Nem tudom, hogy így június végén mennyire aktuális ovikezdéssel kapcsolatban elmélkedni, de mivel néhány nappal ezelőtt volt Lili ovis beiratkozása, így nálunk most igencsak terítéken van ez a téma és arra gondoltam megosztom veletek, hogy én hogyan is viszonyulok ehhez az egészhez.

Merthogy kezdem eléggé kellemetlenül érezni magam amiatt, hogy én nem kaptam sírógörcsöt az ovis beiratkozáson... mondjuk annyira arra koncentráltam, hogy minden adatot helyesen töltsek ki és hogy közben Lili ne fárassza le teljesen az óvodatitkárt a folyamatos storyzgatásával, hogy esélytelen volt, hogy ott és akkor meghatódjak a tudattól, hogy szeptembertől ovis lesz a lánykám. Félreértés ne essék: nem azzal van bajom, hogy miért sírja el magát egy anyuka a puszta tudattól, hogy ovis lesz a gyereke, sokkal inkább azzal van bajom, hogy én miért nem?! Na jó, mondjuk az, hogy a beiratkozáskor nem sírtam el magam, még nem jelenti azt, hogy az első ovis napon sem fogom... :D

De őszintén szólva én nagyon várom, hogy Lili ovis legyen és nem azért, mert jajj de jó, hogy heti öt napot nem lesz itthon, egyáltalán nem ezért... Hanem mert a bölcsis (pontosabban családi napközis) hónapok alatt bebizonyosodott, hogy mennyire kell neki és mennyire jó hatással van rá az, ha rendszeresen közösségben van. Merthogy Lili nagyon szeret a kortársaival lenni, nagyon igényli a társaságuat, nagyon szereti a közös játékokat, énekléseket, tornát, bármit, amit közösen csinálhatnak, erről beszéltem már EBBEN a videóban is. Ráadásul sok olyan dolgot megtanul és olyan helyzetekbe kerülhet közösségben, amikbe itthon nem feltétlenül kerülne és szerintem ezek mind nagyon fontosak a lelki fejlődése szempontjából. Illetve tökjó, hogy lesz egy rendszer a kis életében. Mármint nem azt mondom, hogy amúgy nincs rendszer az életében, hiszen nekem ez mindig is fontos volt, hogy legyen egy napi rutin, amihez tudjuk tartani magunkat, de azért mégis más lesz az oviban, mint itthon. Meghát amit esetleg itthon nem mindig hajlandó megcsinálni (pl. evés, délutáni alvás), azt tudom, hogy az oviban simán megcsinálja majd, mert látja, hogy a többi gyerek is azt csinálja, így volt ez a bölcsiben is  - éljen a "csordaszellem". :)

Mivel Lilinek a bölcsis beszokással sem volt az ég világon semmi gondja, gyakorlatilag azonnal beszokott, így abban reménykedem, hogy az ovikezdés is simán megy majd. Mindig amikor megyünk a bölcsibe, elsétálunk az ovi előtt és Lili mindig teljesen bezsong és mondogatja, hogy szeptembertől ő is oda fog majd járni. Nagyon bízom benne, hogy ez a lelkesedése kitart szeptemberig. :)

Viszont tudom, hogy vannak, akiknek az ovikezdés puszta gondolata könnyeket csal a szemébe, pláne ha korábban a gyerkőc nem járt rendszeresen bölcsibe, vagy egyéb közösségbe. És talán mindegy is, hogy a szülőt, vagy a gyermeket (vagy mindkettőt) érinti érzékenyen az elválás/leválás gondolata, szeretnék mutatni valamit, ami segíthet ebben a folyamatban. Ez pedig Farkas Nóra Összeköt a szeretet című beszoktatás mesekönyve, ami pontosan azért íródott, hogy segítsen az ovikezdés előtt álló gyerekeknek (és szüleiknek) megbarátkozni ezzel az új helyzettel. Bár nekem először picit fura volt, hogy az író a várandósságot kapcsolja hozzá az ovikezdéshez, nem gondoltam, hogy ennyire "messziről" indít, de Lilinek nagyon tetszett, ugyanis mostanában kezdett el érdeklődni ezek iránt a dolgok iránt. 

És hogy hogyan segíthet ez a könyv az ovis beszoktatásban? Úgy, hogy a történetet elolvasva és a képeket nézegetve átbeszélhetjük gyermekünkkel, hogy mi is vár majd rá, megválaszolhatjuk a felmerülő kérdéseit, kétségeit. Ráadásul a könyvben van 1-2 játékos feladat is, így ha már ovis lesz a gyerkőc, akkor beírhatjuk, hogy kiket és miket szeret az oviban és miközben ezeket közösen kitöltögetjük vele, újabb beszélgetések alakulhatnak majd ki, melyek során közösen feldolgozhatjuk az új élményeket, ezzel segítve a beilleszkedést és a beszokást a közösségbe.

Szerintem ez egy szuper kis könyv, úgyhogy ha nálatok is aktuális ez a téma és érdekelhet titeket a könyv, akkor ITT olvashattok róla bővebben.

Nagyon érdekelne főleg azoknak a véleménye, akik már megélték az ovikezdést,

hogy mik a tapasztalataitok? Esetleg akinél nehezen ment, ott mi segített? Biztos vagyok benne,

hogy ezt a bejegyzést olvasni fogják majd olyan anyukák, akiknél nagyon is 

aktuális ez a probléma és bármilyen tippnek örülnek. :)

Szandra

*A bejegyzésben bemutatott könyvet a Manó Könyvek kiadótól kaptam.

Sokat gondolkodtam azon, hogy elkészítsem-e ezt a videót, hiszen az emberek többsége nem szeret arról beszélni, ha hibázott valamiben, és vannak olyan dolgok, amiket utólag már máshogy csinálna. Én viszont úgy gondoltam, hogy talán segíthetek azzal másoknak, ha beszélek arról, hogy mik azok a dolgok, amiket szerintem elrontottam és utólag már máshogy csinálnék a gyerekekkel kapcsolatban, remélem lesz olyan, akinek hasznos lesz és segíthet. A videót megnézhetitek ITT.

Bár néhány napja az egyik Instagram posztomnál azt írtam, hogy nem fogok nektek divattippeket adni, de aztán pont az a kép inspirált arra, hogy mégiscsak írjak egy ilyen jellegű bejegyzést. Arra gondoltam, hogy összeszedek pár filléres, sőt inkább 0 forintos trükköt, amivel egy kis izgalmat és új lendületet vihettek a nyári ruhatáratokba, anélkül hogy költségekbe vernétek magatokat. A tippekhez pedig gyűjtöttem pár képet Pinterestről inspirációként - talán vannak még itt olyanok, akik emlékeznek a hétkezdő inspirációs posztjaimra :) - , remélem szeretni fogjátok.

1. tipp: Kendő mindenek felett

Imádom a sálakat és a kendőket és szerencsére a melegebb hónapokban sem kell feltétlenül eltenni őket. Ha hűvösebb van, kötheted a nyakadra, vagy akár a csuklódra is, de használhatod hajpántként, vagy körbetekerheted vele a kontyodat, esetleg belefonhatod a hajadba. De ha az outfited szeretnéd egy picit feldobni vele, akkor használhatod övként pl. egy egyszerű farmer-póló összeállításhoz, sőt a táskádat is díszítheted vele. Nekem amúgy az a kedvenc kis trükköm, amikor egy egyszínű trikó egyik pántjára kötök masnit egy színes kendőből, olyan kis nőies lesz tőle az az egyszerű ruhadarab. Szóval használjátok bátran a kendőt és nézzetek szét akár édesanyátok, vagy nagymamátok szekrényében is, mert elképzelhető, hogy ott is lapul egy-két szép kendő.

  

2. tipp: Alakítsd át a pólód!

Talán nem is gondolnád, hogy mennyi lehetőség rejlik egy egyszerű, fehér pólóban, ha egy picit továbbgondolod. Már azzal is teljesen más összhatást érsz el, ha egy rövidujjú pólónak felhajtod, vagy feltűröd az ujját. De ha merészebb vagy, akkor nyugodtan le is vághatod, de akár csinálhatsz valamilyen izgi vállrészt is - most amúgy is nagyon menők a vállat szabadon hagyó felsők. Tényleg semmi más nem kell hozzá, csak egy olló, meg a fantáziád. Ha nem vagy annyira merész, hogy vagdoss, akkor csak simán köss egy csomód a pólód, vagy a blúzod aljára, máris egy kicsit játékosabb lesz a szetted.

3. tipp: Farmersort, ahogy Te szeretnéd!

Többektől is hallottam már, meg igazából én magam is szembesültem a problémával, hogy nem találok magamnak olyan farmersortot, ami minden szempontból megfelel: van, ami túl rövid és kilóg belőle a fenekem; van olyan, aminek nem tetszik a színe, vagy éppen túlzottan koptatott, szóval nem egyszerű megtalálni a tökéletes farmersortot. Éppen ezért én idén (is) úgy döntöttem, hogy levágom az egyik hosszú farmerem szárát és csinálok magamnak egy szuper kis farmersortot. Ha neked is van otthon egy olyan farmered, amit nem sajnálsz beáldozni erre, akkor csak biztatni tudlak. De akár azt is megcsinálhatod, hogy turizol egy hosszú farmernacit, egy olyat, aminek tetszik a színe, vagy éppen a koptatása és annak vágod le a szárát. Ha szereted a szaggatott farmersortokat, akkor nem is kell semmit csinálnod, miután levágtad a farmer szárát, ha viszont konszolidáltabb darabot szeretnél, akkor érdemes felhajtani és/vagy felvarrni.

Remélem tetszett ez a félig-meddig random poszt. Ha nektek is vannak

hasonló tippjeitek, akkor mindenképpen osszátok meg velem és a többiekkel. :)

Szandra

Továbbra is tart az otthonkereső "projektünk", amiről legutóbb ITT meséltem nektek. Bár sejtettem, hogy nem lesz egy egyszerű és gyors folyamat, de arra azért nem számítottam, hogy ennyire nehezen megy majd... Komoly döntéseket kell meghoznunk, amik közül az egyik legfontosabb, hogy maradjunk Budapesten, vagy elhagyjuk a fővárost. Árnyalja a képet, hogy eléggé korlátozottak az anyagi lehetőségeink és relatíve behatárolt területen keresünk ingatlant, methogy főleg Budán (de nem kizárólag ott), illetve Budapestről kifele az M7 irányában nézelődünk. Részben azért, mert szeretnénk olyan helyre költözni, ahol a család relatíve könnyen és gyorsan eljuthat hozzánk tömegközlekedéssel és mi is hozzájuk. Ezt tartjuk fontosnak, mert nyilván nekünk is jó, ha esetleg szükségünk van a segítségükre pl. a gyerekek miatt, illetve mivel ők is egyre idősebbek lesznek, így valószínűleg ők is egyre gyakrabban igénylik majd a mi segítségünket. 

Viszont a fentebb említett tényezők miatt Budapesten csakis lakást tudnánk venni, viszont ugyanabból a pénzből kicsit kintebb akár egy kisebb kertes házat is kaphatunk. 

Nagy dilemma ez és eddig szinte mindig, amikor ez a téma szóba került itt-ott, szinte mindenki azt tanácsolta, hogy a gyerekek miatt inkább költözzünk ki Budapestről és vegyünk kertes házat, mert hát mennyire jó lenne a gyerekeknek, hogy bármikor ki tudnának menni a kertbe játszani. Ez valóban így van és ez egy nagyon fontos érv a vidéki kertes ház mellett. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy budapesti lakásnak is vannak számos előnyei, ahogyan a vidéki kertes háznak is hátrányai.

Arra gondoltam, hogy ezúttal egy picit hangosan gondolkodom és ebben a bejegyzésben megosztom veletek, hogy mi hogyan is vélekedünk erről a kérdésről és hogy mit is szeretnénk venni.

Kép INNEN

Még így az elején szeretném megjegyezni, hogy én huszonegy-két éves koromig vidéken egy kis faluban éltem egy kertes, családi házban, a férjem pedig gyerekkorában a fővárosban lakott panellakásban, majd vidéken családi házban és durván 10 éve lakunk együtt Budapesten, szóval van rálátásunk és tapasztalatunk mindegyik oldalt illetően.

Ami mindenképpen a családi ház mellett szól, az nyilván elsősorban maga a kert/udvar, ahova bármikor ki lehet menni játszani, pihenni, kikapcsolódni, nyáron grillezni, kertészkedni. Továbbá egy kertes ház esetében kevésbé kell másokhoz alkalmazkodni és mások zaját hallgatni, úgymond magunk vagyunk, hiszen nem laknak alattunk és felettünk. Persze nyilván egy családi ház esetében is vannak szomszédok, akik ugyanúgy lehetnek zajosak és zavaróak, mint mondjuk egy panellakásban, sőt - gondoljunk csak a fűnyírásra, fűrészelésre, vagy éppen a folyamatos kutyaugatásra... De talán mégis nyugodtabb és szabadabb az élet és lehet élvezni a madárcsicsergést reggelente.

Kép INNEN 

Ugyanakkor a kert nem magától lesz szép, hanem rendben kell tartani és ez bizony nem kevés időbe és pénzbe kerül. Bár igencsak nyugtató és relaxáló dolog tud lenni a fűnyírás, de van, hogy az embernek egyetlen porcikája sem kívánja egy fárasztó hét után. Ha viszont nem csinálod meg, akkor nincs más, aki megcsinálja helyetted, a fű meg egyre csak növekszik, ha nem vágod le. Egy családi ház körül mindig van valami teendő, szinte mindig van mit csinálni, csinosítani, alakítani rajta.

Ha ragaszkodnánk a családi házhoz, akkor mindenképpen vidékre kellene költöznünk. Ez nekünk nagy váltás lenne, hiszen évek óta Budapesten élünk és bizony megszoktuk, hogy szinte minden, ami fontos a mindennapjainkhoz, elérhető öt percen belül. Ez nem sznobság, egyszerűen csak itt lakunk évek óta és megszoktuk, hogy minden van a környéken, ami kellhet nekünk - boltok, orvos, játszóterek, számos kikapcsolódási lehetőség stb. Ha meg valami nincs a környéken, akkor oda pár perc alatt eljut az ember BKV-val és erről azért nehéz lemondani,

A főváros mellett szól még a munka. A férjem Budapesten dolgozik nappal és mellékállásban dj-ként éjjel is átlag heti 1x. Namost éjjel/hajnalban, több óra zenélés után fáradtan hazavezetni bizony nem annyira kellemes és nem is feltétlenül biztonságos, én mindig nagyon izgulok, hogy nehogy baj történjen... Viszont éjjel Budapestről vidékre hazataxizni egy vagyon, a tömegközlekedés éjjel meg nem nagyon játszik...  De hogy ne csak a férjemet említsem, én sem leszek örökké itthon a gyerekekkel, és bár még nem tudom, hogy pontosan mit hoz az élet és mivel is fogok foglalkozni, de abban szinte biztos vagyok, hogy a fővároshoz köt majd a munkám. És bizony egyáltalán nem mindegy, hogy naponta mennyi idő megy el a munkába - illetve a hazajutással és természetesen mindezt össze kell hangolni azzal is, hogy a gyerekeket hozni/vinni kell oviba, esetleg különórákra. Ezen kívül Vincével jelenleg hetente 1-2 alkalommal járunk fejlesztésre és bizony ha az ember vidékről szeretne bejutni Budapestre, akkor buszhoz és/vagy vonathoz kell igazodni, hacsak nincsen két autó a háznál. Így ez most jelen esetben azt jelentené, hogy egy 45 perces fejlesztésért oda-vissza kb 1,5-2 órát kellene utaznunk tömegközlekedéssel, amit nyilván megtennék, hiszen ez fontos számunkra, de azért ez így ebben a formában eléggé nagy időveszteség lenne.

És persze nem árt már most gondolnunk a gyerekek későbbi beiskolázására is, meg hogy hogyan tudnak majd ők eljutni akár középiskolába is. Igen, tudom, hogy vannak szuper iskolák vidéken is, vagy be lehet járni vidékről is budapesti középiskolába, ha arról van szó, de nyilván kényelmesebb, ha nem kell hajnali 5-kor kelniük azért, hogy bejussanak időben mondjuk 0. órára. Meg aztán lehet, hogy most még valóban élveznék (sőt biztos, hogy élveznék), hogy van udvar, ahova bármikor kimehetnek játszani, de pár év múlva nekik talán már az lesz fontosabb, hogy hogyan tudnak elmenni moziba a barátaikkal és onnan hogyan és mikor jutnak haza utána. Nyilván nem ez a legnagyobb probléma a világon és nem ez a legfontosabb szempont egyelőre, de nekem ezek is eszembe jutnak azért.

Kép INNEN

Ha viszont úgy döntünk, hogy maradunk a fővárosban, akkor csak lakást tudnánk venni azon a részen, ahol mi keresünk és lehet, hogy csak panelt. És azért egy lakásban mégsem annyira "szabad" az élet, mint mondjuk egy kertes házban. Vannak zajongó szomszédok (bár nem mindenhol), meghát a mi gyerekeink zaja is idegesíthet másokat. Nincs az, hogy csak úgy kiengedem a gyerekeket az udvarra játszani, hanem abba kell hagyni, amit éppen csinálok és össze kell cuccolni, hogy le tudjunk menni együtt a játszótérre. Bár én ezt már megszoktam az elmúlt években, de nyilván sokkal jobb lenne, ha csak kiengedném őket az udvarra, én meg közben tudok főzni, takarítani vagy bármi mást csinálni.

Azonban egyértelműen a főváros mellett szól, hogy itt minden elérhető távolságban van akár még este 8-kor is; több lehetőség van oktatás, egészségügyi ellátás, továbbá kikapcsolódás területén is; nincs az ember feltétlenül autóhoz kötve, ha menni kell valahova, meg talán könnyebb lenne összehangolni a családi "logisztikát" is. Meg őszintén szólva szeretünk Budapesten élni és szerencsére azért a nagyszülőknél ki tudjuk élvezni mi is és a gyerekek is a füves udvar adta lehetőségeket.

Ezek a dilemmák jutottak eszembe a témát illetően és szerintem ezeket a szempontokat mind-mind érdemes végigvenni és belegondolni, ha esetleg ti is hasonló döntés előtt álltok. Pont emiatt mi nem is nagyon hoztunk konkrét döntést, mármint abban a tekintetben, hogy vidék, vagy Budapest. Valószínűleg az fogja eldönteni a kérdést, ha találunk egy olyan ingatlant, amibe beleszeretünk és amire nem tudunk nemet mondani - legyen az akár egy lakás Budapesten, akár egy kertes ház vidéken.

Érdekelne, hogy mi nektek mi a véleményetek ezzel a témával kapcsolatban,

vagy hogy mik azok a szempontok, amiket szerintetek érdemes még átgondolni.

Szandra