Azt vettem észre, hogy a hozzátáplálást illetően nagyjából két
csoportba sorolhatók az anyukák: vannak az "óvatos duhajok", akik nem kapkodják el a dolgot és inkább
kivárják az ajánlásnak megfelelő időpontot egy-egy
élelmiszerrel kapcsolatban, sőt a lehető legtovább várnak vele. Ők általában tudatosan megtervezik, hogy mikor és mivel etetik a babát, azt honnan szerzik be, figyelik az összetevőket és így tovább. És
vannak azok az anyukák, akik nem "vacakolnak", arra hivatkozva, hogy
ők is és a szüleik is ettek mindenfélét és lám, mégis felnőttek és nem
lett semmi bajuk...
Az igazat megvallva én nem igazán szeretem az utóbbi hozzáállást, hiszen az évek alatt sokat fejlődött az orvostudomány és ma már rengeteg olyan dolgot tudunk, amit a mi, vagy a szüleink gyerekkorában még nem. Több betegség - köztük különböző allergiák, bizonyos élelmiszerekre való érzékenység - is megelőzhető és elkerülhető, ha odafigyelünk a hozzátáplálásnál és nem ész nélkül adunk mindent a gyerkőcnek. Persze nem azt mondom, hogy ha ezekre odafigyelünk, akkor biztosan nem lehet ilyen jellegű problémája a későbbiekben a csemetének, de legalább elmondhatjuk, hogy mi megtettük, ami tőlünk tellett.
És hogy mi volt nálunk? Nagyjából Lili 6 hónapos korában tudatosult bennem, hogy lassan itt az ideje megkezdeni a hozzátáplálást, de már előre éreztem, hogy nálunk tutira nem lesz sima ügy - ez sem...
Az igazat megvallva én nem igazán szeretem az utóbbi hozzáállást, hiszen az évek alatt sokat fejlődött az orvostudomány és ma már rengeteg olyan dolgot tudunk, amit a mi, vagy a szüleink gyerekkorában még nem. Több betegség - köztük különböző allergiák, bizonyos élelmiszerekre való érzékenység - is megelőzhető és elkerülhető, ha odafigyelünk a hozzátáplálásnál és nem ész nélkül adunk mindent a gyerkőcnek. Persze nem azt mondom, hogy ha ezekre odafigyelünk, akkor biztosan nem lehet ilyen jellegű problémája a későbbiekben a csemetének, de legalább elmondhatjuk, hogy mi megtettük, ami tőlünk tellett.
Persze egyből jöttek a tanácsok rokonoktól, ismerős és ismeretlen anyukáktól, szomszéd nénitől, pénztárostól a szupermarketben, postástól, egyszóval mindenkitől. A kedvencem tanácsom valahogy így hangzott: "Ha ügyesek vagytok és jól csinálod, akkor egy éves korára már simán enni fog mindent". Én meg elgondolkodtam, hogy de mi van, ha én nem akarom, hogy egy éves korában egyen már mindent?!
A tanácsokból, amiket kaptam, kb. azt éreztem, hogy az egész hozzátáplálás egy verseny, ahol az a cél, hogy a gyerkőc a lehető legrövidebb idő alatt eljusson oda, hogy szemrebbenés nélkül megegyen egy tányér pörköltet, meg mellé egy kis somlói galuskát. Én viszont úgy döntöttem, hogy köszönöm szépen, nem kérek ebből a versenyből. És igazság szerint nagyon úgy tűnt, hogy Lili sem akar részt venni benne...
A tanácsokból, amiket kaptam, kb. azt éreztem, hogy az egész hozzátáplálás egy verseny, ahol az a cél, hogy a gyerkőc a lehető legrövidebb idő alatt eljusson oda, hogy szemrebbenés nélkül megegyen egy tányér pörköltet, meg mellé egy kis somlói galuskát. Én viszont úgy döntöttem, hogy köszönöm szépen, nem kérek ebből a versenyből. És igazság szerint nagyon úgy tűnt, hogy Lili sem akar részt venni benne...
Ugyanis eleinte tök jól haladtunk az új ízekkel való ismerkedéssel: jól fogadta az almát, őszibarackot, de a kezdeti sikerek után valahol a zöldségek környékén megrekedt a dolog és nem igazán tudtunk tovább lépni. Ekkor azok a bizonyos anyai ösztönök azt súgták, hogy tartsak egy kis szünetet és én úgy döntöttem, hallgatok rá. Nem szerettem volna erőltetni, hiszen az evés egy örömteli dolog és nem akartam már az első hónapokban megutáltatni Lilivel. Próbáltam figyelni a jelzéseit, és úgy láttam, hogy talán nem áll még igazán készen erre az egészre. Úgyhogy vártunk... és közben persze megkaptam, hogy "Nyilván azért nem eszik, mert nem ilyen pürékkel kell vacakolni. Adj neki rendes kaját, figyeld meg, hogy azt imádni fogja." Nyilván...
Szóval vártam néhány napot - hetet is talán - és újrakezdtem a kóstoltatást. Lassan haladtunk, nem siettem, úgyhogy szép lassan Lili egyre több zöldséggel és gyümölccsel ismerkedett meg. Eszerint a hozzátáplálási táblázat szerint haladtam és nekünk nagyon bevált. Jó, nem mondom, hogy minden simán ment, kellett azért trükközgetni néha - gondolok itt arra, amikor 1-2 zöldséget egy kis almával, vagy éppen banánnal keverve próbáltam ehetővé tenni számára, de még így is a pólómon kötött ki... :D Lili most már másfél éves és nem azt mondom, hogy mindenevő, de sok mindent és sokfélét eszik, igyekszem változatosan táplálni, de persze megvannak azért a kedvencei - lásd alább: pogácsa. :D
Bár voltak bizonytalanságaim a hozzátáplálást illetően, de egy dologban biztos voltam, hogy szeretném minél tovább távol tartani Lilit a hozzáadott cukros vackoktól. Nyilván nagyon "cuki", amikor az alig 10 hónapos gyerkőc túró rudit majszol és könyékig csokis, vagy éppen piskótaszeletet töm a szájába, de nekik egyáltalán nincsen még szükségük ilyen nasikra... Sajnos ha egyszer megszokja ezt a nagyon édes ízt és belesik az ízfokozók "csapdájába", akkor már nagyon nehéz leállítani róla... És gondolom nem kell különösebben ecsetelnem, hogy milyen problémákat okozhat később, de akár már gyerekkorban is a túlzott cukorfogyasztás.
Úgyhogy Lili egyelőre nem eszik olyasmiket, amiben hozzáadott cukor van: se gyümölcsjoghurtot (helyette natúr joghurtba keverek neki igazi gyümölcsöt), se tejszeletet (remek babakekszeket és sütiket készíthetünk akár mi magunk is), sőt krémtúrót és hasonló tejdesszerteket sem (helyette gyakran csinálok neki zabkását gyümölcsökkel, imádja). És igen, vannak akik furán néznek rám emiatt, de nem foglalkozom velük... Előbb-utóbb nyilván fog majd enni édességeket az én lányom is, nem fogom tudni és nem is akarom örökre távol tartani ezektől, de próbálom, amíg lehet. Nem ettől lesz kevésbé szép gyerekkora (igen, volt aki ezt mondta...)
Úgyhogy Lili egyelőre nem eszik olyasmiket, amiben hozzáadott cukor van: se gyümölcsjoghurtot (helyette natúr joghurtba keverek neki igazi gyümölcsöt), se tejszeletet (remek babakekszeket és sütiket készíthetünk akár mi magunk is), sőt krémtúrót és hasonló tejdesszerteket sem (helyette gyakran csinálok neki zabkását gyümölcsökkel, imádja). És igen, vannak akik furán néznek rám emiatt, de nem foglalkozom velük... Előbb-utóbb nyilván fog majd enni édességeket az én lányom is, nem fogom tudni és nem is akarom örökre távol tartani ezektől, de próbálom, amíg lehet. Nem ettől lesz kevésbé szép gyerekkora (igen, volt aki ezt mondta...)
Így a végére csak egy tanácsot szeretnék adni a hozzátáplálást illetően: legyetek nagyon-nagyon türelmesek és figyeljétek a babátok jelzéseit. A sok különböző, sokszor egymásnak ellentmondó tanács úgyis csak összezavar mindenkit, de ha a saját megérzéseitekre és a baba jelzéseire támaszkodtok, abból nagy baj nem lehet. Nem kell sietni, nem kell rohanni, lesz még bőven ideje pörköltet és somlói galuskát enni. ;)
Nektek mik a tapasztalataitok és a meglátásaitok a témát illetően?
Örömmel venném, ha megosztanátok velem és a többi olvasóval.
Szandra
