For Her blog: 2015

Bár a legutóbbi videómban azt mondtam, hogy valószínűleg a két ünnep között nem igazán fogok blogolni/videózni, de megmondom őszintén, hogy már hiányzott egy kicsit (pironkodós szmájli)... És mivel Lili éppen elaludt, így arra gondoltam, hogy ma megosztom Veletek, hogy hogyan és mivel is telt a mi karácsonyunk, természetesen képekkel és 1-2 szuper - nem kizárólag karácsonyi- recepttel megtűzdelve.
Már régen jelentkeztem személyes bejegyzéssel, úgyhogy remélem tetszeni fog Nektek :).

Nagy-nagy izgalommal vártam az idei karácsonyt és ennek több oka is volt. Egyrészt tavaly nekem ugyebár kimaradt teljesen az ünnepi időszak, hiszen december 24-én kórházba kerültem és ott voltam kb. 2 hétig, egészen Lili születéséig. Úgyhogy idén már nagyon korán elkapott a karácsony hangulat és egyáltalán nem bántam, hogy a boltokban karácsonyi zenék szólnak; én lelkesen készülődtem és keresgéltem az ajándékokat a szeretteim számára. Másrészt meg természetesen amiatt vártam leginkább, hiszen ez volt Lili első karácsonya, bár ebből ő még azért szerintem olyan nagyon sok mindent nem fogott fel, de tökjó volt, hogy azért már nem olyan picike, így nagy szemekkel nézegette és mutogatott a feldíszített fára, meg a fényekre. De ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk időrendi sorrendben :).

Szerencsére karácsony hetében már nem dolgozott a férjem, aminek nagyon örültem, hiszen így több időt tudtunk együtt tölteni és lazítani. Hétfőn még beszereztük a hiányzó ajándékokat, kedden pedig becsomagoltam őket. Imádok másokat megajándékozni, de talán még jobban szeretek ajándékot csomagolni, teljesen átszellemülök olyankor és persze még inkább karácsonyi hangulatom lett :).

Kedden terveztem meg a karácsonyi menüt. Nem akartam bonyolult ételeket főzni, hiszen Lili mellett nem lehet órákat a konyhában tölteni, meg igazából 25-én már mentünk is vidékre és nem akartam, hogy itt maradjon egy rakás kaja. Még hétfőn találtam egy szuper sütireceptet, amit meg is sütöttem kedden, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen, meg úgy voltam vele, hogy ha jól sikerül, akkor sütök belőle többet is és viszünk haza a családnak. Ez a csokis pöfeteg névre hallgat, amit @bernuskaa instagramján láttam, a receptet pedig a blogján ITT. Nagyon egyszerű az összeállítása, gyorsan megsül, és isteni finom frissen is, de 2 nap múlva is. Annyira jól sikerült és ízlett nekünk, hogy 23-án és 24-én is sütöttem belőle egy-egy adaggal, úgyhogy vittem haza egy jó nagy dobozzal a családnak. A következő projektem az lesz, hogy csinálok belőle egy "mentes" verziót, hiszen hamarosan újrakezdem a diétámat, de erről a sütiről nem akarok lemondani :).

Lentebb majd olvashatjátok, hogy végül mit főztem.

Bejglit nem sütöttem: egyrészt mert tudtam, hogy anyukám sütni fog, de hogy azért mégse maradjunk Szenteste bejgli nélkül, így rendeltem egy diós és egy mákos "mentes" bejglit a Domi's Bake Shopból. Ezek finomított liszt- és cukor, valamint laktózmentes bejglik, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen ízük van, de semmi gond nem volt velük. Viszont idén is rá kellett jönnöm, hogy - szégyen vagy nem, de - annyira nem vagyok oda a bejgliért :D, de azért előbb-utóbb Lili miatt meg fogom tanulni az elkészítését.

Én nagyon szerettem volna akár már karácsony előtt egy héttel felállítani a fát, de Lili miatt ezt végül meghagytuk december 24-én délelőttre. Viszont azt már biztosan tudjuk, hogy jövőre 23-án este foguk feldíszíteni, amikor Lili már alszik, hogy reggelre nagy meglepetés legyen neki a szépséges karácsonyfa. Mindenesetre a lánykánk aktív közreműködésével sikerült feldíszíteni a fát, mivel a díszeket, amiket nem tettünk fel a fára, azokat ő szépen egyesével megvizsgálgatta :D.

Évek óta egy 150 centis műfánk van, talán jövőre lesz majd igazi fenyőfánk, amikor Lili már jobban "átérzi" majd a karácsonyt, de nekem amúgy ezzel sincsen semmi gondom. Mivel biztos voltam benne, hogy ha Lili elérné a karácsonyfadíszeket, akkor leszedegetné (vagy inkább lerángatná :D), így a járókában állítottuk fel a fát, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A fácskánkra idén főként bababarát textil, műanyag és papír díszek kerültek, hogy ha netán el is dőlne a fa, akkor se törjenek darabokra a díszek. Szerintem nagyon tetszetős kis karácsonyfa lett :).

Miután elkészültünk a fával, kimentünk hármasban a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárba kicsit sétálgatni, nézelődni és magunkba szívni a karácsonyi illatokat és hangulatot. Bár Lili a vásározás egy részét átaludta, de valahogy mégis olyan jó kis közös program volt ez.

Amikor hazaértünk, sütöttem még egy adag csokis pöfeteget, majd szép lassan nekiálltam a vacsora elkészítésének. Lazacfilét sütöttem hollandi mártással, köretnek pedig francia krumplit csináltam, a recepteket ITT és ITT találjátok. A köret elkészítése picit talán hosszabb időt igényelt a krumpli felvágása miatt, de nagyon jól passzolt a halhoz, meg úgy összességében nagyon ízlett nekem is meg férjemnek is.

Csináltam egy kis desszertet is, ami egy saját kreálmány: két csokis pöfeteget beletördeltem egy-egy tálkába. Erre mascarpone került, amit agavesziruppal édesítettem, és egy kis reszelt citromhéjjal ízesítettem. A tetejére pedig meggy került, amit előzőleg forralt borban felfőztem. Miután összeállítottam a desszertet, hűtőbe tettem és ott állt néhány órát, így jól összeértek az ízek. Nem vagyok nagy cukrász, de megmondom őszintén, hogy nem gondoltam, hogy ennyire finom lesz, tökéletes kis desszert lett :).

Vacsi után jött az ajándékozás. Természetesen elsőként Lilinek adtuk oda a meglepijét, hagytuk, hogy ő próbálja kibontani a csomagolást, hiszen neki ez is remek játék. Nagyon cuki volt, ahogyan csillogó szemmel tépkedte a papírt és utána vizsgálgatta az újdonsült szerzeményeket. És ahogyan néztem, miközben játszik, a könnyeimmel küszködtem, hiszen eszembe jutott a tavalyi karácsony, amikor azon aggódtunk, hogy minden rendben legyen vele. Meg az, hogy - bármennyire elcsépelten is hangzik - nekünk tényleg az a legnagyobb ajándék, hogy ő itt van nekünk, szinte hihetetlen volt, hogy ott ücsörög a karácsonyfa mellett és játszik a játékaival, két éve még csak álmodozni mertem erről, de olyan távolinak tűnt az egész.
Este nagyjából a szokásos időben jött az ő kis esti rutinja és miután elaludt, mi bekuckóztunk és megnéztük a Reszkessetek, betörők! első részét ;).

25-én indultunk vidékre a családhoz. Ilyenkor a főhadiszállásunk mindig édesanyáméknál van, hiszen ott elférünk Lilistül-mindenestül és onnan megyünk ide-oda. 25-én ebédre mentünk a férjem családjához, de ezzel a "rohangálás" le is van tudva, szerencsére nálunk nincsen nagy karácsonyi road show, már csak azért sem, mert a férjem családja és a mi családunk egymás melletti faluban laknak, így szerencsére nem kell sokat utaznunk.

Igazából december 25-27-ig minden nap kb. ugyanaz volt a program: a családdal voltunk, pihentünk, olvastunk, tv-ztünk, már amennyire Lili ez utóbbiakat engedte természetesen, hiszen leginkább vele foglalatoskodtunk, játszottunk, ja és persze jókat ettünk :D. Mivel az előző hónapokban eléggé szigorú voltam magammal szemben, aminek meg is lett a nem éppen pozitív eredménye, így úgy döntöttem, hogy engedékeny leszek magammal szemben az ünnepek alatt és majd az újévben kezdem újra a diétát. Úgy éreztem, hogy ez most kell nekem ahhoz, hogy az újévben újult erővel és lelkesen vágjak bele az életmódváltásba. Úgyhogy nem vontam meg magamtól a finom falatokat, szeretném kiemelni édesanyám hólabdáját és töltött káposztáját, amikből jelentős mennyiséget elfogyasztottam.

Szándékosan nem írtam arról, hogy milyen ajándékokat kaptam. Nem akarom, hogy bárkiben negatív érzések legyenek emiatt, vagy esetleg negatív kommenteket kapjak, mert valaki úgy értelmezné, hogy felvágok, vagy dicsekszem azzal, hogy miket kaptam. Meg én amúgy is sokkal jobban szeretek adni, mint kapni, úgyhogy nálam karácsonykor ezen van a hangsúly :). De van egy "ajándék", amit megosztok Veletek, ezt a férjemmel közösen "adtuk" egymásnak, mégpedig az, hogy 28-án elmentünk kettesben kirándulni Bécsben. Máskor ezt nem nagyon tudtunk volna megoldani, de most Lilit ott tudtunk hagyni anyukámékkal. Korán reggel vonattal mentünk és csak későeste értünk haza, úgyhogy csodás napot töltöttünk az osztrák fővárosban. Gyönyörű idő volt aznap, egész nap szikrázóan sütött a nap, így sokat sétáltunk, nézelődtünk, jókat ettünk, nomeg persze vásároltunk is. Mivel korán sötétedett, így láthattuk a karácsonyi kivilágítást is. Egyszerűen tökéletes nap volt, nagyon-nagyon jól éreztünk magunkat, de ugyanakkor nagyon hiányzott Lili, ha legközelebb megyünk, akkor biztosan jönni fog ő is velünk :).

Így telt nálunk az idei karácsony, ami egyszerűen tökéletes és nagyon emlékezetes volt, és szerencsére nem abban az értelemben, mint a tavalyi. Az idei karácsony Lilitől volt annyira szép, a mi kis lánykánt megédesítette az ünnepet, imádtam minden pillanatát, tökéletes lezárása volt ennek a szuper évnek. Nem is kívánhattam volna ennél boldogabb karácsonyt :).

Nektek hogy telt az idei karácsony?

Szandra

13 megjegyzés

karácsony

Karácsonyi gondolatok | Személyes

Ha tartanék egy nem reprezentatív felmérést, hogy kinek milyen a tökéletes a karácsony, kinek mitől szép az ünnep, biztos, hogy rengeteg különböző választ kapnék: valakinek attól, ha jókat ehet, valakinek attól, ha megkapja a hőn áhított és régóta kiszemelt ajándékot, valakinek talán attól, ha napokig süthet-főzhet és készülhet az ünnepre, de biztosan lenne olyan is akinek attól, ha elvonulhat egy szállodába és pihenhet. Persze ezek is fontosak, de mindez csak körítés, amit ki lehet posztolni és meg lehet mutatni a világnak és mesélni róla az ünnepek után.

Már-már közhelynek számít, hogy "a karácsony a szeretet ünnepe", meg az is, hogy "nem csak karácsonykor kell szeretni egymást" és egy így is van. Viszont sokszor természetesnek veszünk dolgokat, vagy nem tulajdonítunk nagy jelentőséget nekik, egészen addig, amíg nem történik valami váratlan, vagy meg nem tapasztalunk valami olyasmit, amit addig nem, és ezáltal kicsit átérezzük mások helyzetét és talán átértékeljük a dolgokat.

Mindig is fontos volt számomra a karácsony, amit mindig is a családommal töltöttem és valahogy olyan természetes volt az egész, hogy együtt vagyunk. Egészen tavaly karácsonyig, amikor is pontosan december 24-én délután kórházba kerültem. Soha nem volt még olyan szörnyű karácsonyom, mint akkor és nem azért, mert nem ehettem anyukám finom főztjéből, vagy mert lemaradtam az ajándékozásról... Hanem mert egyedül voltam (leszámítva persze Lilit, aki a pocakomban rugdalódzott :). Hiába voltak mások is rajtam kívül a kórteremben, mégis magányos voltam, hiszen nem volt ott a férjem, a szüleim, a családom, a szeretteim. Akkor és ott átértékeltem a dolgokat, hogy mennyire nem magától értetődő az, hogy az ember a szeretteivel töltheti az ünnepet, hiszen bármikor történhet valami váratlan... És belegondoltam abba is, hogy mennyire szörnyű lehet azoknak, akik talán már hetek, hónapok, vagy akár évek óta egyedül élnek, vagy régóta kórházban vannak... akiket talán soha senki nem látogat, vagy már a sokadik karácsonyukat töltik magányosan és ettől annyira összeszorult a szívem. Igazából akkor döbbentem rá, hogy tényleg értékelni kell azt, ha az ember a családjával, illetve olyanokkal ünnepelhet, akiket szeret, mert tőlük és velük együtt lesz igazán szép az ünnep.
Éppen ezért túl kell lendülni és nem szabad bosszankodni azon, ha mondjuk ferde a karácsonyfa, szétrepedt a bejgli, netán egy kicsit odaégett a töltött káposzta, vagy egy csúnya karácsonyi pulcsit kaptál ajándékba. Nem ez a lényeg, éppen ezért nem szabad hagyni, hogy ilyen apróságok és mulandó dolgok beárnyékolják az ünnepet. Inkább mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy ez is egy emlék, ami talán évek múlva mosolyt csak majd az arcotokra, hiszen az emlék az örök. Az ünnepet megelőző rohanás és őrület után karácsonykor érdemes kicsit megállni és időt szakítani arra, hogy hálát adjunk azért, amink van és nem azon sopánkodni, hogy mi az, ami nincs. Próbáljuk meg lelassítani az időt és kiélvezni a szeretteinkkel töltött meghitt perceket. Jól raktározzuk el ezeket, hogy a következő év során elő tudjuk venni őket, ha feszültség, vagy nehézség adódik.

Mindenkinek mástól szép az ünnep és én azt kívánom, hogy a Tietek legyen olyan, amilyennek szeretnétek, bárhol, bárhogyan és bárkivel is ünneplitek.
De mindenek előtt legyen áldott, békés és boldog a karácsonyotok!

Szandra