Öt kérdés, öt blogger - Bloggeranyukák


Nagyon izgatott vagyok, mert ezzel a mai bejegyzéssel remélhetőleg egy új sorozatot indítok el a blogon. Ennek a sorozatnak az lenne a lényege, hogy öt hasonló témában író bloggernek teszem fel ugyanazt az öt kérdést és a válaszaikat megosztom veletek. Az öt blogger kiválasztásánál mindig meg foglak kérdezni titeket Facebookon, hogy kikre vagytok leginkább kíváncsiak, remélve azt, hogy ez nagyjából egybeesik azzal, hogy én kiknek a válaszaira lennék kíváncsi - ez elsőre abszolút összejött :). Szerintem ez egy jó lehetőség nektek arra, hogy akár új blogokat fedezzetek fel, illetve hogy jobban megismerjétek a bloggert.Ebben a posztban öt bloggermami válaszol a kérdéseimre:- Réka (Mennyi káosz blog), két 1,5 éves ikerfiú, Bennett és Henry, valamint hamarosan egy kislány anyukája; - Fanni (Anyabőrben blog), szintén ikres anyuka, két gyönyörűséges,1,5 éves kislány, Sára és Dorka édesanyja; - Andi (Maison blog), a 2 éves Dávid anyukája; - Viki (11gound blog), a hamarosan 1 éves, tündéri Laura édesanyja és- Bogi (Én jobban blog), az 1 éves Beni anyukája.




1. Hogyan egyezteted össze a blogolást (írás, fotózás, utómunka, események, emailekre/kommentekre válaszolás stb) a gyerkőc(ök) napirendjével? Mikor/hogyan tudsz időt szakítani ezekre?
Réka (Mennyei káosz): Csak esténként és hétvégente tudok ezzel foglalkozni. Emailjeim nem nézem minden nap, eseményekre pedig nem hívott még senki így, hogy külföldön lakunk, szóval számomra egy kicsit könnyebb talán, mint más anya bloggereknek. Na nem mintha nem mennék szívesen pezsgőt szürcsölgetni!
Fanni (Anyabőrben blog): Csakis akkor, ha a lányok alszanak. Mellettük elég pörgős a program, minden pillanatban adnak valami elfoglaltságot, így a bloggal kapcsolatos teendőimet a napom nyugodtabb időszakára halasztom. Megesett már, hogy mellettük akartam a bloggal foglalkozni, de ilyenkor mindig ott volt egy kíváncsi babakéz az utamban. 
Andi (Maison blog): A blogolással akkor tudok foglalkozni, amikor Dávid alszik. Elég nehéz a munkám mellett erre is időt szakítani, így általában esténként ülök le és írok meg egy bejegyzést. Ettől eltekintve viszont egész nap a blog témáin jár az agyam, úgyhogy végülis folyton ezzel foglalkozom :)
Viki (11ground): Teljesen Laura napirendjéhez igazítva dolgozom. Akkor írok, akkor válaszolok emailekre, amíg ő alszik, fotózni és eseményekre járni pedig akkor szoktam, ha Apukája tud rá vigyázni. Jelenleg teljes prioritást élvez, hiszen még nagyon pici, így csak annyit és úgy vállalok, amennyit tudom, hogy teljesíteni tudok. 
Bogi (Én jobban): A bejegyzéseket általában az “énidőmben” gondolom át, - az „énidő” nekem a szülés utáni tükörbenézős sokk óta a futás, akkor csak a gondolataimmal vagyok és előjön a legkreatívabb énem -, ekkor “írom” meg fejben a bejegyzéseim vázait. A konkrét pötyögést Beni alvás idejében viszem véghez. A fotózásokon pedig Beni is részt vesz (ő a főszereplője), az eseményekre is matricaként viszem magammal, az emailekre napközben is (például babakocsis sétálás közben, amikor Beni már félkómásan mered maga elé) szoktam válaszolni.


2. Őszintén: mennyit lát(nak) a gyerkőc(ök) telefonnal a kezedben? Milyen gyakran csekkolod napközben a különböző közösségi oldalakat, emaileket?
Réka (Mennyei káosz): Nem fogok hazudni: sokat. Így, hogy külföldön élünk, család és barátok nélkül, én meghalnék a telefonom nélkül, ez a kapcsolatom a külvilággal. Ettől függetlenül a telefonozás sosem megy az együtt töltött idő kárára, erre nagyon odafigyelek.
Fanni (Anyabőrben blog): Próbálok akkor pötyögni a mobilomon, amikor nem látják, vagy éppen nagyon el vannak foglalva valamivel, de így is jobban tudják lassan kezelni a telefont, mint én. ☺ Azt fontosnak tartom, hogy amikor együtt játszunk vagy mesét olvasunk/nézünk, akkor ténylegesen is velük legyek, ilyenkor messzire elteszem a telefont. Persze vannak olyan pillanatok, amikor muszáj gyorsan a mobilért nyúlnom, mert szeretnék valami aranyos vagy vicces pillanatot megörökíteni.
Andi (Maison blog): Igyekszem odafigyelni arra, hogy ha vele foglalkozom éppen, akkor csak az övé legyen a figyelmem, de ezt nem mindig tehetem meg. Nagyon bízom abban, hogy a szeptembertől kezdődő bölcsőde majd egy kicsit segít ezen, és amíg ott van addig dolgozom, se előtte, se utána, így nem egy egyszerre százfele figyelő anya leszek a számára. 
Viki (11ground): Sajnos többet, mint szeretném.. Mivel, ha csak a játszótéren videót akarok csinálni például róla, már akkor is a telefon kerül elő ugye… De arra mindig nagyon figyelek, hogy amikor kettesben vagyok vele, akkor a figyelmem rá irányuljon, és ne olyankor emailezgessek. 
Bogi (Én jobban): Sajnos nagyon gyakran. Állandóan a kezem ügyében van a telefonom, vagy azért, mert Beni egyik szupercuki vagy épp szuperülnemcuki pillanatát örökítem meg, vagy azért mert a közösségi oldalakat, emailjeimet bújom. Most jutottam abba a fázisba, hogy tudatosan tartok telefonmentes órákat napközben és őszintén szólva nehéz megállnom, hogy ne pillantsak a telómra órákig, tényleg tud függőséget okozni az internet.


3. Sokan ördögtől valónak tartják, ha egy kisgyerek tableten/okostelefonon játszik/néz valamit. Mit gondolsz erről?
Réka (Mennyei káosz): Mindenki azt csinál amit akar - olyan jó lenne, ha 2017-ben az emberek megtanulnának végre a saját dolgaikkal foglalkozni! Nálunk pont nem telefonoznak és tableteznek, de helyette néznek TV-t. Na bumm,lehet ítélkezni.
Fanni (Anyabőrben blog): Nálunk ez még annyira nem érezhető, mert valahogy se a telefon se a tablet nem köti le pár percnél tovább a lányokat. Én nem tartom rossz dolognak, ha jól kezeli a szülő és a gyerek is. Tapasztalatból tudom, hogy bizony vannak olyan nehéz helyzetek, amikor kevés a szülő kreatív tárháza, viszont egy okos kütyü ügyesen helyt áll, például, amikor két gyerek sír az autó hátsó ülésén, akkor jól tud jönni a YouTube mese lejátszási listája.😊
Andi (Maison blog): Én az ideális egyensúly megtalálásának híve vagyok. Kétévesen tudja már, hogy mi az a YouTube és látta már az Instagramot is, de tudok neki nemet mondani, még akkor is, ha hisztizik, hogy motoros videót akar nézni. Van egy határ nálam, amit semmiképp sem engedek átlépni. 
Viki (11ground): Senki más nevében nem szeretném eldönteni, hogy mi a jó. Biztosan van az a pont, amikor minden kötél szakad, és odaadja az ember a gyerek kezébe a telefont. Nekünk eddig teljesen bevált a telefonmentesség, ami alól az egyetlen kívétel, amikor telefont nézhet, ha Apukája edzőtáborban van és vele Skypeolunk vagy, ha az Ausztriában élő Anyukámat hívjuk szintén így fel. Ezeket leszámítva mindig inkább a kiskapukat keressük, amivel le lehet foglalni. 
Bogi (Én jobban): A Beni előtti időkben én sem értettem egyet azzal, ha láttam egy kisgyereket, aki a tabletet bámulva üldögél. Aztán jött Beni, a kevés alvás, a hiszti, a hosszabb autós utazások és bizony ezekkel együtt jött a telefon is dalokkal, mesékkel. Úgy gondolom, hogy ahogy nagyjából mindenben az élet területén, itt is az arany középutat kell megtalálni a teljes tiltás és a 24 órás meseáradat között.


4. Úgy láttam mindannyian "bevonjátok" valamilyen szinten a gyerkőcö(ke)t a blogolásba és megjelenik itt-ott fotókon. Hogyan reagálsz majd arra, ha mondjuk később azt mondja, hogy ez nem tetszik neki?
Réka (Mennyei káosz): Ha esetleg pár év múlva azt mondanák a gyerekek, hogy ők ebből többet nem kérnek, akkor azt tiszteletben tartanám, és többet nem fényképezném őket a blogra, instagramra.
Fanni (Anyabőrben blog): Számomra ez még mindig egy dilemmát okozó kérdés, hogy mennyit mutassak a lányokból. Mivel az anyaság kiemelkedő szerepet foglal el a blogomom, így szinte elkerülhetetlen hogy Sára és Dorka megjelenjenek egy-egy bejegyzésben vagy képen. Természetesen örömmel és büszkén mutatom meg a szép vagy éppen vidám pillanatokat, de már nem szeretném elárasztani a hírfolyamomat a róluk készült fotókkal. Amennyiben később még ennyire sem szeretnének szerepelni a blogon, tiszteletben fogom tartani a kérésüket, úgy ahogy most is szem előtt tartom, hogy vannak pillanatok, amelyeket megtartok magunknak és nem osztom meg a „nagy” közönséggel.
Andi (Maison blog): Mindig tudatosan odafigyeltem arra, hogy olyan fotót vagy történetet ne osszak meg róla, amit nagyobb korában kellemetlennek tartana. Előfordul, hogy nem akarja, hogy lefotózzam és olyan is van, amikor örömmel pózol. Rábízom, nem erőltetem. Ő egy nagyon nyitott és barátságos gyerek, szerintem nem fog ez gondot jelenti a számára, de ahogy nő egyre kevesebbszer szerepeltetem. A blogon ismét inkább én vagyok a középpontban és ez így természetes. 
Viki (11ground): Természetesen ez nem egy kötelező dolog. :D A blogon egyébként igyekszem inkább építő jellegű tanácsokat és tippeket írni, amik remélem, hogy hasonló cipőben járó Anyukáknak segítenek, de sose olyan dolgokról, amik majd később Laurát esetleg zavarba hozhatnák. A személyes instagramomon kap ugye nagyobb szerepet, ott viszont kifejezetten nem szeretnék amiatt másképp viselkedni, mert ennyi vagy annyi követőm van. De egy határt ott is húztam magamnak, ami alapján válogatom a feltöltött képeimet, és remélem, ezzel megelőzöm azt, hogy Laurát ez bármilyen módon kellemetlenül érintse majd.
Bogi (Én jobban): Hogy ne tetszene már neki, hiszen annyira cuki! ☺ Viccet félretéve, nagyon remélem, hogy ilyet nem fog mondani, mivel a blogot emlékként szánom neki is, gondosan kinyomtatva, lefűzve a bejegyzéseket, amit majd, ha nagyobb lesz, egyszer odaadok neki. Persze ezelőtt tudom, hogy még vár rám a dackorszak meg a kamaszodás, amikor anyuci és az ő írásai nem lesznek rajta a top 100-as listán (sem), de remélem minden ilyen és egyéb problémáját az életében meg fogunk tudni beszélni.


5. Van olyan gyereknevelési "elv" vagy szabály, amit az idők során feladtál, vagy esetleg olyan, amihez minden körülmények között ragaszkodsz?
Réka (Mennyei káosz): Az egyetlen dolog, amihez ragaszkodom, az az, hogy mindig kell a gyerekekre időt szánni, és nem az ovónéninek, tanárnéninek vagy a bébiszitternek kell felnevelnie őket, hanem nekünk, szülőknek. A karrier, a szórakozás, az utazgatás- minden várhat.
Fanni (Anyabőrben blog): A következetességhez mindig próbálom tartani magamat, illetve az egyenlő figyelemre is nagyon törekszem. Szeretek laza szülő lenni, aki benne van minden mókás dologban, a gyermeknevelés „sötét oldalával” pedig néha nehezen birkózok meg. Arra törekszem, hogy pontos és érthető szabályokat tanítsak meg Sárának és Dorkának, amelyek mellett azért belefér, hogy olykor-olykor mesét nézzünk egész délelőtt pizsamában vagy néha nasit együnk uzsonna helyett.
Andi (Maison blog): Ragaszkodom ahhoz, hogy egy szabad gondolkozású, másokat elfogadó és empatikus férfit neveljek :) Semmit se tiltunk neki, csak azt, ami veszélyes ránézve vagy mások számára. Mindig kíváncsiak vagyunk a gondolataira, a véleményére, tiszteljük és elfogadjuk olyannak, amilyen. Nem akarjuk megváltoztatni, csak segíteni és támogatni abban, ami a boldogságot jelenti majd a számára. 
Viki (11ground): Alapvetően nem vagyok egy nagyon szabálykövető ember, szerintem életemben először van valami, amiben sikerül betartanom minden olyan ‘szabályt’, amit felállítottunk magunknak még a terhességem alatt a férjemmel. Nagyon hiszek a napirend fontosságában például (jó azért nem görcsösen percre pontosan betartva), valamint abban, hogy a boldog szülőknek boldog gyerekeik vannak. Ez sokszor önzően hangozhat, de igenis az is alapja szerintem a gyereknevelésnek, hogy tegyünk magunkért és a kapcsolatunkért is, annak érdekében, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott családban nőhessen fel a gyerekünk.
Bogi (Én jobban): Óóóó, nagyon sok, például a fent említett telefonos mesenézés az egyik, amiről úgy gondoltam, hogy „na az én gyerekem biztos nem”, ezenkívül pár szájra puszi is elcsattant már, holott korábban erre is azt mondtam, hogy ilyet nálunk soha. Az, hogy hisztivel ki tud tőlem zsarolni dolgokat, számomra is hihetetlen, de igaz. Amihez ragaszkodom az a külön ágyban alvás és valamiféle napirend betartása, ami nyilván nincs kőbe vésve, de nem szeretem, ha totálisan felborul az evés-alvás-játék rendje.




Ezúton is hálásan köszönöm az öt bloggeranyukának, hogy megosztották 
velünk a válaszaikat. :)

Tőletek pedig nagyon várom a visszajelzéseket ezzel a bejegyzéssel 
kapcsolatban, főleg, hogy kíváncsiak lennétek-e újabb  
ilyen posztokra más témában?




Szandra



You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Szuper cikk volt, imádtam minden sorát a bejegyzésnek. Nagyon jó látni hogy ilyen jól összefognak a bloggeranyuk és ezúton készítettetek egy cikket. :)
    Sok Sikert kívánok Mindenkinek! :)
    Reni

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe