Az első év margójára | Babanapló 9.

Elég régen volt babanapló itt a blogon, bár akik követnek Instagramon (@alexandratvsb), azok kapnak bőven Lili kontentet :D, illetve a karácsonyozós bejegyzésemben is olvashattatok róla. De azt hiszem mi sem lehet jobb apropó egy újabb babás posztra, mint Lili első szülinapja, ami egészen pontosan ma van, sőt ma nem reggel 9-kor tettem közzé ezt a bejegyzést, hanem egészen pontosan 12:05-kor, mivel Lili akkor született. Úgyhogy most egy amolyan kis visszatekintő - összegző - érzelgősködő egyveleg következik, de azért remélem tetszeni fog. :)
Meg néhány fotó a családdal való előszülinapozásról, illetve a családfotózásunkon készült képekkel :).
Mi történt ma egy éve?
2015. január 4-én már, vagy még mindig kórházban feküdtem, ahova Szenteste kerültem be magas vérnyomás miatt. Igazából szinte minden reggel úgy ébredtem, hogy hátha ma hazaengednek, hiszen a szülésre kiírt dátumomig azért volt még néhány hét. Viszont január 4-én hajnalban máshogy ébredtem, egészen pontosan enyhe görcsökre, amik időről időre visszatértek. Nem voltak vészesek, de a hajnali vérnyomásmérésnél szóltam a nővérkének, aki azt mondta, hogy szedjem a "tisztasági" csomagomat, megyünk a szülőszobára. Ha valakit a bent fekvők közül levittek oda, az nem jelentette azt automatikusan, hogy tutira szülni is fog, úgyhogy nem is aggódtam, és a nővérke is mondta, hogy ne aggódjak, lehet hogy már délelőtt visszajöhetek onnan, ha minden ok. 
Úgyhogy nem is aggódtam, lementem a szülőszobára, lefektettek egy ágyra, rákötöttek a CTG-re, amivel ugye a baba szívhangját nézték, illetve ezen is látszódott, hogy valóban görcseim vannak. Szerencsére kis idő múlva az orvosom is megérkezett (azóta is hálát adok az égnek, hogy őt választottam orvosomnak, mindig ott volt, amikor szükség volt rá, még Szenteste is) és elrendelte, hogy kapjak magnéziumot. Kaptam is belőle pár adaggal, mire elmúltak a görcsök, aminek a dokim nagyon örült, viszont amikor bejött egy alkalommal, mondta, hogy nézzem meg a CTG monitort, a baba szívhangja bizonyos időközönként leesik és ez nem annyira jó. Kaptam még valamilyen gyógyszert és mondta, hogy visszajön fél óra múlva és megnézi, változott-e a dolog.
Én itt még mindig nem aggódtam, nem gondoltam, hogy még aznap világra jöhet Lili, úgy voltam vele, hogy még csak a 35. hétben járok, még nem születhet meg. Azért kicsit elkezdtem forgolódni, hogy hátha valamilyen aktivitásra bírom ezzel odabent a kis lurkót, hogy helyreálljon a szívhangja. Közben írtam a férjemnek sms-t, mivel előző éjjel dolgozott, így nem akartam telefonon hívni, hadd pihenjen, úgy voltam vele, hogy úgyis minden ok lesz.
Aztán visszajött a dokim és láttam, hogy gondterhelten nézi a monitort, majd így szólt: "Alexandra, ez így nem lesz jó, nem javul a helyzet, úgyhogy tekintettel az előzményeire császármetszést kell végrehajtanom most azonnal."... hát ennyit a természetes szülésről...
Na és itt eltörött a mécses... Féltem... Nem magától a császármetszéstől, nem azért sírtam, hanem féltem, hogy mi van, ha valami baja esik Lilinek, mi van, ha veszélyben van. Sírva hívtam fel a férjemet, hogy jöjjön azonnal, mert meg fognak császározni... 
És innentől pörögtek az események: műtősruhát adtak rám, közben elém tolták a műtéti papírt, amit ugyebár alá kellett írnom, majd átvezettek a műtőbe. Itt a tündéri altatóorvos gond nélkül elsőre beadta az epidurális érzéstelenítést - pedig nem volt könnyű dolga, mert úgy remegtem mint a nyárfalevél - , majd szépen felfektettek a műtőasztalra. Én közben abban reménykedtem, hogy hátha a férjem befut még... de tudtam, hogy nem fog odaérni, mert annyira gyorsan és hirtelen történtek a dolgok... hát ennyit az apás szülésről...
Lili kb. egy hónaposan
Viszont az altatóorvos gyakorlatilag férjem helyett is férjem volt az egész műtét alatt, annyira hálás vagyok neki, fogta a kezem, nyugtatott, elmondta mi történik. Ha ő nem lett volna ott, akkor nem is tudom mi lett volna...
Aztán megjelent a dokim beöltözve és nekiálltak a műtétnek. Én persze nem láttam semmit, hiszen paraván volt előttem, viszont éreztem dolgokat... fájdalmat nem, de azt igen, hogy éppen mi történhet a paraván túloldalán. Ja és elképesztően rázott a hideg, szó szerint remegtem és nem tudtam kontrollálni, bármennyire is szerettem volna, ez az epidurális érzéstelenítés mellékhatása volt.
Már lassan ott tartottak, hogy kiemeljék Lilit, de ekkor meg kellett állniuk és megvárni a gyerekorvost, hiszen ő vizsgálja meg az újszülöttet, tehát amíg ő nincs ott, addig nem jöhet világra. Szóval megálltak és vártak... nem tudom mennyi idő telhetett el így, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt... közben végighallgattam, hogy kinek hogy telt a karácsonya, meg hasonló sztorykat, persze próbáltak engem is bevonni valamennyire a beszélgetésbe, dehát képzelhetitek mennyire voltam kapható rá :D. Közben abban reménykedtem még mindig, hogy hátha befut a férjem, bár valószínűleg már nem is engedték volna be a műtőbe.
Aztán végre megérkezett a gyerekorvos és végre világra jött Lili 2015. január 4-én 12:05-kor. Épp csak egy pillanatra tartották oda a fejemhez, alig láttam őt és épp csak annyit tudtam mondani az én hangosan síró csöppségemnek, hogy "Szia Kicsim!" és már vitték is el... mivel koraszülött volt és korához képest kis súllyal született, így azonnal ellátásra volt szüksége. Nem is láthattam újra csak este 8 óra környékén legközelebb, persze akkor is tolószékből nézhettem egy inkubátoron keresztül ... hát ennyit az olyan első órák - vagy aranyóra - meg a bőrkontaktusról fontosságáról...
Ott feküdtem a műtőasztalon, az orvosom és a csapat nekiállt, hogy befejezze a műtét. Közben hallottam Lili sírását, meg ahogy a nővérkék mondogatják, hogy "Hát Te meg hol hagytál egy kilót?" na és akkor itt megint eltörött a mécses. Tényleg megszületett a kislányom! Próbáltam felidézni magamban a kis arcát, amit épp csak egy pillanatra láthattam és ekkor megint megjelent az én drága altatóorvosom és mosolyogva mondta, hogy minden rendben van Lilivel és mutatott róla egy képet nekem a telefonján, merthogy lefotózta nekem, miközben kint ellátták. Mondta, hogy a férjem is megérkezett pont akkor, amikor kivitték ellátni Lilit, úgyhogy ő is megtudta nézni. Én meg csak azt hajtogattam neki egyfolytában, hogy "Köszönöm, köszönöm!", annyira hálás voltam neki.
A műtét utáni órákat igazából végigaludtam, vagy valami olyasmi, meg erről inkább nem is mesélnék, annyira nem kellemes dolog, de az a lényeg, hogy nagyjából este 8 óra környékén tolt fel a férjem egy tolószékben a koraszülött intenzívre, ahol - ha csak inkubátoron keresztül is - végre láthattam Lilit. A férjemmel csak néztük és néztük és néztük őt - a mi kislányunkat.
Lili kb. 11 hónaposan
Mi történt az elmúlt egy évben?
A babanaplókban időről időre beszámoltam Nektek az aktuális történésekről, úgyhogy most nem arról akarok írni, hogy mikor állt fel Lili, vagy hogy éppen hogy állunk a hozzátáplálással, meg ilyenek, inkább lelki oldalról közelíteném meg az elmúlt időszakot.
Az biztos, hogy érzelmekben igen gazdag év áll mögöttünk, volt itt minden: az első hetekben folyamatosan gyötrődtem a császármetszés és a koraszülés miatt, attól, hogy a férjem nem lehetett ott a szülésnél, a sikertelen szoptatási próbálkozások miatt. De aztán rá kellett jönnöm, hogy főként olyan dolgok miatt gyötröm magam, amiken már nem igazán tudok változtatni és el kel fogadnom őket és a jelenre, meg a jövőre koncentrálni. Néhány hét után végre megértettem, hogy nem szabad olyan dolgok miatt bánkódnom, amik már elmúltak, vagy hogy mit nem tudtam megadni Lilinek az első órákban, napokban, hanem arra kell koncentrálnom, hogy mi mindent tudok még adni neki. Végre felengedtem és elkezdtem élvezni az anyaságot.
Rájöttem, hogy bíznom kell magamban, abban, hogy neki én vagyok a legjobb és ő nem kételkedik abban, amit csinálok, úgyhogy nekem sem szabad azt tennem. Valamint, hogy bíznom kell a megérzéseimben, az anyai ösztönökben. Jó dolog, ha kapunk innen-onnan tanácsot, de ha valamit nem érzünk a magunkénak, vagy nem tudunk azonosulni vele, távol áll tőlünk, akkor nem szabad erőltetni. Persze még így is sokszor kételkedem, hogy jól csináltam-e ezt, vagy azt, de eddig utólag mindig beigazolódott, hogy jó volt az úgy.
Viszont szerencsére nem vagyok "paramami", aminek nagyon örülök, mert szinte biztos voltam benne, hogy mindenen szét fogom idegeskedni magam és állandóan az orvost, meg a védőnőt hívogatom majd. Persze ez nem azt jelenti, hogy felelőtlen lennék, hiszen ha úgy érzem gond van, akkor kérek segítséget, viszem ahova kell, de szerencsére eddig még ritkán volt erre szükség.
Arra is rá kellett jönnöm, hogy nem attól leszek jó anya, ha soha nem csinálok programot Lili nélkül. Akinek van erre igénye és lehetősége arra, hogy időnként néhány órára otthagyja valakire a babát, akkor szerintem tegye nyugodtan, különben előbb-utóbb be fog "kattanni". Persze van olyan is, aki ezt nem igényli, de nekem igenis jól jött, amikor pl. el tudtam menni egy-egy bloggerrendezvényre, vagy éppen találkozni egy kis dumcsira a barátnőkkel, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ilyenkor a férjemre/nővéremre/anyukámra tudtam hagyni Lilit, akikkel nagyon jól elvolt és semmi gond nem volt. Nekem meggyőződésem, hogy szerintem neki is jót tesz, ha kicsit mással is van, nekem meg még nagyobb öröm egy ilyen kis kimenő után feltöltődve visszatérni hozzá.
És attól sem vagyok rosszabb anya, hogy sétálás előtt feldobok egy kis sminket. "Divatos" dolog megszólni azokat a nőket, akik gyerek mellett is adnak magukra, eljárnak edzeni, divatosan öltözködnek, sminkelnek stb. Persze tudom, hogy sokan ezt nem tehetik meg, mert pl. nem tudják kire otthagyni a babát, vagy van már másik gyerkőc is, de vannak olyanok is, akik eleve nem is sminkelték magunkat mondjuk. Miután megszületik a baba, úgyis minden róla szól, úgyhogy ha megtehetjük, akkor vezessük vissza szép lassan a mindennapokba ezeket a "rutinjainkat", vagy legalább egy részüket. Fontos, hogy azért magunkkal is törődjünk és szenteljünk egy kis időt magunkra is, hiszen ezek a dolgok is segítenek abban, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk és ezzel nem csak magunknak teszünk jót, hanem a gyerkőcnek, meghát a férjünknek is.
Lili annyi mindenre tanított és tanít minket folyamatosan anélkül, hogy tudna róla. Például türelemre, amiben őszintén szólva én elég rossz vagyok, de már az elmúlt egy évben is fejlődtem ezen a téren, de azt hiszem még mindig van hova. Másrészt pl. a váratlan helyzetekhez való alkalmazkodásra. Én vagyok az az ember, aki korábban szeretett mindent előre megtervezni, és pontosan tudni, hogy mikor mi fog történni. Ez most is így van, viszont ha Lilinek éppen "olyanja" van, akkor egy tollvonással áthúzza az előre megtervezett programot és hát ilyenkor igen gyorsan újra kell tervezni mindent. És hát most már azt is tudom, hogy a napirend sok esetben azért van, hogy legyen mit felborítani :D. Nem egyszer fordult már elő, hogy amikor azt gondoltam, hogy már beállt nagyjából egy napi menetrend, akkor jött valami olyan dolog, ami miatt borult az egész és onnantól kezdve új menetrend kialakításán kellett munkálkodnom. Persze ezt a napirend dolgot ne úgy képzeljétek el, mint valami szigorú "ütemezést", hogy pl. Lilinek pontosan ekkor és akkor kell aludnia, ennie stb. Sokkal inkább az a lényege, hogy legyen egy rutin, amit követünk, hogy nagyjából minden nap hasonló időintervallumban és sorrendben történjenek a dolgok. Ez Lilinek is jó, meghát nekem is, hiszen azért így tudok tervezni, ha csinálnom kell valamit, vagy menni kell valahova.
Amúgy nagyjából egyformán telnek a napjaink, a főbb dolgokat tekintve ugyanaz a program minden nap és hát ezt bizony egy idő után még én is, aki egyébként jól bírja a monotonitást, picit nehezen viseltem. De nagyjából már hozzászoktam és rájöttem, hogy ha jön valami, ami megtöri ezt a monotonitást, akkor az általában valami negatív dolog, szóval örüljek, ha nem történik semmi extra :D.
Az biztos, hogy Lili fenekestül felforgatta az életünket. Hallottam már ilyet nem egyszer, hogy az újdonsült apuka és/vagy anyuka arról mesél, hogy szinte meg sem érezték a baba érkezését, mert "belesimult" az életükbe és nem nagyon változtak a mindennapjaik - ilyen tényleg létezik?! De mindegy is, én nem bánom, hogy ennyi minden változott körülöttünk.
Rengeteg új élménnyel gazdagodtunk együtt - az első mosoly, az első fogacskák, az első karácsony és így tovább -, sok-sok új dolgot kellett megszoknunk, új érzéseket tapasztaltunk meg és ezeket mind-mind a kislányunknak köszönhetjük.
Persze az élet nem fenékig tejfel, és nem mindig úszunk rózsaszín, babaillatú ködben. Igenis vannak nehéz napok Lilivel is. Van, amikor sehogy sem jó, amikor minden nyűg neki, amikor csinálhatok bármit, semmi nem tetszik neki és tényleg úgy vagyok, hogy csak éljük túl valahogy a napot és végre lefektethessem aludni... De azt is minek, ha éppen olyanja van, hogy óránként felkel?! Merthogy a kialvatlanság alattomos dolog és hosszú távon megbosszulja magát, még akkor is, ha én azt hiszem, hogy kemény vagyok és bírom. Ja és innen is üdvözlöm azokat, akik azt mondogatják, hogy aludjunk, amikor a baba is alszik... Tökjó annak, akinek ez megy, de sajnos én nem ez a típus vagyok... sajnos nagyon rossza alvó vagyok, sokszor még este is nagyon nehezen alszom el, pedig baromi fáradt vagyok, a napközbeni alvás pedig olyan ritka nálam, mint a fehér holló... Persze megpróbáltam, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy az egy év alatt hányszor sikerült aludnom napközben :D. Úgyhogy maradt a kialvatlanság, meg a kávé :D.
De mindezt egy szempillantás alatt elfelejtem, amikor mondjuk reggel a szobájába belépve mosollyal üdvözöl, vagy amikor ott szuszog édesdeden a karomban. Olyan boldogságot és örömöt ad nekünk ez a csöppség a puszta létezésével, amiért nagyon hálás vagyok Istennek, hogy megtapasztalhatok. Nehéz szavakba öntenem, hogy micsoda boldogság nekünk és mennyi szeretet árad tőle felénk, annyiszor nevettet meg minket, de sokszor csak úgy ránézek és elmosolyodom. Mert néha még mindig hihetetlen, hogy itt van ez a kisember, aki bennem fejlődött és aki ilyen szépen nő és cseperedik és aki szinte minden nap valami újat mutat nekünk. Annyira csodálatos érzés, hogy ő minket választott és hogy a szülei lehetünk.

Na jó, azt hiszem befejezem ezt, mert kicsit úgy érzem, hogy se füle, se farka annak, amit írok, de talán mondanom sem kell, hogy most is a könnyeimmel küszködöm, ahogy írom ezt a bejegyzést. Remélem tetszett Nektek ez a "kis" szösszenet, meg a babanaplók úgy általában. 
Bár nem tudom milyen időközönként, de továbbra is jelentkezem 
majd alkalmanként babás bejegyzésekkel :).



Szandra
Facebook Youtube Instagram Twitter BloglovinPinterest





You Might Also Like

50 megjegyzés

  1. Szandra!

    Mindig örömmel olvasom a babanaplós bejegyzéseket. A mostani végigolvasása alatt én is a könnyeimmel küszködtem, csak vissza kellett tartanom, mert a munkahelyemen vagyok. :D Őszintén megmondom, szeretem látni, hogy milyen boldogok vagytok. Mesébe illő történet a tiétek. Lili gyönyörű kislány, remélem egyszer én is egy hasonlóan édes baba anyukája lehetek majd. Remélem, továbbra is lesznek még ilyen bejegyzések, mert mindig jobb kedvre derülök, amikor ilyet olvashatok. További sok boldogságot a családotoknak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj nagyon szépen köszönöm, jól estek a soraid :)!

      Törlés
  2. Szia Szandra!

    Sikerült nekem is könnyeket csalnod a szemembe. Megható bejegyzés, én is felidéztem a szülésemet, ami 2015. márciusban volt. Nagyon Boldog Születésnapot Kìvánunk Lilinek!

    Ui.: Várjuk a babás bejegyzéseket!

    Kiara & Alexandra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor gondolom voltak Nálatok is hasonló történések az elmúlt egy évben :). És nagyon szépen köszönjük :)!

      Törlés
  3. Imádtam minden sorát! Nagyon boldogságos születésnapot kívánok a cukorfalatnak! :) <3

    VálaszTörlés
  4. Könnyezve olvastam a szülős sztorit. :) Nekünk májusra van betervezve a dolog, remélem minden flottul megy majd, de jó olvasni, hogy a császár se a világ vége, sőt, ha picit elsieti a baba, az se az, és minden rendben van nálatok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos minden rendben lesz :). De valóban az a lényeg, hogy nem tragédia, ha mégis máshogy alakulnak a dolgok.

      Törlés
  5. Remelem nagyon sokan tanulnak Toled , emberseget, szeretetet , es olyan hozzaalast ami sajnos nagyon keves embernek van!
    Gratulalok a szep csaladodhoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esett, amit írtál!

      Törlés
  6. Nagyon megható bejegyzés, boldog szülinapot Lilinek!! :)

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Bár nem szoktam,de bevallom én is megkönnyeztem ahogy olvastam a soraidat!Megható..Jó volt olvasni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj hát nem akartam megríkatni senkit, de azért örülök, hogy "átmentek" az érzelmek és az érzések :).

      Törlés
  8. Megkönnyeztem és eszembe jutott Bence születése...a metrón voltam épp amikor olvastam...����❤️

    VálaszTörlés
  9. Szia Szandra!
    Eszméletlenül édes bejegyzés lett, a végén én is meghatódtam, és megkönnyeztem :) Lili nagyon szép baba, az utolsó képen meg valami nagyon édes. Én szeretem a babás bejegyzéseket,szóval jöhetnek még a babanaplók :) Boldog szülinapot Lilinek! :)
    Réka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett és nagyon szépen köszönjük :)!

      Törlés
  10. Csodás bejegyzés, természetesen nekem is könnyeket csalt a szemembe és eszembe juttatta a saját szülésemet ☺️ Annyira jó olvasni, hogy két lábbal a földön álló anyuka vagy, semmi szélsőség, majd én megmondom a tutit ☺️ Helyette a tiszta őszinteség, feltétel nélküli szeretet és kiegyensúlyozottság árad a soraidból ☺️
    Nagyon Boldog Szülinapot Lilinek! ����

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük és nagyon jól esett, amiket írtál.

      Törlés
  11. Szia! Imádtam a bejegyzés minden sorát! Mi áprilisra várjuk a kisbabánkat, addig is igyekszem felszívni magamba minden tudást, amivel akár a születést, akár a további hónapok nehézségeit könnyedebben vehetem (elég "para" csaj vagyok). Ezért is örülök az ilyen szuper bejegyzéseknek <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj de jó, akkor már nincs sok hátra :). Minden rendben lesz, ne aggódj. Amúgy meg nyilván parázik mindenki valamennyire, csak az a lényeg, hogy nem szabad túlzásba vinni, mert az senkinek nem jó, de minden ok lesz :).

      Törlés
  12. Szandra! Nagyon jólett ez a post, és nekem még nincs gyermekem de már én is alig várom h megtörténjen velem ez a sok jó és "rossz" egyaránt. Jó érzés elolvasni, köszönjük neked! :) Ja és szuperek a képek! ❤️🎀👶🏻

    VálaszTörlés
  13. Szia Szandra!
    Annyira gyönyörűen írtad le kis családod történetét (ha fogalmazhatok így) illetve Lili érkezését, hogy én is pityeregve olvastam végig. Köszönöm, hogy mindezt és a csodás képeket megosztottad velünk. :) Nagyon sok boldog pillanatot kívánok nektek! Boldog Születésnapot Lilinek!!! :) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük és örülök, hogy tetszett :)!

      Törlés
  14. Nagyon édes kis család vagytok. :) Lili csodaszép és persze a mamája is. Régi olvasódként a háttérből végigszurkoltam az egész terhességedet és nagyon örültem nektek, mert tudtam, hogy milyen nehézségek árán ért titeket ez a boldogság.
    Lilinek boldog szülinapot kívánok! :) Nektek pedig minden szépet és jót a továbbiakban is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, rögös volt az út idáig, de az elmúlt egy év szinte mindent feledtetett :). És nagyon szépen köszönjük :)!

      Törlés
  15. Boldog szülinapot kívánok Lilinek, egy boldog nagymama is megkönnyezte soraidat, várjuk a további babanaplók sorait.

    VálaszTörlés
  16. Az hiszem nem mondok új dolgot, ha azt mondom csodálatos anya vagy Szandra. Lili egy tündéri kisbaba és látszik hogy óriási szeretetben nevelitek. Sok anya példát vehetne tőled. Remélem, ha egyszer gyerekem születik én is ilyen türelemmel és szeretettel fogom felnevelni, ahogy te. Egy biztos ha babát várok, tuti végig olvasom a babanaplós bejegyzéseidet! :D Meghatódtam többek között én is ettől a bejegyzéstől. Még egyszer nagyon boldog születésnapot kívánok a kis Lilmónak! :* :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, én meg azon hatódtam meg, amit írtál :)!

      Törlés
  17. Ez az egyik legjobb/legszebb blogbejegyzés,amit valaha olvastam.Kb. 1 hónap van Lili és a Kisfiam között,ráadásul sok közös van a "történetünkben",így teljesen bele tudtam élni magam...Nagyon Boldog Szülinapot Lilinek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj de jó, akkor gondolom neki is hamarosan itt a szülinapja, vagy ő decemberi?

      Törlés
  18. Olyan jó látni, hogy egyre kevesebb a világban a paramami. Olyan, mintha ez is egy "divathullám" lett volna, ami lecsengeni látszik, és nem, nem a természetes féltésről beszélek, hanem kétpercenkénti domestos-os fertőtlenítésről, a gyerek óvásáról mindenféle LEHETSÉGES allergéntől. Van az ismerősi körben egy iszonyú vagány házaspár, az anyuka a 8. hónapban még bicóval járt kontrollra a kórházba, a gyerek meg épphogy meglátta a napvilágot, már vitték szüretelni. Jó rájuk nézni, mert nem az sugárzik róluk, hogy ez most mekkora feladat, meg életük küldetése, hanem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, és hogy ez így van jól.

    És belőled is valami hasonló harmónia árad. Szerintem sem kell feladnod az életed, hogy anya legyél, az csak egy plusz az alaphoz. Lili is büszkébb lesz rád, ha elégedett vagy és kisimult, mintha egy kényszeres szupermami, aki rátelepszik az életére még 16 évesen is, mert nincs semmi más elfoglaltsága. Még nagyon sok boldog szülinapot Lilinek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük és külön köszönöm a kommentedet, jól esett :)!

      Törlés
  19. Tökéletesen együtt tudok érezni minden egyes mondatoddal. Van amit átéltünk, vannak érzések, amiken én is most megyek át és sejtem, hogy ránk is hasonló dolgok várnak, mint, amik Veletek is megtörténtek. Köszönöm, hogy leírtad ezeket a gondolatokat és bepillantást engedtél az életetekbe!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És az a jó, hogy Nálatok az öröm is dupla lesz, ahogyan látjátok, hogyan fejlődnek és egyre több mindent tudnak majd :). Persze tudom, hogy a megpróbáltatás is több, de biztosan jól veszitek majd az akadályokat :)!

      Törlés
  20. Csodás volt olvasni ezeket a sorokat, eszméletlenül örülök, hogy Lili ilyen csodás családba született, csak kívánni tudom minden kisembernek, hogy ilyen szeretet vegye körül.
    Kívánom, hogy hozzon Lili még sok-sok boldog percet az életetekbe, és hogy legyenek csodás napjaitok! :) Boldog szülinapot Lilinek! :)

    VálaszTörlés
  21. Valóban csodálatos dolog, hogy ezek aki emberek kiválasztanak minket szülőket és onnantól kezdve minden más. Persze ez van hogy kényelmetlen. Mondom ezt egy 16 hónapos kisfiú anyukájaként.
    Isten éltesse sokáig Lilit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen :)! Igen tényleg csodálatos, és ugyanakkor sokszor nagyon fárasztó és nehéz is, de megéri :)!

      Törlés
  22. Épp fogalmaztam magamban, hogy mit akarok írni Neked az elengedésről, mikor odaértem az olvasásban ;) Tényleg nem jó ha azon agyalunk, hogy mi történhetett volna, hogy hogy lett volna jobb. Mert így volt megírva, így lett a Ti történetetek. Én is kórházban voltam már előtte 1 héttel, programozott császár lett a vége, de nem bánom utólag, hisz így voltam/voltunk a legnagyobb biztonságban. Azzal is nagyon egyet tudok érteni, hogy milyen "kis" dolgok tudják felejtettni a negatív dolgokat. A fiam 7 hónapos, de már nem is látom annyira tragikusnak a kezdeteket, pedig hasfájós volt majdnem 5 hónapos koráig. A lényeg: nagyon boldog szülinapot Lilinek és további csodaszép pillanatokat kívánok! <3 Laura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút így van, hogy én is elfelejtettem már a kezdeti nehézségeket, sőt néha azon nevetek, hogy azon paráztam amíg várandós voltam, hogy hogyan fogom tudni gondját viselni a gyerkőcnek :D. Most meg már valahogy minden annyira természetes :).
      Gratulálok a kisfiadhoz, sok boldogságot Nektek is :).

      Törlés
  23. Szandra! Az őszinteségedért csodállak, és ezt szeretem benned a legjobban! Mindegyikőtöknek egy nagy puszit küldök :)

    VálaszTörlés
  24. Kedves Szandra! látom nem tetted ki a hozzászólásom, pedig semmi rosszat nem írtam, csupán utaltam rá, hogy elírtad, hisz 2014-et írtál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden egyes kommentet közzétettem, ami ehhez a bejegyzéshez érkezett, úgyhogy sajnos nem tudom milyen kommentről van szó, egyáltalán nem találkoztam vele a moderátori felületen, lehet, hogy valami miatt nem jött át :(. Viszont köszi, hogy írtad a 2014-et, tök gáz vagyok :D, de a nagy "érzelmeskedésben" nem is kapcsoltam, hogy már 2016-ot, tehát egy évvel ezelőtt 2015 volt :). Úgyhogy köszönöm még egyszer, már javítottam is :).

      Törlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe