Említettem már Nektek itt-ott, hogy az idei év legnagyobb "projektje" számunkra az, hogy vegyünk egy saját lakást (esetleg házat). Ez nem lesz egyszerű több dolog miatt sem és bár tudom, hogy ez nem túl "felnőttes" viselkedésre és hozzáállásra vall, de eléggé tartok ettől az egész procedúrától minden tekintetben: kezdve a lakáskeresésen át az ügyintézésen keresztül a költözésig... Arra gondoltam, hogy időről időre beszámolok a blogon arról, hogy hogy állunk, éppen hol tartunk, úgyhogy jöjjön A nagy lakáskereső projekt "sorozat" 1.része.

A piszkos anyagiak

Szerintem sokan tudjátok, hogy a jelenlegi lakás nem a miénk, hanem béreljük, de nyilván azt tudtuk már régóta, hogy egyszer szeretnénk majd saját lakást, vagy házat. Sajnos nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy örököltünk volna bárhonnan is milliókat, vagy bármilyen ingatlant, így mit tesz az ember, ha nincsen saját tőkéje? Lakáselőtakarékossági számlát nyit. Így tettünk mi is néhány éve, több ilyen szerződést is kötöttünk. És bár nyilván ha az ember fizet egy albérletet, akkor amellett azért nem tud olyan brutálisan nagy összegeket félretenni havonta, de azért igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten a lehető legtöbbet kihozni ezekből a megtakarításokból. Persze még így is hitelt kell majd felvennünk (nem is keveset), de úgy vagyunk vele, hogy így legalább a saját lakásunkat fogjuk fizetni havonta és nem egy albérletet. Illetve természetesen szeretnénk élni a CSOK adta lehetőségekkel is, bár mivel mi már nem szeretnénk harmadik gyereket, így ez nem egy hatalmas összeg, de a semminél ez is több. Mivel a megtakarítási szerződéseink nemrégiben lejártak, így eljött az idő, hogy ráfeküdjünk a témára és intenzíven nekikezdjünk a lakáskeresésnek.

Hol?

Eleinte több ponton is elakadtunk a keresgélésben: néztünk lakásokat és házakat, fővárost és vidéket egyaránt, de igazából nem volt sorrendünk, hogy mik a legfontosabb szempontok, aminek meg kell felelnie a jövőbeli otthonunknak, így aztán valahogy mindig zsákutcába jutottunk. Nyilván az ár az egyik legfontosabb tényező, hiszen van egy felső határ, ami fölé nem mehetünk, illetve a lakás mérete sem mindegy, hiszen mégiscsak négyen vagyunk. De azzal is tisztában vagyunk, hogy a rendelkezésre álló keretből azért nem fogunk tudni palotát venni, ezzel nincs is baj, mivel eddig is kb. 55nm-en éltünk négyen és valahogy kibírtuk, de nyilván azért ennél valamivel nagyobb ingatlant szeretnénk venni.

Aztán szép lassan körvonalozódott a dolog és úgy döntöttünk, hogy ha lehet, akkor szeretnénk Budapesten maradni és ennek több oka is van. Egyrészt a férjem jelenleg Budapesten dolgozik és jó lenne, ha a munkába járás viszonylag kevés időt venne el a napjából. Ezen kívül van éjszakai munkája is és egyáltalán nem mindegy, hogy egy ilyen éjszakai munka után hajnalban hogyan és mennyi idő alatt jut haza. Másrészt azt gondolom, hogy a gyerekeknek is talán több lehetősége lesz a későbbiekben Budapesten óvoda és iskola szempontjából. Ezen kívül én sem leszek örökké itthon, szóval most úgy gondoljunk, hogy az a legjobb, ha Budapesten maradunk.

Jelenleg a 12. kerületben lakunk és imádjuk ezt a környéket minden szempontból, tényleg szinte minden karnyújtásnyira van: orvos, boltok, játszóterek, programok, közel van a belváros, de mégis valahogy nyugis az egész. Sajnos azonban nem engedhetjük meg magunknak az itteni ingatlanok árait, illetve úgy általánosságban a budai árakat... Ez nekem nagy szívfájdalmam, mert nagyon szerettem volna a városnak ezek a felén maradni, de ez már szinte biztos, hogy nem fog összejönni, mivel ezen az oldalon a mi büdzsénkből kb. csak panellakást tudnánk venni, amit viszont nem szeretnénk.

Úgyhogy nagy valószínűséggel a pesti oldalon valamelyik külső kerület lesz a befutó, amivel őszintén szólva nekem még nagyon barátkoznom kell...

Igények

Én azt gondolom, hogy nincsenek irreális igényeink. Egy legalább 65-70nm-es lakást szeretnénk, amiben a nappalin kívül legalább két szoba van. Amíg picik a gyerekek, addig simán lehetnek egy szobában, ahogyan eddig is. Ha pedig már saját birodalmat szeretnének, akkor majd vagy kiköltözünk mi a nappaliba, vagy esetleg megnézzük, hogy át tudjuk-e úgy alakítani a lakást, hogy mondjuk nappali és 3 félszoba legyen. (Vagy addigra nyerünk a lottón és veszünk egy nagyobb lakást/házat. :D) 

Ezen kívül legyen jó a környék tömegközlekedése és infrastrukturája, vagyis lehetőleg legyen a közelben minden olyan intézmény és szolgáltatás, amire egy kisgyerekes családnak szüksége lehet.

Nagyon örülnénk, ha lenne legalább egy kis terasza a lakásnak, neadjisten kertkapcsolat, de túl fogjuk élni, ha nincsen.

Aztán vannak még ilyen apróságok, hogy pl. nem szeretnénk gázkonvektoros fűtéssel rendelkező lakást, de pl. a liftről hajlandóak vagyunk lemondani - bár ez nyilván attól is függ, hányadik emeleten van a lakás.

És nyilván az lenne a legjobb, ha olyan állapotban lenne a lakás, hogy ne nagyon, vagy csak minimálisan kelljen hozzányúlnunk. Bár ez az ártól is függ: ha olcsóbb a lakás, de kevésbé jó állapotú, akkor belefér, hogy többmindent megcsináljunk és felújítsunk, viszont egy drágább, de jó állapotú/felújított lakásnál már nem biztos, hogy kell ilyesmire költeni, vagy csak minimálisan. Ha meg mégis szeretnénk valamin változtatni, akkor azt később is lehet, nem kell feltétlenül azonnal.

Biztos vagyok benne, hogy kompromisszumokat kell majd kötnünk és már kötöttünk is egy-kettőt, de remélem, hogy a lehetőségeinkhez képest sikerül majd egy szuper kis lakást találnunk.

Tippek

Arra gondoltam, hogy megosztok Veletek néhány tippet is, amik hasznosak lehetnek, ha Ti is éppen lakást kerestek.

1. Rangsoroljátok az igényeiteket a leendő otthonotokkal kapcsolatban. Állítsatok fel egy sorrendet, hogy hogy mik a legfontosabb szempontok, amiknek mindenképpen meg kell felelnie az ingatlannak. Bár ez leszűkíti a találati opciókat, de meg is könnyíti a keresést, hiszen nem fogjátok olyan lakásokra pazarolni az időtöket, ami biztosan nem jó Nektek.

2. Ha megtetszett egy lakás, akkor menjetek el és nézzétek meg a környéket, ahol van. Térképezzétek fel, hogy van-e elérhető távolságban minden, amire Nektek szükségetek van, mennyire forgalmas a környék, milyen az utca, az épületek, meg hogy úgy egyáltalán tetszik-e.

3. Nézelődjetek a Google Earth-ön! Ez az egyik legszuperebb dolog és baromi nagy segítség most nekünk így a lakáskeresésnél, hiszen két gyerekkel nem tudunk mindig azonnal autóba pattanni és elmenni megnézni, hogy milyen a környék, ahol kinéztünk egy lakást. Viszont a Google Earth segítségével is meg tudjuk nézni a kettes pontban említett dolgokat és ez baromi jó dolog. Sőt az egyik kinézett lakásnál nem volt külső kép a házról, viszont egy kis nyomozás és a Google Earth segítségével megtaláltuk, hogy melyik házban van, így meg tudtuk nézni azt is, anélkül, hogy el kellett volna mennünk oda.

4. Töltsétek le az Árminimum nevű ingyenes bővítményt. Erről nem szeretnék túl hosszan írni, mivel ITT már megtettem, de tényleg nagyon hasznos. Mi ennek a bővítménynek a segítségével találtunk már nem egyszer plusz infókat és új képeket egy-egy kiszemelt lakásról.

5. Próbálj meg elvonatkoztatni a berendezéstől és/vagy a fal színétől. Inkább az alaprajzot nézd és ne azzal foglalkozz, hogy milyen csúnya a szekrénysor a nappaliban, bár tudom, hogy nehéz elvonatkoztatni, de ezek úgysem lesznek ott, amikor beköltöztök, a fal színén meg lehet változtatni. Inkább azt nézd, hogy jó-e a lakás elrendezése és tájolása.

Első körben ennyiről tudok beszámolni Nektek, remélem, hogy a következő 

bejegyzésben már több konkrétummal szolgálhatok.

Szurkoljatok! ;)

Szandra

Esküszöm tökre hiányzott már, hogy leüljek a kamera elé és meséljek Nektek a kedvenc szépségápolási termékeimről, merthogy 2017-ben kevés "kedvenes" videót csináltam... Viszont éves kedvences videót mindenképpen szerettem volna készíteni, úgyhogy ma megmutatom Nektek, hogy mik voltak az aboszolút kedvenceim 2017-ben. Ha kíváncsiak vagytok rá, akkor megnézhetitek IDE kattintva.

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, merthogy az ember nem szívesen ír a saját gyengeségeiről... Vagy arról, hogy valamit rosszult csinált; hogy úgy látja, nem jó irányba haladnak a dolgok és hogy változtatni kéne bizonyos dolgokon... De annyi időm volt agyalni az ünnepek alatt a nagy kajakóma közepette, hogy úgy gondoltam, mégis írok róla a blogon, elvégre annyi mindenről beszámolok nektek. Meg így legalább engem is motivál, hogy megosztottam veletek és jól számon kérhetitek majd rajtam, ha úgy látjátok, hogy nem tartom magam az itt leírtakhoz. :D

Nem vagyok az újévi fogadkozások híve, mert úgy gondolom, ha valaki változtatni akar valamin, akkor azt megteheti bármikor, nem kell feltétlenül az évkezdéshez kötnie. Igazából nálam is véletlenül jött ki úgy, hogy annyira feltornyosultak a dolgok év végére, hogy azt éreztem, változtatnom kell és tiszta lappal kell indítanom a 2018-as évet, mert ha úgy mennek tovább a dolgok, ahogyan az elmúlt hetekben, hónapokban, akkor annak bizony nem lesz jó vége...

Ugyebár itthon vagyok két gyerkőccel - illetve Lili heti 2 napot jár bölcsibe, szóval ő végülis nincs itthon non-stop, de most nem is ez a lényeg -, de a napi elfoglaltságaim nem merülnek ki a peluscserében, a babakajakészítésben és a folyamatos gagyogásban és mókázásban. Hiszen egyrészt itt van nekem a blogolás, meg a videózás; másrészt vannak (voltak) egyéb kis "projektjeim", amikben ki tudom élni a kreativitásomat és igényelnek némi agymunkát, illetve hasznosnak érzem magam általuk (a "hasznos" szót értsétek jól ;). És én imádtam ezt!

Egészen néhány héttel ezelőttig, amikor is kezdtem egyre inkább azt érezni, hogy a fejemre nőnek a dolgok... Hogy amint van egy kis nyugi, egyből felnyitom a laptomomat, hogy mindent megcsináljak, ami éppen aktuális, vagy sürgős ahelyett, hogy pl. elolvasnék egy könyvet, vagy megnéznék egy filmet, vagy a kedvenc Youtubereim videóiból párat, esetleg beüljek egy kád forró, illatos vízbe, vagy úgy egyáltalán csak feküdjek és bámuljak ki a fejemből... Mindenre volt időm, csak magamra nem.
Egy idő után azt vettem észre, hogy totálisan frusztrált vagyok minden tekintetben és ez a frusztráltság mindenre kihatott: az étkezésemre, a bőrömre, az alvásra, meg úgy egyáltalán a hangulatomra is. Sokszor voltam rosszkedvű, meg ingerült - persze erre a hideg, szürke idő is rátett egy lapáttal - és egy idő után már én magam kezdtem azt érezni, hogy nem lehetek valami kellemes "társaság", mivel a frusztráltságomat néha a környezetemen vezettem le.
Ez így ment néhány hétig és közben azon agyaltam, hogy vissza kéne vennem egy kicsit a pörgésből, mert két kisgyerek és napi 4-5 óra, több részletben való alvás mellett talán túl feszes ez a tempó. De aztán mindig jött egy-egy jobb nap, ami után képzeletben vállba veregettem magam, hogy "Nincs itt semmi gond, megy ez nekem, fasza csaj vagyok, mindenre van időm!". Viszont utána ismét jött a frusztráltság, meg a "sárkányszandra"... Ráadásul úgy éreztem, hogy nem tudok mindent akkora erőbedobással és lelkesedéssel csinálni, mint ahogyan valójában tudnám és szeretném és bizony ez a maximalista énemet eléggé érzékenyen érintette... De sajnos sokszor este 10-kor jutottam el oda, hogy nekiálljak a dolgaimnak és akkor már nem pörög úgy az agyam, ahogyan szeretném, így sokszor csak "félgőzzel" tudtam dolgozni és ez eléggé bántott. Úgy éreztem, hogy tudnám sokkal jobban is csinálni, de a fáradság miatt egyszerűen nem megy... 

Húztam-halogattam a döntést, míg vígül jött egy pont - meg pluszba 1-2 magánéleti "történés" - , amikor is azt éreztem, hogy namost akkor szépen döntenem kell, hogy hogyan tovább, mert ez így nagyon nem jó. Sokat őrlődtem és kikértem a férjem véleményét is, hogy mi legyen, de végül arra jutottam, hogy vissza kell vennem a tempóból és le kell adnom 1-2 projektet és jobban meggondolnom, hogy a jövőben miket vállalok el; most még megtehetem ezt, amíg itthon vagyok a gyerekekkel. Nehéz volt meghoznom ezt a döntést, sőt néhány napig úgy éreztem, hogy "gyenge" vagyok és néha elkezdtem azon agyalni, hogy talán mégis nyomi kéne tovább, ahogyan eddig is, de aztán mindig történt 1-2  apróság, ami igazolta azt, hogy jól döntöttem.

Úgyhogy az én újévi fogadalmam a 2018-as évre az, hogy egy kicsit lassítsak és ezzel együtt sokkal jobban odafigyeljek magamra. Ami nyilván nem egyszerű két kisgyerek mellett, de most, hogy már csökkentettem az egyéb teendőimet, így muszáj leszek időt szakítani magamra és a saját testi-lelki feltöltődésemre is, mert hosszú távon igenis megbosszulja magát, ha az ember nincs rendben saját magával. Egy kicsit önzőnek kell lennem (persze csakis pozitív értelemben), ami nekem soha nem ment igazán, de most mégis meg fogom próbálni, mert nem állhatok mindig a saját fontossági listám utolsó helyén.
És hogy mit fogok tenni ennek érdekében?
Egyrészt ahogyan már fentebb is írtam, csökkentem a teendőim, munkáim számát és a jövőben sokkal alaposabban át fogom gondolni, hogy mit vállalok el.
Sokkal több időt minőségi időt szeretnék tölteni magammal: pl. szeretnék többet olvasni - vagy inkább egyáltalán olvasni, mert erre nem nagyon volt példa az elmúlt hónapokban. Úgyhogy szépen elő fogom venni azokat a könyveket, amik arra várnak, hogy elolvassam őket - legalább 3-4 ilyen van, úgyhogy azt hiszem elleszek velük egy darabig.
Befizetek egy 8 hetes online edzésprogramra és ezzel egyidőben sokkal nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a megfelelő étkezésre is, ami a hangulatingadozásaim miatt sajnos nem nagyon ment az elmúlt hetekben...

Bizonyos időközönként meg fogom jutalmazni magamat. Kell hogy legyen kézzel fogható gyümölcse is a munkámnak és most nem feltétlenül kell nagy dologra gondolni (bár néha az is kell). Ez lehet csak annyi, hogy elmegyek nyugiban meginni egy kávét, vagy enni valami finomat, de ha valami komolyabb/nagyobb dolgot, célt elértem, akkor lehet akár valami értékesebb dolog is.
És talán ami a legfontosabb, igyekszem rendezni "társas" kapcsolataimat, mert az életemnek ezt az igen fontos szeletét nagyon-nagyon elhanyagoltam az elmúlt időszakban (vagyis decemberben picit  már jobb volt a helyzet). A lehetőségeimhez mérten szeretnék gyakrabban eljárni enni-inni-beszélgetni barátokkal és ismerősökkel, mert ha valami, akkor ez nagyon-nagyon hiányzik és szeretném az online beszélgetőpartnereket valós, hús-vér ismeretségekké alakítani.

Ezek talán nem is tűnnek olyan nagy dolgoknak, de nekem bizony azok és remélem, hogy ezek segítségével 2018-ban sikerül újra visszatérni egy picit a régi önmagamhoz.

Izgalmasan telt a karácsonyi előtt kb. egy hét, nagyon vártuk már az első karácsonyt két gyerkőccel. A mostani vlogban lesz karácsonyi fotózás, cipősdoboz készítés, ajándékcsomagolás, karácsonyfadíszítés, meg persze adventi naptár nyitogatás is, úgyhogy ha kerestek egy kis "háttérzajt" fenyőfadíszítés, vagy kajakóma mellé, akkor nézzétek meg a vlogmas-em 2. részét IDE kattitva.

Nagyjából hat héttel ezelőtt belevágtam a Gyerünk Anyukám! hat hetes Formabontó programjába és megígértem Nektek, hogy be fogok számolni az eredményekről.

Bár már többször is írtam arról, hogy mi is az a Gyerünk Anyukám!, de röviden annyit kell tudni róla, hogy ez egy weboldal, tulajdonképpen egy virtuális edzőterem, ami valós idejű tornákat kínál leginkább anyukák számára, hiszen az órákat és az edzésprogramokat kifejezetten az ő - azaz a mi igényeinkre szabják. Vannak rövidebb fél órás, vagy akár hosszabb, egy órás tornák is, de mind egytől egyig szuperül megmozgatnak és a legfontosabb, hogy akkor tornázok, amikor nekem a legmegfelelőbb az időpont. Illetve ami nekem különösen szimpatikus, hogy az órákat tartó edzők - legalábbis akiknek eddig az óráira tornáztam - hús-vér nők, akik nem ultraszexi edzőcuccban és fullsminkben tartják az órát és nem tolják folyamatosan az arcomba az extralapos/kockahasukat. Talán furán hangzik, de engem a "szuperhas" most nagyon nem motivál, mivel szinte folyamatosan azt érzem, hogy akármit is csinálok, egyszerűen nem akarnak moccanni a kilók és ha beledöglök se lesz olyan hasam, mint egy-egy szuperszexi-szupercsini edzőnek... Félreértés ne essék, a Gyerünk Anyukám! edzői mind egytől egyig nagyon-nagyon csinosak, de nem műnők, hanem valahogy olyan "igaziak" és jobban tudok azonosulni velük és valahogy elérhetőbbnek tűnik az, amit ők képviselnek.

Node a hosszú bevezető után térjünk a tárgyra. A Formabontó program hat hete alatt minden egyes héten hatszor tornáztam, sőt az első héten kilencszer (!). Erre nagyon-nagyon büszke vagyok, még akkor is, ha ezek "csak" fél órás tornák voltak. Higgyétek el, hogy ezek a 30 perces kis "szösszenetek" is sokszor úgy megdolgoztattak, hogy patakokban folyt rólam a izzadság. Hatalmas lendületet és motivációt adott ez a program és most úgy érzem, hogy ha hat héten keresztül heti hatszor neki tudtam állni tornázni, akkor a későbbiekben gond nélkül menni fog a heti három torna hosszú távon is.

Amire viszont kevésbé vagyok büszke, az az, hogy az étkezési kihívásokat kb. 50%-ban sikerült csak tartanom. Merthogy a program részeként minden egyes héten volt valamilyen evéshez kapcsolódó kihívás is. Nem akarok mentegetőzni, meg kifogásokat keresni, de elég stresszes napjaim vannak mostanság több szempontból is... Többek között ez is az oka annak, hogy az étkezésre sajnos nem mindig sikerült odafigyelnem és őszintén szólva emiatt eléggé csalódott vagyok, de csakis magamat hibáztathatom.

Ennek ellenére a program sikeres volt, mert bár kilóban nem igazán fogytam (1-2 kiló liftezett fel-le a hat hét folyamán), de centiben azért sikerült valamennyit és azt hiszem ez az előtt-utána képeken is látható, a derekamról kb. 2, a csípőmről pedig kb. 5cm ment le.

A program végefele jártam már, amikor a Nokiatól kaptam két "okoseszközt" tesztelésre, amik egyértelműen az egészséges életmódhoz kapcsolódnak, így izgatottan próbáltam ki őket. 

Az egyik a Nokia Steel, ami tulajdonképpen egy olyan okosóra, ami a Health Mate telefonos applikációval szinkronizálva méri és rögzíti a napi aktivitásainkat.


Célokat tűzhetünk ki magunknak, pl. mennyit szeretnénk mozogni egy nap és az óra mutatja folyamatosan, hogy hogyan állunk. Lentebb láthatjátok, hogy az appban be lehet állítani pl. azt is, hogy hány lépést szeretnénk megtenni egy nap. Én első körben ötezer lépést tűztem ki célul, mivel fogalmam sem volt, hogy hányat lépek egy nap, de egyik nap sikerült túlteljesíteni és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Vezettem benne a tornáimat is, illetve megmértem a pulzusomat is a telefon és az alkalmazás segítségével - számomra ez egyébként annyira izgalmas, hogy már itt tart a technika, hogy egy okostelefonnal is megmérhetjük a pulzusunkat. Az alvásunkat is figyelhetjük vele, sőt ha szeretnénk, akkor ébresztést is beállíthatunk - az óra az alvási ciklusunk alapján a legoptimálisabb időpontban fog ébreszteni. Mondjuk nekem picit fura volt és meg kellett szoknom, hogy egyfolytában rajtam van az óra, de szerencsére kényelmes, puha a szíja. Nagyon szép darab, egyszerű és letisztult, így szinte minden stílushoz passzol.

Kipróbálhattam ezen kívül a Nokia Body Cardio mérleget, ami nem csak egy egyszerű mérleg, mivel a súlyunkon kívül méri a testzsír - és vízszázalékot, az izmok és a csontok tömegét is, valamint kiszámolja a BMI indexünket is, így sokkal árnyaltabb képet kaphatunk a súlyunkról, mivel önmagában az, hogy hány kiló valaki, nagyon kevés információ. Sőt a mérleg pulzust is mér a talpunkon keresztül és érrendszerünk egészségi állapotáról is képet kaphatunk. Én eddig nem is tudtam, hogy a kondíciónk ettől is függ: minél rugalmasabb az érfalunk, annál jobb. Az adatokat természetesen folyamatosan rögzítit a Health Mate app, visszanézhetjük a mért adatok statisztikáit és részt vehetünk különböző programokban is a mérleg és az alkalmazás segítségével. Az applikáció egyébként tippeket is ad arra vonatkozóan, hogy hogyan és mikor érdemes mérni a súlyunkat. Sőt emlékeztetőt is beállíthatunk mérlegelésre, de akár vízivásra is - ami nekem mondjuk különösen hasznos, mert sajnos hajlamos vagyok elfeledkezni a megfelelő folyadékpótlásról.
Ez a néhány napos teszt nagyon hasznos volt, tökjó, hogy már ilyen készülékek is segítik azokat, akik az életmódváltás, illetve az egészséges mellett döntenek.

Összességében sikeresnek mondhatom ezt a hat hetes programot, úgyhogy januárban belevágok egy újabb programba. Illetve most már tudom, hogy a mozgásra viszonylag könnyen ráveszem magam, de az étkezésre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanom, már csak azért is, mert a fogyás szempontjából a megfelelő étkezés sokkal fontosabb. 

Szandra

*A bejegyzés fizetett termékmegjelenítést tartalmaz.