Egy rövidke videó és egy kis ízelítő abból, hogy miket eszem mostanában, merthogy két hete egy új étrend szerint étkezem. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy mi is ez pontosan és hogy miket eszem, akkor nézzétek meg a videót ITT.

Nem nagyon szoktam könyvekről írni a blogon és ennek az is az egyik oka, hogy - szégyen, nem szégyen - amióta kétgyerekes anyuka vagyok, igencsak háttérbe szorult nálam az olvasás, de próbálok változtatni ezen. Viszont amikor megkerestek a Cser Kiadótól, hogy lenne-e kedvem elolvasni Abigail James: Szeresd a bőröd! című könyvét, azonnal igent mondtam. Mégpedig azért, mert egy ideje már keresgéltem és nézegettem a bőrápolással kapcsolatos könyveket, hogy egy picit jobban el tudjak mélyedni a témában, de eddig valahogy egyik sem fogott meg igazán. Vagy túl tudományos volt, vagy túl száraz, vagy egyszerűen csak "nehézkes" volt olvasni, de már most így az elején lelövöm a poént, hogy ezt a könyvet viszont jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, akit  érdekel ez a téma. Sőt, továbbmennék: szerintem minden nőnek, akinek egy kicsit is fontos a bőrápolás, el kellene olvasnia, mert rengeteg hasznos és fontos információ van benne. Merthogy a bőrápolás nem csak annyiból áll, hogy felkenünk valamilyen krémet az arcunkra.

A könyv szerzője Abigail James, a szépségipar egyik legelismertebb és legismertebb szakembere, aki rendszeresen dolgozik együtt ismert szépségápolási és életmód márkákkal, valamint hírességekkel is.

A Szeresd a bőröd! egy szuper kézikönyv, amiben minden fontos információ megtalálható a bőrápolással kapcsolatban. Olvashatunk benne olyan alap dolgokról, mint például a bőrtípusok és azok jellemzői, a különböző életkorokhoz tartozó bőrproblémák, vagy hogy hogyan befolyásolja bőrünk állapotát a stressz, a hormonális változások, a lakóhelyünk, az hogy mit eszünk, a kialvatlanság vagy éppen a napozást. Emellett találunk a könyvben olyan specifikusabb témákat is mint pl. az arcjóga, vagy a különböző arckezelési módszerek, ami nekem személy szerint elképesztően hasznos volt, mert nagyon keveset tudok róluk és emiatt bátortalan is vagyok ezekkel kapcsolatban. A könyv részletesen ír az arcápoló termékek típusairól, illetve a legfontosabb összetevőkről és sok-sok szuper tippet is ad a szerző, valamint megválaszol gyakran ismételt kérdéseket is.

A sok hasznos információt nem egy száraz szöveghalomként önti ránk a könyv, hanem elképesztően olvasmányosan és könnyen fogyaszthatóan tárja elénk, nagyon a tetszik a szövegezés és a stílus is. Mindemellett rengeteg gyönyörű kép és illusztráció található a könyben, elképesztően igényes és komplex az egész, nagyon jól össze van rakva, tényleg öröm volt olvasni, úgyhogy én tényleg nagy szeretettel ajánlom nektek. 

Ha kedvet kaptatok hozzá, hogy elolvassátok a könyvet, akkor most a Cser Kiadó honlapján 20% kedvezménnyel juthattok hozzár ITT, de ha rendeléskor beírjátok a FORHER kuponkódot, akkor további 10% kedvezményt kaptok a könyv árából 

(nem kapok semmilyen jutalékot az eladások után).

Szandra

*A könyvet a Cser Kiadótól kaptam.

Ismét eljött az idő, hogy néhány olyan termékről beszéljek, amik sajnos nem lettek a kedvenceim. Bár igyekszem inkább a pozitív dolgokat bemutatni nektek, de azért néha kell ilyen is szerintem, őszintén szólva én imádom nézni ezeket a videókat másoknál, mert szerintem nagyon hasznosak. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy milyen termékek nem váltak be nekem az elmúlt időben, akkor megnézhetitek IDE kattintva.

Az egész a Chai Tea Lattéval kezdődött. Mondjuk őszintén szólva már nem is emlékszem rá, hogy mégis milyen indíttatásból döntöttem egyszer úgy, amikor bementem még évekkel ezelőtt az egyik Starbucks kávézóba, hogy márpedig én Chai Tea Lattét akarok inni. Merthogy nekem mindig is olyan "fura" volt ez az egész tejjel a teát dolog és el nem tudtam képzelni, hogy egyszer én is kipróbáljam és azt meg pláne nem gondoltam, hogy ízleni fog... Mondjuk ez tipikusan annak az esete, amikor  úgy mondod valamire, hogy nem jó, hogy ki sem próbáltad.

Szóval egyszercsak úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Starbucksban a Chai Tea Lattét és mondhatám, hogy a többi már történelem, mert aki már régebb óta követ, az tudhatja, hogy nálam örök szerelem és a legkedvencebb italom a Starbucksban.

Éppen ezért nagyon megörültem, amikor értesültem róla, hogy idén tavasszal három új tea latte érkezik (pontosabban már meg is érkezett) a Starbucks kávézókba. Ahogyan annak is, hogy ennek kapcsán felkért a Starbucks, hogy számoljak be Nektek ezekről az újdonságokról, miután megkóstoltam őket.

Nos jelentem, hogy a háromból kettőt kipróbáltam: a Rooibos Tea Lattét, valamint a Matcha Tea Lattét. A Red Apple Rooibos Tea Latte-t nem, és ennek az az egészen egyszerű oka van, hogy az első kettő nem tartalmaz hozzáadott cukrot. Természetesen ezeket is lehet kérni édesítéssel, de szerintem simán iható mindkettő anélkül is (bár én már hozzászoktam a kevésbé édes ételekhez, italokhoz), vagy édesítheted Te magad is, amivel szeretnéd. A Red Apple Rooibos Tee Latte viszont eleve édesítve van, úgyhogy azt nem kóstoltam meg (bár a neve alapján nagyon csábított).

A Roobios Tea Lattét kóstoltam először, ez ugyebár nem tartalmaz koffeint, úgyhogy aki érzékeny rá, vagy valamilyen egyéb okból nem fogyaszt koffeint, annak ez egy jó alternatíva lehet. Nagyon kellemes, semlegesnek mondható, lágy íze van és a tejjel keveredve, enyhén édeskés még édesítés nélkül is.

A Matcha Tea Latte viszont már nem ennyire "egyszerű", szerintem ez egy eléggé megosztó ital (ahogyan a Chai Tea Latte is az): valaki vagy imádja, vagy nem. Én az előbbiek közé tartozom, de én a Chai Tea Lattét is imádom. :D A Matcha azt jelenti, hogy porított tea, vagyis ez egy mikroőrlésű, prémium minőségű zöld tea, ami rengeteg értékes vitamint és nyomelemet tartalmaz és magas a koffein tartalma. Viszont teljesen máshogy hat, mint mondjuk a kávé, mert sokkal hosszabban, elnyújtottabban fejti ki a hatását. A Matcha Tea Latte ugyebár zöld színű, de ha az ízét akarnám jellemezni, akkor is az jut eszembe, hogy zöld, mert valahogy olyan friss, "élénk" íze van és őszintén szólva szerintem egy ici-picit talán a spenóthoz is hasonlít az íze. Na ezért írtam, hogy szerintem ez egy megosztó ital. :D Viszont szerintem tavasszal, vagy nyáron annak is érdemes esetleg kipróbálnia hideg/jeges verzióban, aki egyébként idegenkedik tőle, mert igazán üdítő tud lenni.

Amúgy meg ha valakinek van kedve, akkor kísérletezgethet az ízekkel, hiszen egyrészt vannak különféle ízesítésű szirupok a Starbucksban (nekem pl. most így a blogbejegyzés írása közben jutott eszembe, hogy legközelebb cukormentes vaníliasziruppal fogom kérni a Rooibos Tea Lattét, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy úgy milyen íze van). Másrészt meg kérhetjük akár kókusz, szója - vagy mandulaittal is a tea latténkat (vagy akár a kávénkat is természetesen), ami ugye megint más ízvilágot kölcsönöz majd neki, szóval tökjól lehet játszani az ízekkel.

Remélem kedvet kaptatok, hogy kipróbáljátok valamelyik Tea Lattét a Starbucks kávézókban.

Ha igen, mindenképpen írjátok majd meg, hogy Nektek hogy ízlett.

Szandra

*Szponzorált bejegyzés.

Mivel az előző vlogomra nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett, így talán annyira nem is bánom, hogy ezúttal is egy ilyen hétköznapi vloggal készültem Nektek, bár ez most jóval rövidebb lesz, mivel csak egyetlen napot "sűrítettem" bele. Úgyhogy most nem is lesz annyi történés, de azért mégis lesz egy-két izgi dolog, ja és vezetés közben dumálgatás is, mert úgy tűnik, hogy az nagyon bejön nektek. :)

Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzétek meg IDE kattintva.

"Mindenkinek arra van ideje, amire akarja!" - vallják sokan és tulajdonképpen részben én is egyet értek ezzel, de azért így kétgyerekes anyukaként tudom, hogy azért ez nem mindig ennyire egyszerű... Mivel az elmúlt hetekben többen is kérdeztétek, hogy hogyan tudok időt szakítani a gyerekek, meg az egyéb teendők mellett a mozgásra is, így arra gondoltam, hogy a mai bejegyzésben összeszedek nektek egy-két tippet, illetve az én tapasztalataimat ezzel kapcsolatban. És bár ez a bejegyzés főként kisgyerekes anyukáknak szól (közülük is legfőképpen olyanoknak, akik még otthon vannak), azért talán olyanok is elleshetnek belőle hasznos tanácsokat, akik "szimplán" időhiány miatt nem tudnak időt szakítani a mozgásra.
Szeretném még az elején tisztázni, hogy mivel nyilvánvalóan nem vagyok személyi edző, sem sportoló, sem semmilyen egyéb fitness "szakember", így kérlek Titeket, hogy az itt leírt tanácsokat és tippeket ennek megfelelően kezeljétek.

Hol?

Először is döntsd el, hogy hol szeretnél mozogni, gondold át, hogy mire van lehetőséged? Ha az otthoni torna nem igazán megy neked, akkor nézz körbe, hogy a környéketeken milyen konditermek vannak. Van-e esetleg olyan, ahol van gyerekmegőrző? Vagy olyan, ahol vannak olyan órák, ahol babával lehet mozogni (pl. maminbaba), vagy ahova viheted magaddal mondjuk személyi edzésre a gyerkőcöt és ott lehet veled, amíg te edzel?

Ha nincsen ilyenekre lehetőség a közeledben, de mindenképpen szeretnél eljárni valahova, akkor gondold át, hogy van-e olyasvalaki, akire rá tudnád bízni a gyerkőcöt, amíg Te elmész edzeni? Lehet az apuka/családtag/barátnő/babyszitter stb.

Ha erre a kérdésre is "nem" a válasz, akkor se keseredj el, hiszen otthon is kitűnően lehet mozogni. Én is itthon tornázom és többek között azért is szeretem ezt a megoldást, mert így tényleg szinte bármikor nekiállhatok tornázni, amikor úgy látom, hogy nyugi van. Nem kell elmennem sehova, nem veszítek időt az utazással, csak felkapom az edzőruhámat és már indítom is a videót, amire tornázom.

Mit?

Mondhatnám azt, hogy szinte mindegy, hogy mit sportolsz, csak mozogj. Bár sokan azért mozognak, hogy fogyjanak, de azért azt ne felejtsük el, hogy a rendszeres sport az egészséges életmód része, vagy legalábbis az kellene, hogy legyen. Vagyis nem mindenki azért akar mozogni, hogy fogyjon, hanem mondjuk azért, mert szeretne tenni valamit az egészségéért és jobban szeretné érezni magát.
Bármi is legyen a célod, találd meg a hozzád és a kitűzött célnak leginkább megfelelő mozgásformát. Legyen az csoportos, vagy személyi edzés egy edzőteremben, futás a szabadban, vagy otthon egy futópadon, tornázás Youtube videókra, bármi. A lényeg, hogy szeresd is, amit csinálsz, hiszen ha olyasminek kell nekiállnod heti több alkalommal, amit nem szívesen csinálsz, akkor bizony elég hamar el fog fogyni a lelkesedésed és abbahagyod.
Ha maradunk annál a verziónál, hogy otthon sportolsz és bírod a monotonitást, akkor beszerezhetsz pl. egy szobabiciklit/ellipszis trénert és hogy azért mégse legyen annyira uncsi, nézhetsz közben sorozatokat. Vagy vegyél egy TRX kötelet és keress hozzá edzésvideókat a Youtube-on. De ha nincs semmilyen eszközöd, akkor is nekiállhatsz gyakorlatilag bármikor edzeni.

Bár nekem most az elsődleges célom a fogyás, de akkor is mozognék valamit, ha nem lenne x kg felesleg rajtam. Voltak és vannak olyan betegségeim (endometriózis, inzulinrezisztencia, Hashimoto pajzsmirigy alulműködés), amik miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy ne mozogjak. Szeretném, ha a szervezetem megfelelően működne és ehhez bizony kell a rendszeres mozgás is, tartozom ennyivel a testemnek. Én most már lassan egy éve a Gyerünk anyukámmal tornázom itthon és nagyon örülök, hogy rájuk találtam. Pontosabban ők találtak rám, mivel az első programra még Nóri, a Gyerünk anyukám alapítója hívott meg, de aztán teljesen beszippantott ez az egész,  olyannyira, hogy nemrégiben fizettem be a negyedik programra. Vannak több hetes edzésprogramjaik, de ezeken felül többféle óratípus közül válogathatunk az oldalon, így mindenki megtalálhajta a neki leginkább tetsző mozgásformát. Ez a bejegyzés még csak véletlenül sem szponzorált bejegyzés, egyszerűen csak szeretném, ha minél több nőhöz eljutna a Gyerünk anyukám híre, mert ők és az a szuper, motiváló közösség, amibe belecsöppentem, "tehetnek" arról, hogy az elmúlt hónapokban hetente több alkalommal  félretettem a kifogásaimat, felemeltem a fenekemet a kanapéról és nekiálltam tornázni és ez borzasztó jó érzés.

Mikor és mennyit?

Nyilván ezt a legnehezebb kitalálni és kilogisztikázni. Próbáld meg átgondolni, hogy melyek azok a napok/napszakok, amikor szóba jöhet a mozgás, illetve azt, hogy egy héten hányszor szeretnél mozogni. Én azt gondolom, hogy ha még nem dolgozol és otthon vagy a gyerkőccel, akkor könnyebb találni olyan időpontot, amikor tudsz tornázni, főleg ha nagyjából van már egy tartható napirendje. Gondolom nem meglepő, ha azt írom, hogy elsősorban a gyerkőc alvásidejével érdemes számolni: ha reggel sokáig alszik, akkor kelj fel előbb és tornázz akkor, vagy ha este hamar lefekszik, akkor elalvás után, vagy napközben a délutáni szunya közben - nyilván ez tőled is, meg az egyéb teendőidtől is függ, hogy melyik időpont az optimális számodra. Ha ezek nem jöhetnek szóba, akkor tornázz akkor, amikor mondjuk apuka hazaért (már ha nem túl későn ér haza), vagy amikor a gyerkőc jól elvan, aztán ha minden kötél - vagy inkább a gyerek türelme- szakad, akkor bevonhatod őt is a tornába (vagy magától beáll melléd. :D)
És hogy mennyit? Szerintem a semminél a heti 2 alkalom is több, ha azt rendszeresen tudod csinálni.

Én a mostani Gyerünk anyukám edzésprogram kezdetekor azt a célt tűztem ki magamnak, hogy legalább heti négyszer szeretnék tornázni, de hála az égnek szinte minden héten sikerült túlteljesítenem ezt és ez valószínűleg amiatt is van, mert az edzések átlagosan 35-40 percesek, amit azért könnyebb beleilleszteni a napomba. Ne tévesszen meg titeket, hogy relatíve rövidek az edzések, mert néha bizony annyira kemény egy-egy óra, hogy patakokban folyik rólam az izzadság (so fancy :D) és alig tudok megmozdulni az edzés végére.
És hogy én mikor tornázom? Mivel az én gyerekeim eléggé korán kelnek, így az nálunk nem jöhet szóba, hogy azelőtt tornázzak, mielőtt felkelnek. Illetve nálam az esti torna sem mindig működik, mivel Lili gyakran este 9-10 körül alszik el. Persze ilyenkor is simán neki lehet állni mozogni, de én a tornától, meg az utána lévő zuhitól annyira felpörgök, hogy nem tudok elaludni legalább egy órán keresztül, úgyhogy én 9 óra után már nem nagyon szoktam nekiállni. Én inkább napközben igyekszem megoldani: ha Lili bölcsiben van, akkor általában Vince alvásidejében, vagy azután, hogy evett, mert akkor mindig jól elvan. Ha Lili is itthon van, akkor azért körülményesebb a dolog, pláne mert délután ritkán alszanak egyszerre Vincével (főleg mert Lili nem is alszik mindig délután), de azért általában olyankor is sikerül összehoznom, ezt láthattátok az előző vlogomban is. Ha pedig sehogy sem tudom kivitelezni napközben, akkor még mindig ott van az az opció, hogy akkor tornázom, amikor a férjem hazaért.

És a végére még annyit, hogy igen, sokszor nagyon nehéz nekiállni, tudom. Nekem is az. Néha nekem sincs hozzá semmi kedvem, mert fáradt vagyok és jobb lenne csak punnyadni... de nincs annál jobb érzés, amikor igenis felállok, felveszem az edzőcuccot, nekiállok és megcsinálom. A tudat, hogy tettem valamit az egészségemért és a testemért, máris boldogsággal tölt el és ez ad újabb löketet ahhoz, hogy a következő alkalommal is nekiálljak. Meg persze nekem most az a fő motiváció, hogy szeretnék fogyni néhány kilót és jobb formába kerüljek. Lehet, hogy ez szigorúan hangzik, de én egyelőre nem tudom elfogadni a mostani testemet, nem érzem jól magam a bőrömben és ez sajnos nagyon sokmindenre kihat. Tökjó az, ha valaki el tudja fogadni és szeretni tudja a testét úgy, ahogy van, de én egyelőre nem tudom. Viszont ahelyett, hogy csak nyávogok miatta, próbálok tenni is azért, hogy a jelenlegi állapot megváltozzon. És szerintem ez az egyik kulcs: vagy fogadd el és légy boldog úgy ahogy van, vagy ha nem tudod elfogadni, akkor próbálj meg változtatni rajta és tegyél érte.

Akartam írni egy bejegyzést a tizenharmadik évfordulónk alkalmából... de nem jut eszembe semmi... csak ülök itt és mondogatom magamban, hogy tizenhárom...

Mikor telt el ilyen sok idő? Nem is tudom hová tűnt ennyi év, kimondva olyan soknak tűnik, én mégsem érzem annak - azt hiszem ez jót jelent, nem? :)

Mondjuk az mindenképpen dícséretes, hogy ennyi ideig kibírtad mellettem, mert néha igazi házi sárkány tudok lenni... Na jó, azért nem egy tüzet okádó, hatalmas sárkány, csak amolyan kis minisárkány. Tudod, ami nem igazán ijesztő, inkább csak idegesítő. De csak egy picit. És csak néha. Ugye?! (Remélem most bólogatsz. :D)

Sokminden történt tizenhárom év alatt és azt hiszem a mi kapcsolatunkra tényleg igaz, hogy "együtt jóban-rosszban". Mert nem csak rózsaszín, habos-babos, tejszínhabos, cukormázas tizenhárom év volt ez, hanem voltak nehéz időszakok is. De én valamilyen furcsa, perverz módon ezeknek is örülök és hálás vagyok, mert mindig tanultunk belőlük is és legalább megtapasztalhattam, hogy a mi kapcsolatunk a nehézségeket is kibírja. De azért ha lehet, akkor a továbbiakban inkább a könnyebb "pályát" választanám.
Szokták kérdezni, hogy szerintem mi a hosszú és boldog párkapcsolat titka. Erre szerintem nem lehet és nem is tudnék konkrét választ adni, hiszen mi emberek sem vagyunk egyformák, ahogyan a párkapcsolatok sem. De szerintem a mienk attól működik, hogy nem bonyolult (bár én néha próbálom azzá tenni :D). Illetve attól, hogy egyszerű -  a szó legjobb és legnemesebb értelmében.
Nem vagyunk tökéletesek és a kapcsolatunk sem az. Néha kicsit egymás agyára megyünk, néha kicsit nem szólunk egymáshoz, de ettől valódi a kapcsolatunk és ettől még szeretjük egymást.

Őszintén szólva ennyi idő után már nem nagyon tudok újat mutatni magamból, bár azt hiszem tizenhárom év után már nem is kell. Ismered a felszabadult, viccelődős, laza énemet és ismered a szorongó, bizonytalan, gyenge énemet is. Láttál már felhőtlenül boldognak és végtelenül elkeseredettnek is. Tudod milyen vagyok, amikor kicsípem magam és milyen vagyok, amikor felkelek reggel kicsit kócosan és morcosan, vagy éppen egy hosszú nap után fáradtan. Tudod milyen az, ha kitartok valami mellett és küzdök a legutolsókig és tudod milyen az, ha feladom. És Te mindezek mellett és ellenére velem vagy, tizenhárom éve.
Igazi társ vagy.

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Tizenhárom éve.
Szeretlek!

Hogy mi lesz ebben a jó hosszú vlogban? Csak címszavakban: vlogolás az autóban, új babakocsit keresek, bezárt a Starbucks!!!, műanyagdarab a joghurtban, sminktanácsadás és néhány új szerzemény, és #momlife minden mennyiségben. Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzétek meg ITT. De tényleg hosszú, én szóltam. :)