Az ovikezdésről őszintén + egy tipp

Nem tudom, hogy így június végén mennyire aktuális ovikezdéssel kapcsolatban elmélkedni, de mivel néhány nappal ezelőtt volt Lili ovis beiratkozása, így nálunk most igencsak terítéken van ez a téma és arra gondoltam megosztom veletek, hogy én hogyan is viszonyulok ehhez az egészhez.


Merthogy kezdem eléggé kellemetlenül érezni magam amiatt, hogy én nem kaptam sírógörcsöt az ovis beiratkozáson... mondjuk annyira arra koncentráltam, hogy minden adatot helyesen töltsek ki és hogy közben Lili ne fárassza le teljesen az óvodatitkárt a folyamatos storyzgatásával, hogy esélytelen volt, hogy ott és akkor meghatódjak a tudattól, hogy szeptembertől ovis lesz a lánykám. Félreértés ne essék: nem azzal van bajom, hogy miért sírja el magát egy anyuka a puszta tudattól, hogy ovis lesz a gyereke, sokkal inkább azzal van bajom, hogy én miért nem?! Na jó, mondjuk az, hogy a beiratkozáskor nem sírtam el magam, még nem jelenti azt, hogy az első ovis napon sem fogom... :D

De őszintén szólva én nagyon várom, hogy Lili ovis legyen és nem azért, mert jajj de jó, hogy heti öt napot nem lesz itthon, egyáltalán nem ezért... Hanem mert a bölcsis (pontosabban családi napközis) hónapok alatt bebizonyosodott, hogy mennyire kell neki és mennyire jó hatással van rá az, ha rendszeresen közösségben van. Merthogy Lili nagyon szeret a kortársaival lenni, nagyon igényli a társaságuat, nagyon szereti a közös játékokat, énekléseket, tornát, bármit, amit közösen csinálhatnak, erről beszéltem már EBBEN a videóban is. Ráadásul sok olyan dolgot megtanul és olyan helyzetekbe kerülhet közösségben, amikbe itthon nem feltétlenül kerülne és szerintem ezek mind nagyon fontosak a lelki fejlődése szempontjából. Illetve tökjó, hogy lesz egy rendszer a kis életében. Mármint nem azt mondom, hogy amúgy nincs rendszer az életében, hiszen nekem ez mindig is fontos volt, hogy legyen egy napi rutin, amihez tudjuk tartani magunkat, de azért mégis más lesz az oviban, mint itthon. Meghát amit esetleg itthon nem mindig hajlandó megcsinálni (pl. evés, délutáni alvás), azt tudom, hogy az oviban simán megcsinálja majd, mert látja, hogy a többi gyerek is azt csinálja, így volt ez a bölcsiben is  - éljen a "csordaszellem". :)

Mivel Lilinek a bölcsis beszokással sem volt az ég világon semmi gondja, gyakorlatilag azonnal beszokott, így abban reménykedem, hogy az ovikezdés is simán megy majd. Mindig amikor megyünk a bölcsibe, elsétálunk az ovi előtt és Lili mindig teljesen bezsong és mondogatja, hogy szeptembertől ő is oda fog majd járni. Nagyon bízom benne, hogy ez a lelkesedése kitart szeptemberig. :)

Viszont tudom, hogy vannak, akiknek az ovikezdés puszta gondolata könnyeket csal a szemébe, pláne ha korábban a gyerkőc nem járt rendszeresen bölcsibe, vagy egyéb közösségbe. És talán mindegy is, hogy a szülőt, vagy a gyermeket (vagy mindkettőt) érinti érzékenyen az elválás/leválás gondolata, szeretnék mutatni valamit, ami segíthet ebben a folyamatban. Ez pedig Farkas Nóra Összeköt a szeretet című beszoktatás mesekönyve, ami pontosan azért íródott, hogy segítsen az ovikezdés előtt álló gyerekeknek (és szüleiknek) megbarátkozni ezzel az új helyzettel. Bár nekem először picit fura volt, hogy az író a várandósságot kapcsolja hozzá az ovikezdéshez, nem gondoltam, hogy ennyire "messziről" indít, de Lilinek nagyon tetszett, ugyanis mostanában kezdett el érdeklődni ezek iránt a dolgok iránt. 



És hogy hogyan segíthet ez a könyv az ovis beszoktatásban? Úgy, hogy a történetet elolvasva és a képeket nézegetve átbeszélhetjük gyermekünkkel, hogy mi is vár majd rá, megválaszolhatjuk a felmerülő kérdéseit, kétségeit. Ráadásul a könyvben van 1-2 játékos feladat is, így ha már ovis lesz a gyerkőc, akkor beírhatjuk, hogy kiket és miket szeret az oviban és miközben ezeket közösen kitöltögetjük vele, újabb beszélgetések alakulhatnak majd ki, melyek során közösen feldolgozhatjuk az új élményeket, ezzel segítve a beilleszkedést és a beszokást a közösségbe.
Szerintem ez egy szuper kis könyv, úgyhogy ha nálatok is aktuális ez a téma és érdekelhet titeket a könyv, akkor ITT olvashattok róla bővebben.





Nagyon érdekelne főleg azoknak a véleménye, akik már megélték az ovikezdést,
hogy mik a tapasztalataitok? Esetleg akinél nehezen ment, ott mi segített? Biztos vagyok benne,
hogy ezt a bejegyzést olvasni fogják majd olyan anyukák, akiknél nagyon is 
aktuális ez a probléma és bármilyen tippnek örülnek. :)


Szandra




*A bejegyzésben bemutatott könyvet a Manó Könyvek kiadótól kaptam.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe