Így karácsonyoztunk mi | Személyes

Bár a legutóbbi videómban azt mondtam, hogy valószínűleg a két ünnep között nem igazán fogok blogolni/videózni, de megmondom őszintén, hogy már hiányzott egy kicsit (pironkodós szmájli)... És mivel Lili éppen elaludt, így arra gondoltam, hogy ma megosztom Veletek, hogy hogyan és mivel is telt a mi karácsonyunk, természetesen képekkel és 1-2 szuper - nem kizárólag karácsonyi- recepttel megtűzdelve.
Már régen jelentkeztem személyes bejegyzéssel, úgyhogy remélem tetszeni fog Nektek :).

Nagy-nagy izgalommal vártam az idei karácsonyt és ennek több oka is volt. Egyrészt tavaly nekem ugyebár kimaradt teljesen az ünnepi időszak, hiszen december 24-én kórházba kerültem és ott voltam kb. 2 hétig, egészen Lili születéséig. Úgyhogy idén már nagyon korán elkapott a karácsony hangulat és egyáltalán nem bántam, hogy a boltokban karácsonyi zenék szólnak; én lelkesen készülődtem és keresgéltem az ajándékokat a szeretteim számára. Másrészt meg természetesen amiatt vártam leginkább, hiszen ez volt Lili első karácsonya, bár ebből ő még azért szerintem olyan nagyon sok mindent nem fogott fel, de tökjó volt, hogy azért már nem olyan picike, így nagy szemekkel nézegette és mutogatott a feldíszített fára, meg a fényekre. De ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk időrendi sorrendben :).
Szerencsére karácsony hetében már nem dolgozott a férjem, aminek nagyon örültem, hiszen így több időt tudtunk együtt tölteni és lazítani. Hétfőn még beszereztük a hiányzó ajándékokat, kedden pedig becsomagoltam őket. Imádok másokat megajándékozni, de talán még jobban szeretek ajándékot csomagolni, teljesen átszellemülök olyankor és persze még inkább karácsonyi hangulatom lett :).
Kedden terveztem meg a karácsonyi menüt. Nem akartam bonyolult ételeket főzni, hiszen Lili mellett nem lehet órákat a konyhában tölteni, meg igazából 25-én már mentünk is vidékre és nem akartam, hogy itt maradjon egy rakás kaja. Még hétfőn találtam egy szuper sütireceptet, amit meg is sütöttem  kedden, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen, meg úgy voltam vele, hogy ha jól sikerül, akkor sütök belőle többet is és viszünk haza a családnak. Ez a csokis pöfeteg névre hallgat, amit @bernuskaa instagramján láttam, a receptet pedig a blogján ITT. Nagyon egyszerű az összeállítása, gyorsan megsül, és isteni finom frissen is, de 2 nap múlva is. Annyira jól sikerült és ízlett nekünk, hogy 23-án és 24-én is sütöttem belőle egy-egy adaggal, úgyhogy vittem haza egy jó nagy dobozzal a családnak. A következő projektem az lesz, hogy csinálok belőle egy "mentes" verziót, hiszen hamarosan újrakezdem a diétámat, de erről a sütiről nem akarok lemondani :).
Lentebb majd olvashatjátok, hogy végül mit főztem. 
Bejglit nem sütöttem: egyrészt mert tudtam, hogy anyukám sütni fog, de hogy azért mégse maradjunk Szenteste bejgli nélkül, így rendeltem egy diós és egy mákos "mentes" bejglit a Domi's Bake Shopból. Ezek finomított liszt- és cukor, valamint laktózmentes bejglik, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen ízük van, de semmi gond nem volt velük. Viszont idén is rá kellett jönnöm, hogy - szégyen vagy nem, de - annyira nem vagyok oda a bejgliért :D, de azért előbb-utóbb Lili miatt meg fogom tanulni az elkészítését.
Én nagyon szerettem volna akár már karácsony előtt egy héttel felállítani a fát, de Lili miatt ezt végül meghagytuk december 24-én délelőttre. Viszont azt már biztosan tudjuk, hogy jövőre 23-án este foguk feldíszíteni, amikor Lili már alszik, hogy reggelre nagy meglepetés legyen neki a szépséges karácsonyfa. Mindenesetre a lánykánk aktív közreműködésével sikerült feldíszíteni a fát, mivel a díszeket, amiket nem tettünk fel a fára, azokat ő szépen egyesével megvizsgálgatta :D.
Évek óta egy 150 centis műfánk van, talán jövőre lesz majd igazi fenyőfánk, amikor Lili már jobban "átérzi" majd a karácsonyt, de nekem amúgy ezzel sincsen semmi gondom. Mivel biztos voltam benne, hogy ha Lili elérné a karácsonyfadíszeket, akkor leszedegetné (vagy inkább lerángatná :D), így a járókában állítottuk fel a fát, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A fácskánkra idén főként bababarát textil, műanyag és papír díszek kerültek, hogy ha netán el is dőlne a fa, akkor se törjenek darabokra a díszek. Szerintem nagyon tetszetős kis karácsonyfa lett :).
Miután elkészültünk a fával, kimentünk hármasban a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárba kicsit sétálgatni, nézelődni és magunkba szívni a karácsonyi illatokat és hangulatot. Bár Lili a vásározás egy részét átaludta, de valahogy mégis olyan jó kis közös program volt ez.
Amikor hazaértünk, sütöttem még egy adag csokis pöfeteget, majd szép lassan nekiálltam a vacsora elkészítésének. Lazacfilét sütöttem hollandi mártással, köretnek pedig francia krumplit csináltam, a recepteket ITT és ITT találjátok. A köret elkészítése picit talán hosszabb időt igényelt a krumpli felvágása miatt, de nagyon jól passzolt a halhoz, meg úgy összességében nagyon ízlett nekem is meg  férjemnek is.
Csináltam egy kis desszertet is, ami egy saját kreálmány: két csokis pöfeteget beletördeltem egy-egy tálkába. Erre mascarpone került, amit agavesziruppal édesítettem, és egy kis reszelt citromhéjjal ízesítettem. A tetejére pedig meggy került, amit előzőleg forralt borban felfőztem. Miután összeállítottam a desszertet, hűtőbe tettem és ott állt néhány órát, így jól összeértek az ízek. Nem vagyok nagy cukrász, de megmondom őszintén, hogy nem gondoltam, hogy ennyire finom lesz, tökéletes kis desszert lett :).
Vacsi után jött az ajándékozás. Természetesen  elsőként Lilinek adtuk oda a meglepijét, hagytuk, hogy ő próbálja kibontani a csomagolást, hiszen neki ez is remek játék. Nagyon cuki volt, ahogyan csillogó szemmel tépkedte a papírt és utána vizsgálgatta az újdonsült szerzeményeket. És ahogyan néztem, miközben játszik, a könnyeimmel küszködtem, hiszen eszembe jutott a tavalyi karácsony, amikor azon aggódtunk, hogy minden rendben legyen vele. Meg az, hogy - bármennyire elcsépelten is hangzik - nekünk tényleg az a legnagyobb ajándék, hogy ő itt van nekünk, szinte hihetetlen volt, hogy ott ücsörög a karácsonyfa mellett és játszik a játékaival, két éve még csak álmodozni mertem erről, de olyan távolinak tűnt az egész.
Este nagyjából a szokásos időben jött az ő kis esti rutinja és miután elaludt, mi bekuckóztunk és megnéztük a Reszkessetek, betörők! első részét ;).
25-én indultunk vidékre a családhoz. Ilyenkor a főhadiszállásunk mindig édesanyáméknál van, hiszen ott elférünk Lilistül-mindenestül és onnan megyünk ide-oda. 25-én ebédre mentünk a férjem családjához, de ezzel a "rohangálás" le is van tudva, szerencsére nálunk nincsen nagy karácsonyi road show, már csak azért sem, mert a férjem családja és a mi családunk egymás melletti faluban laknak, így szerencsére nem kell sokat utaznunk. 
Igazából december 25-27-ig minden nap kb. ugyanaz volt a program: a családdal voltunk, pihentünk, olvastunk, tv-ztünk, már amennyire Lili ez utóbbiakat engedte természetesen, hiszen leginkább vele foglalatoskodtunk, játszottunk, ja és persze jókat ettünk :D. Mivel az előző hónapokban eléggé szigorú voltam magammal szemben, aminek meg is lett a nem éppen pozitív eredménye, így úgy döntöttem, hogy engedékeny leszek magammal szemben az ünnepek alatt és majd az újévben kezdem újra a diétát. Úgy éreztem, hogy ez most kell nekem ahhoz, hogy az újévben újult erővel és lelkesen vágjak bele az életmódváltásba. Úgyhogy nem vontam meg magamtól a finom falatokat, szeretném kiemelni édesanyám hólabdáját és töltött káposztáját, amikből jelentős mennyiséget elfogyasztottam.
Szándékosan nem írtam arról, hogy milyen ajándékokat kaptam. Nem akarom, hogy bárkiben negatív érzések legyenek emiatt, vagy esetleg negatív kommenteket kapjak, mert valaki úgy értelmezné, hogy felvágok, vagy dicsekszem azzal, hogy miket kaptam. Meg én amúgy is sokkal jobban szeretek adni, mint kapni, úgyhogy nálam karácsonykor ezen van a hangsúly :). De van egy "ajándék", amit megosztok Veletek, ezt a férjemmel közösen "adtuk" egymásnak, mégpedig az, hogy 28-án elmentünk kettesben kirándulni Bécsben. Máskor ezt nem nagyon tudtunk volna megoldani, de most Lilit ott tudtunk hagyni anyukámékkal. Korán reggel vonattal mentünk és csak későeste értünk haza, úgyhogy csodás napot töltöttünk az osztrák fővárosban. Gyönyörű idő volt aznap, egész nap szikrázóan sütött a nap, így sokat sétáltunk, nézelődtünk, jókat ettünk, nomeg persze vásároltunk is. Mivel korán sötétedett, így láthattuk a karácsonyi kivilágítást is. Egyszerűen tökéletes nap volt, nagyon-nagyon jól éreztünk magunkat, de ugyanakkor nagyon hiányzott Lili, ha legközelebb megyünk, akkor biztosan jönni fog ő is velünk :).
Így telt nálunk az idei karácsony, ami egyszerűen tökéletes és nagyon emlékezetes volt, és szerencsére nem abban az értelemben, mint a tavalyi. Az idei karácsony Lilitől volt annyira szép, a mi kis lánykánt megédesítette az ünnepet, imádtam minden pillanatát, tökéletes lezárása volt ennek a szuper évnek. Nem is kívánhattam volna ennél boldogabb karácsonyt :).


Nektek hogy telt az idei karácsony?


Szandra
Facebook Youtube Instagram Twitter BloglovinPinterest





You Might Also Like

13 megjegyzés

  1. Mindig örömmel olvasom ezeket abszemelyes posztjaidat. Úgy érzemkicsit közelebbrő is megismerhetunk téged. Emelett árad belőlük a meghittség, a szeretet. Teljesen átszellemültem, vagyis vissza szellemultem a karácsonyhoz. Meg atereztem mit is jelent számodra ez a karácsony.
    Szivesen olvastam volna hogy Lili mit kapott karácsonyra tőled. Annyira imádnivaló a képeken. Én kivánom hogy minden karácsonyod ilyen szeretetben es boldogságban teljen, mint az idei és remélem még sokáig olvashatjuk a posztjaidat, mert nekem napi rutinommá vált, ha internet közelébe vagyok, hogy Checkkoljam minden fórumon az oldalt 😁😁😂 Szóval igy tovább, bár már biztos unalmas, hogy mindig elmondom 😁 Na be is fejezem. Puszii 😘

    VálaszTörlés
  2. Ez annyira megható volt főleg hogy ilyen bensőségesen írtad le. Mint ha csak ott lehettünk volna veletek.�� A csokis pöffeteg tényleg nagyszerű süti én is többször sütöttem már és annyira finom. Ha kidolgoztad a saját kis recepted szívesen elolvasnám a blogon�� Utólag is Kellemes Ünnepeket kívánok az egész családnak és a következő évre is sok-sok örömteli pillanatot Lilivel.��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha meglesz a "mentes" recept, biztosan megosztom itt a blogon :). De amúgy tényleg isteni ez a süti :)!

      Törlés
  3. Nagyon szép első karácsonyotok volt Lilivel! :) Én azért még mindig kíváncsi lennék, hogy miket kaptál, de megértem, hogy nem szeretnél negatívkodást, sajnálom, hogy manapság ilyeneket sem lehet megmutatni nyugodtan :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, mindig vannak, akiknek nem tetszik valami, úgyhogy inkább nem adok támadási felületet a karácsonyi ajándékokkal, nem akarom, hogy valaki utólag is elrontsa az ünnepet, meg az örömömet.

      Törlés
  4. Megkönnyeztem, Szandra, ez meseszép karácsony volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, én is imádtam minden pillanatát :).

      Törlés
  5. Szandra neked mindig sikerül meghatnod, csodás ahogy a családodról és Liliről írsz! Egyébként a Lilmo becézés honnan jött ? A csokis pöfeteget szertném elkészíteni én is, másnap és harmadnap is ehető és fincsi úgy is? Detti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút ehető és isteni finom még harmadnap is, és csak érdemes zárható dobozba tenni :). Hát a Lilmó a Liliből jött, csak így, hirtelen :), bár elég sokféleképpen hívjuk őt, kicsit talán már túl sok beceneve is van :D.

      Törlés
  6. Gyarmati Csilla2016. január 11. 2:27

    Kedves Szandra!

    Örülök, hogy kellemesen és nagy boldogságban telt az ünnepetek. Átérzem az örömödet, mivel az én kislányom csak egy picivel idősebb a te kislányodnál, így ez a karácsony nálunk is különleges volt. Az ajándékokkal kapcsolatban szomorúnak tartom, hogy egy olyan országban kell élnünk, ahol az emberek folyton azt nézik, másnak mi jut és nekik mi nem. :( Én mindenki boldogságának tudok örülni és nem érzem attól magam boldogtalannak, ha mondjuk az egyik hónapban nem költhetek százezreket csak utazásra, míg más igen. Én a saját kis elért eredményeimnek, álmaimnak is ugyanannyira örülök, mint másénak. Jó lenne, ha az emberek nem másban keresnék a hibát, hanem a saját életükben keresnék meg a boldogság forrását. :) A helyzetedet már csak azért is tudom átérezni, mivel engem és a páromat is gyakran ér támadás, mondjuk amiatt, hogy mennyi ruhát veszünk meg például a kislányunknak, Veronikának, vagy milyen tv van a nappalinkban. Ilyenkor mindig elszomorodom, mert azt senki sem látja, hogy ezekért a dolgokért mekkora áldozatot kellett például hoznom, vagy hogy mennyi munka eredménye (én ugyanis végig dolgoztam terhesen és a szülést követően is azonnal visszaálltam dolgozni, bár szerencsére itthonról dolgozom). Engem mégsem ezek a dolgok érdekelnek, hanem az, hogy van egy csodás férjem, egy szép és egészséges kislányom, akiért mi is nagyon sokat küzdöttünk. Szerintem te egy nagyon kedves, szerethető ember vagy, amivel mindenki tisztában van, aki olvassa a blogodat, vagy nézi a csatornádat a YouTube-on. Így is becsülendő dolog, hogy hajlandó vagy ekkora bepillantást engedni a családod életébe. Azt meg már végképp nem értem, hogy akit bánt a ti (akár anyagi) helyzetetek vagy boldogságotok, az minek olvassa a blogodat, vagy az ilyen embernek ez is csak a kesergés forrása?
    Bocsának a hosszúra nyúlt kommentért, remélem sok örömben lesz még részetek és az új év is élményekben lesz gazdag a számotokra! :)

    Csilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj nagyon szépen köszönöm a kommentedet, jól esett :). Teljesen igazad van egyébként, abszolút egyet értek. Dehát tudod, sokan imádnak minden adandó alkalommal más pénztárcájában turkálni, vagy hajlamosak azt hinni, hogy azért mutatok meg egy ajándékot, hogy dicsekedjek, vagy kérkedjek vele... Pedig csak azért mutatnám meg, mert nagyon kedves számomra és mert mondjuk óriási örömöt okoztak nekem a szeretteim. És ahogy a saját ajándékomnak örülök, ugyanúgy tudok örülni más örömének, éppen ezért én imádtam nézni pl külföldi videósok karácsonyi ajándékos videóit, mert tökjó volt látni, hogy mennyire tudnak örülni dolgoknak. És nem azon gondolkodtam, hogy na vajon mennyibe kerülhetett az a táska, amit kapott, vagy ilyesmi.
      És amúgy meg tényleg az a legfontosabb, ha az embernek van egy szerető családja és egészséges, a többi már csak plusz öröm :).

      Törlés
  7. A nevem Melania macron vagyok 35 éves. éves 31 éves koromban mentem férjhez, csak egy gyermekem van, és boldogan éltem. Egy év házasságom után a férjem viselkedése annyira furcsává vált, és nem igazán értem, hogy mi történt, ő pakolt ki a házból egy másik nőnek, annyira szeretem, hogy soha nem álmodom elveszíteni, megpróbálom a legjobb annak biztosítására, hogy a férjem visszajöjjön hozzám, de mind hiába, sírok és sírok segítséget keresve, megbeszéltem a családjával, de nem kaptam választ. Tehát a legjobb barátom, cynthia, és megígéri, hogy segít nekem . Mesélt nekem egy Drosagiede nevű férfiról, azt mondta nekem, hogy nagyon nagyszerű ember és igazi férfi, akiben megbízni lehet, és nincs semmi olyan szerelmi kérdés, amelyet nem tudna megoldani, és elmondta, hogyan segített számtalan embernek kapcsolatuk helyreállítása. Nagyon meg voltam győződve róla, hogy gyorsan megkerestem a doctorosagiede75@gmail.com e-mail címét, vagy a WhatsApp és viber telefonszámát a +33753154980 telefonszámon. Minden problémámat elmagyarázom neki, ő azt mondta nekem, hogy ne aggódjak, hogy minden problémám azonnal megoldódik. Megmondta, mit kell tennem, hogy visszavegyem a férjemet, és én meg is tettem. Azt mondta, hogy három nap múlva a férjem visszatér hozzám és koldulni kezd, és ez valóban úgy történik, ahogy mondta, nagyon meglepődtem, ez nagyon csodálatos. Istennek legyen a dicsőség, most nagyon szoros a kapcsolatunk, és mindketten újra boldogan élünk. Ha hasonló problémája van, vegye fel a kapcsolatot vele, és keresse meg a problémát egyszer és mindenkorra. élek a bizonyságról

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe