Neveletlen gyerek

De sokszor hallom ezt... Nem feltétlenül Lili kapcsán, hanem úgy általánosságban... A legjobb, hogy gyakran olyanok mondják, akiknek nincs is (még) gyereke - nyilván ők a leginkább kompetensek a témában. Vagy az idősebb generáció, akik már régen túlvannak a gyereknevelésen és "bezzeg az ő idejükben nem voltak ilyen hisztisek, meg akaratosak a gyerekek". De lehet, hogy olyan mondja, akinek van gyereke, de még pici, ennek ellenére a szülő már pontosan tudja, hogyan fogja majd megnevelni a csemetét. Higgyétek el, nekem is voltak elképzeléseim... Vagy van gyereke, de nagyon jólnevelt és mindig szót fogad. Nem tudom, hogy tényleg van-e ilyen, de igen, akkor őket nagyon irigyellem és igazából kicsit utálom is...

Sokan azt mondják, hogy ha neveletlen, akaratos és hisztis a gyerek, az csakis a szülő hibája... Igen??!! Mesélj még, kérlek... Na jó, oké, aláírom, vannak ilyenek is. Tudjátok, akik mindent ráhagynak a gyerekre és nem korlátozzák semmiben, mert "szegény gyereknek sérül a lelkivilága". De most nem róluk fogok írni.
Hanem azokról, akik legjobb tudásuk szerint nevelik a gyerkőcöt, próbálva valamilyen észszerű és betartható "szabályrendszert" felállítani és következetesen tartani magukat ahhoz, de a gyerek valahogy csak nem akar igazodni ehhez a "rendszerhez", vagy legalábbis nem mindig... és nem azért, mert neveletlen...
Azt mondják sok múlik a géneken is, vagyis hogy mit örököl a csemete. Nos anyukám elmondása szerint én egy áldott jó gyerek voltam, aki soha nem hisztizett, mindig szót fogadott és anyósom elmondása szerint a férjem is hasonló attitűddel rendelkezett gyerekkorában, így talán még a génekkel sem lehet gond esetünkben. Mondjuk nem tudom ellenőrizni, hogy valóban így van-e, amit anyáink állítanak, vagy csak az a harmincegynéhány év megszépítette az emlékeket...



Az viszont biztos, hogy Lili például teljesen megzavarodik, ha front van. Vagy ha nagyon korán kelt (ami mostanábam sajnos elég gyakori...) Vagy keveset aludt délután, neadjisten egyáltalán nem is aludt... Vagy éppen beüt nála a testvérféltekenység... Vagy egyszerűen csak rossz napja van. És ilyenkor van az, hogy egy játszóterezés, egy bevásárlás, de akár egy szimpla séta is katasztrófába (értsd: gigantikus hisztibe) fulladhat. No és akkor jönnek a "megvető" pillantások, sőt néhány önjelölt Vekerdy még valami beszólást is odaszúr... Nyilván ezekben a pillanatokban, amikor azt kívánom, bárcsak láthatatlanná válhatnék a hisztiző gyerekkel együtt, vagy elnyelne minket a föld, pont ezekre van a leginkább szükségem (ja nem)... Ennek ellenére próbálom pókerarccal összekaparni a földről az ördögűző hangon visító Lilit, közben ezerig számolok magamban és igyekszem mihamarabb kezelni és rendezni a sziutációt, ami sajnos nem mindig jön össze...

Szerencsére vannak azért együttérző emberek is, akik okoskodás és bámulás helyett inkább cinkosan elejtenek egy félmondatot, amitől legaglább egy kicsit jobban érzem magam. Például pár hete Lilivel és Vincével hármasban voltam kint első közös sétáink egyikén. Megálltunk a zebránál, Vince a babakocsiban, Lili a kezemet fogta. Amíg nem volt Vince, Lilit mindig felvettük, ha zebrán kellett átmenni, mert mindig nagyon lassan ment át és emiatt volt, hogy nem értünk át a zöld lámpán, vagy éppen megállt az úttest közepén... Szóval ott vártunk a zebránál és elkezdtem Lilinek magyarázni, hogy nem fogom tudni felvenni, mert tolnom kell a babakocsit, úgyhogy fogja szépen a kezemet és úgy menjünk át a zebrán. Persze ő folyamatosan azt mondogatta, hogy vegyem fel, de hiába mondtam neki, hogy nem tudom, így amikor zöld lett a lámpánk és indulni akartam át, elkezdett hisztizni, hogy vegyem fel és szinte úgy kellett áthúznom a zebrán, miközben toltam a babakocsit... Amikor átértünk a túloldalra, ott állt egy apuka egy nagyobbacska fiúval és amikor elmentem mellette halkan odasúgta, hogy "Nyugi, nekem is van otthon egy pont ugyanilyen hisztigépem." Esküszöm Nektek, hogy ott abban a pillanatban sokkal jobban éreztem magam ettől és ez valószínűleg amiatt volt, mert kizökkentett egy kicsit a szituból. Persze ettől még Lili ugyanúgy hisztizett tovább, de legalább megnyugodtam, hogy nem csak nálunk van ez... És ha másnak is sz*r, attól bizony az ember néha egy kicsit jobban tudja érezni magát.

Szóval kedves jól nevelt gyerekek szülei! Legyetek egy picit megértőbbek velünk és a neveletlen gyerekeinkkel és lehetőleg ne bámuljatok ránk megvetően a játszótéren, a közértben, SEHOL, ne tegyetek megjegyzéseket és főleg ne adjatok gyereknevelési tanácsokat. Higgyétek el, hogy nem mi akartuk, vagy választottuk ezt, hogy ilyen legyen a gyerkőc, de mindent megteszünk azért, hogy megváltozzon. És mert előfordulhat, hogy holnap a Te gyermeked fogja ugyanezt produkálni... Ha meg nem, akkor adj hálát az égnek. :)


Lehet, hogy nem leszek túl népszerű ezzel a poszttal,
de aki hasonló "problémával" küzd, az valószínűleg
tökéletesen átérzi minden soromat. 
Kitartás!


Szandra


You Might Also Like

23 megjegyzés

  1. Jajjj Szandra, ez annyira elszomorító! :(
    Hogy lehetnek ilyenek az emberek? Jó engem is zavar, hogy ha sikít a gyerek a buszon, de az anyukának csak ezerszer rosszabb lesz ha még be is szólnak neki emiatt.
    Az igaz, hogy sok szülő mindent ráhagy a gyerekre, de amikor látom, hogy nem tudja megnyugtatni, akkor nem fogom még azzal tetézni, hogy beszólok. Elszomorító, hogy van aki meg még rátesz egy lapáttal.

    Kitartás! Szerintem szuper anyuka vagy és példamutató, ahogy az árnyékos oldalt is bemutatod, nem csak a hintőpor illatú cukiságokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A rózsaszín felhőt már annyiszor annyi helyen lehet, az már olyan uncsi! :D Viccet félretéve, ilyenkor kicsit könnyítek magamon, amikor kiírom magamból az ilyesmiket, szóval ideig-óráig ez is segít rajtam. :)

      Törlés
  2. Van még egy olyan opció is, hogy a jólnevelt gyerek csak az utca emberének jólnevelt! A mi kisfiunkat körberajongják az emberek, hogy milyen csendes, rendes, nyugodt, amolyan "helyregyerek", miközben meg... mesélhetnék. Szóval a jólnevelt gyerekek szüleit sem kell feltétlenül irigyelni, mert lehet, hogy csak kis képmutatójuk van :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja igen, persze, meg sok szülő előszeretettel csak a pozitív dolgokról beszél, ami egyébként tök normális, nyilván azzal nem szívesen dicsekszik az ember, hogy a gyereke egy hisztigép. :D

      Törlés
  3. Szerintem Lili annyira cuki! Néhány képen egy az egyben olyan mint az én lányom, meg amilyen pofákat vág :) Én sose szerettem volna olyan gyereket, akit ha leültetsz a sarokban ottmarad, szerintem az olyan életidegen. Persze, gondolom hogy megőrülsz tőle időnként, de mégis csak egy vagány okos csajszi lesz belőle, és ezeknek áll ám a világ ;) Múltkor nekem is kifejtették, hogy régen a gyerekek nem beszéltek ennyit ( wtf?) és hagyták, hogy a szülők hosszasan egymással vagy másokkal beszélgessenek..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajjj ilyet már én is hallottam, néztem, hogy mi van???? Akkor most ragasszam le Lili száját???? :D Amúgy igen, imádom, hogy egy vagány nagydumás kiscsaj, csakhát néha az őrületbe kerget, de reméljük nem lesz ez mindig így. :)

      Törlés
  4. Szia! Szerintem ennél kicsit árnyaltabb a kép, és néhány (vagy akár temérdek) hisztitől messze nem lesz egy gyerek neveletlen. Az soksoksok fokkal odébb kezdődik. :)
    Szerény (másfél éves szintén zenész gyerekkel;) ) játszótéri tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy a neveletlen gyerekhez igenis "olyan" szülő társul. Olyan, aki csak távolról üvöltözik, hogy ezt nem szabad, meg azt nem szabad, azt is csak minden tizedik indokolt esetben, azon kívül pedig (kizárólag!) pletykálni/dohányozni jár le, nem pedig a gyerekével foglalkozni, azaz nevelni. Az ilyet pedig szúrós szemmel fogom nézni továbbra is, hiszen a gyereke adott esetben az enyémet bántja, amíg ő lazul, és nyilván nem az én dolgom a gyerekét megnevelni. :) Szóval nem hiszem, hogy Lilinél bármi ilyesmiről lenne szó.
    Ps: Kösz, hogy kiírhattam magamból. :)
    Kriszta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na én a játszótéren folyamatosan Lili nyomában vagyok, mert életveszélyes dolgokat képes produkálni néha, szóval minden pillanatban oda kell figyelnem rá. Viszont éppen a héten volt egy nagyon gáz hisztije Lilinek a játszótéren: volt ott egy nála fiatalabb kisfiú, talán 1,5 éves lehetett és volt nála egy kisautó, Lili meglátta és elkezdte kiabálni, hogy autó autó autó... mintha nem mondtam volna el neki hatvanmilliószor, hogyha szeretne valami, akkor mondja azt, hogy kérem szépen. Elkezdtem magyarázni neki, hogy az a kisfiú autója és most ő játszik vele, úgyhogy nem szeretné odaadni, de ő csak visított tovább hogy autó, autó. A kisfiú meg az anyukája persze ledermedve néztek, pláne akkor, amikor jobbnak láttam arébb vinni Lilit és ő a karomban elkezdett rúgkapálni, miközben még mindig visított... Szóval ebből a szituból úgy tűnhetett mintha Lili egy neveletlen "vadember" lenne, akit nem tanítottak meg kérni stb. pedig már neki kismillószor, hogy ha valami nem az övé, de szeretne játszani vele, akkor el kell kérni, de ha mégsem adják neki oda, akkor sincsen világvége. Persze nem bántott senkit, meg ugye ott voltam vele, dehát az anyuka meg a kisfiú nézése azért beleégett az agyamba... sajnos Lili totálisan ki tud fordulni magából... :/

      Törlés
    2. De ott voltál vele, és sokadszor elmondtad hogy kellene. Ez a lényeg szerintem. Vagy legalábbis én ebben bízom. :)

      Törlés
  5. Teljesen megértem, hogy nyomja a lelked, bizony a gyerkőcök néha bevadulnak, de az nem jelenti, hogy amúgy ne lennének jól neveltek. Csak gyerekek.

    Viszont most én leszek a fekete bárány, de bizony néha azért idegesítő pár dolog. Pl. a felső szomszédnál hetente jönnek aludni rokon gyerekek, most kb. 3-4 évesek, de éjszaka egy-két órakor még akkora vihánccal vannak, hogy megindult a hálószobában és az előszobában is a plafon festés. Néha nem zavar, de volt már, hogy majdnem felmentem. Ha megindult a plafon, akkor képzelheted mi van... nem is a lakás épsége a legfontosabb, hanem az, hogy 1,5 éve járnak ide a gyerekek rendszeresen, és ez idő alatt nem tudták őket rávenni arra, hogy időben lefeküdjenek. Értem én, hogy tömb ház, és ha nem tetszik akkor menjek tanyára, de szerintem ez sok, és itt már a szülő/vigyázó igenis bűnös.

    A másik kedvencem, bár ez csak egyszeri eset volt, amikor másfél-két órát buszoztam hazafelé egy kombibuszon, nagy tömegben, klíma nélkül 40 fokban, és volt fent egy nő a kb. 4 éves kislányával, aki torka szakadtából visítva énekelt valami mese főcímdalt egész úton. Már mindenkinek elege volt, de jó fejen senki sem szólt be, hogy hallgattassa már el. Mondjuk sírva könyörgött már az anyja, hogy hagyja abba, a kis csaj meg élvezte. Hisztériának meg rossz napnak nyoma sem volt.

    Volt már olyan is, hogy vettem a DM-ben parfümöt, és a mögöttem várakozó ember kislánya felkapta a parfümömet, és az ammen tartotta, hogy nem vágta földhöz. Az embernek még milyen jó pofa volt, hogy milyen cuki kislánya van. Nagyon cuki, de azért egy parfüm nem olcsó, valószínűleg nem finanszírozta volna nekem sem a DM sem az apuka, ha tényleg összetöri. Ráadásul úgy támadt le rám, mint valami ninja.

    Én bezzeg minden esetben magamban tartottam a gondolatomat.

    Amúgy a gyerekek tőlem sem állnak távol. A bátyám és a sógornőm is még egyetemre járt, amikor két gyerek is lett, én pedig akkor még otthon éltem, így kb. egész héten a gyerekek velünk voltak, így rossz napból és nyűgből nekem is kijutott. Valahogy sosem érdekelt, ki mit gondol, ha épp az utcán kapta el őket a rosszaság. Ahogy az sem érdekel, ha más gyereke csinálja.

    Viszont bizony történnek érdekes dolgok, és látszik, hogy sok szülő vagy nem tudja rendbe tenni a gyerekeit, vagy ő is jópofának tartja amit művelnek. Ez természetesen nem egyenlő azzal, amikor rossz napja van a kicsinek, vagy valami miatt dührohamot kap és nem lehet vele szót érteni fél órára. Sajnálom, hogy ez az általánosítás miatt rosszul érzed magad. Nyugtasson meg, hogy te ismered a gyerkőceid, és tudod, hogy mindent beleadsz.

    Természetesen nem kötekedésnek írtam le ezeket a sztorikat, vagy hogy bántsalak, remélem nem sértettelek meg sehol sem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy fekete bárány, örülök, hogy leírtad a gondolataidat. :)
      A buszos storyhoz annyit, hogy írtad is, hogy sírva könyörgött az anyja, hogy hagyja abba, de a gyerek csinálta tovább. Nos Lili is ilyen néha sajnos, hajthatatlan, elmondhatok neki valamit 100x, akkor sem fog szót fogadni, pedig hidd el, hogy nem szoktam ráhagyni dolgokat, de néha egyszerűen hasztalan bármi is... és igen, sokszor egy-egy hisztinél nem tudom rendbe tenni a saját gyerekemet, mert bármivel is próbálkozom, semmi nem működik. Sem elterelés, sem szeretgetés, sem kiabálás, semmi...
      Amúgy van, hogy valóban olyan "rosszaságot" csinál a gyerek, ami valahol cuki és mindig mondom ilyenkor a férjemnek, hogy nehogy elnevesse magát - ami amúgy sokszor tök nehéz, mert ösztönből röhögne az ember, na olyankor elfordulok, hogy még véletlenül se lássa Lili, hogy nevettem.
      Na mindegy, szóval nagyon árnyalt dolgok ezek és egyáltalán nem fekete-fehér, de törekszem a lehető legjobbra. :)

      Törlés
    2. Egy olvasód :)2017. június 10. 0:43

      Kedves Szandra!

      Nekem még nincs gyermekem és nem is állnak hozzám közel a kisgyerekek. Egyetemista hallgató vagyok, még a saját jövőmet tervezgetem, nem egy gyermekét. Nem is értek a gyerekekhez igazán, de lehet, hogy hasznos lesz számodra a saját történetem. Van egy kishugom, aki néha nagyon hisztis és ő is teljesen ki tud fordulni magából. Egyszer ebből a "hiszti témából" kiindulva mesélte anyukám, hogy én is hisztiztem párszor és engem úgy szoktattak le róla, hogy konkrétan nevettek rajtam, mintha nem is érdekelné vagy bosszantaná őket az, ahogyan viselkedek. "Számon is kértem" őket, hogy miért nevetnek és be is vallották, hogy őket nem zavarja vagy idegesíti és inkább kinevettek. Így jöttem rá pár ilyen reakció után, hogy nincs értelme hisztizni. Egyébként nekem az a véleményem, hogy a mai világban nagyon nehéz jól "nevelni" a gyerekeket. Legyen szó kisgyermekről, vagy tiniről. A szülő szinte egyáltalán nem tudja megóvni a gyereket attól, amiről szerinte még nem kellene tudnia vagy attól amit még nem kéne megtapasztalnia. Hiába titkolóznak, nem engedik internetezni, tévét nézni, vagy hintenek el egy úgynevezett "kegyes hazugságot", a gyermekeik hallják és tapasztalják azt az otthon falain kívül: játszótéren, utcán, óvodában, iskolában, és még sorolhatnám hol...
      Remélem nem rontottam el a kedvedet ezzel a pár sorral, de gondoltam megosztom a véleményemet, kívülálló szemmel.

      Törlés
  6. Ugyan én nem vagyok hasonló helyzetben, de sajnos Anyukámat kis koromban én is hoztam hasonló helyzetbe. De 20 évesen azt kell, hogy mondjam, hogy a hisztis gyerekek is felnőnek, és kinövik a hisztit elég gyorsan. Szóval sok kitartást neked/nektek, hidd el, hogy el fog múlni!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Szandra!

    Köszönöm a posztodat, bocsánat, hogy ezt írom, de "jó" volt olvasni, hogy nem vagyok egyedül, más is kap beszólásokat. Én a mi társasházunk lakóiról, a kedves szomszédokról tudnék mesélni. A kislányom 8 hónapos volt, amikor Pestről Debrecenbe költöztünk. Egyrészt megviselte a környezetváltozás, másrészt csípőficammal kezelték, ami azt jelentette, hogy a köv. hónapban sínbe került a lába, így éjjel,nappal mozdulatlanul tudott csak feküdni, 3 hónapig nem fürödhetett, mindezt 40 fokban. Természetesen sokat sírt a gyermekem, rengetegszer éjszaka. Az ablak nyitva, mi meg ugrálhattunk éjszaka, hogy a szomszédok fel ne keljenek, mert hogy megkaptuk, halgattassuk már el a gyereket, meg idézem debil, hogy ennyit sír, stb. Első gyerekes anyaként eleve "jó" volt annó még minden héten kezelésre hordani a gyerekemet Bp-en a város másik végére tömegközlekedve, és az egyéb nehézségekről ne is beszélve, pl. mikor úgy tudsz főzni, hogy fél kezeddel a 14 kilós gyerekedetbcipeled, akkor jól jönnek az olyan megjegyzések, hogy rossz anya vagy, meg hogy nem tudod, a gyereknek éjszaka aludni kellene? Az a jó, hogy a hátteret senki sem látja, azt, hogy neked nincs nagyi segítséged, azt, hogy 1,5 évesen kell mindent megtanulnia a gyerekednek, amit addig képtelen volt, vagy fanyalognak rád, hogy még nem sétál? még cipeled? nem önálló?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ezt mondom én is, hogy jó tudni ha másnak is sz*r, de tényleg :D nincs ezzel baj, én is így vagyok. :)
      Az emberek borzasztóan bunkók tudnak lenni, már bocsánat hogy ezt írom, de sokan annyira érzéketlenek, még olyanok is, akiknek van gyerekük, csak már felnőttek... Nagyon sajnálom, hogy ilyeneket kell átélned, reméljük innentől már csak felfele van, kitartás! :)

      Törlés
  8. Oké, nekem nincs még itthon gyerekem. Ennek ellenére úgy látom, minden gyereket megvisel a front, a fáradtság. :)
    És sokszor rossz napjuk van, de van, hogy nekünk is, úgyhogy ez természetes. :)
    Ráadásul azonnal átveszik, amilyen hangulatunk nekünk van.
    Fel a fejjel Szandra, sokkal jobb egy eleven gyerkőc, mint egy "életből felmentett", még ha nehezebb is vele :)

    VálaszTörlés
  9. Megértem, hogy olykor kínosan érzed magad, mert én is úgy szoktam. Nehéz amikor csak egy normális, rövid bevásárlást akar csinálni az ember, 3 szatyor lóg rajta és a gyerek ott visít, ha hozzáérsz még jobban ordít, már izzadsz, de próbálsz higgadt maradni, hogy ne fokozd a szitut és látod, hogy néznek... bah nálunk is rendszeres, nyugi, sőt Dávid még el is rohan és futhatok utána, hogy elkapjam. De ettől még nem neveletlen, korral jár, majd elmúlik ez is. Kettővel persze nehezebb. Kitartás :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Hú mintha a mi bevásárlásainkról írtad volna ezt... :D

      Törlés
  10. Személy szerint nagyon örülök az ilyen cikkeknek. :) Hogy miért? Mert akinek nincs gyereke (mint nekem) és nem tudja ez milyen, az tanulhat az "esetből". Én is hajlandó vagyok háttértudás nélkül ítélkezni, de így jobban átlátva a dolgot kétszer is meggondolom mit gondoljak. Nagyon jó, hogy írsz a negatív élményekről is, mert bizony az élet nem csupa öröm és kacagás... Nagyon jó cikk, 100% őszinteség! :D

    VálaszTörlés
  11. Huh, hát mind ismerős, amit írsz és amit fölöttem írtak. Egy kisgyerek nem tudja kezelni az érzelmeit úgy, mint egy felnőtt. Néha én is ordítanék, hogy elegem van, de nem teszem ugye. Főleg nem az utcán :) Szóval szerintem ez az érzelmi fejlődésük természetes velejárója, és nem is lenne ciki, ha mások nem tennék cikivé azzal, hogy beszólogatnak. És engem ez dühít. Nem is tudom honnan veszik a bátorságot, hogy beszóljanak. Szóltak már be nekem akkor, amikor a földre vetette magát a fiam vagy azért mert miért olyan ruha van rajta amilyen (!). Azt persze nem látják, hogy azért vetette magát földre a fiam, mert előtte megtiltottam neki valamit (tehát nevelni próbáltam). Vagy azért sétál az esőben kapucnis dzsekiben esernyő nélkül, mert a dzseki teljesen vízálló és nem azért, mert szaranyaként hagyom, hogy ázzon. És még sorolhatnám napestig. Én eddig elengedtem a fülem mellett ezeket a megjegyzéseket, de annyira dühít, hogy egyáltalán valaki fennhangon a hátam mögött (mert sose a szemembe egyenesen mondják ám!), hogy ezek után szerintem vissza fogok kérdezni, hogy mi a gondja és elmesélem az előzményeket, hogy képben legyen :)
    Egyébként azt megjegyezném, hogy a járókelők vagy a boltban az emberek már csak a kezelhetetlenül ordító, magát vonszoltató gyereket látják, akihez a legjobb hozzá sem szólni vagy érni, mert ez csak ront a helyzeten. Ebből azt szűrik le, hogy az anya ráhagy a gyerekre mindent....Nos...ezek a szituációk mind abból fakadnak, hogy az anya előtte valamit NEM engedett meg a gyereknek. Érdekes, azt senki nem látja, hogy rászólok, hogy ne játsszon a sörösüvegekkel a boltban, vagy mit tudom én. Mert amikor azokat pakolássza, akkor ugye olyan cukin elvan....vagyis lenne, ha nem törődnék vele és hagynám. Szóval a hiszti előtt nevelés, rászólás van. És mégis úgy gondolják az emberek, hogy a szülő nagy ívben tesz a gyerekre, amikor ordít. Igen....az ordítás alatt igen. Mert olyankor nem hatnak a szép szavak. Azok előtte voltak...
    I.

    VálaszTörlés
  12. Jaj, erről mi jutottunk eszembe tesómmal. Alig pár év van köztünk, szóval ugyanazok a hatások értek minket, ugyanazok a nevelési elvek, mégis anyánk szerint öcsén egy áldott jó gyerek volt, sosem vágott hisztit, nem kellett 55× rászólni, én bezzeg képes voltam hasra vágva magam üvölteni, ha valami nem úgy volt, ahogy én akartam,

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe