Megszoktam már...

(A gyerekes lét apró "árnyoldalairól")

Megszoktam már, hogy...
- ha Lilivel megyek valahova, akkor szinte mindig úgy indulok el itthonról és úgy nézek ki, mint egy csapzott kutya, mivel totál leizzadok, mire 10 perc kergetőzés után végre sikerül felöltöztetnem őt
- az a 45-75 perc, amíg Lili alszik délután szinte semmire sem elég, mégis megpróbálok minél többmindent belesűríteni (ahelyett, hogy én is pihennék)
- a kabátom szinte mindig cipőnyomatos, mivel ha Lilit fel kell vennem az utcán, akkor biztosan összepiszkolja
- ha elmegyek magamnak ruhát vásárolni, akkor biztosan egy szatyor gyerekholmival térek haza
- amíg este le nem fektetjük Lilit, addig a nappalink úgy néz ki, mint egy játszóház, amin végigsöpört egy hurrikán... HÁROMSZOR!!!
- amíg Lili ébren van, addig lehetőség szerint fontos ügyeket nem intézek telefonon, mivel tuti, hogy pont a hívás közepén csap valami brutális zajt, amitől kiesik a telefon a kezemből, vagy kezd el sírni valami miatt
- Lili nem az a típus, akivel be lehet ülni valahova egy kávéra/barántős dumcsizásra, étterembe meg pláne nem
- ha én még nagyon aludnék reggel, akkor Lili tutira a szokásosnál is korábban kel, ha viszont tovább alszik, akkor engem biztosan kivet az ágy
- ha valahova mennünk kell gyalog/BKV-val, akkor minimum fél óra ráhagyással kell elindulnom, mert útközben Lili mindenhol megáll és mindent megvizsgál
- mióta Lili nem hajlandó babakocsiba ülni, azóta nem megyek vele kettesben vásárolni (vagy csak épp beszaladunk valamiért)
- ha megyünk valahova, akkor biztos, hogy pont azt a nasit/játékot/könyvet fogja kérni, amit nem vittem magammal
- vehetek én bármilyen játékot neki, a villanykapcsolgatás és a szárítón való ruhák alatti bujkálás és azok rángatása mindennél jobb móka
- ha Lili hanyatt vágja magát egy bevásárlóközpont közepén, akkor biztosan odajön legalább egy ember, akinek van egy “jótanácsa”, vagy megjegyzése (meg amúgy is)
- ha valamit eltervezek, akkor Lili azt egy "tollvonással" keresztül tudja húzni, ha éppen olyan napja van, szóval "anya tervez, Lili végez" :D

Viszont nem lehet és nem is akarom megszokni azt a mosolyt, amit reggelente kapok tőle, amikor ébredés után bemegyek hozzá a szobába. Vagy amikor csak úgy, minden előzmény nélkül hozzámbújik, vagy a kis kezeivel megcirógat, vagy amikor este lefekvés előtt cuppanós puszit ad. És nem lehet betelni a nevetésével, meg a huncut szemeivel sem, meg egyáltalán azzal a sok-sok szép, emlékezetes és vicces pillanattal, amivel megörvendeztet minket a kisebb-nagyobb nehézségek ellenére. <3



Szandra




You Might Also Like

12 megjegyzés

  1. ja, hát ez ilyen...

    viszont egyre könnyebb lesz 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Reméljük :) Vagy inkább másfajta problémák lesznek, mint az, hogy a gyerek összekoszolja a cipőjével a kabátomat. :D :D :D

      Törlés
  2. Annyira átérzem, és abszolút egyetértek a végszóval. A legnagyobb gáz dolog is elfelejtődik a gyerek egyetlen mosolyától!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, a gyerkőc mosolya tényleg mindent feledtet. :)

      Törlés
  3. Élvezd ki minden percét amíg lehet, mert iszonyatosan hamar nőnek, észre se veszed és ovi, aztán suli, aztán már kamasz. Az én lányom 7,5 és néha pislogok, hogy most született. :) És igen akinek gyereke van, annál a gyerek a főnök. :) De ezek a pillanatok minden megérnek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj ne is mondd, tényleg gyerek mellett lehet észrevenni, hogy mennyire rohan az idő.

      Törlés
  4. Olyan jó, hogy Te mersz ilyesmiről írni Szandra! :)
    Az ismeretségi körömben jónéhány anyukán látom, hogy félnek bevallani, hogy egy kisgyerekkel nem csak móka és kacagás az élet. A társadalom könnyen rásüti az ilyenekre h "rossz anya" csak azt felejtik/ felejtjük el, hogy az anya sem gép, hanem egy ember akinek attól még vannak igényei és határai, hogy gyermeke van. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így látod és köszönöm. :) Valóban sokan vannak úgy, hogy egy anyának mindent "bírnia" kell csendben és nem "panaszkodhat", bár igazából én sem annak szántam, hiszen ahogyan írtam, már megosztoktam ezeket :D szóval ez csak egy teljesen reális írás. :)

      Törlés
  5. Ééés... megint nem akarok gyereket. :D
    De minden elismerésem és tiszteletem a tiéd! :D

    VálaszTörlés
  6. Fel a fejjel, semmi remény! :) Szokták mondani, hogy ahogy nő, egyre könnyebb lesz. Én nem ezt tapasztalom, nagy gyerek-nagy gond, pláne kettővel, de nem adnám oda semmiért. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát egyre inkább kezdem azt érezni, hogy nagyon is igaz a "kis gyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond mondás", mindig lesz valami, csakhát ahogy nőnek, teljesen másfajta "problémákkal" kell szembe nézni, dehát épp ettől szép, izgalmas és baromi kemény meló lesz, de megéri, az tuti. :)

      Törlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe