Hajbakik

Talán az eddigi pár posztomból kiderült, hogy szeretem a divatot, ruhákat, és amennyire tudom, figyelemmel kísérem a haj- és sminkdivatot is. Azt gondolom, hogy mindenki öltözködjön úgy, és nézzen ki úgy, ahogyan jól érzi magát a bőrében. Viszont van néhány olyan dolog, amire monhatnám azt is, hogy részemről tiltólistásak. Persze attól, hogy nekem nem tetszik, attól még tetszhet másnak, ez a saját szuverén véleményem.
A "hajbakikkal" kezdem, és ezeket nem máson fogom prezentálni, mint Christina Aguilerán. Félreértés ne essék- imádom mint énekesnőt, gyönyörű hangja van, és elképesztően tehetséges, nagyon nőies, és szerintem mostanra már kiforrott a saját stílusa, de korábban azért elég sokszor láttuk félresikerült frizurákkal.


Az első ilyen, amit talán mostanában több helyen is láttam, hogy újra divatba jött, az a kreppelt haj. Hát nálam soha nem volt és nem is lesz ez divatban. Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem óvodás, meg általános kislányoknak nagyon cuki a "cikk-cakkos" haj, de ennél idősebb korosztálynál már inkább infantilis, és komolytalan. Egyébként nőisen megvallom, hogy az én első hajvasalómnak cserélhető volt a feje, és volt kreppelő rátét is, de soha nem használtam- esküszöm :)!. Az egyedüli alkalom, ahova el tudom képzelni a kreppelt hajat, az valamilyen beöltözős buli.




A következő, amibe még mindig bele szoktam "botlani", az az a fajta frizura, amikor a haj alapszíne nagyon szőke (vagy talán inkább már fehér), az alsó tincsek pedig koromfeketék, vagy pirosak/rózsaszínek, illetve láttam olyan variációt is, amikor felül fekete, az alsó tincsek pedig rózsanes árnyalatúak. Az van, hogy nem értem ezt a fajta hajfestést... Mikor régebben először láttam ilyet, akkor azt hittem, hogy póthaj, vagyis, hogy az alsó, más színű tincsek nem az eredeti hajhoz tartoznak... lehet, hogy jobb is lett volna, ha megmaradok ebben a hitben :D. Szerintem ez a fajta hajfestés nagyon "olcsó", és ezt a jelzőt most nem arra használom, hogy mennyibe kerülhet...


Dauerolt haj... nem is tudom, hogy ez egyáltalán létező eljárás-e még?!... Na jó, ez hülye kérdés volt, biztos, hogy csinálják még, de szerencsére azért ma már a daureolásnál léteznek korszerűbb, és kevésbé káros eljárások arra, hogy szép hullámos, vagy göndör hajunk legyen.


Egy korábbi posztomban már írtam arról, hogy újra divatba jött a fonott haj, de nem arra a fajta szoros fonásra gondoltam, ami a lenti képen látható. Igazából én akárhányszor ránézek erre a képre, meg az ilyen típusú fonásra,  mindig az jut eszembe, hogy vajon nem fáj a "haja"? Magamról tudom, hogy mikor egész nap szoros copfban hordom a hajamat, akkor este, amikor kibontom, érzem, hogy "fájnak" a hajtöveim, és jó érzés végre kiengedni a hajamat. Namost ez a típusú fonás az, amit általában nem egy napig szoktak hordani, hanem hosszabb távon, szóval ott már el sem tudom képzelni, hogy mekkora felüdülés lehet, amikor végre kibontják. Aztán persze az is lehet, hogy abszolút hülyeséget írtam, és egyáltalán nem fáj, de nekem akkor sem tetszik, valahogy nem igazán nőies...


És akkor a végén legyen egy olyan frizura, ami nekem talán a többihez képest nem is annyira durva, de azért ez is igencsak furán fest, mégpedig a "paróka" haj. Azokra a frizurákra gondolok itt, amikről tudom, hogy valódi, tehát nem paróka, mégis a színe és/vagy a fazonja miatt úgy fest, mintha rátteték volna az illető fejére, tehát egyáltalán nem természetes. Christinánál eleve ez az árnyalat is fura nekem- ez a már-már fehéres szőke számomra abszolút irreális szín, de így ezzel a fazonnal együtt ténylegesen úgy fest mint egy paróka, nagyon természetellenes.


Nektek mik a legdurvább hajbakik? Milyen típusú frizurák nem tetszenek?

You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Hehe... ezt elmesélem ! :-)
    Másodikos gimis koromban elhatároztam (jó rég volt, még a jégkorszakban), hogy márpedig én szőke leszek. Alapjáraton seszínű barna a hajam, de ahhoz elég sötét, hogy ez első nekifutásra, ráadásul otthoni project keretében ne sikerüljön. Akkor még nem voltak ilyen professzionális termékek az üzletekben (talán még üzletek sem nagyon voltak, DM-Rossmann biztosan csak tőlünk nyugatabbra létezett).
    Szóval nekiveselkedtem. Másnap indultam táborba.
    Szandra, nem hiszed el: szabályos naracssárga lett a fejem ! :-))) Ez akkoriban azért nem volt annyira szokványos, az osztálytársaim vinnyogtak a röhögéstől, elneveztek "narancsfejűnek". Pár hétig bírtam, hogy mindenki ujjal mutogat rám, végül anyukám segítségével visszafestettem barnára, a 3.osztályt ismét megszokott hajszínemmel kezdtem.
    Ez akkora nyomot hagyott mindenkiben, hogy azóta is minden osztálytalálkozón valaki feldobja a témát ! De már én is csak jókat derülök rajta, akkor viszont nem volt túl kellemes élmény.
    Naa.... hát azóta eltelt néhány év, de garantáltan nem akartam soha többet szőke lenni, és gyanítom, a jövőben sem lesz ez másképp. :-D Maradok a gesztenye-vöröses-barnánál.
    Ez volt az én hajbakim.
    Puszi - Marcsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D:D:D:D Hát ezen jó derültem :)!
      Szerintem amúgy minden nő elkövetett életében legalább egy hajbakit, de ez amit meséltél mindenképpen jó story, legalább van mit mesélni, és lehet min derülni :)!

      Törlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe