Vannak napok...


... amikor már reggel érzem, hogy ez egy nehéz nap lesz és legszívesebben visszabújnék az ágyba és a fejemre húznám a takarót.
... amikor úgy érzem, hogy a gyerekeim és/vagy az égiek összeesküdtek ellenem.
... amikor az ötödik hisztinél egyszerűen elfogy minden tudományom és tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak, hogyan kezeljem.
.... amikor pont nem érdekel, hogy pizsiben és kócosan mászkálók még délben is.
... amikor óránként érzem azt, hogy elfogyott minden türelmem és úgy érzem magam mint egy időzített bomba, amelyik bármelyik percben felrobbanhat.
.... amikor háromszor állok neki teát csinálni magamnak és mindháromszor legalább fél órát ázik a filter a vízben.
... amikor legkésőbb délben írok a férjemnek egy kétségbe esett sms-t, hogy siessen haza és öt órától percenként nézek ki az ablakon, hogy mikor kanyarodik be végre az udvarra az autó.
... amikor legalább háromszor sír egyszerre a két gyerkőc, én meg nem tudom melyiket babusgassam először és melyiket hagyjam sírni, úgyhogy végül én is becsatlakozom a sírásba. 
... amikor fél napot áll a vizes ruha a mosógépben.
.... amikor nagyon közel vagyok ahhoz, hogy írjak egy posztot a "mamifórumba", hogy bébiszittert keresek.
... amikor óránként érzem azt, hogy megbuktam anyaságból és nekem ez nem megy.
... amikor semmi, de semmi az égvilágon nem jó.
... amikor tényleg csak azt várom, hogy este elaludjon mindkét gyerkőc és legyen végre legalább egy órácska, amikor nem csinálok semmit, csak nézek a ki a fejemből és közben próbálom megemészteni a napot.

A tegnapi nap ilyen volt... és az ilyen napoktól féltem annyira, mielőtt megszületett Vince... Ugyanakkor ezek azok a napok, amiken ha túlvagyok, sokkal "erősebbnek" érzem magam, hiszen túléltem, túlvagyok rajta. És ezek a napok kellenek ahhoz, hogy utána igazán tudjam értékelni és élvezni azokat a napokat, amikor minden jó, vagy legalábbis majdnem minden... :)


You Might Also Like

14 megjegyzés

  1. Kedves Szandra!
    El sem tudod képzelni, milyen erőt adtak most a szavaid - bár valószínűleg nem ezzel a céllal írtad őket.
    Nekem most született meg az első és nem hazudok, ha azt mondom, a blogod lendít át a mélypontokon. Olvasom vissza a Lili születése-, illetve a legfrissebb írásaid és jó látni, nem vagyok egyedül a problémákkal. Félre ne érts, nem azt mondom, hogy "együtt vagyunk bénák"! :D :D Pont ellenkezőleg, segít látni, hogy nem vagyok egyedül - és végül minden jóra fog fordulni!
    Kitartást ezekhez a napokhoz, órákhoz! Nem ismerlek személyesen, de az írásaid alapján biztos vagyok benne, hogy meg fogod oldani az összes nehézséget!
    Őszinte szeretettel és köszönettel: Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából pont amiatt is írtam meg ezt a bejegyzést, hogy hátha valakinek egy kis erőt ad az, ha látja, hogy nincs egyedül és más is küzd hasonló problémákkal. :) Amúgy lehet hogy nem is írtam volna meg, hiszen kit érdekel, hogy mit "szenvedek" itt a két gyerekkel, de gondoltam a "sorstársaknak" erőt adhat ez a bejegyzés. :)

      Törlés
  2. Tudom mit erzel, nalunk 18 honap a korkulonbseg, mar 7 honapos a pici fiam, en 5 honapon keresztul mindennap ezeket ereztem, ugy ereztem, nekem ez nem megy, nem elek tul meg egy napot. Borzasztoan ereztem magam, h nem tudtam a lanyommal minosegi idot tolteni, csak csititgattam, meset nezettem vele, sot sokszor rakiabaltam, h el tudjam altatni a picit nyugiban. Ugy ereztem egy ember nem tud egyszerre ket gyereket altatni, ellatni, de aztan eljott a fordulopont. Mara a pici is mellettunk jatszik, lefoglalja magat, a "nagy" nem csak mondja neki, h szereti, hanem valoban szereti, mindig a pici az elso gondolata, mindenkinek rola mesel, a pici pedig senkin nem kacag olyan jokat mint a tesojan. Persze akadnak meg igyis nehez napok boven, de atlag 12 orat vagyok veluk egyedul es mar nincs gyomorgorcsom reggel mikor az orara nezek, hogy
    Hol van meg az este 7 😁😁😁 Kitti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú de átérzem az első soraidat... :/ De engem is ez vigasztal, hogy biztosan lesz ez még jobb is. Köszönöm, hogy megosztottad velem. :)

      Törlés
  3. Kitartás Szandra! Itt vagyunk Veled! ❤

    VálaszTörlés
  4. Annyira cuki vagy!!Kemények ezek a napok,és annyira jó,h ezekre az első évekre nem emlékszünk felnőttként,tehát ők sem fognak :D.Sok erőt kívánok,hipphopp ovis lesz Lilike és akkor már sokkal könnyebb lesz!Egy kis levegőt kap az ember,addig is paszirozodunk az úthenger alatt,de vannak nagyon értékes olajok,amiket ilyen eljárással lehet kisajtolni csak,igyvan ez a mi életünkben is...:).
    Kevés idő,és ott fognak hízelegni neked,h "anya de szép vagy" vagy akkor puszilkodnak kórbe amikor épp morcos vagy :D.Kitartás :)
    Egy 3gyerekes anyuka :D

    VálaszTörlés
  5. Ui: velem is megtörtént,h "jé,mit raktam a mikróba,h sípol?-ja az ebédem 1 órája"
    Másik esetben meg kinyitottam "hoppá itt egy tányér leves" :D
    Ez egy ilyen időszak,túlélélésre megy a játék időnként :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja igen, nem egyszer fordul elő, hogy megcsinálom a kajámat, hogy megegyem, de aztán le kell fektetni Lilit, aztán megetetni Vincét és letenni, aztán ott vagyok, hogy hoppá, kicsit kihűlt a kaja, mert ottmaradt a pulton két órára... :D

      Törlés
    2. :D Utólag már jót lehet nevetni ezeken a dolgokon.Egyébként az a jó a ti helyzetetekben,h "tavaszba" született a 2.babátok,és megyünk a nyárba és ilyenkor minden sokkal derűsebb/vidámabb,könnyebb végigvinni ezt az első pár nehezebb hónapot.
      A féltékenység is lecsillapodik és nagyon jól lefoglalják majd egymást.Nagyon vicces,amikor meghallod,h ők most beszélgetnek,meg a" nagytestvér" gondoskodik a kicsiről :D. Ti már adtatok egy játszópajtást Lilinek,ez nagyon hasznos befektetés a későbbiekre nézve :).Mindig azt gondoltam,milyen könnyű annak,akinek később születik 2.gyerkőc,írhatna ilyen anyuka is,h vajon tényleg könnyebb-e.
      Szép napokat nektek!

      Törlés
  6. Én is sokszor éreztem így magam. Ahogy egy barátnőm mondta: "Figyi, a nap végén mindenki életben van, akkor megveregetheted a saját válladat, hogy kiválóan végezted a munkádat!" :) Ez az írás biztosan felvidít, én többször elolvastam és nagyon sokat kacagtam rajta: http://aholamalacnemtur.blogspot.hu/2017/05/allatkerti-idill.html. Segít abban, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül!!! :)

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe