Lassan már nem maradhat el hónap heti vlog nélkül - nem titkolt szándékom az egyébként, hogy minden hónapban legyen egy ilyen videó, mert úgy tűnik, hogy szeretitek őket, meg igazság szerint én is, csakhát néha annyira uncsik a napjaim, hogy nincs értelme vlogot csinálnom. De azért a mostani videóban lesz néhány izgalmas történés, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok rá, hogy mik azok, akkor megnézhetitek IDE kattintva.

Régóta tartozom Nektek ezzel a bejegyzéssel, de igazából azért is vártam vele idáig, mivel néhány hete meghívtak a Duna TV Ridikül című műsorába engem is, hogy az endometriózisról beszélgessünk és mindenképpen meg akartam várni, amíg a műsor adásba kerül. Aki esetleg nem látta az adást, az ITT megnézheti, elég sok fontos infó elhangzott a betegséggel kapcsolatban, úgyhogy érdemes megnézni. 

Ebben a bejegyzésben a Női Egészségért alapítvánnyal együttműködve pedig azokat a kérdéseket válaszolom meg, amiket Ti kérdeztetek az endometriózissal kapcsolatban. Vagyis egészen pontosan nem én válaszoltam meg a kérdéseket, hanem dr. Bokor Attila PhD (egyetemi adjunktus, laparoscopos csoportvezető, SE ÁOK I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, MedEnd Meddőségi és Endometriózis Intézet), aki egyébként az én orvosom is.

Még annyit azért hadd jegyezzek meg így a bejegyzés elején, hogy az elmúlt hetekben több cikk és poszt is napvilágot látott az interneten az endometriózishoz kapcsolódóan, aminek örülök abból a szempontból, hogy "téma" lett ez a betegség, így egyre többekhez eljut, hogy mi is ez pontosan. Ezekben a posztokban szó volt több éves várólistákról egy-egy endometriózissal kapcsolatos műtétre, illetve milliós nagyságrendű összegekről, amikbe egy ilyen műtét kerül és több helyen úgy éreztem, hogy abszolút méltatlanul az orvosokat hibáztatják és veszik "elő" és támadják a kialakult helyzet miatt, amit én nagyon szomorú dolognak tartok. Gondolom senkinek nem kell ecsetelnem a magyar egészségügy helyzetét és nyilvánvaló, hogy a problémára rendszer szintű megoldás kell, de titkon azért reménykedem benne, hogy talán ezek a cikkek, meg ha minél gyakrabban téma ez az egész és a nyilvánosság, elősegíthetik azt, hogy elinduljon valamiféle változás akár magasabb szinteken is.

És akkor most jöjjenek a kérdéseitek és a válaszok.

Kép INNEN

Milyen tünetei vannak az endometriózisnak? Mikor gyanakodjunk erre, és forduljunk orvoshoz? És a másik fontos kérdés: hogyan kezelhető?


Az endometriózis leggyakoribb tünete a fájdalmas menstruáció, deréktáji fájdalom, fájdalmas szexuális együttlét, valamint a meddőség.

De ezeken kívül további tünetek is felmerülhetnek. A fájdalom nem minden esetben jár együtt az endometriózissal. További tünetekről, az endometriózis gyakorisáságól a Női Egészségért Alapítvány oldalán érdemes olvasgatni ITT.

A tünetek nagyrészt a menstruáció idején fordulnak elő, így ha ezeket észleljük, keressük fel a nőgyógyászunkat vagy a közelünkben lévő legközelebbi Endometriózis Centrumot.


Az endometriózis kezelése műtéti úton lehetséges, azonban lehetőség van a petefészekműködés leállításávál történő gyógyszeres kezelésre is. Az endometriózis kezelése minden esetben egyénre szabott és komplex. Életmódváltással a tapasztalatok szerint (evidence based információ, kutatás nincs rá) a tünetmentesség támogatható. Ezekről a kezelőorvossal szükséges egyeztetni.



Fiatal vagyok (nem esem bele az átlag kategóriába), de mégis erre gyanakszom, komolyan fognak venni, ha ilyen gyanúval fordulok az orvosomhoz?
A fiatal nők panaszai (10-14 életév) az endometriózis kutatás  középpontjába kerültek. Forduljon nyugodtan nőgyógyász szakorvoshoz vagy keressen fel célzottan Endometriózis Centrumot a panaszaival.



Enyhe görcseim vannak menzeszkor és igazából eddig eszembe se jutott, hogy ez bármi bajt is jelezhet, de hallottam olyat az endometriózisról, hogy a tünetek erőssége sokszor nincsen egyenes arányosságban a betegség súlyosságával. Ez valóban így van?


Valóban így van: a tünetek erőssége sokszor nem arányos a betegség súlyosságával. Tünetekről, az endometriózis gyakorisáságól a Női Egészségért Alapítvány oldalán érdemes olvasgatni ITT, illetve a youtube csatornán több videó is visszanézhető a témában, Tények és tévhitek címmel egy korábbi előadásom látható ITT.

Ha elmegyek a nőgyógyászomhoz, akkor ő egy ultrahang alapján meg tudja állapítani, hogy van-e endometriózisom? Ha nem, akkor hogyan lehet diagnosztizálni?


A betegség előrehaladott formáit lehetséges UH-vizsgálattal diagnosztizálni. Ezenkívül a tünetek alapján több diagnosztikai módszert, eszközt használhatunk, például tapintásos vizsgálat, CT, MRI.
Kezdeti stádiumban csak laparoszkópia (hastükrözés) útján lehetséges a diagnózis.

Többektől is hallottam, hogy miután megműtötték endometriózissal, azt javasolták neki, hogy vállaljon mihamarabb babát. 20 évesen ez nálam egyelőre még nem opció, de természetesen később szeretnék gyerekeket. Mit tudok tenni addig is, hogy ne újuljon ki a betegség?


A megfelelő műtétet követően petefészekműködés leállításávál járó gyógyszeres kezelésre van szükség. Ennek ellenére sem akadályozható meg teljes mértékben a betegség kiújulása. Életmódváltással a tapasztalatok szerint (evidence based információ, kutatás nincs rá) a tünetmentesség támogatható. Az endometriózis kezelésében fontos momentum a stressz kezelése, erről bővebben ITT.

Ha valakinek endometriózisa van/volt, attól még teherbe eshet természetes úton? Milyen módon akadályozhatja az endomteriózis a teherbe esést?


Rendszerint van lehetőség a természetes úton történő teherbeesésre, az Endometriosis Fertilitási Index meghatározását követően pontosan megadható  ennek az esélye. Azt, hogy milyen módon okoz az endometriózis meddőséget nem tudjuk pontosan.





Amennyiben vannak még kérdéseitek, írjátok meg nyugodtan akár nekem emailen, vagy üzenetben, de kereshetitek a Női egészségért alapítványt is az alábbi elérhetőségeken:

http://www.noiegeszsegert.hu/

https://www.facebook.com/noiegeszsegert/

Szandra

Az előző két "Mit ettem ma?" videómat nagyon szerettétek, úgyhogy ma ismét egy ilyennel készültem Nektek. Ez most egy olyan nap lesz, amikor nem volt időm főzni, de azért próbáltam odafigyelni arra, hogy ne mindenféle vackokkal tömjem meg magam a nagy rohanásban. Mondjuk az előírtnál talán picit kevesebb szénhidrátot vittem be, de azért örülök, hogy nagyjából így is sikerült tartanom az IR diétámat. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy miket ettem, akkor megnézhetitek IDE kattintva.

Említettem már Nektek itt-ott, hogy az idei év legnagyobb "projektje" számunkra az, hogy vegyünk egy saját lakást (esetleg házat). Ez nem lesz egyszerű több dolog miatt sem és bár tudom, hogy ez nem túl "felnőttes" viselkedésre és hozzáállásra vall, de eléggé tartok ettől az egész procedúrától minden tekintetben: kezdve a lakáskeresésen át az ügyintézésen keresztül a költözésig... Arra gondoltam, hogy időről időre beszámolok a blogon arról, hogy hogy állunk, éppen hol tartunk, úgyhogy jöjjön A nagy lakáskereső projekt "sorozat" 1.része.

A piszkos anyagiak

Szerintem sokan tudjátok, hogy a jelenlegi lakás nem a miénk, hanem béreljük, de nyilván azt tudtuk már régóta, hogy egyszer szeretnénk majd saját lakást, vagy házat. Sajnos nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy örököltünk volna bárhonnan is milliókat, vagy bármilyen ingatlant, így mit tesz az ember, ha nincsen saját tőkéje? Lakáselőtakarékossági számlát nyit. Így tettünk mi is néhány éve, több ilyen szerződést is kötöttünk. És bár nyilván ha az ember fizet egy albérletet, akkor amellett azért nem tud olyan brutálisan nagy összegeket félretenni havonta, de azért igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten a lehető legtöbbet kihozni ezekből a megtakarításokból. Persze még így is hitelt kell majd felvennünk (nem is keveset), de úgy vagyunk vele, hogy így legalább a saját lakásunkat fogjuk fizetni havonta és nem egy albérletet. Illetve természetesen szeretnénk élni a CSOK adta lehetőségekkel is, bár mivel mi már nem szeretnénk harmadik gyereket, így ez nem egy hatalmas összeg, de a semminél ez is több. Mivel a megtakarítási szerződéseink nemrégiben lejártak, így eljött az idő, hogy ráfeküdjünk a témára és intenzíven nekikezdjünk a lakáskeresésnek.

Hol?

Eleinte több ponton is elakadtunk a keresgélésben: néztünk lakásokat és házakat, fővárost és vidéket egyaránt, de igazából nem volt sorrendünk, hogy mik a legfontosabb szempontok, aminek meg kell felelnie a jövőbeli otthonunknak, így aztán valahogy mindig zsákutcába jutottunk. Nyilván az ár az egyik legfontosabb tényező, hiszen van egy felső határ, ami fölé nem mehetünk, illetve a lakás mérete sem mindegy, hiszen mégiscsak négyen vagyunk. De azzal is tisztában vagyunk, hogy a rendelkezésre álló keretből azért nem fogunk tudni palotát venni, ezzel nincs is baj, mivel eddig is kb. 55nm-en éltünk négyen és valahogy kibírtuk, de nyilván azért ennél valamivel nagyobb ingatlant szeretnénk venni.

Aztán szép lassan körvonalozódott a dolog és úgy döntöttünk, hogy ha lehet, akkor szeretnénk Budapesten maradni és ennek több oka is van. Egyrészt a férjem jelenleg Budapesten dolgozik és jó lenne, ha a munkába járás viszonylag kevés időt venne el a napjából. Ezen kívül van éjszakai munkája is és egyáltalán nem mindegy, hogy egy ilyen éjszakai munka után hajnalban hogyan és mennyi idő alatt jut haza. Másrészt azt gondolom, hogy a gyerekeknek is talán több lehetősége lesz a későbbiekben Budapesten óvoda és iskola szempontjából. Ezen kívül én sem leszek örökké itthon, szóval most úgy gondoljunk, hogy az a legjobb, ha Budapesten maradunk.

Jelenleg a 12. kerületben lakunk és imádjuk ezt a környéket minden szempontból, tényleg szinte minden karnyújtásnyira van: orvos, boltok, játszóterek, programok, közel van a belváros, de mégis valahogy nyugis az egész. Sajnos azonban nem engedhetjük meg magunknak az itteni ingatlanok árait, illetve úgy általánosságban a budai árakat... Ez nekem nagy szívfájdalmam, mert nagyon szerettem volna a városnak ezek a felén maradni, de ez már szinte biztos, hogy nem fog összejönni, mivel ezen az oldalon a mi büdzsénkből kb. csak panellakást tudnánk venni, amit viszont nem szeretnénk.

Úgyhogy nagy valószínűséggel a pesti oldalon valamelyik külső kerület lesz a befutó, amivel őszintén szólva nekem még nagyon barátkoznom kell...

Igények

Én azt gondolom, hogy nincsenek irreális igényeink. Egy legalább 65-70nm-es lakást szeretnénk, amiben a nappalin kívül legalább két szoba van. Amíg picik a gyerekek, addig simán lehetnek egy szobában, ahogyan eddig is. Ha pedig már saját birodalmat szeretnének, akkor majd vagy kiköltözünk mi a nappaliba, vagy esetleg megnézzük, hogy át tudjuk-e úgy alakítani a lakást, hogy mondjuk nappali és 3 félszoba legyen. (Vagy addigra nyerünk a lottón és veszünk egy nagyobb lakást/házat. :D) 

Ezen kívül legyen jó a környék tömegközlekedése és infrastrukturája, vagyis lehetőleg legyen a közelben minden olyan intézmény és szolgáltatás, amire egy kisgyerekes családnak szüksége lehet.

Nagyon örülnénk, ha lenne legalább egy kis terasza a lakásnak, neadjisten kertkapcsolat, de túl fogjuk élni, ha nincsen.

Aztán vannak még ilyen apróságok, hogy pl. nem szeretnénk gázkonvektoros fűtéssel rendelkező lakást, de pl. a liftről hajlandóak vagyunk lemondani - bár ez nyilván attól is függ, hányadik emeleten van a lakás.

És nyilván az lenne a legjobb, ha olyan állapotban lenne a lakás, hogy ne nagyon, vagy csak minimálisan kelljen hozzányúlnunk. Bár ez az ártól is függ: ha olcsóbb a lakás, de kevésbé jó állapotú, akkor belefér, hogy többmindent megcsináljunk és felújítsunk, viszont egy drágább, de jó állapotú/felújított lakásnál már nem biztos, hogy kell ilyesmire költeni, vagy csak minimálisan. Ha meg mégis szeretnénk valamin változtatni, akkor azt később is lehet, nem kell feltétlenül azonnal.

Biztos vagyok benne, hogy kompromisszumokat kell majd kötnünk és már kötöttünk is egy-kettőt, de remélem, hogy a lehetőségeinkhez képest sikerül majd egy szuper kis lakást találnunk.

Tippek

Arra gondoltam, hogy megosztok Veletek néhány tippet is, amik hasznosak lehetnek, ha Ti is éppen lakást kerestek.

1. Rangsoroljátok az igényeiteket a leendő otthonotokkal kapcsolatban. Állítsatok fel egy sorrendet, hogy hogy mik a legfontosabb szempontok, amiknek mindenképpen meg kell felelnie az ingatlannak. Bár ez leszűkíti a találati opciókat, de meg is könnyíti a keresést, hiszen nem fogjátok olyan lakásokra pazarolni az időtöket, ami biztosan nem jó Nektek.

2. Ha megtetszett egy lakás, akkor menjetek el és nézzétek meg a környéket, ahol van. Térképezzétek fel, hogy van-e elérhető távolságban minden, amire Nektek szükségetek van, mennyire forgalmas a környék, milyen az utca, az épületek, meg hogy úgy egyáltalán tetszik-e.

3. Nézelődjetek a Google Earth-ön! Ez az egyik legszuperebb dolog és baromi nagy segítség most nekünk így a lakáskeresésnél, hiszen két gyerekkel nem tudunk mindig azonnal autóba pattanni és elmenni megnézni, hogy milyen a környék, ahol kinéztünk egy lakást. Viszont a Google Earth segítségével is meg tudjuk nézni a kettes pontban említett dolgokat és ez baromi jó dolog. Sőt az egyik kinézett lakásnál nem volt külső kép a házról, viszont egy kis nyomozás és a Google Earth segítségével megtaláltuk, hogy melyik házban van, így meg tudtuk nézni azt is, anélkül, hogy el kellett volna mennünk oda.

4. Töltsétek le az Árminimum nevű ingyenes bővítményt. Erről nem szeretnék túl hosszan írni, mivel ITT már megtettem, de tényleg nagyon hasznos. Mi ennek a bővítménynek a segítségével találtunk már nem egyszer plusz infókat és új képeket egy-egy kiszemelt lakásról.

5. Próbálj meg elvonatkoztatni a berendezéstől és/vagy a fal színétől. Inkább az alaprajzot nézd és ne azzal foglalkozz, hogy milyen csúnya a szekrénysor a nappaliban, bár tudom, hogy nehéz elvonatkoztatni, de ezek úgysem lesznek ott, amikor beköltöztök, a fal színén meg lehet változtatni. Inkább azt nézd, hogy jó-e a lakás elrendezése és tájolása.

Első körben ennyiről tudok beszámolni Nektek, remélem, hogy a következő 

bejegyzésben már több konkrétummal szolgálhatok.

Szurkoljatok! ;)

Szandra

Esküszöm tökre hiányzott már, hogy leüljek a kamera elé és meséljek Nektek a kedvenc szépségápolási termékeimről, merthogy 2017-ben kevés "kedvenes" videót csináltam... Viszont éves kedvences videót mindenképpen szerettem volna készíteni, úgyhogy ma megmutatom Nektek, hogy mik voltak az aboszolút kedvenceim 2017-ben. Ha kíváncsiak vagytok rá, akkor megnézhetitek IDE kattintva.

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, merthogy az ember nem szívesen ír a saját gyengeségeiről... Vagy arról, hogy valamit rosszult csinált; hogy úgy látja, nem jó irányba haladnak a dolgok és hogy változtatni kéne bizonyos dolgokon... De annyi időm volt agyalni az ünnepek alatt a nagy kajakóma közepette, hogy úgy gondoltam, mégis írok róla a blogon, elvégre annyi mindenről beszámolok nektek. Meg így legalább engem is motivál, hogy megosztottam veletek és jól számon kérhetitek majd rajtam, ha úgy látjátok, hogy nem tartom magam az itt leírtakhoz. :D

Nem vagyok az újévi fogadkozások híve, mert úgy gondolom, ha valaki változtatni akar valamin, akkor azt megteheti bármikor, nem kell feltétlenül az évkezdéshez kötnie. Igazából nálam is véletlenül jött ki úgy, hogy annyira feltornyosultak a dolgok év végére, hogy azt éreztem, változtatnom kell és tiszta lappal kell indítanom a 2018-as évet, mert ha úgy mennek tovább a dolgok, ahogyan az elmúlt hetekben, hónapokban, akkor annak bizony nem lesz jó vége...

Ugyebár itthon vagyok két gyerkőccel - illetve Lili heti 2 napot jár bölcsibe, szóval ő végülis nincs itthon non-stop, de most nem is ez a lényeg -, de a napi elfoglaltságaim nem merülnek ki a peluscserében, a babakajakészítésben és a folyamatos gagyogásban és mókázásban. Hiszen egyrészt itt van nekem a blogolás, meg a videózás; másrészt vannak (voltak) egyéb kis "projektjeim", amikben ki tudom élni a kreativitásomat és igényelnek némi agymunkát, illetve hasznosnak érzem magam általuk (a "hasznos" szót értsétek jól ;). És én imádtam ezt!

Egészen néhány héttel ezelőttig, amikor is kezdtem egyre inkább azt érezni, hogy a fejemre nőnek a dolgok... Hogy amint van egy kis nyugi, egyből felnyitom a laptomomat, hogy mindent megcsináljak, ami éppen aktuális, vagy sürgős ahelyett, hogy pl. elolvasnék egy könyvet, vagy megnéznék egy filmet, vagy a kedvenc Youtubereim videóiból párat, esetleg beüljek egy kád forró, illatos vízbe, vagy úgy egyáltalán csak feküdjek és bámuljak ki a fejemből... Mindenre volt időm, csak magamra nem.
Egy idő után azt vettem észre, hogy totálisan frusztrált vagyok minden tekintetben és ez a frusztráltság mindenre kihatott: az étkezésemre, a bőrömre, az alvásra, meg úgy egyáltalán a hangulatomra is. Sokszor voltam rosszkedvű, meg ingerült - persze erre a hideg, szürke idő is rátett egy lapáttal - és egy idő után már én magam kezdtem azt érezni, hogy nem lehetek valami kellemes "társaság", mivel a frusztráltságomat néha a környezetemen vezettem le.
Ez így ment néhány hétig és közben azon agyaltam, hogy vissza kéne vennem egy kicsit a pörgésből, mert két kisgyerek és napi 4-5 óra, több részletben való alvás mellett talán túl feszes ez a tempó. De aztán mindig jött egy-egy jobb nap, ami után képzeletben vállba veregettem magam, hogy "Nincs itt semmi gond, megy ez nekem, fasza csaj vagyok, mindenre van időm!". Viszont utána ismét jött a frusztráltság, meg a "sárkányszandra"... Ráadásul úgy éreztem, hogy nem tudok mindent akkora erőbedobással és lelkesedéssel csinálni, mint ahogyan valójában tudnám és szeretném és bizony ez a maximalista énemet eléggé érzékenyen érintette... De sajnos sokszor este 10-kor jutottam el oda, hogy nekiálljak a dolgaimnak és akkor már nem pörög úgy az agyam, ahogyan szeretném, így sokszor csak "félgőzzel" tudtam dolgozni és ez eléggé bántott. Úgy éreztem, hogy tudnám sokkal jobban is csinálni, de a fáradság miatt egyszerűen nem megy... 

Húztam-halogattam a döntést, míg vígül jött egy pont - meg pluszba 1-2 magánéleti "történés" - , amikor is azt éreztem, hogy namost akkor szépen döntenem kell, hogy hogyan tovább, mert ez így nagyon nem jó. Sokat őrlődtem és kikértem a férjem véleményét is, hogy mi legyen, de végül arra jutottam, hogy vissza kell vennem a tempóból és le kell adnom 1-2 projektet és jobban meggondolnom, hogy a jövőben miket vállalok el; most még megtehetem ezt, amíg itthon vagyok a gyerekekkel. Nehéz volt meghoznom ezt a döntést, sőt néhány napig úgy éreztem, hogy "gyenge" vagyok és néha elkezdtem azon agyalni, hogy talán mégis nyomi kéne tovább, ahogyan eddig is, de aztán mindig történt 1-2  apróság, ami igazolta azt, hogy jól döntöttem.

Úgyhogy az én újévi fogadalmam a 2018-as évre az, hogy egy kicsit lassítsak és ezzel együtt sokkal jobban odafigyeljek magamra. Ami nyilván nem egyszerű két kisgyerek mellett, de most, hogy már csökkentettem az egyéb teendőimet, így muszáj leszek időt szakítani magamra és a saját testi-lelki feltöltődésemre is, mert hosszú távon igenis megbosszulja magát, ha az ember nincs rendben saját magával. Egy kicsit önzőnek kell lennem (persze csakis pozitív értelemben), ami nekem soha nem ment igazán, de most mégis meg fogom próbálni, mert nem állhatok mindig a saját fontossági listám utolsó helyén.
És hogy mit fogok tenni ennek érdekében?
Egyrészt ahogyan már fentebb is írtam, csökkentem a teendőim, munkáim számát és a jövőben sokkal alaposabban át fogom gondolni, hogy mit vállalok el.
Sokkal több időt minőségi időt szeretnék tölteni magammal: pl. szeretnék többet olvasni - vagy inkább egyáltalán olvasni, mert erre nem nagyon volt példa az elmúlt hónapokban. Úgyhogy szépen elő fogom venni azokat a könyveket, amik arra várnak, hogy elolvassam őket - legalább 3-4 ilyen van, úgyhogy azt hiszem elleszek velük egy darabig.
Befizetek egy 8 hetes online edzésprogramra és ezzel egyidőben sokkal nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a megfelelő étkezésre is, ami a hangulatingadozásaim miatt sajnos nem nagyon ment az elmúlt hetekben...

Bizonyos időközönként meg fogom jutalmazni magamat. Kell hogy legyen kézzel fogható gyümölcse is a munkámnak és most nem feltétlenül kell nagy dologra gondolni (bár néha az is kell). Ez lehet csak annyi, hogy elmegyek nyugiban meginni egy kávét, vagy enni valami finomat, de ha valami komolyabb/nagyobb dolgot, célt elértem, akkor lehet akár valami értékesebb dolog is.
És talán ami a legfontosabb, igyekszem rendezni "társas" kapcsolataimat, mert az életemnek ezt az igen fontos szeletét nagyon-nagyon elhanyagoltam az elmúlt időszakban (vagyis decemberben picit  már jobb volt a helyzet). A lehetőségeimhez mérten szeretnék gyakrabban eljárni enni-inni-beszélgetni barátokkal és ismerősökkel, mert ha valami, akkor ez nagyon-nagyon hiányzik és szeretném az online beszélgetőpartnereket valós, hús-vér ismeretségekké alakítani.

Ezek talán nem is tűnnek olyan nagy dolgoknak, de nekem bizony azok és remélem, hogy ezek segítségével 2018-ban sikerül újra visszatérni egy picit a régi önmagamhoz.