Fellélegzés

Majdnem fél év... nagyjából ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy azt mondhassam: végre élvezem a kétgyerekes anyaságot. Talán ez sokaknak hosszú időnek tűnhet és igazából sokszor tényleg végeláthatatlannak tűntek a napok, úgy éreztem soha nem lesz jobb és könnyebb... De ha akkor tudtam volna, hogy néhány hét és végre kicsit fellélegezhetek, akkor talán könnyebben átvészeltem volna a nehéz napokat.



És hogy mi történt mostanra, amitől úgy érzem, hogy könnyebb lett? 
Egyrészt pár hete végre megtört a jég és Lili elkezdett úgy igazából foglalkozni Vincével. Na jó, nem azt mondom, hogy 0-24-ben körülötte pörög, de most már oda szokott menni játszani hozzá, vagy visz neki játékot, csikizi, simogatja, szeretgeti, dögönyözi - komolyan mondom, hogy nincs annál szívetmelengetőbb dolog a világon, mikor a két gyerek egyszerre kacag. Sőt olyan is előfordul, hogy Vince elkezd nyűglődni, de én nem tudok egyből odamenni, mert mondjuk pont főzök, úgyhogy mondom Lilinek, hogy menjen oda hozzá és elszórakoztatja még pár percig.
Ezen kívül mostanra már Vincének is kialakult egy jól tartható napirendje, amivel tudok kalkulálni, így könnyebb velük kimozdulni is. Az elmúlt napokban például jó nagyokat sétáltam velük (meg egy nagy adag kávéval :D) a gyönyörű őszi időben. Amíg Vince aludt, vagy játszott a babakocsiban, addig Lilivel gesztenyéket, színes leveleket gyűjtögettünk, vagy éppen "csikizőfüvet" szedegettünk. :D Hihetetlen, hogy mennyire kikapcsoltak és feltöltöttek ezek a séták.
De igazából az is lehet, hogy csak hozzászoktam már az "őrülethez", amit két gyerek "menedzselése" jelent... :D Mostanra már kitapasztaltam, hogy mi az a nyekergése Vincének, amire nem feltétlenül kell azonnal ugranom, mert valószínűleg csak unatkozik. Lilit is könnyebben tudom "leszerelni", ha rendetlenkedik, vagy éppen ezerrel dackorszakol. :D
De lehet, hogy amiatt van, mert most már több pozitív "visszajelzés" és reakció van a gyerekek részéről, meg sok-sok boldog és meghitt pillanat, amikből tudok töltetkezni és amik löketet adnak a folytatáshoz, meg egy-egy nehezebb nap átvészeléséhez. Volt egy-két olyan megjegyzés korábbi babás bejegyzéseknél, hogy sokat panaszkodom, amióta megszületett Vince... Nos, az első néhány hét/hónap tényleg nem volt könnyű és nem csak amiatt, mert már két gyerekkel voltam itthon, hanem főleg Lili Vincéhez való hozzáállása miatt. Tényleg nagyon nehéz volt megélnem anyaként, hogy szinte tudomást sem vett róla, meg féltékenykedett, miközben mindenhol azt láttam, ahol hasonló korkülönbséggel született kistestvér, hogy a nagyobbik rajongásig imádja a kicsit. Továbbra is tartom azt, hogy igenis kell írni a nehézségekről is, nemcsak a rózsaszín cukormázról... Az, hogy írtam és beszéltem arról, milyen nehézségeken megyek keresztül, egyfajta terápia volt és rengeteget segített abban, hogy ne kattanjak be, mert így utólag visszagondolva azt hiszem nagyon-nagyon közel álltam a szülés utáni depresszióhoz... De a ti kedves kommentjeitek nagyon sokat segítettek és ezúton is hálásan köszönöm őket. És annak pedig külön örülök, hogy nem csak az én lelkem lett "könnyebb" azoktól a bejegyzésektől, hanem másoknak is segített, hogy látták, nem csak ők éreznek úgy, vagy nem csak nekik nehéz, hanem más is hasonló cipőben jár és hasonló problémákkal kell szembenéznie.



Szóval most jó, nagyon jó és nagyon élvezem ezt az állapotot, annak ellenére, hogy természetesen most is vannak nehéz napok, de ahogy írtam fentebb, most sokkal több a pozitív élmény, amikből tudok töltekezni. Bár őszintén szólva szerintem ez most ilyen vihar előtti csend, mivel Vince lassan elkezd kúszni-mászni és akkor bizony nem lesz megállás egy percre sem. :D
Viszont könnyebbséget jelenthet majd a jövőben az, hogy úgy döntöttünk, Lili közösségbe fog járni heti két napot. Igazából ez nem feltétlenül a saját ötletünk volt, mivel úgy terveztem, hogy amíg nem megy oviba (valószínűleg 2018 szeptemberében), addig itthon lesz, de elvittük fejlesztőpedagógushoz, mivel voltak "fura" dolgai és ő kifejezetten javasolta, hogy vigyük közösségbe legalább heti két napra. Sokat morfondíroztunk rajta, hogy mi legyen, de Lili érdekében meg kellett hoznunk ezt a döntést és mostanra találtunk egy olyan helyet, ami szimpatikusnak tűnik és anyagilag is belefér. Már megnéztük Lilivel és nagyon tetszett neki, úgyhogy remélhetőleg a beszoktatással sem lesz gond, bár én nem is ettől tartok igazán, hanem a betegségektől, de meglátjuk majd mi lesz, nem akarok előre ezen agyalni.



Hát így vagyunk mi mostanság négyesben. :)



Szandra



You Might Also Like

13 megjegyzés

  1. Nagyon jó volt ezt olvasni! :) <3

    VálaszTörlés
  2. Régóta olvasom már a blogodat, és szuper hallani ezt, hogy pozitív irányba változtak a dolgok! :)

    Kellemes hétvégét nektek!
    Mimi

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó ezt olvasni, hogy ilyen jól megvagytok/ megvannak a gyerekek! :)
    Bevallom, hogy nekem is feltűnt, hogy sokat panaszkodsz mióta Vince megszületett, de nem akartam ez miatt kommentelni, bár nekem nincs gyerekem, sejtettem h csak kezdeti nehézség és elmúlik.
    A közösséggel való ismerkedést jó ötletnek tartom, bár ehhez sem értek annyira. :)

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy jól alakulnak a dolgok nálad! Bevallom az elején én se nagyon tudtam élvezni az anyaságot, amíg folyton sírt a babám. Minden nap egy küzdelem volt. Mostanában kezd jobb lenni, de kellett 3 hónap. Szerintem nem panaszkodtál sokat, sőt, szerintem nem árt, hogy írtál a nehézségekről is. Bár többen beszélnének róla! Akkor nem hittem volna, hogy az én gyerekem az ufó, aki nem bír megmaradni a babakocsiban, meg csak az ölemben vagy kendőben hajlandó aludni. Egészen addig, amíg nem csatlakoztam egy problémás babák facebook csoporthoz azt hittem, hogy az én babámban van a hiba, vagy én csinálok valamit rosszul. Aztán láttam, hogy ez tök gyakori és teljesen természetes. Ráadásul az én babám egy angyal azokhoz képest, akikről a csoportban olvastam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén megmondom, hogy én sem éreztem úgy, hogy sokat panaszkodtam volna, de aztán lehet, hogy mégis... Viszont annak örülök, hogy Nálatok is alakulnak a dolgok, Liza nagyon cuki. :)

      Törlés
  5. Szia! Nem akarlak paráztatni ( jól indul :D) de azért erre a beszoktatós időszakra jobb ha felkészülsz. Az én lányom is jár, heti 3 nap, magánbölcsibe kis létszám, sok pedagógus. Júliusban kezdte de még mindig legalább egy héten egyszer sírva megy. Ja és ő is úgy inditott hogy első nap közölte hogy nem jön haza, és ott is akar aludni. De persze remélem, hogy Nektek máshogy lesz, de érdemes azért nem csak a betegségekre felkészülni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem jön be neki, nem fogom erőltetni. Szerencsére nem muszájból kell mennie, úgyhogy ha nem tetszik neki mégsem, akkor elengedem a dolgot. :)

      Törlés
  6. Egyáltalán nem panaszkodtál sokat!! Első babás anyukaként, hasfájos kisfiúval bizony én is megkuzdottem, és a sok sírás hiába nem hagytam sirni, hiába első és csak rá kell figyelni, ha kellett egész nap kézben volt, rajtam aludt mégis sírt. Azt hittem rosszul csinálom. Aztán rájöttem hogy az elso hetek/honapok ilyenek egy kis babával.
    Én imádom a postjaidal, videoidat. Régóta követlek, még azóta amikor Lili még nem volt.😊 Most már a férjedet is nézem a youtube-on, az ő családos témáit is nagyon szeretem, ugyanis hasonlóan vélekedek én is.

    Abszolút érthető hogy egy anya számára megterhelő érzelmileg ha a testvérek nem jönnek ki egymással. Őszintén szólva szerintem ezt csak egy másik anya értheti meg. Nem babaskent valószínűleg én sem értenem ennyire.

    Szoritok hogy kevés betegséggel megússzatok a közösséget!

    Köszönjük hogy két gyerkőc mellett is vezeted a blogot és a youtube-ot. 😘

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe