Akartam írni egy bejegyzést a tizenharmadik évfordulónk alkalmából... de nem jut eszembe semmi... csak ülök itt és mondogatom magamban, hogy tizenhárom...

Mikor telt el ilyen sok idő? Nem is tudom hová tűnt ennyi év, kimondva olyan soknak tűnik, én mégsem érzem annak - azt hiszem ez jót jelent, nem? :)

Mondjuk az mindenképpen dícséretes, hogy ennyi ideig kibírtad mellettem, mert néha igazi házi sárkány tudok lenni... Na jó, azért nem egy tüzet okádó, hatalmas sárkány, csak amolyan kis minisárkány. Tudod, ami nem igazán ijesztő, inkább csak idegesítő. De csak egy picit. És csak néha. Ugye?! (Remélem most bólogatsz. :D)

Sokminden történt tizenhárom év alatt és azt hiszem a mi kapcsolatunkra tényleg igaz, hogy "együtt jóban-rosszban". Mert nem csak rózsaszín, habos-babos, tejszínhabos, cukormázas tizenhárom év volt ez, hanem voltak nehéz időszakok is. De én valamilyen furcsa, perverz módon ezeknek is örülök és hálás vagyok, mert mindig tanultunk belőlük is és legalább megtapasztalhattam, hogy a mi kapcsolatunk a nehézségeket is kibírja. De azért ha lehet, akkor a továbbiakban inkább a könnyebb "pályát" választanám.
Szokták kérdezni, hogy szerintem mi a hosszú és boldog párkapcsolat titka. Erre szerintem nem lehet és nem is tudnék konkrét választ adni, hiszen mi emberek sem vagyunk egyformák, ahogyan a párkapcsolatok sem. De szerintem a mienk attól működik, hogy nem bonyolult (bár én néha próbálom azzá tenni :D). Illetve attól, hogy egyszerű -  a szó legjobb és legnemesebb értelmében.
Nem vagyunk tökéletesek és a kapcsolatunk sem az. Néha kicsit egymás agyára megyünk, néha kicsit nem szólunk egymáshoz, de ettől valódi a kapcsolatunk és ettől még szeretjük egymást.

Őszintén szólva ennyi idő után már nem nagyon tudok újat mutatni magamból, bár azt hiszem tizenhárom év után már nem is kell. Ismered a felszabadult, viccelődős, laza énemet és ismered a szorongó, bizonytalan, gyenge énemet is. Láttál már felhőtlenül boldognak és végtelenül elkeseredettnek is. Tudod milyen vagyok, amikor kicsípem magam és milyen vagyok, amikor felkelek reggel kicsit kócosan és morcosan, vagy éppen egy hosszú nap után fáradtan. Tudod milyen az, ha kitartok valami mellett és küzdök a legutolsókig és tudod milyen az, ha feladom. És Te mindezek mellett és ellenére velem vagy, tizenhárom éve.
Igazi társ vagy.

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Tizenhárom éve.
Szeretlek!