For Her blog: anya

Vendégvárás, futás, hosszú hétvége - vlog

Komolyan mondom, hogy néha teljesen elképedek azon, hogy mi zajlik a közösségi oldalakon, meg anyukás csoportokban az édesanyák között. Tudom, tudom, lerágott csont és igazából nem is terveztem blogbejegyzést írni ebben a témában, de most valahogy kikívánkozik.

Ha egy nőből anya lesz, akkor bizony megváltozik. Nem csak a teste, hanem a gondolkodása, a dolgokhoz való hozzáállása, akár az értékrendje is - kinek jobban, kinek kevésbé. Lehet tagadni, de felesleges, max. az ember saját magán nem veszi észre ezeket a változásokat, de a környezeted attól még érzékeli és ezzel nincsen semmi gond, ez egy teljesen normális folyamat.

Az viszont nem az, hogy vannak, akik kissé (vagy nagyon) átesnek a ló túloldalára és annyira meg vannak győződve arról, hogy amit és ahogyan ők csinálnak az anyasággal és a gyerekneveléssel kapcsolatban, csak az a jó, hogy ezt úton-útfélen hirdetik is és sok esetben kéretlenül osztanak tanácsokat olyanoknak, akik nem biztos, hogy erre igényt tartanak.

Hány olyat látok baba-mama csoportokban, hogy valaki feltesz egy tök ártatlan kérdést és egy idő után teljesen elkanyarodnak a kommentek az eredeti témától, mert valaki kiragadt a kérdésből egy akár teljesen jelentéktelennek tűnő részletet és azon kezd el rugózni, meg tanácsokat osztogatni, holott lehet, hogy a kérdés egyáltalán nem arra az adott dologra irányult.

Vagy mondjuk mondjuk egy ismertebb anyuka kitesz valamelyik közösségi oldalra egy közös képet a babájával és az első "cukizó" kommentek után egyszercsak valaki észreveszi, hogy hoppá, van mondjuk egy cumi a képen és máris ezer, meg ezer következtetést vonnak le az anyukáról, meg arról, hogy mit és hogyan csinál a gyerekével és már jönnek is a megmondóemberek, meg a kéretlen tanácsok...

Félreértés ne essék, nem azzal van a gond, ha valaki hisz valamiben, vagy kiáll egy bizonyos téma mellett, ami fontos számára. Nem azzal van a gond, hogy népszerűsíti ezt a "nézetét" és blogbejegyzést, posztot, vagy videót csinál róla és aztán akit érdekel ez a téma, vagy szeretne informálódni, az megnézi, hiszen a saját oldalán mindenki azt csinál és arról ír, amiről akar. Azzal sincsen gond, ha valaki feltesz egy kérdést, vagy kikéri mások véleményét egy bizonyos témával kapcsolatban és erre érkeznek válaszok, amelyekben mindenki megosztja a saját álláspontját, véleményét.

Azzal van a gond, ha valaki kéretlenül írogat egy másik embernek és ad gyereknevelési, meg ki tudja milyen tanácsokat. Meg azzal van a gond, hogy nyilvánosan bírálja mások előtt, hogy mit és hogyan csinál, kvázi megkérdőjelezve a másik anyai kompetenciáit, ami szerintem borzasztóan megalázó és szomorú.

És ez az, amit nem tudok felfogni, hogy hogy veszi valaki ehhez a bátorságot?

Vagy talán fel sem fogja, hogy nem oké, amit csinál? Merthogy sokaknál látom azt, hogy amíg otthon vannak a gyerekükkel és nem nagyon járnak közösségbe (akár gyerekkel, akár nélküle), egyszerűen beszűkül a tudatuk és csak a gyerek, meg a hozzá kapcsolódó dolgok körül forog. Ami nyilván egy bizonyos szintig rendben van, hiszen ha van egy vagy több gyerekünk, akkor az anyaság az egyik legfontosabb "szerep" az életünkben, ami kihatással van nagyon sok dologra. A gond azzal van, ha olyan dolgokat mondasz és teszel az anyaság nevében, amivel megbántasz másokat és még csak észre sem veszed...

Érdekes, hogy sokan kikérik maguknak, ha a szomszéd, vagy a boltban a pénztáros, esetleg a postás, vagy a néni a parkban gyereknevelési tanácsokat ad ismeretlenül és kéretlenül... Aztán amikor hazamegy és előveszi a telefonját, és megnyitja a Facebookot, vagy az Instagramot, pontosan ugyanazt csinálja ő is, mint a postás, vagy a pénztáros...

Az anyaságot, meg a gyereknevelést illetően egy csomó területen nincs egy jó megoldás, nincs egy szabály, ami mindenkinél működik, hiszen nem vagyunk egyformák és a gyermekeink sem azok, meg az igényeink sem, hiszen lehet, hogy ami nekem fontos, az a másiknak nem az, vagy éppen fordítva. Nincs egy igazság, még akkor sem, ha te meg vagy győződve arról, hogy az, ahogyan te csinálod, az a jó és a másiknak is úgy kéne csinálnia. Amúgy rájöttem, hogy ezek az emberek nem gondolnak bele abba, hogy soha nem lehet tudni, hogy hogy alakul az élet és mit hoz a sors és még az is lehet, hogy egyszer átkerülnek arra az oldalra, amit annyira elítélnek és ami ellen annyira küzdenek...

Soha nem tudhatod a pontos okot, hogy egy másik anya mi miatt dönt így, vagy úgy a gyerekét illetően - és most tökmindegy, hogy szoptatásról beszélünk, napirendről, hordozásról, hozzátáplálásról, pelenkáról, vagy akármiről. Nem vagy ott vele 0-24-ben, nem ismered a babáját, az élethelyzetét, meg a körülményeket, éppen ezért nincs jogod beleszólni abba, sőt akár nyilvánosan bírnálni, hogy mit hogyan csinál.

Én is látok olyan dolgokat más anyukáknál, amikkel nem értek egyet, vagy amik nem tetszenek és én másként csinálnám/csináltam és ha valaki megkérdezi erről a véleményemet, akkor szívesen elmondom neki. De akkor sem próbálom mindenáron lenyomni a torkán és meggyőzni arról, hogy csak az a jó, ahogyan én csinálom, hanem elmondom az én verziómat, aztán majd ő fontolóra veszi, hogy mit gondol róla.

Amúgy meg a kulcsszó a továbbgörgetés. Nem kell mindig mindenhol megnyilvánulni, nem kell mindig zajt és "felfordulást" generálni, néha egyszerűen tudni kell csendben maradni, elengedni dolgokat és továbbgörgetni. Mert soha nem tudhatod, hogy mibe "tenyerelsz" bele, vagy hogy mit hoz a sors.

Szandra