Ebben a videóban egy olyan témáról lesz szó, ami az utóbbi időben eléggé "felkapott" lett a közösségi médiának köszönhetően. Ez egy olyan téma, ami engem eléggé érzékenyen érint és ez nem más, mint az "anyatest", vagyis hogy hogyan viszonyultam ahhoz, hogy megváltozott a testem a terhességek után. Ebben a videóban őszintén, tabuk nélkül beszélek arról, hogy mit gondolok erről az egészről. 

A videót megnézheted ITT.

Ebben a videóban a férjem fog válaszolni a ti kérdéseitekre, amiket Instagramon tettetek fel neki azzal kapcsolatban, hogy ő hogyan készült az apaságra, hogyan élte meg a babavárást, illetve reagál minden benneteket foglalkoztató kérdésre az apasággal kapcsolatban. A videó a “Ragaszkodj hozzá!” kampány támogatásával készült, a weboldalukon IDE kattintva rengeteg hasznos tartalmat találtok a tudatos családtervezéssel kapcsolatban, illetve hogy hogyan érdemes készülni a babavárásra mind testi, mind lelki szempontból (a hétköznapi rutint is beleértve), vagy hogy hogyan lehet kezelni, vagy leküzdeni a felmerülő problémákat, nehézségeket – az apuka és az anyuka szemszögét egyaránt tekintve. Úgyhogy ha nálatok aktuálisak ezek a témák, vagy az lesz 1-2 éven belül, akkor mindenképpen nézzétek meg a videómat IDE kattintva, illetve látogassatok el a “Ragaszkodj hozzá!” kampány felületeire:

*A videó a Ragaszkodj hozzá! kampány támogatásával készült.

Az egyik korábbi videóm kapcsán kérdeztétek tőlem, hogy én hogyan készültem a várandósságra, mire figyeltem oda, amikor elhatároztuk, hogy babát szeretnénk, milyen életmódot folytattam és hasonlók. Úgy gondolom, hogy ez a téma megér egy külön blogbejegyzést, bár az én esetem annyiban speciális, hogy Lili, a kislányunk lombikbaba, ezért a lombik procedúra előtt és alatt tényleg megtettem mindent ami tőlem telhető, annak érdekében, hogy sikeres legyen a beavatkozás. Úgy voltam vele, hogy rajtam ne múljon, én megteszek mindent, hogy sikerüljön, ami meg nem rajtam múlik, azzal meg úgy sem tudok mit csinálni. Vince nagy-nagy örömünkre már természetes úton fogant, de nála is ugyanúgy odafigyeltem bizonyos dolgokra az életmódomat illetően, amikor elhatároztuk, hogy jöhet a második baba. 

Azért azt szeretném leszögezni, hogy nyilvánvalóan nem csak és kizárólag a most következő dolgokon múlik, hogy valaki minél hamarabb teherbe esik. De szerintem egy baba elég jó motiváció arra, hogy az ember kicsit jobban odafigyeljen magára, a lelkére, a testére, hogy mit eszik, miket csinál és hogy hogyan gondolkodik.

1. Étkezés

Anno azért kellett lombikoznunk, mert volt egy nőgyógyászati betegségem (endometriózis), ami sajnos meddőséget is okozhat. Ezért amikor megműtöttek és közölte az orvosom, hogy sajnos a betegség kiújulhat, megkérdeztem tőle és utána is olvastam, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy nehogy kiújuljon a betegség mielőtt belevágunk a lombikprogramba. Az orvosom azt javasolta, hogy ügyeljek a táplálkozásomra, kerüljem a hektikus étkezéseket és lehetőleg vitaminokban gazdag ételeket fogyasszak, ami egyébként is egy abszolút alapdolog azoknak, akik szeretnének egészségesen étkezni. Úgyhogy erre nagyon odafigyeltem, meg természetesen arra is, hogy lehetőleg ne nagyon fogyasszak feldolgozott, mindenféle tartósítószerekkel, meg adalékanyagokkal teletömött élelmiszereket, helyette inkább sok zöldséget és gyümölcsöt ettem, meg persze sok-sok általam készített finomságot. :)

Picit ide tartozik az is, hogy akinek van bármilyen káros szenvedélye, az lehetőleg mihamarabb szokjon le róla, hogy mire esetlegesen teherbe esik, ki tudjon tisztulni a szervezete. Sokaknak egyébként pont a "babaprojekt" a legjobb motiváció ahhoz, hogy leszokjanak pl. a dohányzásról.

2. Mozgás

Nagyon fontosnak tartottam, hogy testileg is jó formában legyek mielőtt teherbe esnék. Azért nem kell arra gondolni, hogy minden nap a konditeremben izzadtam két órát, de mozogtam legalább heti 4-5 alkalommal, ettől egyrészt jobban is éreztem magam, másrészt így nem pluszkilókkal vágtam bele a várandósságba.

3. Kismama vitamin

Ha jól emlékszem, korábban már említettem Nektek, hogy én alapvetően nem voltam az a típusú ember, aki mindenféle vitaminokat szed rendszeresen. De amikor elhatároztuk, hogy szeretnénk babát, az volt az első dolgom, hogy elkezdtem várandós vitamint szedni, hogy feltöltsem a szervezetem vitaminraktárait. Illetve ha esetleg a tudtomon kívül már egy új élet növekszik bennem, ne szenvedjen semmiben hiányt, nekem ez nagyon fontos volt és őszintén szólva engem nagyon megnyugtatott.

Pár hónapja megismerkedtem a Biovital Mom&Baby kismama multivitaminnal, ami egy komplex vitamin és nagyon sajnálom, hogy amikor babát vártam, ez a vitamin még nem létezett. Egyrészt azért nagyon jó, mert a babatervezés pillanatától elkezdve egészen a szoptatás végéig lehet szedni, tehát nem kell bizonyos időközönként váltogatni a vitaminokat, hanem ugyanazt lehet szedni végig. Emellett csak napi egy kapszulát kell bevenni belőle, ami segít fedezni a megnövekedett vitamin és ásványi anyag igényt, ráadásul átalakítást nem igénylő folátot tartalmaz, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a folát a szervezetben nem igényel olyan további átalakítási lépéseket, mint a folsav, így közvetlenül hasznosul. Ezen kívül tartalmaz DHA-t (omega-3 zsírsav), ami elengedhetetlen a magzat idegrendszeri fejlődéséhez, valamint vasat is.

4. "Ne görcsölj rá!"
Ha van mondat, amit utálok... Pedig ha tudnátok hányszor hallottam, és biztos vagyok benne, hogy rengetegen megkapják ezt a "jótanácsot", akiknek nem jön egyből a baba. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de ha én nagyon szeretnék valamit, ha nagyon vágyom valamire, akkor igenis sokat foglalkozom vele, sokat gondolok rá, gyakran eszembe jut és szerintem ez teljesen rendben van. (Van az a mondás, hogy ha valaki azt mondja, hogy ne gondolj a lila elefántra, akkor szinte biztos, hogy arra fogsz gondolni és tényleg így van. Na hát valami ilyesmi van ezzel a "Ne göcsölj rá!" mondattal is.
Nyilván akkor van gond, ha ez az egész átmegy egy görcsös feszülésbe, amikor már tényleg nem tudsz másra gondolni, szinte belebetegedsz a folyamatos agyalásba, aggódásba, hogy mi lesz - na ez az a szint, ami már tényleg többet árthat, mint használ. De szerintem az, ha valaki babát szeretne és sokat foglalkozik ezzel, sokat beszél róla, az még nem feltétlenül baj.

5. Pozitív gondolatok

Ha van bármilyen jótanácsotok vagy észrevételetek a témával kapcsolatban, 

akkor  mindenképpen írjátok meg! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki

hogyan látja ezeket a dolgokat.

Szandra

*Szponzorált bejegyzés.

A mai bejegyzés nagyon különleges számomra és talán pont emiatt többször is nekifogtam, hogy megírjam. Akik anno már az első várandósságom idején is követtek, talán emlékeznek, hogy akkor sajnos nem jutottam el kismamafotózásra, mivel a 33. héten kórházba kerültem és már nem is jöhettem ki, előbb meg azért nem mentem el, mert viszonylag picike hasam volt és vártam, hogy nagyobb legyen, hogy mutasson a képeken... Akkor nagy szívfájdalmam volt, hogy nem sikerült profi fotóssal megörökíteni a várandósságomat, mivel akkor még nem voltam biztos benne, hogy lehet még egy babánk...

Szerencsére nem így lett és hát most sem siettem el a kismamafotózást, mivel a 34. héten tudtunk elmenni, de nagyon örülök, hogy összejött és a képeket látva igazán elégedett és boldog vagyok, el is pityeredtem, amikor először megpillantottam őket, valahogy annyira sokat jelentenek számomra és úgy döntöttem, hogy Veletek is megosztok néhányat, ha már így végigkövettétek velem ezt a mostani babavárást is.

A fotókat ezúttal is Bea készítette a Fényzugoly fotóstúdióban. Ez most már a harmadik fotózásunk volt vele, mivel karácsony előtt is ő készített rólunk családi képeket, illetve Lili 2. szülinapja alkalmából is.

Ami a "koncepciót" illeti, nem volt határozott elképzelésem, de mivel áttam, hogy Bea milyen stílusú kismamafotókat csinál, így úgy gondoltam, hogy nem lesz gond, ha rábízom magam és így is lett. Pontosabban annyit tudtam, hogy nem szeretnék fehérneműs, "szexis" képeket, valamint olyanokat, amiken fedetlen a hasam.

A fotózást a családi képekkel kezdtük, mivel Lili eléggé izgága, meg hát viszonylag "véges" a türelme, ami annyira nem meglepő egy kétévestől... :D Szóval nem egyszerű fotózni, de némi trükközéssel és különböző "segédeszközök" bevetésével azért így is sikerült néhány cuki, közös képet lőni rólunk. Ami az öltözékünket illetve, nem akartam túlvariálni a dolgot, hogy ne azon legyen a hangsúly, így mindhárman farmerban és fehér felsőben voltunk, de aztán Bea hozott nekem és Lilinek a "kelléktárából" egymáshoz passzoló szoknyákat, amiben nagyon cuki, csajos képek készültek rólunk.

Persze Lilit a fotózáson nem sikerült rávenni arra, hogy simogassa meg a hasamat, helyette inkább fentebb tapogatott nem kis derültséget okozva ezzel... :D

A közös fotók után jöttek azok a képek, amiken egyedül vagyok. Több outfitet és beállítást is kipróbáltunk és bár megmondom őszintén, hogy nem tartom magam egy jól és könnyen fotózható "alanynak", sokszor feszengek, de úgy érzem, hogy Bea kihozta belőlem a lehető legtöbbet és nagyon szép képeket készített. Ha megnézem ezeket a fotókat, akkor biztos, hogy a szép és jó dolgok fognak eszembe a jutni a várandósságomról, nem pedig a nehézségek.

Szóval nagyon köszönöm ezúton is Beának a csodás képeket és én tényleg minden kismamának csak javasolni tudom, hogy ha tehetitek, akkor mindenképpen menjetek el kismamafotózásra. Keressetek egy olyan fotóst, aki a Ti ízléseteknek és stílusotoknak megfelelő képeket tud készíteni rólatok és akkor biztosan szívesen fogjátok nézegetni ezeket a pocakos képeket még évek múlva is. :)

Szandra

U.I.: A bejegyzés írása közben megláttam, hogy a Fényzugoly Facebook oldalán jelenleg fut egy tavaszváró játék, amivel kedvezményt nyerhettek kismamafotózásra, hátha valakinek éppen aktuális, ITT találjátok a játékot.