Egyszer zombi, máskor szuperhős

Nagyjából ez a két "érzés" jellemezte az elmúlt kb. négy hetemet (és jellemzi még most is a napjaimat), amióta a két éves lánykánk, Lili mellé megérkezett a kisöccse, Vince.

(Kép INNEN)

Na jó, igazából a zombi érzés többször kerít(ett) hatalmába, mint a szuperhős...
Például akkor, amikor a két gyerkőc egyszerre sír és akar engem.
Vagy amikor sikerül elaltatnom és letennem Vincét, majd Lilire öt perccel ezután jön rá egy negyedórás, földön fetrengős, teli torokból visítós hiszti (éljen a dackorszak).
Vagy akkor, amikor délután egyszerre alszik mindkét gyerek, ezért úgy döntök, hogy én is lefekszem aludni, majd 20 perc múlva csenget valaki.
Vagy amikor Lili délutáni altatásának háromszor futok neki, mert Vince háromszor sír fel közben.
Vagy akkor, amikor hajnalban megetetem Vincét, leteszem aludni és én is lefekszem abban reménykedve, hogy talán tudok aludni még 1-2 órát, de Vince 3/4 óra múlva felébred... vagy Lili...
Vagy amikor megpillantok valahol egy képet arról, ahogyan a nagyobbik gyerkőc szeretgeti a kistestvérét, én meg csak arra tudok gondolni, hogy nem gondoltam, hogy ilyen "durván" jön majd ki Lilinél a testvérféltékenység.
Vagy amikor az egyetlen, bármikor bevethető "segítségem", a tablet éppen akkor merül le, amikor Vincét meg kéne etetnem, Lilit meg le kéne picit foglalnom.
Vagy akkor, amikor egyszerűen csak úgy érzem, hogy hullafáradt vagyok, és nem bírom tovább és jöjjön valaki, aki felment 8 órára és addig én alszom egyet.

De azért vannak szuperhős pillanatok is, amikor azt érzem, hogy "igen, megcsináltam, megy ez nekem!" és ezek a pillanatok bizony hihetetlenül nagy erőt tudnak adni, még ha csak fél órára is... :D
Ilyen pillanat például az, amikor szépen, egymás után, nyugiban sikerül abszolválni az esti fürdetés-etetés-altatás rutint mindkét gyerkőccel.
Vagy amikor mindketten egyszerre alszanak délután és nekem is sikerül aludni egy órácskát.
Vagy amikor sikerül ebédet főznöm két gyerkőc mellett is, esetleg foglalkozni a különböző "projektjeimmel", vagy nyugiban megválaszolni néhány emailt.
De akkor is, amikor sikerül gyorsan kiporszívóznom, vagy kiteregetnem egy adag mosást és nem áll bent a nedves ruha öt órán keresztül a gépben.
Vagy akkor, amikor úgy döntök, hogy feldobok egy kis BB krémet, szempillaspirált, meg egy kis krémpirosítót és újra nőnek érzem magam.


Félreértés ne essék, ez a poszt nem panaszkodás akar lenni, inkább amolyan "terápia", hogy kiírhatom magamból. Senki nem mondta, hogy egyszerű lesz az élet két pici gyerkőccel és nem is gondoltam egy percig sem, hogy az lesz... sőt, a "legrosszabbra" számítottam, de azért van egy-két meredek szitu, amire még én sem gondoltam... :/ És hogy mi van ilyenkor? Nos, bőgök... vagy ha nem bőgök, akkor bezabálok egy fél tábla csokit... Ami miatt aztán persze szarul érzem magam, mert a hasam így is olyan mint egy nagy tál rezgő puding és állandóan azon sopánkodom, hogy mikor fog eltűnni?!
Talán felmerül bennetek a kérdés, hogy de mi van a diétámmal?! Jogos! Nos, gyenge vagyok és úgy döntöttem, hogy a szülés utáni első hónapban nem fogom szigorúan tartani a diétát és ha megkívánok valamit, akkor megeszem. Persze alapvetően odafigyeltem így is, hogy mit eszem, de úgy voltam vele, hogy a félhulla állapotomban nem akarok még azon is pörögni, hogy nem ehetek meg egy csokit, vagy sütit, ha éppen arra vágyik a kis lelkem. Viszont ez az egy hónap lassan lejár, úgyhogy össze kell szednem magam és nem csak a diétát illetően. Most már törekednem kell és törekedni is fogok arra, hogy ezentúl többször érezzem magam szuperhősnek/szuperanyának, vagy legalábbis kevesebbszer zombinak. :)



Köszönöm, hogy elolvastátok és bízom benne, hogy ezzel a poszttal
nem csak magamon "könnyítettem", hanem talán másoknak
is adok egy kis biztatást, akik épp hasonló cipőben járnak.


Szandra




You Might Also Like

1 megjegyzés

  1. Kedves Szandra!

    Hatalmas vállalkozás, amiben benne vagy! Csak gratulálni tudok, és bár most nem így tűnik egyszer megéri, hogy ilyen kis korkülönbséggel vállaltál gyerekeket! Eljön a pillanat, amikor jó testvérei lesznek egymásnak. Sok-sok erőt és kitartást kívánok Neked, és ezúton is szeretném megköszönni azt sok inspirációt amit nyújtasz nekem. Van egy 22 hónapos kislányom és kb egy éve amióta Rád bukkantam, sokkal jobb anya és feleség tudok lenni, miközben magamra is szánok időt. Mindezt azért, mert látom, hogy hogyan lehet ezt jól és okosan csinálni. Ráadásul az egyik általad ajánlott krém, még a szemem alatti táskákat is megszüntette. :-) Nóri

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe