Az élet egy másfél évessel

A cím egészen pontosan úgy hangozna, hogy "Az élet egy 20 hónapossal", de én ebben az életkorban már nem szeretem ezt a "hónapos" kormeghatározást és csak ott használom, ahol fontos és van jelentősége, egyébként meg csak szimplán 1,5 éves múlt. :) No de a mai bejegyzés nem azért készült, hogy nyelvészkedjek Nektek, hanem mert régen volt már Lilis bejegyzés és mindig kedvesen érdeklődtök, hogy hogy van, mivel/hogyan telnek a napjaink, úgyhogy azt hiszem éppen itt az ideje egy ilyen "bejelentkezésnek".

Szóval az élet egy másfél évessel csodálatos. Elképesztő látni ahogyan Lili fejlődik, ahogyan szinte valami újat tanul és mutat nekünk. Tényleg egy csoda és nem győzök hálát adni azért, hogy ezt átélhetem.
Az élet egy másfél évessel kalandos és izgalmas. Mindent fel akar fedezni, mindent meg akar nézni, minden érdekli - a bogarak, a virágok, a kutyagumi, a parkolóóra, a sminkecset, a rúzs, a headsetem, a wc kefe és még sorolhatnám napestig. Szóval nem unatkozom, mert szinte mindig történik vele valami.
Az élet egy másfél évessel nagyon mozgalmas. Lili állandóan mozgásban van, egy percre nem áll meg és mindig menni kell utána, hiszen nem engedhetem csak úgy szabadjára, mert szinte bárhol képes valamilyen veszélyhelyzetet előidézni - és most még csak véletlenül sem a paramami szól belőlem, de tényleg elképesztő helyekre képes be- és felmászni, úgyhogy tényleg mindig a nyomában kell lennem. Ja és az nem úgy van, hogy fogjuk magunkat és beülünk vele egy étterembe enni valamit... Pontosabban volt már rá példa, de ezeknek általában szinte mindig az lett a vége, hogy extra gyorsan és kapkodva kellett megennünk az ételt és max. 20 percet tartózkodtunk az étteremben, mert Lili egyszerűen nem akar egy helyben ülni, akármivel és akárhogyan próbáljuk lefoglalni

Picit ebből is következik, hogy az élet egy másfél évessel nem könnyű. Félre ne értsetek, nem panaszkodni akarok. Lili egy értelmes és ügyes, ugyanakkor nagyon eleven és akaratos kislány, egyszerűen imádom és szeretem. De nem akarok egy rózsaszín felhőbe burkolt cukormázas hazugságot elétek tárni, mert igenis vannak nehéz napjaink, sőt nehéz éjszakáink. Az elalvással nincs gond, mert este fél 9 körül megissza a kis tejitalát, majd szépen elalszik (sokszor álomba beszélgeti magát :), viszont még mindig nem alussza át az éjszakákat... Jobb esetben csak egyszer kel fel, rosszabb esetben akár négyszer is és reggel sem alszik sokáig, mert általában 6 és 7 között kel, de őszintén szólva számomra nem ez a legnehezebb része a dolognak (bár nem mondom, hogy nem örülnék, ha végre alhatnék egyben 6-8 órát :D). Sokkal inkább az, hogy még mindig azt érzem, hogy nem rendelkezem azzal az óriási adag türelemmel, ami ahhoz kéne, hogy minden egyes szituációt megfelelően tudjak kezelni.

Félig-meddig még benne vagyunk a szeparációs szorongásban, ami úgy tűnik annyira azért nem durva Lilinél, de van, hogy pl. nem akarja engedni, hogy főzzek és betúrja magát a lábam és a tűzhely közé. Meg aztán így a dackorszak "hajnalán" bizony már az akaratossága igencsak kezd felszínre törni. És hát nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor feszültebb vagyok, meg mondjuk Lili is nyűgösebb a szokásosnál és nem pont úgy sülnek el a dolgok, ahogyan azt szeretném. Tudjátok, amikor már 100x elmondtam valamit, hogy ne csinálja, de 101x-re is megcsinálja, vagy amikor félóránként tör ki sírásban, mert éppen semmi sem tetszik neki... 
De azt gondolom, hogy nem attól leszek rossz anya, hogy nem tudok minden egyes szituációt végtelen türelemmel és megértéssel kezelni... Ember vagyok, esendő vagyok, de próbálok fejlődni, próbálok dolgozni azon, hogy még türelmesebb legyek, esetleg új módszereket kipróbálni az egyes helyzetek kezelésére. És persze igyekszem rengeteg szeretetet adni Lilinek, mert azt hiszem ennél nincs fontosabb.


Lezáráskánt annyit, hogy ha most valaki megkérdezné, hogy ilyennek képzeltem-e az életet egy másfél éves gyerkőccel, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy nem. Rengeteg kihívást és még több csodás pillanatot rejt, mint amire én számítottam. <3

Szandra



 

You Might Also Like

10 megjegyzés

  1. Tündér! ♥ :) Nagyon szeretem az ilyen Lilis dolgokat (is) olvasni.
    Nekem már az is borzasztó érdekes ahogy az 1 éves kiskutyám felfedezi a világot és rácsodálkozik a dolgokra, a múltkor pl. a gyufát kellett megmutatnom neki, mert nem tudta mi az, de röptében próbálja elkapni a bogarakat és kergeti a porszívót... :D Egy gyerekkel ez csak még érdekesebb! :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy van hasonlóság: múltkor valaki twitterre írt valamit, hogy mit csinált a macskája és visítva nevettem, mert Lili kb ugyanazt csinálja... :D

      Törlés
  2. Ugye anyaként biztos többet vagy Lilivel mint a férjed... nem rossz ha valami új történik,és lemarad róla?! és mikor már meséli az ember nem ugyanolyan...
    Kitartás! és imádjuk Lilit már most...:-) Tündéri! és szuper anyuka biztosan nincsen...egy gyereknek mindig az Ő anyukája a szuper mami :) Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából nem éli meg annyira tragédiaként, de volt már olyan, hogy ő volt itthon Lilivel, hazaértem és meséli, hogy milyen "újdonságot" csinált Lilit, én meg mondtam neki, hogy ja igen, ezt már csinálta nálam is. :)

      Törlés
  3. Szia Szandra! Az én kisfiam, Marci most múlt 21 hónapos, úgyhogy nagyon hasonló élményeink és küzdelmeink vannak anyukaként. Én is nagyon hálás vagyok Érte, de néha azt érzem, "kivágom", ha pl. még egyszer leszedi a frissen kiteregetett ruhákat a szárítóról (főleg, hogy újabban megvárja, míg észreveszem és vihogva elrohan...). Az utolsó mondatoddal és a záró gondolataiddal pedig maximálisan egyetértek! Szuper volt olvasni ezt a bejegyzésedet is! Köszönöm! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú ezt a szárítós dolgot nagyon ismerem így egy az egyben ahogy leírtad, ennél eggyel rosszabb az, amikor a frissen kimosott nedves ruhát hordja szét... :D Örülök, hogy tetszett a bejegyzés és Neked is kitartást! <3

      Törlés
  4. Így, még 23 éves fejjel is mennyire tanító tud lenni 1-1 gyerkőcös poszt. Nagyon tetszett és Lili pedig tündéri, eleven és szeretetreméltó! :) <3

    VálaszTörlés
  5. Jujj de igaz amit írtál. Csodálatos, de nehéz is. Dorka is örökmozgó, egyfolytában rohanna, pedig még 11 hónapos sincs, így éttermezni kb. esélytelen....A kistesója érkezésekor úgy 16-17 hónapos lesz, úgyhogy a bejegyzésed nem nyugtatott meg:) Lili továbbra is édes és gyönyörű, nagyon nagyon büszke lehetsz rá:)Szeretem ezeket a fajta bejegyzéseidet:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ez a felfedező korszak nem egyszerű, pláne, ha még egy kistesó is belecsöppen, de biztosan össze fogtok rázódni csak idő kell hozzá! <3

      Törlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe