Hozzátáplálás - a nagy mumus?!

Azt vettem észre, hogy a hozzátáplálást illetően nagyjából két csoportba sorolhatók az anyukák: vannak az "óvatos duhajok", akik nem kapkodják el a dolgot és inkább kivárják az ajánlásnak megfelelő időpontot egy-egy élelmiszerrel kapcsolatban, sőt a lehető legtovább várnak vele. Ők általában tudatosan megtervezik, hogy mikor és mivel etetik a babát, azt honnan szerzik be, figyelik az összetevőket és így tovább. És vannak azok az anyukák, akik nem "vacakolnak", arra hivatkozva, hogy ők is és a szüleik is ettek mindenfélét és lám, mégis felnőttek és nem lett semmi bajuk...
Az igazat megvallva én nem igazán szeretem az utóbbi hozzáállást, hiszen az évek alatt sokat fejlődött az orvostudomány és ma már rengeteg olyan dolgot tudunk, amit a mi, vagy a szüleink gyerekkorában még nem. Több betegség - köztük különböző allergiák, bizonyos élelmiszerekre való érzékenység - is megelőzhető és elkerülhető, ha odafigyelünk a hozzátáplálásnál és nem ész nélkül adunk mindent a gyerkőcnek. Persze nem azt mondom, hogy ha ezekre odafigyelünk, akkor biztosan nem lehet ilyen jellegű problémája a későbbiekben a csemetének, de legalább elmondhatjuk, hogy mi megtettük, ami tőlünk tellett.

És hogy mi volt nálunk? Nagyjából Lili 6 hónapos korában tudatosult bennem, hogy lassan itt az ideje megkezdeni a hozzátáplálást, de már előre éreztem, hogy nálunk tutira nem lesz sima ügy - ez sem...
Persze egyből jöttek a tanácsok rokonoktól, ismerős és ismeretlen anyukáktól, szomszéd nénitől, pénztárostól a szupermarketben, postástól, egyszóval mindenkitől. A kedvencem tanácsom valahogy így hangzott: "Ha ügyesek vagytok és jól csinálod, akkor egy éves korára már simán enni fog mindent". Én meg elgondolkodtam, hogy de mi van, ha én nem akarom, hogy egy éves korában egyen már mindent?!
A tanácsokból, amiket kaptam, kb. azt éreztem, hogy az egész hozzátáplálás egy verseny, ahol az a cél, hogy a gyerkőc a lehető legrövidebb idő alatt eljusson oda, hogy szemrebbenés nélkül megegyen egy tányér pörköltet, meg mellé egy kis somlói galuskát. Én viszont úgy döntöttem, hogy köszönöm szépen, nem kérek ebből a versenyből. És igazság szerint nagyon úgy tűnt, hogy Lili sem akar részt venni benne...
Ugyanis eleinte tök jól haladtunk az új ízekkel való ismerkedéssel: jól fogadta az almát, őszibarackot, de a kezdeti sikerek után valahol a zöldségek környékén megrekedt a dolog és nem igazán tudtunk tovább lépni. Ekkor azok a bizonyos anyai ösztönök azt súgták, hogy tartsak egy kis szünetet és én  úgy döntöttem, hallgatok rá. Nem szerettem volna erőltetni, hiszen az evés egy örömteli dolog és nem akartam már az első hónapokban megutáltatni Lilivel. Próbáltam figyelni a jelzéseit, és úgy láttam, hogy talán nem áll még igazán készen erre az egészre. Úgyhogy vártunk... és közben persze megkaptam, hogy "Nyilván azért nem eszik, mert nem ilyen pürékkel kell vacakolni. Adj neki rendes kaját, figyeld meg, hogy azt imádni fogja." Nyilván...
Szóval vártam néhány napot - hetet is talán - és újrakezdtem a kóstoltatást. Lassan haladtunk, nem siettem, úgyhogy szép lassan Lili egyre több zöldséggel és gyümölccsel ismerkedett meg. Eszerint a hozzátáplálási táblázat szerint haladtam és nekünk nagyon bevált. Jó, nem mondom, hogy minden simán ment, kellett azért trükközgetni néha - gondolok itt arra, amikor 1-2 zöldséget egy kis almával, vagy éppen banánnal keverve próbáltam ehetővé tenni számára, de még így is a pólómon kötött ki... :D Lili most már másfél éves és nem azt mondom, hogy mindenevő, de sok mindent és sokfélét eszik, igyekszem változatosan táplálni, de persze megvannak azért a kedvencei - lásd alább: pogácsa. :D

Bár voltak bizonytalanságaim a hozzátáplálást illetően, de egy dologban biztos voltam, hogy szeretném minél tovább távol tartani Lilit a hozzáadott cukros vackoktól. Nyilván nagyon "cuki", amikor az alig 10 hónapos gyerkőc túró rudit majszol és könyékig csokis, vagy éppen piskótaszeletet töm a szájába, de nekik egyáltalán nincsen még szükségük ilyen nasikra... Sajnos ha egyszer megszokja ezt a nagyon édes ízt és belesik az ízfokozók "csapdájába", akkor már nagyon nehéz leállítani róla... És gondolom nem kell különösebben ecsetelnem, hogy milyen problémákat okozhat később, de akár már gyerekkorban is a túlzott cukorfogyasztás.
Úgyhogy Lili egyelőre nem eszik olyasmiket, amiben hozzáadott cukor van: se gyümölcsjoghurtot (helyette natúr joghurtba keverek neki igazi gyümölcsöt), se tejszeletet (remek babakekszeket és sütiket készíthetünk akár mi magunk is), sőt krémtúrót és hasonló tejdesszerteket sem (helyette gyakran csinálok neki zabkását gyümölcsökkel, imádja). És igen, vannak akik furán néznek rám emiatt, de nem foglalkozom velük... Előbb-utóbb nyilván fog majd enni édességeket az én lányom is, nem fogom tudni és nem is akarom örökre távol tartani ezektől, de próbálom, amíg lehet. Nem ettől lesz kevésbé szép gyerekkora (igen, volt aki ezt mondta...)

Így a végére csak egy tanácsot szeretnék adni a hozzátáplálást illetően: legyetek nagyon-nagyon türelmesek és figyeljétek a babátok jelzéseit. A sok különböző, sokszor egymásnak ellentmondó tanács úgyis csak összezavar mindenkit, de ha a saját megérzéseitekre és a baba jelzéseire támaszkodtok, abból nagy baj nem lehet. Nem kell sietni, nem kell rohanni, lesz még bőven ideje pörköltet és somlói galuskát enni. ;)


Nektek mik a tapasztalataitok és a meglátásaitok a témát illetően?
Örömmel venném, ha megosztanátok velem és a többi olvasóval.

Szandra 






You Might Also Like

21 megjegyzés

  1. Bár nálam még nem aktuális a baba téma, de azt már most tudom, hogy cukros dolgokat nem fogok adni neki, mert tudom, hogy nálam is milyen problémákat okozott. Nyilván nem fogom tiltani, de rokonoknak sem fogom engedni, hogy egy nagy zacskó édességgel kedveskedjenek neki, hiszen ugyanannyi gyümölcs sokkal hasznosabb neki. És égnek áll a hajam, mikor azt mondja valaki, hogy a fejlődéshez kell a cukor... Ha ez így lenne, nem is tudom, hogy élt az ember pár száz évvel ezelőttig. :D
    Szerintem nagyon jól csináld (bár nyilván saját tapasztalatom még nincs), hogy inkább Lili jelzésire figyelsz és nem a "hagyományokat" követed. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen és örülök, hogy így gondolkodsz, sajnos valóban vannak régi, rossz beidegződések, amiket nehéz "törölni"... :/

      Törlés
  2. Nagyon szimpatikus ez a hozzáállás és szerintem abszolút igazad van.
    Engem sajnos más kisgyerekként elrontott a nagymamám ilyen téren, mert vendéglőnk volt és állandóan kaptam a sok csokit, chipset és cukros üdítőt és egészen tinédzser körömig ezek bűvöletében éltem.
    Mindig elszomorodik amikor azt látom, hogy egy anyuka a 2-3 éves gyerekét kólával itatja és chipset vagy csokoládét adni neki, ne adj isten mekizni viszi. Jó látni, hogy te ilyen tudatosan állsz hozzá a dolgokhoz és ezerszer inkább adnék a gyerkőcömnek egy finom ropogós házi pogit, mint valami tartósítószerrel vagy ízfokozóval teletömött bolti pudingot vagy gumicukrot.
    A családomban is van egy 3 éves ikerpár akik nem kapnak csokoládét és édességet és visítva örülnek egy tál epernek vagy házi mufinnak, ha viszünk nekik.
    Én magam is így szeretném majd nevelni a gyerekemet, ha egyszer lesz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez annyira jó, hogy gyakorlatilag rajtunk is múlik, illetve eleinte főleg rajtunk múlik, hogy milyen ízeket szokik meg a kisgyerek. Ha a cukros, ízfokozós, túlédesített dolgokat szokja meg, akkor arról később nagyon nehéz leszoktatni...

      Törlés
  3. Ezt a siettetést sosem értettem, minek? Pláne cukornál? Felnőttnek is alig kellene enni édességet, nem kisgyereknek. Ovis korban már jönnek az ovis szülinapok, de addig simán kihúzható édesség nélkül az étkezés, úgysem tudja a gyerek, mi az.
    Egy éves korban sem kell enni mindent, inkább olyanokat érdemes főzni, amit megehet a gyerek is.
    Nagyon egyetértek veled mindenben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen amúgy szerintem is az ovi lehet a nagy "vízválasztó", illetve amikor közösségbe kerül a gyerek, de azért ha addig nem szokott hozzá ezekhez a nagyon édes dolgokhoz, akkor az mindenképpen jó. Nem véletlenül mondják, hogy a gyermek táplálásában az első 1000 nap (beleértve a várandósság időszakát) a legfontosabb.

      Törlés
  4. Kedves Szandra!
    Mint már sokadszor, most is nagyon egyetértek a hozzáállásoddal. Minden gyerek más, miért kellene "versenyeztetni" őket bármiben is? Mindenki haladjon szépen a saját babája igényeihez mérten.
    Nagyon hasonlóan vezettük be mi is az új ízeket, és szerencsére 19 hónaposan is elmondhatjuk, hogy minden zöldséget és gyümölcsöt szívesen eszik. Néha kap már egy kicsi nasit, és mindenki furcsán néz ránk, mert ha nem kéri, nem eszi meg. Képes otthagyni akár a túró rudit, akár bármi más édességet, szívesebben eszik natúr joghurtot. Inni is vizet szeret igazán.
    Aki szerint pedig emiatt nem lesz szép gyerekkora, gondolkodjon el rajta, hogy tud-e neki annál szebbet adni, hogy "feláldozza" a saját idejét és energiáját, hogy finom és egészséges ételt egyen a gyermeke. Itthon sütöm a kenyeret, péksüteményeket és sokszor megkapom én is, hogy minek, ha megvehetem boltban is. Figyelünk a vásárolt termékek összetevőire is, a felvágott tényleg húsból legyen, ne legyenek az élelmiszereink aromákkal és adalékanyagokkal tömve. A környezetünk nagy része nem érti, de nem törődünk vele, saját magunkért csináljuk.
    Ha valaki már rájött, hogy a sok beleszóló embernek mitől lesz jobb, ha más gyereke is azt eszi, amit ők, mesélje el nekem is.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek én is nagyon örülök amúgy, hogy Lili is vizet iszik, bár őszintén szólva én nem is nagyon kínáltam még mással, még gyümölcslevekkel sem, gyümölcsöt amúgy is eszik. :) Amúgy nyilván nagyon könnyű levenni a boltban a polcról a cukros gyümölcsjoghurtot, meg "pizsamahamit" és hasonló dolgokat, de nem kerül sokkal több időbe otthon beleaprítani egy kis friss gyümölcsöt a natúr joghurtba, vagy csinálni egy kis fahéjas/vaníliás zabkását, a lányom imádja mindegyiket. :)

      Törlés
  5. Kedves Szandra!
    Nálunk most 2,5 éves a fiam és az elején minden olyan szépen indult, eszegette a püréket, rengeteg féle zöldséget, gyümölcsöt kevésbé, de azt ma sem eszi, ha a fejem tetejére állok, akkor se. Aztán kiderült szépen lassan, hogy tej-tojás allergiás...és valahogy ennek a kiderülésével párhuzamosan elkezdte nem enni a zöldségeket sem, így maradt a krumpli vagy rizs hússal...mai napig kb ennyit eszik meg. pedig sütünk neki, a legjobb minőségű tejfehérje mentes felvágottakat kapja, mindig van itthon zöldség, gyümölcs, de nem kell neki...és én már bánatomban vettem neki a gesztenyepürét és főztem neki csokipudingot, hogy találkozzon végre valami új ízzel is. Szerencsére nem tömi ezeket, de azért kap 3-4 naponta valami pici édességet is. Most a bölcsiben kezd jobb lenni a kaja, biztos ők finomabban főznek, mint mi :P egyébként egyet értek veled, valahogy így kezdtük mi is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem főznek finomabbat a bölcsiben, csak látja, hogy a többi gyerek is eszik :) A legjobban egymást utánozzák a gyerekek.

      Törlés
    2. Igen, ezt többektől hallottam, hogy a gyerkőc tökjól eszik bölcsiben, de otthon... szóval biztosan az is benne van, hogy látja, hogy a többiek is esznek :)

      Törlés
  6. Szivemből szoltál ... Ugyanígy gondolom ... Én már sajnos azt is megkaptam, hogy èheztetem a gyereket és sorolhatnám ( a kis combjai nem ezt mutatják ) Nem értem az emberek miért nem tudják tiszteletben tartani ... Nalunk nagymama sutyiba probálja etetni, mikor 2 percig nem vagyok ott :( Szoval a bizalom egyenlő részemről a nullával ... Egy gyermek emésztőrendszere nincs megérve a sok felesleges dologra !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen ezt én sem értem, hogy miért kell beszólni azért és miért nem tudják megérteni és elfogadni, ha valaki tudatosan próbálja etetni a gyereket. Meg most elég hülyén nézne ki, hogy én magam sem eszem pl. cukros dolgokat, túró rudit, csokit ilyesmit, de a gyereknek meg adom...

      Törlés
  7. Jajj, a hozzátáplálás. A nagy mumus. Illetve az én fiamnál, aki most már két éves, nem a hozzátáplálás a gond, hanem a nem evés :( És most akkor rögtön mondom is, hogy nem csak a hozzátáplálási szabályok betartásán múlik sok minden, hanem a gyereken is. Hogy ő épp mire vevő. Nálunk egyébként úgy kezdődött a hozzátáplálás, mint egy álom. Követtem a táblázatot betűről betűre, és nem érdekelt, hogy egy ismerős a 10 hónapos gyerekének füstölt kolbászt adott, meg csokit. És büszkélkedett, hogy az ő gyereke milyen ügyes, hogy már mindent eszik, mint egy felnőtt. Arra csak egy éves kora után irigykedtem, hogy mindent megeszik más gyerek, mert az én fiam még mindig a kedvenc üveges babaételeit és az általam főzött pépeket ette, amiket azért darabosabban adtam már. Kb. 15 hónapos korában romlott látványosan az étvágya, vagy lett válogatósabb, vagy nem is tudom. Akkoriban jött a képbe a vajas kenyér meg a pogácsa. Volt, hogy ezen meg egy kis gyümölcspürén kívül nem evett mást napokig. Lényeg, a lényeg. Most sajnos nem eszi meg azt, amit főzök magunknak, pedig már örülnék, hiszen változatosan főzök és nincs az asztalunkon kifejezetten egészségtelen étel, de valahogy nem tudom rávenni a fiam, hogy megkóstolja amit eszünk. Kivéve a krémleveseket sok zöldséggel, meg a húslevest. Nem eszik gyümölcsöt, csak pépesítve. Nem eszik rizst, és tésztát se (bár azt egyszer evett, de másodszor már nem volt hajlandó megkóstolni). Az a baj, hogy sok ételt meg se akar kóstolni. Ránézésre dönti el, hogy az neki nem jó. Szóval nagyon nehéz, hiába tartottam be a szabályokat. És egyébként nem eszik édességet sem, szerencsére. Szóval nem az a gond, hogy azzal teleeszi magát és nem kér mást. Egyszerűen az étvágya is kicsi és válogat is. Remélem, hogy ez csak egy állapot (utánaolvastam, és kiderült, hogy igen, sok gyerekre jellemző másfél éves koruktól ez a dolog) és kinövi. Mindenesetre nagyon várom már, hogy azt egye, amit mi és ne kelljen külön főznöm neki valamit, amit elméletileg tuti megeszik, aztán persze van mikor mégse.
    Szóval a lényeg, hogy kétesélyes ez az egész hozzátáplálás és az, hogy a végén milyen evő lesz a gyerkőc. Én próbáltam a lehető legegészségesebb dolgokat adni neki és nem kolbászt, meg szalonnát, meg csokit vagy tejszeletet....és mégis válogat, nem eszik jól. Azt mondják, hogy ha kezdettől sok cukros dolgot kap, akkor kevésbé akar majd rendes kaját enni. De nálunk nem erről van szó. Akinek jó evő lett a babája, és betartott minden szabályt, az nem feltétlen egyedül az ő érdeme, hanem szerencse kérdése is, hogy a gyereke szívesen eszi a zöldségeket. Az én fiam 11 hónaposan kétpofára tömte a brokkolit krumplival és hússal. Most már nem rajong érte, még krémleves formájában sem. Mi változott? Azóta se evett még pl. egy kocka csokit sem. Szóval szerintem van egy alkata a gyereknek (vagy jól vagy rosszul eszik) és ha alapból jó evő, akkor te tudod alakítani az ízlését az egészségesebb ételek irányába. Onnan már a te döntésed, hogy mivel rontod el. De ha a gyerek nem vevő szinte semmire, elég nehéz....Na, mindegy. Elkalandoztam, de remélem érthető amit írni akartam. I.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos úgy néz ki, hogy Lili is beleesett ebben a 1,5 éves kori rossz evő stádiumba, mert amit az utóbbi időben az ebéddel művel, az katasztrófa... Ő is ugyanezt csinálja, hogy ránézésre dönti el, hogy kell-e neki és nem is hajlandó megkóstolni sem, ha olyanja van... De sokaktól hallom amúgy ezt, hogy hónapok (:D) kérdése és helyreáll, csakhát eléggé idegőrlő... :(

      Törlés
  8. Kedves Szandra!

    Örülök, hogy Te is így gondolod, hogy ebben (baba) korban nincs szükségük hozzáadott cukorra.
    Bár nálunk Zoéval könnyű dolgom volt, nagyon szereti a zöldségeket, gyümölcsöket minden formában. Sőt meglepetésemre, ösztönösen zöldségevő. Most jön az 1. szülinap és hát mi a szokás, torta az ünnepeltnek, amit természetesen egyedül ehet meg. Természetesen sikerült megbeszélni a családdal, ïgy nem lesz meglepi "cukros" torta. Gyümölcsökből is lehet finom tortát készíteni. Mivel itt a nyár fagyit már kapot ez a kis csaj, de elsősorban a házi gyümölcsfagyit preferáljuk. Szeretném megóvni, amennyire tudom, szeretném, ha tanulna az én hibámból. Én még abban a korban nőttem fel, ahol az édesség volt a jutalom, sajnos. Ha már nagyobb lesz, persze maga dönthet, ha szeretné ehet édességet, de tudni fogja, hogy nem ez nem örömszerzés.
    Szép napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyet értek :) Lili is imádja amúgy a zöldségeket és gyümiket :)

      Törlés
  9. Jaj de megnyugodtam ezt a posztodat olvasva. :) 6 hónapos a kislányom és gyakorlatilag a gyerekorvostól az ismerősig mindenki piszkál, hogy miért nem etetem már rendes kajával.Ugyan azon az elven vagyok mint te és az én kisbabám is lassan szeret haladni az evéssel.Dühít de már nem foglalkozok senkivel.Köszönöm. Ez a löket még kellett nekem ahoz hogy tudjam, jó úton járok. Ivett

    VálaszTörlés
  10. Én is teljes mértékben egyetértek minden szavaddal, nem is értem miért éreznek az emberek (ráadásul olyanok is, akiknek aztán semmi közük hozz) késztetést arra, hogy megmondják a tutit :D Egyébként számomra nagyon elkeserítő mikor azt látom, hogy a kisgyerekek, akik még 1 évesek sincsenek a mekiben tömik magukat (vagyis hát a szülei), borzasztó :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, lehet cifra dolgokat látni, persze soha nem tudhatjuk, hogy az nem-e egy kivételes alkalom volt, bár egy évesnek kivételesen sem adnék Mekis kaját... :/

      Törlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe