Már megint egy újévi fogadalom...?!

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, merthogy az ember nem szívesen ír a saját gyengeségeiről... Vagy arról, hogy valamit rosszult csinált; hogy úgy látja, nem jó irányba haladnak a dolgok és hogy változtatni kéne bizonyos dolgokon... De annyi időm volt agyalni az ünnepek alatt a nagy kajakóma közepette, hogy úgy gondoltam, mégis írok róla a blogon, elvégre annyi mindenről beszámolok nektek. Meg így legalább engem is motivál, hogy megosztottam veletek és jól számon kérhetitek majd rajtam, ha úgy látjátok, hogy nem tartom magam az itt leírtakhoz. :D



Nem vagyok az újévi fogadkozások híve, mert úgy gondolom, ha valaki változtatni akar valamin, akkor azt megteheti bármikor, nem kell feltétlenül az évkezdéshez kötnie. Igazából nálam is véletlenül jött ki úgy, hogy annyira feltornyosultak a dolgok év végére, hogy azt éreztem, változtatnom kell és tiszta lappal kell indítanom a 2018-as évet, mert ha úgy mennek tovább a dolgok, ahogyan az elmúlt hetekben, hónapokban, akkor annak bizony nem lesz jó vége...

Ugyebár itthon vagyok két gyerkőccel - illetve Lili heti 2 napot jár bölcsibe, szóval ő végülis nincs itthon non-stop, de most nem is ez a lényeg -, de a napi elfoglaltságaim nem merülnek ki a peluscserében, a babakajakészítésben és a folyamatos gagyogásban és mókázásban. Hiszen egyrészt itt van nekem a blogolás, meg a videózás; másrészt vannak (voltak) egyéb kis "projektjeim", amikben ki tudom élni a kreativitásomat és igényelnek némi agymunkát, illetve hasznosnak érzem magam általuk (a "hasznos" szót értsétek jól ;). És én imádtam ezt!

Egészen néhány héttel ezelőttig, amikor is kezdtem egyre inkább azt érezni, hogy a fejemre nőnek a dolgok... Hogy amint van egy kis nyugi, egyből felnyitom a laptomomat, hogy mindent megcsináljak, ami éppen aktuális, vagy sürgős ahelyett, hogy pl. elolvasnék egy könyvet, vagy megnéznék egy filmet, vagy a kedvenc Youtubereim videóiból párat, esetleg beüljek egy kád forró, illatos vízbe, vagy úgy egyáltalán csak feküdjek és bámuljak ki a fejemből... Mindenre volt időm, csak magamra nem.
Egy idő után azt vettem észre, hogy totálisan frusztrált vagyok minden tekintetben és ez a frusztráltság mindenre kihatott: az étkezésemre, a bőrömre, az alvásra, meg úgy egyáltalán a hangulatomra is. Sokszor voltam rosszkedvű, meg ingerült - persze erre a hideg, szürke idő is rátett egy lapáttal - és egy idő után már én magam kezdtem azt érezni, hogy nem lehetek valami kellemes "társaság", mivel a frusztráltságomat néha a környezetemen vezettem le.
Ez így ment néhány hétig és közben azon agyaltam, hogy vissza kéne vennem egy kicsit a pörgésből, mert két kisgyerek és napi 4-5 óra, több részletben való alvás mellett talán túl feszes ez a tempó. De aztán mindig jött egy-egy jobb nap, ami után képzeletben vállba veregettem magam, hogy "Nincs itt semmi gond, megy ez nekem, fasza csaj vagyok, mindenre van időm!". Viszont utána ismét jött a frusztráltság, meg a "sárkányszandra"... Ráadásul úgy éreztem, hogy nem tudok mindent akkora erőbedobással és lelkesedéssel csinálni, mint ahogyan valójában tudnám és szeretném és bizony ez a maximalista énemet eléggé érzékenyen érintette... De sajnos sokszor este 10-kor jutottam el oda, hogy nekiálljak a dolgaimnak és akkor már nem pörög úgy az agyam, ahogyan szeretném, így sokszor csak "félgőzzel" tudtam dolgozni és ez eléggé bántott. Úgy éreztem, hogy tudnám sokkal jobban is csinálni, de a fáradság miatt egyszerűen nem megy... 
Húztam-halogattam a döntést, míg vígül jött egy pont - meg pluszba 1-2 magánéleti "történés" - , amikor is azt éreztem, hogy namost akkor szépen döntenem kell, hogy hogyan tovább, mert ez így nagyon nem jó. Sokat őrlődtem és kikértem a férjem véleményét is, hogy mi legyen, de végül arra jutottam, hogy vissza kell vennem a tempóból és le kell adnom 1-2 projektet és jobban meggondolnom, hogy a jövőben miket vállalok el; most még megtehetem ezt, amíg itthon vagyok a gyerekekkel. Nehéz volt meghoznom ezt a döntést, sőt néhány napig úgy éreztem, hogy "gyenge" vagyok és néha elkezdtem azon agyalni, hogy talán mégis nyomi kéne tovább, ahogyan eddig is, de aztán mindig történt 1-2  apróság, ami igazolta azt, hogy jól döntöttem.



Úgyhogy az én újévi fogadalmam a 2018-as évre az, hogy egy kicsit lassítsak és ezzel együtt sokkal jobban odafigyeljek magamra. Ami nyilván nem egyszerű két kisgyerek mellett, de most, hogy már csökkentettem az egyéb teendőimet, így muszáj leszek időt szakítani magamra és a saját testi-lelki feltöltődésemre is, mert hosszú távon igenis megbosszulja magát, ha az ember nincs rendben saját magával. Egy kicsit önzőnek kell lennem (persze csakis pozitív értelemben), ami nekem soha nem ment igazán, de most mégis meg fogom próbálni, mert nem állhatok mindig a saját fontossági listám utolsó helyén.
És hogy mit fogok tenni ennek érdekében?
Egyrészt ahogyan már fentebb is írtam, csökkentem a teendőim, munkáim számát és a jövőben sokkal alaposabban át fogom gondolni, hogy mit vállalok el.
Sokkal több időt minőségi időt szeretnék tölteni magammal: pl. szeretnék többet olvasni - vagy inkább egyáltalán olvasni, mert erre nem nagyon volt példa az elmúlt hónapokban. Úgyhogy szépen elő fogom venni azokat a könyveket, amik arra várnak, hogy elolvassam őket - legalább 3-4 ilyen van, úgyhogy azt hiszem elleszek velük egy darabig.
Befizetek egy 8 hetes online edzésprogramra és ezzel egyidőben sokkal nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a megfelelő étkezésre is, ami a hangulatingadozásaim miatt sajnos nem nagyon ment az elmúlt hetekben...
Bizonyos időközönként meg fogom jutalmazni magamat. Kell hogy legyen kézzel fogható gyümölcse is a munkámnak és most nem feltétlenül kell nagy dologra gondolni (bár néha az is kell). Ez lehet csak annyi, hogy elmegyek nyugiban meginni egy kávét, vagy enni valami finomat, de ha valami komolyabb/nagyobb dolgot, célt elértem, akkor lehet akár valami értékesebb dolog is.
És talán ami a legfontosabb, igyekszem rendezni "társas" kapcsolataimat, mert az életemnek ezt az igen fontos szeletét nagyon-nagyon elhanyagoltam az elmúlt időszakban (vagyis decemberben picit  már jobb volt a helyzet). A lehetőségeimhez mérten szeretnék gyakrabban eljárni enni-inni-beszélgetni barátokkal és ismerősökkel, mert ha valami, akkor ez nagyon-nagyon hiányzik és szeretném az online beszélgetőpartnereket valós, hús-vér ismeretségekké alakítani.

Ezek talán nem is tűnnek olyan nagy dolgoknak, de nekem bizony azok és remélem, hogy ezek segítségével 2018-ban sikerül újra visszatérni egy picit a régi önmagamhoz.




Ti tettetek valamilyen újévi fogadalmat?



Szandra









You Might Also Like

3 megjegyzés

  1. Mintha csak a saját gondolataimat olvastam volna, ugyanígy érzek, teljesen túl vagyok pörögve pedig a kis ketteske még odabent a pocakban... el se tudom még képzelni, hogy a feje tetejére áll majd minden ha megérkezik közénk májusban.

    VálaszTörlés
  2. Le a kalappal, hogy ennyi mindent tudtál/tudsz csinálni két gyerek mellett! Nekem "csak" egy 16 hós kislányom van és tizedannyi feladatom, mégis ugyanígy érzek sokszor, amiről írtál.
    Egy ideig viszi az embert a lendület, aztán jön a mélyrepülés aztán megint egy kis lendület stb. A végén pedig hulla fáradt az ember és mindenkinek leharapja a fejét. Jól tetted, hogy lazítasz a teendőkön, egy maximalista beállítottságú embernek ez szerintem duplán nehéz.
    Én idén az étkezésre és a mozgásra szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni, egyben bízom abban, hogy ezen változtatva több energiám is lesz... búék :)

    VálaszTörlés
  3. Köszi Szandra ezt a bejegyzést!☺ Eddig mindig lelkiismeretfurdalásom volt amikor könyvet olvastam abban az 1-1,5 órában amikor a gyerekek aludtak és nem hasznos dologgal töltöttem ezt a kis időt(házimunka, angol, szakmai lapok olvasása stb.) Pedig 4 éve ez az egyetlen dolog amit magamért tettem.De most,hogy így végig gondoltam -hála Neked -simán megérdemlem még többet is😉
    Úgyhogy én drukkolok Neked!Majd félévkor számolj be, hogy sikerült betartani a fogadalmakat.Üdv Lilla

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe