, és jobban meg is tudnám érteni, de egyszerűen olyan mély undor van még mindig bennem, hogy nem is akarom újra megpróbálni. 

Gimiben egyébként egy kötelezőt sem olvastam (mert valamilyen szinten "megtehettem", nem követelték vissza tőlünk olyan szigorúan), helyette Stieg Larsson és Stephen King könyveit olvastam. És nekem ezek a legszebb középiskolás emlékeim, hogy szinte csak ilyesmit olvastam, hallgatólagos megállapodásban a tanárokkal, hogy én a könyvemmel foglalkozok, és nem a környezetemet szórakoztatom, cserében pedig hagyták, hogy egy másik világba merüljek.

Elsősorban egyébként az olvasást kellene megszerettetni a gyerekekkel, és ha ezt mondjuk a Harry Potter vagy Leiner Laura tudja elérni, akkor hajrá, legyenek ezek a könyvek "kötelezőek". Ha valaki egyszer megszereti az olvasást, onnantól nagy valószínűséggel előbb-utóbb elkezd majd érdeklődni a klasszikusok, és a már említett általános műveltséget adó kötetek iránt is.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Ennek a kérdésnek most nagyon örülök, és a témában írtam is már egy gigaposztot, amit ez idáig még nem jelentettem meg, de számomra ez mindenképpen egy központi kérdés. Röviden: szerintem iszonyat elcseszett a kötelező olvasmányok rendszere nálunk (legalábbis amikor nekem kellett kötelezőket olvasni, akkor még az volt). A kötelező olvasmányokat, mint intézményt egy igen fontos és remek dolognak tartom, azonban a megvalósítása szerintem komoly gondokba ütközik, és adott esetben azt gondolom, hogy ez képes lehet akár egy életre elvenni az ember kedvét az olvasástól. Persze, nem minden esetben, van, akivel meg épp, hogy megszeretteti az olvasást, de ez már nem a rendszernek köszönhető. Alapvetően egy sokkal szabadabb, a diákok egyéni igényeire lényegesen nagyobb hangsúlyt fektető rendszerben hiszek, nem abban, hogy márpedig mindenkinek ugyanazokat  a könyveket kéne olvasnia.

Ági (Lapozz velem): Szerintem az iskolai kötelezőkkel nincs akkora baj, mint amennyire fel van fújva a dolog. Iskolás éveimben én szerettem kötelezőket is olvasni, szerintem nem voltak olyan vészesek. Kivételek azonban itt is akadtak, volt néhány olyan, amit kimondottan utáltam, a Szigeti veszedelem olvasása például máig rossz élményként él bennem. Ahogy Antigoné sem lesz a szívem csücske már sosem. Ehelyett igényes kortárs ifjúsági irodalmat adhatnának fel a tanárok, szerintem a klasszikus irodalom és az új könyvek szépen megférnek egymás mellett, és így legalább a diákok össze tudják hasonlítani, mennyiben más a kettő. De mindkettő olvasását ugyanolyan fontosnak tartom.

Tibi (Sorok között): Szerintem a címlistán módosítani kéne, hogy több kortárs regény kerüljön bele, ami tényleg az adott korosztálynak szól. A mostani kötelezők szerintem nem érnek célt, nem szerettetik meg a gyerekekkel az olvasást, ez pedig a későbbi életükben is nagy hátrány lesz.

4. Van olyan könyv, amit többször is elolvastál már? Miért szereted ezt a könyvet?

Anett (Zakkant olvas): Azt hiszem a legtöbbet elolvasott könyv(sorozat) az életemben a híres nevezetes Harry Potter volt. J.K.Rowling számomra egy olyan tökéletes világot teremtett, ahol az összes szereplőt szerettem, még a negatív főhősöket is, hiszen rengeteget tettek hozzá a történethez. Végtelenül izgalmas a varázsvilág, és nagyon összetett. Minden újraolvasásnál találok valami eddig elfeledett, vagy homályba veszett dolgot Rowling regényeiben, amin el lehet gondolkozni. Sokszor olvastam még a Büszkeség és balítéletet, de Carlos Ruiz Zafón Elfeledett Könyvek Temetője sorozatot is bármikor újra tudom olvasni. Ha nevetésre vágyok, akkor Janet Evanovich Szingli fejvadász sorozatát szedem elő a polcról, mert ennél nincs jobb :)  

Tekla (Tekla könyvei): Nincs ilyen könyv, alapvetően azon az állásponton vagyok, hogy egy élet kevés ahhoz, hogy mindent elolvass, amit szeretnél, így inkább a számomra újdonsággal bíró kötetek felé fordulok. Plusz bennem van a félsz, hogy régen nagyon tetszett egy könyv, mert akkor pontosan passzolt a lelki világomhoz - ma pedig már teljesen máshogy gondolnám, és elveszítené a varázsát.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Van bizony, Agatha Christie tipikusan ilyen nálam, ugyanis rendszerint elfelejtem a könyvei végkifejletét, miközben egyébként zseniálisak, és gyakorlatilag bármikor megállják a helyüket. Továbbá néhány fontos klasszikus újraolvasása is tervben van, pl. Huxley Szép új világa, Orwell 1984-e, vagy épp Sylvia Plath Üvegburája, mert érdekel, hogy ezek a régebbi, meghatározó olvasmányok az életemből mai fejjel milyen új gondolatokat ébresztenek bennem.

Ági (Lapozz velem): Nagyon ritkán olvasok újra könyveket, mert mindig új dolgokat szeretek felfedezni, ráadásul az olvasói várólistám végtelen, és jó lenne azzal is haladni. A Szent Johanna gimi sorozatot olvastam el két évvel később másodszor is, de csak azért, mert nagyon könnyű és szórakoztató olvasmányról van szó, abban az időben meg csak bűnös kikapcsolódásra vágytam és jóízű nevetésekre.

Tibi (Sorok között): Gyerekkoromban a Harry Pottert olvastam el nagyon sokszor. Lenyűgözött, imádtam minden pillanatát, az újraolvasások során pedig szerettem még jobban felfedezni Rowling világát, és elkapni az apró, de fontos momentumokat, amik felett először talán átsuhantam.

5. Volt már olyan, hogy egy könyvet nem tudtál végigolvasni, mert annyira nem tetszett?

Anett (Zakkant olvas): Persze, volt már ilyen, de évi 1-2 darabnál nincs több. Ez azért van mert, igyekszem úgy kiválasztani a könyveket, amiket tervezek elolvasni, hogy legalább érdekeljen, mert akkor biztosabb, hogy végigolvasom. Ha egy könyv annyira szörnyű, hogy nem tudok haladni vele, azért nem vágom be a sarokba és nem égetem el rituálisan, hanem igyekszem egy kicsit pihentetni. Néha csak hangulat kell hozzá, hogy folytatni tudjam. Persze van, ami második nekifutásra sem megy, ezektől rövid ütemben megválok, és megpróbálom gyorsan elfelejteni a rossz élményt egy másik jó könyvvel :) Ez mindig működik. 

Tekla (Tekla könyvei): Persze, nem is egyszer. Eleinte mindenképpen végig akartam az ilyeneket szenvedni, mert hátha később jobb lesz, hátha a vége jobb lesz, de aztán rájöttem, hogy felesleges olyan dolgokra fecsérelni az időt, ami nem tesz boldoggá, amihez úgy nyúlok, hogy most ez valamilyen szinten muszáj. Sajnálom az ilyen könyveket, de nálam az olvasás hobbi, kikapcsolódás, örömforrás, így inkább mérlegelek.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Szerencsére ez elég ritka, általában ha kell, akkor - kis túlzással - vért izzadva, de kényszerítem magam arra, hogy befejezzem, amit elkezdtem. :) Úgy veszem észre, van egy olyan szerencsés „mellékhatása” a könyvmolyságnak, hogy ahogy egyre többet olvasok, egyre jobban megismerem magamat is, ebből kifolyólag pedig jóval ritkábban kerül a kezembe olyan könyv, amiről aztán kiderül, hogy abszolút nem az én világom. Ha mégis előfordul ilyen, akkor viszont képes vagyok azt mondani, hogy ezzel én nem szenvedek tovább, mert sajnálom rá az időmet.

Ági (Lapozz velem): Persze, akadtak azért ilyenek is, főleg abban az időben, mikor kísérletező típus voltam. Belekezdtem a Trónok harcába, de bármennyire is szerettem volna szeretni, az ilyen fantasy nem az én világom. Ugyanígy voltam a Csontvárossal… Hiába szeretik olyan sokan, valahogy nekem szenvedés volt az egész, így abbahagytam.

Tibi (Sorok között): Persze, ez mindenkivel megesik. Van egy olyan ökölszabályom, hogy ha egy könyv hatvan oldal után sem fog meg, akkor félbehagyom. Túl rövid ahhoz az élet, hogy olyan könyveket olvassak, amit nyűglődésnek érzek.

Az egyik korábbi videóm kapcsán kérdeztétek tőlem, hogy én hogyan készültem a várandósságra, mire figyeltem oda, amikor elhatároztuk, hogy babát szeretnénk, milyen életmódot folytattam és hasonlók. Úgy gondolom, hogy ez a téma megér egy külön blogbejegyzést, bár az én esetem annyiban speciális, hogy Lili, a kislányunk lombikbaba, ezért a lombik procedúra előtt és alatt tényleg megtettem mindent ami tőlem telhető, annak érdekében, hogy sikeres legyen a beavatkozás. Úgy voltam vele, hogy rajtam ne múljon, én megteszek mindent, hogy sikerüljön, ami meg nem rajtam múlik, azzal meg úgy sem tudok mit csinálni. Vince nagy-nagy örömünkre már természetes úton fogant, de nála is ugyanúgy odafigyeltem bizonyos dolgokra az életmódomat illetően, amikor elhatároztuk, hogy jöhet a második baba. 

Azért azt szeretném leszögezni, hogy nyilvánvalóan nem csak és kizárólag a most következő dolgokon múlik, hogy valaki minél hamarabb teherbe esik. De szerintem egy baba elég jó motiváció arra, hogy az ember kicsit jobban odafigyeljen magára, a lelkére, a testére, hogy mit eszik, miket csinál és hogy hogyan gondolkodik.

1. Étkezés

Anno azért kellett lombikoznunk, mert volt egy nőgyógyászati betegségem (endometriózis), ami sajnos meddőséget is okozhat. Ezért amikor megműtöttek és közölte az orvosom, hogy sajnos a betegség kiújulhat, megkérdeztem tőle és utána is olvastam, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy nehogy kiújuljon a betegség mielőtt belevágunk a lombikprogramba. Az orvosom azt javasolta, hogy ügyeljek a táplálkozásomra, kerüljem a hektikus étkezéseket és lehetőleg vitaminokban gazdag ételeket fogyasszak, ami egyébként is egy abszolút alapdolog azoknak, akik szeretnének egészségesen étkezni. Úgyhogy erre nagyon odafigyeltem, meg természetesen arra is, hogy lehetőleg ne nagyon fogyasszak feldolgozott, mindenféle tartósítószerekkel, meg adalékanyagokkal teletömött élelmiszereket, helyette inkább sok zöldséget és gyümölcsöt ettem, meg persze sok-sok általam készített finomságot. :)

Picit ide tartozik az is, hogy akinek van bármilyen káros szenvedélye, az lehetőleg mihamarabb szokjon le róla, hogy mire esetlegesen teherbe esik, ki tudjon tisztulni a szervezete. Sokaknak egyébként pont a "babaprojekt" a legjobb motiváció ahhoz, hogy leszokjanak pl. a dohányzásról.

2. Mozgás

Nagyon fontosnak tartottam, hogy testileg is jó formában legyek mielőtt teherbe esnék. Azért nem kell arra gondolni, hogy minden nap a konditeremben izzadtam két órát, de mozogtam legalább heti 4-5 alkalommal, ettől egyrészt jobban is éreztem magam, másrészt így nem pluszkilókkal vágtam bele a várandósságba.

3. Kismama vitamin

Ha jól emlékszem, korábban már említettem Nektek, hogy én alapvetően nem voltam az a típusú ember, aki mindenféle vitaminokat szed rendszeresen. De amikor elhatároztuk, hogy szeretnénk babát, az volt az első dolgom, hogy elkezdtem várandós vitamint szedni, hogy feltöltsem a szervezetem vitaminraktárait. Illetve ha esetleg a tudtomon kívül már egy új élet növekszik bennem, ne szenvedjen semmiben hiányt, nekem ez nagyon fontos volt és őszintén szólva engem nagyon megnyugtatott.

Pár hónapja megismerkedtem a Biovital Mom&Baby kismama multivitaminnal, ami egy komplex vitamin és nagyon sajnálom, hogy amikor babát vártam, ez a vitamin még nem létezett. Egyrészt azért nagyon jó, mert a babatervezés pillanatától elkezdve egészen a szoptatás végéig lehet szedni, tehát nem kell bizonyos időközönként váltogatni a vitaminokat, hanem ugyanazt lehet szedni végig. Emellett csak napi egy kapszulát kell bevenni belőle, ami segít fedezni a megnövekedett vitamin és ásványi anyag igényt, ráadásul átalakítást nem igénylő folátot tartalmaz, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a folát a szervezetben nem igényel olyan további átalakítási lépéseket, mint a folsav, így közvetlenül hasznosul. Ezen kívül tartalmaz DHA-t (omega-3 zsírsav), ami elengedhetetlen a magzat idegrendszeri fejlődéséhez, valamint vasat is.

4. "Ne görcsölj rá!"
Ha van mondat, amit utálok... Pedig ha tudnátok hányszor hallottam, és biztos vagyok benne, hogy rengetegen megkapják ezt a "jótanácsot", akiknek nem jön egyből a baba. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de ha én nagyon szeretnék valamit, ha nagyon vágyom valamire, akkor igenis sokat foglalkozom vele, sokat gondolok rá, gyakran eszembe jut és szerintem ez teljesen rendben van. (Van az a mondás, hogy ha valaki azt mondja, hogy ne gondolj a lila elefántra, akkor szinte biztos, hogy arra fogsz gondolni és tényleg így van. Na hát valami ilyesmi van ezzel a "Ne göcsölj rá!" mondattal is.
Nyilván akkor van gond, ha ez az egész átmegy egy görcsös feszülésbe, amikor már tényleg nem tudsz másra gondolni, szinte belebetegedsz a folyamatos agyalásba, aggódásba, hogy mi lesz - na ez az a szint, ami már tényleg többet árthat, mint használ. De szerintem az, ha valaki babát szeretne és sokat foglalkozik ezzel, sokat beszél róla, az még nem feltétlenül baj.

5. Pozitív gondolatok

Ha van bármilyen jótanácsotok vagy észrevételetek a témával kapcsolatban, 

akkor  mindenképpen írjátok meg! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki

hogyan látja ezeket a dolgokat.

Szandra

*Szponzorált bejegyzés.

Régen volt már ilyen típusú videó és az az igazság, hogy ennek az is az egyik oka, mert nem voltam biztos benne, hogy szeretitek-e az ilyen típusú videókat, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok ezzel kapcsolatban a véleményetekre. Én ezeket azért csinálom, hogy képben legyetek, hogy milyen újdonságokkal találkozhattok a boltokban, de ha bennetek esetleg rossz érzéseket kelt, hogy megmutogatom, miket küldtek nekem a cégek, akkor kérlek írjátok meg. De addig is a legújabb videómat megnézhetitek ITT.