Az én szépségem, az én döntésem

A szépség, illetve ezzel együtt a magabiztosság témaköre mindig is kényes pont volt számomra... Soha nem voltam igazán elégedett magammal, illetve azzal ahogyan kinézek és mindig is könnyebben tudtam válaszolni arra a kérdésre, hogy mi az, amit megváltoztatnék magamon, mint arra, hogy mi az, amivel elégedett vagyok a kinézetemet illetően...

De álljuk meg egy picit így az elején: mi is a szépség? Mit is jelent az, ha valaki szép? Azt, amit az újságokban látunk? Azt, ami a médiából és a különböző közösségi felületekről ömlik ránk és nyomaszt minket nap mint nap? A Photoshop és a különböző képszerkesztő programok óta tudjuk, hogy nyilván nem ezek számítanak. De számomra is egy hosszú és nehéz folyamat volt, mire ráeszméltem, hogy a szépség igazából egy relatív fogalom, egy szubjektív dolog, hiszen lehet, hogy amit én szépnek tartok, az másnak egyáltalán nem az és fordítva.

Fotó: Fényzugoly

Bármennyire is nehéz volt, ezen a hosszú úton arra is rá kellett döbbennem, hogy amíg én nem fogadom el saját magamat és nem békélek meg a kinézetemmel, addig ezt más is észre fogja venni, hiszen ezt fogom közvetíteni és sugározni magamból, és ez bizony nem túl pozitív... Ráadásul ha valaki állandóan azon sopánkodik, hogy hogy néz ki és soha semmivel nem elégedett a külsejét illetően, az egy idő után unalmas is... Persze vannak dolgok, amiken lehet változtatni és szerintem jót is tesz az ember önbizalmának, ha mondjuk sikerül megszabadulni a felesleges kilóktól, vagy éppen egy teljesen új frizurát vágat magának a jól megszokott helyett, esetleg lecseréli a ruhatárát. Ha viszont nem megy, vagy nem akarunk/tudunk változtatni egy-egy dolgon, akkor nincs más, mint el kell fogadni, bele kell törődni és együtt kell élni vele.

Nekem például hosszú évek munkájába telt, amíg nagy nehezen sikerült elfogadnom, hogy a lábaim alapvetően vastagok, vagy legalábbis soha nem lesznek nádszálvékonyak... És egyébként is inkább vagyok Beyonce alkat, mint Gigi Hadid. Nagyon sokáig stresszeltem magam ezen és megpróbáltam olyan ruhákba belepréselni magamat, amik alkatomnál fogva vagy rám sem jöttek, vagy nem álltak előnyösen és ettől persze még frusztráltabb lettem... Aztán volt egy pont, amikor azt mondtam ebből elég és úgy döntöttem, hogy nem kell nekem extrasuper skinny farmert vásárolnom, meg olyan cuccokat, amik elvileg divatosak, de én csak még vastagabbnak látom bennük a lábamat. Vagy ha mégis beleszeretek valami ilyesmibe, akkor meg tudjam méltósággal viselni és fittyet hányni arra, hogy esetleg a külvilág mit gondolhat. Hiszen ha én elfogadtam, hogy ilyenek a lábaim/az alakom, akkor miért érdekelne, hogy mit mond XY? Ez az én testem és az én döntésem és amióta meghoztam ezt a döntést, valahogy magabiztosabbnak is érzem magam.
És itt hadd osszam meg Veletek, hogy nem véletlenül választottam ehhez a bejegyzéshez a fenti fotót. Pár napja megosztottam Veletek néhány képet ITT a kismamafotózásomról, de ez a kép abba a bejegyzésbe nem került bele. Mégpedig azért nem, mert az első gondoltam amikor, megláttam azt a képet, az volt, hogy "Te jó ég, milyen vastagok a lábaim..." És ez tök szomorú, hiszen ez egy kép a várandósságomról, egy csodálatos állapotról, én meg eleinte csak azt láttam, hogy vastagok a lábaim... Viszont szerencsére már eljutottam arra a szintre, hogy rájöttem, nem jó ez a hozzállás, emiatt döntöttem úgy, hogy a mai bejegyzésben megosztom Veletek ezt a képet, mert igen, vállalom, hogy nem vagyok tökéletes, de elfogadtam a tökéletlenségeimet.

És még egy apróság: nem is annyira régen hoztam egy olyan elhatározást, hogy megtanulom elfogadni és megköszönni azt, ha valaki bókol nekem, anélkül, hogy elkezdenék sopánkodni a kinézetemen. Hogy mire gondolok? Például eddig ha valaki megdícsérte a hajamat, akkor pl. úgy reagáltam, hogy "Jajj köszi, de már tök gáz, meg kéne mosnom..." Vagy ha valaki azt mondta, hogy milyen jól áll rajtam egy farmer, akkor én azt mondtam, hogy "pedig alig tudtam belepréselni magam" és hasonlók... Szóval elhatároztam, hogy ezentúl máshogy lesz. Ha valaki kedveskedik a külsőmet illetően, akkor csak annyit fogok mondani, hogy "Aranyos vagy, köszönöm szépen!" Tényleg apróságnak tűnik, de szerintem a környezetem számára is sokkal pozitívabb ez a fajta hozzáállás és én azt vettem észre, hogy valahogy rám is jó hatással van ez az attitűd.

És hogy miért is írom le mindezt Nektek? Mert néhány nappal ezelőtt részt vettem a Dove sajtóeseményén, ahol bemutatták nekünk a márka új, globális kampányát, ami "Az én szépségem, az én döntésem" nevet kapta. A kampányfilmben kilenc teljesen különböző karakterű nő mesél arról, hogy ők hogyan határozzák meg a szépség fogalmát, illetve hogy miként is fogadták el saját magukat.


Ez a kisfilm nekem már önmagában is inspiráló volt, de ezután még részt vehettünk egy beszélgetésen, ahol meghallgathattuk, hogyan vélekedik erről a témáról Bihari Viktória, a Tékasztorik bloggere, Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekesnője, valamint Ráskó Eszter, pszichológus és humorista. Ha valamikor van egy szabad órácskátok, akkor érdemes végighallgatni a beszélgetést, mert egyrészt nagyon érdekes és ugyanakkor motiváló volt hallani azt, hogy ők hogyan jutottak el oda, hogy elfogadják önmagukat, másrészt meg egy hihetetlenül jó hangulatú, humoros beszélgetés szem- és fültanúi lehettünk.




Nagyon örülök, hogy együttműködhetek a Dove-val ebben a kampányban, mivel számomra nagyon fontos ez az üzenet, így szeretném, ha minél többekhez eljutna és másokat is arra ösztönözne, hogy a saját szépségüket saját maguk határozzák meg és ne az legyen mérvadó, hogy a külvilág milyen visszajelzéseket ad és hogyan vélekedik a kinézetükről. Hiszen a nap végén mégiscsak saját magunkkal kell jóban lennünk, mert saját magunkkal vagyunk együtt 0-24-ben. :)


Szandra





*Szponzorált bejegyzés, köszönöm a Dove támogatását.



You Might Also Like

13 megjegyzés

  1. De aranyos, hogy épp a lábaidat vetted észre a fotón. Amikor megláttam a képet, rögtön az jutott eszembe, hogy nem csak én vagyok picit "erősebb" lábban, és hogy mennyire nem számít ez, mert nagyon csinos vagy a képen! Én is barátkozom még az alakommal, de kezdem elfogadni, hogy sosem leszek olyan vékony, amilyen szeretnék, mert egyszerűen nem olyan az alkatom. Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a képet, mert úgy gondolom az ilyen jellegű posztok,sokunknak segítenek, hogy jobban el tudjuk fogadni magunkat. Gyönyörű kismama vagy!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm a kommentedet, bízom benne, hogy másoknak is segítek egy ilyen bejegyzéssel. :)

      Törlés
  2. Nagyon tetszett ez a bejegyzés, csak így tovább! :-)

    VálaszTörlés
  3. Szia Szandra!
    Csak annyit írnék, hogy köszönöm ezt a bejegyzést! Pont jókor jött...
    A fent látható kép pedig csodaszép :)

    VálaszTörlés
  4. Nekem meg állandó problémám hogy túl vékony a lábam

    VálaszTörlés
  5. Nekem meg állandó problémám hogy túl vékony a lábam

    VálaszTörlés
  6. Ha ránézek arra a fotóra egy sugárzóan boldog kismamát látok, nem vastag lábakat...
    Amit a bókokkal kapcsolatban írtál, ajánlanám mindenkinek bevezetni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy! :) Egyetértek, amit a bókoláshoz írtál, csakhát hiába tűnik kis lépésnek, mégis nehéz, mert annyival könnyebb elégedetlenkedni a kinézetünkön, mint elfogadni egy bókot csak úgy, panaszkodás nélkül, pedig tényleg jó hatással van az emberre. :)

      Törlés
  7. Szia!
    Gyönyörű kép. :) Megkérdezhetem honnan van a ruhád? Nagyon élénk, szuperül áll rajtad :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, köszönöm szépen. :) A H&M-ből van a kék ruha. :)

      Törlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe