Több mint hét éve vagyok jelen aktívan az online "világban", illetve az online tartalomgyártásban: értsd blogolok, videókat készítek a Youtube-ra, valamint tartalmakat töltök fel Instagramra és Facebookra. És több mint hét évig nem nagyon éreztem késztetést arra, hogy megnyilvánuljak abban a témában, amiről most írni fogok nektek, de pár napja egyszerűen azt érzem, hogy most már muszáj, különben szétrobbanok. Bár ahogy szokták mondani, ez a bejegyzés valószínűleg pont azokhoz nem fog eljutni, akikről íródott és akiknek érdemes lenne picit magukba szállni és elgondolkodni, de legalább én könnyítek magamon azzal, hogy leírom azt, amit jelenleg érzek.
Hogy miről is van szó? Arról a "jelenségről", hogy egyesek azt gondolják, hogy azért, mert valaki kitesz egy képet az Instagramra, vagy feltölt egy videót Youtube-ra és megosztja a világgal a gondolatait, a nézeteit, vagy egyszerűen csak azt, hogy neki mi tetszik és ő mit szeret, akkor annak be lehet szólni és köteles eltűrni azt, hogy egyesek virtuális lábtörlőnek használják és odahányják a nem feltétlenül kulturált stílusban megfogalmazott észrevételeiket a tartalmai alá. Elképesztően szomorúnak és károsnak tartom, hogy vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy azért, mert valaki a nyilvánosság előtt az éli életét, vagy megoszt belőle bizonyos részleteket, akkor annak vállalnia kell a támadásokat, a kritkákat és a beszólásokat is.
Hát ez bizony egy rohadt nagy tévedés... Tök mindegy, hogy "átlagemberről", közszereplőről, hírességről, vloggerről, influencerről, vagy akárkiről beszélünk, senki nem köteles elviselni és tűrni azt, ha bántják, ha beszólnak neki, ha belekötnek, ha folyamatosan mérgezik az életét, a lelkét és a mindennapjait akár "csak" virtuálisan is.
És igen, részben az elmúlt hetekben az én tartalmaim alá érkező beszólások is inspirálták ezt a bejegyzést, de én még mindig szerencsésnek mondhatom magamat, mert még mindig relatíve kevés ilyennel találkozom a saját oldalaimon, viszont sajnálatos módon rengeteg más embernél látom, akiket követek a különböző közösségi oldalakon. Komolyan mondom, hogy egyszerűen döbbenet és szekunder szégyent érzek, amikor látom, hogy milyen kommentek érkeznek másokhoz egy-egy akár teljesen ártalmatlan kép alá is. De továbbmegyek, nem is kell Instagram posztnak, vagy Youtube videónak lennie, elég egy szimpla poszt pl. egy Facebook csoportban (ó, igen, azok a bizonyos anyukás csoportok, de nem csak ott látok ilyeneket).
A kedvenceim a "nem akarlak megbántani, de...", "remélem nem veszed rossz néven, de...", "ne értsd félre, de..." kezdetű hozzászólások, mert egy ilyen kezdet után MINDIG valami olyat ír a kommentelő, ami tuti, hogy bántó vagy sértő.
És itt most itt nem arról van szó, hogy ne lehetne normális hangnemben, kulturáltan megfogalmazott, építő jellegű kritikát és észrevételt írni egy-egy poszt alá, bár én inkább azt az elvet vallom, hogy ha csak negatívat tudnék kommentelni, akkor inkább nem írok semmit. Továbbgörgetek és kész, ennyi.
Mert nekem sem tetszik minden, amit a közösségi oldalakon látok, én sem értek egyet mindennel és bár azt gondolom, hogy az értelmes érveket felsorakoztató, kulturált hangnemben folytatott vitának igenis van helye és szükség van rá, de sajnos egyre inkább azt látom, hogy az online platformokon erre egyre kevesebb példa van, mert általában van egy pont, ahol az egyik félnek bizony elgurul a gyógyszere és eldurvul a vita... Mert a leírt hozzászólásból nem feltétlenül érződik pontosan, hogy a másik hogyan is értette azt, amit írt... Mert nem hallod, hogy milyen hangsúlyt ad a szavaknak... Mert ha csak egy vessző kimarad, máris más színezete lehet a leírtaknak... Mert nem látod a másik arckifejezéseit és gesztusait - és nem, ezek nem helyettesíthetőek egy emojval... És mert sokan bele sem gondolnak abba, hogy egy videó, vagy egy kép alá beírt kommentnek is milyen ereje van... Csak odahányják a frutsztrációjukat és már görgetnek is tovább, fel sem merül bennük, hogy az, aki olvassa, hogyan érzi magát tőle...
Hát elmondom: sz@rul... valaki csak éppen néhány másodpercig, aztán gyorsan törli a kommentet és/vagy tiltja kommentelőt és már megy is tovább - na ők szerencsések (vagy túl sok tapasztalatuk van már ezen a téren...). De vannak olyanok, akik egy-egy ilyen kommenten napokig rágódnak és őrlődnek, még akár az is lehet, hogy sírnak és talán megkérdőjeleznek olyan dolgokat is egy-egy ilyen hozzászólás miatt, amiben addig biztosak voltak.
És ezekkel a kommentekkel nem csak az a baj, hogy megbánthatod vele az adott tartalom feltöltőjét, hanem az is, hogy általában kialakul más kommentelőkkel egy teljesen értelmetlen, parttalan vita, aminek lehet, hogy az égvilágon semmi köze az adott poszthoz...
Hogy mi a helyes és hogyan kell reagálni egy ilyen helyzetben és mit tud tenni az, aki kap egy ilyen hozzászólást? Igazából semmit... Ha válaszolsz egy ilyen kommentre, akkor "csak véded magad". Ha nem válaszolsz, akkor "biztos azért nem válaszol, mert igaza van annak, aki írta". A törlés és tiltás persze megoldás lehet ideiglenesen, de sajnos vannak olyan "szívós" emberek, akik megdöbbentő módon képesek időt és energiát fektetni abba, hogy újra és újra regisztráljanak új névvel és új emailcímmel, csak hogy folytathassák ezt a finoman szólva demoralizáló tevékenységet. Ha meg teljesen letiltod a kommentelési lehetőséget az adott tartalom alatt, akkor annak a lehetőségét is elveszed, hogy beszélgetés alakuljon ki a kép vagy videó ténylegesen témájával kapcsolatban.
De akkor így meg mi értelme tartalmat feltölteni? Hiszen pont az lenne a lényeg, hogy interakció, beszélgetés, eszmecsere alakuljon ki, de ha folyamatosan csekkolni, moderálni és törölgetni kell, akkor egy idő után az egész valahogy elveszti a varázsát, meg az értelmét, hiszen kiraksz egy posztot és kb. azt várod, hogy mikor jön az első olyan komment.
És sajnos vannak olyanok, akik ezek miatt egy idő után eljutnak arra a pontra, hogy így nincs értelme folytatni, ami egy nagyon szomorú, de tökéletesen érthető dolog. Mert nem mindenki tudja hosszú távon elviselni azt, hogy egyesek folyamatosan mérgezik az életét a káros hozzászólásaikkal és nem mindenkinek van felesleges energiája arra, hogy napi/heti szinten kezelje az ilyen embereket és a kommentjeiket.
Igenis be tud telni az a bizonyos pohár. Mert nem vagyunk kötelesek elviselni azt, hogy ha valakinek rossz napja van, ha frusztrált, ha elégedtelen az életével, vagy egyszerűen csak nem boldog, akkor a mi posztunk alatt vezeti le a feszültségét. Mert a szavaknak mindig ereje van, nem csak akkor, ha valaki face-to-face mondod valakinek, hanem akkor is, ha a virtuális térben írod oda valakinek. És talán pont ezért ennyire "bátrak" (bár az én szememben inkább gyávák) ezek az emberek, mert a virtuális világ személytelenségébe burkolózva kommentelgetnek és nem személyesen, szemtől szembe mondják el a véleményüket. Talán egy pillanatilag borzasztóan keménynek és erősnek érzik magukat, amiért megmondták a frankót, de aztán visszahullanak a kegyetlen valóságba a saját gyengeségeik közé egészen addig, amíg nem találnak (vagy inkább keresnek) egy újabb helyet, ahol belerúghatnak valakibe - még ha "csak" virtuálisan is és ezt a "csak"-ot most tényleg nagyon idézőjelesen értem, mert egy ilyen virtuális rúgás is elképesztően tud fájni és nagyon-nagyon mély nyomokat hagyhat...
Szóval így a végére pedig csak annyit, hogy nem kell mindig megmondani a "tutit", néha egyszerűen csak csendben kell maradni és továbblépni. Ajánlom ezt a mondatot azoknak, akik úgysem fogják elolvasni ezt a bejegyzést.
Szandra
