Öt kérdés, öt blogger - Könyvesbloggerek

Az én nagy-nagy örömömre - és remélem a tiétekre is - íme itt az "Öt kérdés, blogger" sorozat újabb része, amiben ezúttal könyvesbloggereket faggatok. Az igazat megvallva én nem az a típus vagyok, aki falja a könyveket, ennek több oka is van, ettől függetlenül szeretek olvasni, de főleg mostanság, amikot nagyon kevés szabaidőm van, mondjuk úgy, hogy alaposan megválogatom, hogy miket olvassak. Talán éppen ezért volt számomra izgalmas olyanokat kérdezgetni, akik szenvedélyesen "falják" könyveket és aztán élményeiket megosztják a blogjukon olvasóikkal. Mai "interjúalanyaim": 
- Anett - Zakkant olvas
- Tekla - Tekla könyvei
- Daniella - Tíz kicsi könyv
- Ági - Lapozz velem
- Tibi - Sorok között



1. Amióta elindítottad a blogodat, kb. hány könyvet olvastál el?

Anett (Zakkant olvas): 7 éves volt idén januárban a Zakkant olvas, de előtte is blogoltam egy másik felületen, csak akkor még nem vezettem külön az olvasmányaimat. 2009-ben már volt moly.hu (magyar könyves közösségi oldal), így minden elolvasott, félbehagyott könyvemet nyomon tudom pontosan követni. Nem olvasom villámgyorsan, és néha annyira zsúfolt az életem, hogy nehéz az olvasásra időt szakítani, de elég érdekes volt, amikor az interjú miatt megnéztem a mennyiségi alakulást az eltelt évek alatt. 2009-ben például 24 könyvet olvastam el, 2010-ben 47-et, míg 2011-ben csak 17 darabot. Utána mintha megváltoztak volna az olvasási szokásaim és ez a blogon is meglátszott. 2013-ban már évi 50 könyvet olvastam el, azóta ez a szám csak emelkedett. Tavaly előtt 68, tavaly pedig 67 könyvet olvastam el. Idén már a 31. könyvemnél tartok, szeretném ha évvégre meglenne legalább az 50 darab. 
De hogy számszerű legyek: 7 év alatt kb 350 könyvet olvastam el. Voltak köztük 700 oldalas monstrumok, és 100 oldalas kis novellák, verseskötetek is. Ez a szám nem tűnik soknak, de ha belegondolok, hogy ez hány könyvespolcnyi terület, akkor azért jót mosolygok :) 

Tekla (Tekla könyvei): Körülbelül 350 könyvet olvastam, ezt pedig onnan tudom ilyen pontosan megmondani, hogy a Molyon vezetem az olvasmányaimat, számomra ez is szervesen hozzákapcsolódik a blogoláshoz és az olvasáshoz. Néha jóleső érzés visszanézni, hogy melyik hónapban mennyit olvastam, vagy végigpörgetni egy-egy adott évet, és abból ajánlani könyvet, ha úgy kéri valaki, hogy ne csak egyet, és ne feltétlen aktuálisat mondjak.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Tavaly év elején indítottam a blogomat, ez idő alatt 102 könyvet olvastam el.

Ági (Lapozz velem): Mielőtt elkezdtem volna blogolni 2013 februárjában, a mostani számokhoz képest nagyon kevés könyvet olvastam el évente. Az egyik nagy előnye számomra a könyvesbloggerkedésnek, hogy állandóan arra ösztönöz, minél többet és szélesebb skálában olvassak. Így aztán a blogolás első évében már 42 könyvet sikerült elolvasnom, 2014-ben megvolt a bűvös 50, 2015-ben pedig 74-et faltam be. Ez volt olvasás szempontjából a legjobb évem, ugyanis amellett, hogy sok könyvet elolvastam, nagyon változatos műfajú regényekhez nyúltam, és akadt köztük jópár nagy kedvenc. Tavaly már az államvizsga, szakdolgozatírás és az új munkahely miatt nem jutott annyi időm olvasni, így csak 58 könyvvel lettem gazdagabb, melyek közt sok rövidebb verseskötet is volt, idén pedig most járok 34-nél. Ha ezeket összeadjuk, szerintem elégedett lehetek az eredménnyel.

Tibi (Sorok között): Évente átlagosan 100 könyvet olvasok, ez nem változott a könyves blogom elindítása miatt sem.



2. Számodra milyen egy jó könyv?

Anett (Zakkant olvas): Imádok belefeledkezni egy könyv által elmesélt és megteremtett világba. Szeretem az izgalmas, kalandos olvasmányokat, ahol nem ül le a történet, és bár vannak leíró részek, azért a cselekmény is mozgalmas. A jó könyvek nekem olyanok, hogy napokig, hetekig a hatásuk alatt vagyok. Ilyenkor sokat agyalok az elolvasott dolgokon és rengetegszer eszembe jut a főhős, a többi karakter, vagy egy-egy részlet a regényből. Nem bánom, ha egy könyv megsirat, vagy meggyötör lelkileg, kifejezetten keresem az ilyen olvasmányokat, amikből megismerhetek nem éppen könnyű élethelyzeteket. Szeretek nevetni is a könyveken, elbűvölnek a gyerek és ifjúsági könyvek, azt hiszem ebből sosem fogok kinőni :) 

Tekla (Tekla könyvei): Megbabonáz, lebilincsel, és közben elfeledteti az időt. Tulajdonképpen nagyon vegyes, hiszen mindig az adott hangulatomhoz, lelkiállapotomhoz kell illeszkednie, hogy be tudjon szippantani, és igazán fel tudja kelteni a figyelmem.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Hangulatos. Legyen szó bármilyen könyvről, habkönnyű sztoriról, darabolós krimiről, lélekben vájkálós thrillerről, vagy igazán elgondolkodtató olvasmányokról, nálam mindig az az elsődleges szempont az értékelés során, hogy én hogyan éreztem magam az olvasása közben, mennyire tudtam elmélyedni benne, mennyire érzem azt, hogy valamilyen szinten több lettem a könyv által.

Ági (Lapozz velem): A blogolás éveiben sikerült megtalálnom a stílusom a könyvek terén is. Azelőtt mindenevő voltam, sőt, még az első egy-két évben is, most viszont már jobban megválogatom, mit olvasok el, ugyanis tudom jól, mit várok el egy könyvtől, és kritikusabban is tekintek rá. Számomra attól jó egy könyv, ha ad valami plusz dolgot, egy igazi élményt, és gazdagabb leszek általa. Én a könyveket a szórakozáson túl a látóköröm szélesítésére használom, és imádom, ha olyan dolgokba kapok hiteles betekintést egy könyv által, amelyet addig nem ismertem.

Tibi (Sorok között): Legyen izgalmas, érdekes és logikus. Szólítson meg, gondolkodtasson el, ragadjon ki bármely szürke hétköznapból és repítsen el egy más világba. Ha ezen felül még többet ad, annak csak örülni tudok.



3. Mit gondolsz az iskolai kötelező olvasmányokról?

Anett (Zakkant olvas): Nem mondom, hogy én nem küzdöttem meg velük. Óh, dehogynem! Az arany embert és az Egri csillagokat sosem tudtam végigolvasni, így a kötelezők röviden kiadványból próbáltam a dolgozatíráskor építkezni. (Bocsi, Kati tanítónéni, a többit becsszó elolvastam!) Mint könyvszerető kislány igyekeztem minden könyven végigszenvedni magam anno. Nem volt kedvencem a Kincskereső kisködmön, se a Kőszívű ember fiai, előbbit például meghagynám a felső tagozatra, az utóbbit pedig a középiskolás időkre. Nem igazán értek azzal egyet, hogy alsóbb évfolyamokban vagy általános iskolában ezeket erőltetik rá a diákokra, mert elveszik a kedvet a későbi olvasástól. Annyi kortárs, vagy éppen izgalmas friss megjelenésű gyerek és ifjúsági könyv van, amit bátrabban adnék a sulisok kezébe az Antigoné, vagy Tonio Kröger helyett. Persze kellenek a klasszikus magyar és külföldi szépirodalmi alkotások is, de nagyon kell az is, hogy a kötelező olvasmányok listáját átreformálják, vagy legalább rugalmassá tegyék választható olvasmányokkal. 

Tekla (Tekla könyvei): Teljesen feleslegesnek tartom őket abból a szempontból, hogy az általános műveltséget sulykolják, miközben sok gyerekkel megutáltatják az olvasást. A magyar rendszer ráadásul szerintem pocsék, hiszen olyan könyveket olvastatnak el a gyerekekkel, amik az adott életkorukhoz abszolút nem valóak, így nem értik, amit olvasnak, nincs sikerélményük, meg egyébként semmiféle élményük. A saját példámat tudom hozni, ötödikben Az arany embert gyűlöltem, és egész nyári szünetben szenvedtem vele. Ma már lehet, hogy tetszene, és jobban meg is tudnám érteni, de egyszerűen olyan mély undor van még mindig bennem, hogy nem is akarom újra megpróbálni. 
Gimiben egyébként egy kötelezőt sem olvastam (mert valamilyen szinten "megtehettem", nem követelték vissza tőlünk olyan szigorúan), helyette Stieg Larsson és Stephen King könyveit olvastam. És nekem ezek a legszebb középiskolás emlékeim, hogy szinte csak ilyesmit olvastam, hallgatólagos megállapodásban a tanárokkal, hogy én a könyvemmel foglalkozok, és nem a környezetemet szórakoztatom, cserében pedig hagyták, hogy egy másik világba merüljek.
Elsősorban egyébként az olvasást kellene megszerettetni a gyerekekkel, és ha ezt mondjuk a Harry Potter vagy Leiner Laura tudja elérni, akkor hajrá, legyenek ezek a könyvek "kötelezőek". Ha valaki egyszer megszereti az olvasást, onnantól nagy valószínűséggel előbb-utóbb elkezd majd érdeklődni a klasszikusok, és a már említett általános műveltséget adó kötetek iránt is.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Ennek a kérdésnek most nagyon örülök, és a témában írtam is már egy gigaposztot, amit ez idáig még nem jelentettem meg, de számomra ez mindenképpen egy központi kérdés. Röviden: szerintem iszonyat elcseszett a kötelező olvasmányok rendszere nálunk (legalábbis amikor nekem kellett kötelezőket olvasni, akkor még az volt). A kötelező olvasmányokat, mint intézményt egy igen fontos és remek dolognak tartom, azonban a megvalósítása szerintem komoly gondokba ütközik, és adott esetben azt gondolom, hogy ez képes lehet akár egy életre elvenni az ember kedvét az olvasástól. Persze, nem minden esetben, van, akivel meg épp, hogy megszeretteti az olvasást, de ez már nem a rendszernek köszönhető. Alapvetően egy sokkal szabadabb, a diákok egyéni igényeire lényegesen nagyobb hangsúlyt fektető rendszerben hiszek, nem abban, hogy márpedig mindenkinek ugyanazokat  a könyveket kéne olvasnia.

Ági (Lapozz velem): Szerintem az iskolai kötelezőkkel nincs akkora baj, mint amennyire fel van fújva a dolog. Iskolás éveimben én szerettem kötelezőket is olvasni, szerintem nem voltak olyan vészesek. Kivételek azonban itt is akadtak, volt néhány olyan, amit kimondottan utáltam, a Szigeti veszedelem olvasása például máig rossz élményként él bennem. Ahogy Antigoné sem lesz a szívem csücske már sosem. Ehelyett igényes kortárs ifjúsági irodalmat adhatnának fel a tanárok, szerintem a klasszikus irodalom és az új könyvek szépen megférnek egymás mellett, és így legalább a diákok össze tudják hasonlítani, mennyiben más a kettő. De mindkettő olvasását ugyanolyan fontosnak tartom.

Tibi (Sorok között): Szerintem a címlistán módosítani kéne, hogy több kortárs regény kerüljön bele, ami tényleg az adott korosztálynak szól. A mostani kötelezők szerintem nem érnek célt, nem szerettetik meg a gyerekekkel az olvasást, ez pedig a későbbi életükben is nagy hátrány lesz.



4. Van olyan könyv, amit többször is elolvastál már? Miért szereted ezt a könyvet?

Anett (Zakkant olvas): Azt hiszem a legtöbbet elolvasott könyv(sorozat) az életemben a híres nevezetes Harry Potter volt. J.K.Rowling számomra egy olyan tökéletes világot teremtett, ahol az összes szereplőt szerettem, még a negatív főhősöket is, hiszen rengeteget tettek hozzá a történethez. Végtelenül izgalmas a varázsvilág, és nagyon összetett. Minden újraolvasásnál találok valami eddig elfeledett, vagy homályba veszett dolgot Rowling regényeiben, amin el lehet gondolkozni. Sokszor olvastam még a Büszkeség és balítéletet, de Carlos Ruiz Zafón Elfeledett Könyvek Temetője sorozatot is bármikor újra tudom olvasni. Ha nevetésre vágyok, akkor Janet Evanovich Szingli fejvadász sorozatát szedem elő a polcról, mert ennél nincs jobb :)  

Tekla (Tekla könyvei): Nincs ilyen könyv, alapvetően azon az állásponton vagyok, hogy egy élet kevés ahhoz, hogy mindent elolvass, amit szeretnél, így inkább a számomra újdonsággal bíró kötetek felé fordulok. Plusz bennem van a félsz, hogy régen nagyon tetszett egy könyv, mert akkor pontosan passzolt a lelki világomhoz - ma pedig már teljesen máshogy gondolnám, és elveszítené a varázsát.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Van bizony, Agatha Christie tipikusan ilyen nálam, ugyanis rendszerint elfelejtem a könyvei végkifejletét, miközben egyébként zseniálisak, és gyakorlatilag bármikor megállják a helyüket. Továbbá néhány fontos klasszikus újraolvasása is tervben van, pl. Huxley Szép új világa, Orwell 1984-e, vagy épp Sylvia Plath Üvegburája, mert érdekel, hogy ezek a régebbi, meghatározó olvasmányok az életemből mai fejjel milyen új gondolatokat ébresztenek bennem.

Ági (Lapozz velem): Nagyon ritkán olvasok újra könyveket, mert mindig új dolgokat szeretek felfedezni, ráadásul az olvasói várólistám végtelen, és jó lenne azzal is haladni. A Szent Johanna gimi sorozatot olvastam el két évvel később másodszor is, de csak azért, mert nagyon könnyű és szórakoztató olvasmányról van szó, abban az időben meg csak bűnös kikapcsolódásra vágytam és jóízű nevetésekre.

Tibi (Sorok között): Gyerekkoromban a Harry Pottert olvastam el nagyon sokszor. Lenyűgözött, imádtam minden pillanatát, az újraolvasások során pedig szerettem még jobban felfedezni Rowling világát, és elkapni az apró, de fontos momentumokat, amik felett először talán átsuhantam.



5. Volt már olyan, hogy egy könyvet nem tudtál végigolvasni, mert annyira nem tetszett?

Anett (Zakkant olvas): Persze, volt már ilyen, de évi 1-2 darabnál nincs több. Ez azért van mert, igyekszem úgy kiválasztani a könyveket, amiket tervezek elolvasni, hogy legalább érdekeljen, mert akkor biztosabb, hogy végigolvasom. Ha egy könyv annyira szörnyű, hogy nem tudok haladni vele, azért nem vágom be a sarokba és nem égetem el rituálisan, hanem igyekszem egy kicsit pihentetni. Néha csak hangulat kell hozzá, hogy folytatni tudjam. Persze van, ami második nekifutásra sem megy, ezektől rövid ütemben megválok, és megpróbálom gyorsan elfelejteni a rossz élményt egy másik jó könyvvel :) Ez mindig működik. 

Tekla (Tekla könyvei): Persze, nem is egyszer. Eleinte mindenképpen végig akartam az ilyeneket szenvedni, mert hátha később jobb lesz, hátha a vége jobb lesz, de aztán rájöttem, hogy felesleges olyan dolgokra fecsérelni az időt, ami nem tesz boldoggá, amihez úgy nyúlok, hogy most ez valamilyen szinten muszáj. Sajnálom az ilyen könyveket, de nálam az olvasás hobbi, kikapcsolódás, örömforrás, így inkább mérlegelek.

Daniella (Tíz kicsi könyv): Szerencsére ez elég ritka, általában ha kell, akkor - kis túlzással - vért izzadva, de kényszerítem magam arra, hogy befejezzem, amit elkezdtem. :) Úgy veszem észre, van egy olyan szerencsés „mellékhatása” a könyvmolyságnak, hogy ahogy egyre többet olvasok, egyre jobban megismerem magamat is, ebből kifolyólag pedig jóval ritkábban kerül a kezembe olyan könyv, amiről aztán kiderül, hogy abszolút nem az én világom. Ha mégis előfordul ilyen, akkor viszont képes vagyok azt mondani, hogy ezzel én nem szenvedek tovább, mert sajnálom rá az időmet.

Ági (Lapozz velem): Persze, akadtak azért ilyenek is, főleg abban az időben, mikor kísérletező típus voltam. Belekezdtem a Trónok harcába, de bármennyire is szerettem volna szeretni, az ilyen fantasy nem az én világom. Ugyanígy voltam a Csontvárossal… Hiába szeretik olyan sokan, valahogy nekem szenvedés volt az egész, így abbahagytam.

Tibi (Sorok között): Persze, ez mindenkivel megesik. Van egy olyan ökölszabályom, hogy ha egy könyv hatvan oldal után sem fog meg, akkor félbehagyom. Túl rövid ahhoz az élet, hogy olyan könyveket olvassak, amit nyűglődésnek érzek.




Ezúton is nagyon köszönöm az öt bloggernek, hogy válaszoltak a kérdéseimre. 
(És megnyugtató volt olvasni, hogy nem csak én
kínlódtam Az arany emberrel... :D)



Szandra



You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Nekem felnőtt fejjel Az aranyember lett a kedvencem.

    VálaszTörlés
  2. Annyira fura, de általánosban imádtam az Egri csillagokat (két és félszer elolvastam nyáron!) és a kőszívű ember fiait is :D

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe