Paramami in da house?! | Babanapló 7.



Ismét elérkezett az idő egy újabb babanaplóra, izgalmas hetek állnak mögöttünk, elég sok dolog történ az elmúlt hetekben, úgyhogy van miről beszámolnom. És persze jön egy szokásos kis lelkizés és véleményformálás - most éppen a "paramamikról".
Remélem tetszeni fog Nektek.







Lilmó
Továbbra is szépen gyarapszik a lánykánk, bár még így is kisebb, mint egy átlagos 7,5 hónapos baba, hiszen alig több mint 6,5 kg, viszont az ő születési súlyához mérve ez teljesen jó, szép egyenletesen hízik. Nagyon kompakt, kerek kis baba, van mit fogni rajta, pont jó :).
Az elmúlt hetekben nagyon beindult a mozgása, a forgás-pörgés mellett most már kúszik is, úgyhogy lassan bejárja az egész szőnyeget. Nagyon mozgékony, egyfolytában mozog keze-lába, a pelenkázás is egyre nagyobb kihívás :D. Ja és most már kezdi a csínytevéseket is, úgyhogy nagyon oda kell figyelni rá és mindent (értsd MINDENT) el kell pakolni, ami nem neki való.
Nem fogok kamuzni, nem a világ legnyugodtabb babája, aki állandóan vigyorog, mert igenis tud nyűgös, sőt akár "mérges" is lenni, ha valami nem sikerül neki, de mindenért kárpótol, amikor jókedve van és mosolyog, és szerencsére azért gyakran van ilyen :).
No milk today
Szinte napra pontosan Lili 7 hónapos "szülinapján" apadt el a tejem, hát nem túl szép ajándék ez neki, de nem szomorkodom, én azt gondolom, hogy szerintem ez így is szép eredmény, hogy eddig is tudtam neki lefejve adni, ha már a szoptatás nem sikerült.
Ami a hozzátáplálást illeti, ebben a nagy melegben eléggé nyögvenyelősen ment a dolog, sokszor egyszerűen nem volt kedve gyümölcsöt/zöldséget enni, csak tápszert és vizet ivott. De volt olyan nap, amikor szépen megevett egy-egy adag pürét, és úgy látom, hogy most, hogy elment ez a nagy meleg, kezd normalizálódni a helyzet.

Kedvencek
Csak annyit mondanék, hogy minek a gyereknek játékot venni, ha legjobban a színes, zörgős zacskókkal, üvegekkel, dobozokkal, ja és a ruhacímkékkel és szalagokkal játszik el... :D

Egyéb történések
Az elmúlt több mint egy hónapot vidéken, a szüleimnél töltöttük, az augusztus 20-i hétvégén megyünk vissza Budapestre. Ezt a vidéki "nyaralást" nem terveztük előre: az egyik meleg júliusi hétvégén elugrottunk a szüleimhez, és mivel annyira elviselhetetlenül meleg volt, úgy döntöttünk, hogy maradunk vidéken, mert itt azért picit könnyebben át lehet vészelni a hőséget. Úgyhogy a férjemmel szépen lecuccoltunk, ő innen járt be dolgozni Budapestre. Készítettem is két vlogot arról, hogy hogyan/mivel teltek a napjaink, ezeket megnézhetitek ITT és ITT.
Végre van fülbevalója is a mi kis Lilmónknak. Blomdahl fülbevalója lett, egy hölgy házhoz jött ki és lőtte be neki. Szerencsére gyorsan megvolt, Lili sírt, de kb. 10 perc múlva már semmi baja nem volt. Nem zavarja, nem piszkálja, nem is volt semmi gond - nem gyulladt be, vagy ilyesmi. Idővel ki fogjuk majd cserélni másik fülire, de egyelőre még teljesen jó lesz ez.
És természetesen a legnagyobb esemény, hogy megvolt Lili keresztelője is. Persze az egyik a legmelegebb vasárnapra sikerült időzíteni, dehát előre nem tudhattuk ezt. Ettől függetlenül nagyon jól sikerült. Sokáig vadásztam keresztelőruhát Lilinek, de végül nagy nehezen a Mamas&Papas üzletben találtam egy csodaszép ruhát, ami szerencsére le is volt árazva és a méret is pont jó lett. A H&M-ben pedig vettem hozzá egy fehér hajpánt+cipellőcske szettet, ezekkel lett tökéletes a kis keresztelős "outfit".
Úgy vettem észre, hogy a keresztelés megosztó dolog, sokan úgy gondolják, hogy nem akarnak egy bizonyos vallást "ráerőltetni" a babára és hasonló. Szerintem mindenkinek szíve-joga úgy dönteni ebben a kérdésben, ahogyan szeretne és ahogyan ő jónak látja. Mi úgy vagyunk vele, hogy bár nem járunk rendszeresen templomba, de ettől még fontos számomra a vallás, a férjem is és én is meg vagyunk keresztelve, én konfirmáltam és református gimnáziumba jártam, a férjem ministrált, és azzal, hogy megkereszteltettük Lilit, egyfajta értékrendet szeretnénk átadni neki. Nem gondolom, hogy rosszabb lesz neki, vagy hátrány éri attól, hogy megkereszteltük őt. Nem erőltetünk rá semmit és nem gondolom, hogy ez bármilyen szinten korlátozná őt, hiszen ettől ő még dönthet úgy később, hogy nem is tudom buddhista lesz (nyilván sarkítok), vagy bármi. 

Rólam
Tulajdonképpen egészen jól vagyok, az elmúlt hetek azért picit könnyebbek voltak számomra így, hogy a szüleimnél voltunk, hiszen ha mennem szerettem volna valahova, akkor gond nélkül anyukámra tudtam hagyni Lilit. Így tudtam találkozni barátnőkkel, elmenni 1-2 rendezvényre, a férjemmel el tudtunk menni kettesben vacsorázni az 5. házassági évfordulónkon, sőt még a Szigetre is a Robbie Williams koncertre, úgyhogy ebből a szempontból fel tudtam töltődni, nagyon-nagyon jól estek ezek a kimenők. Én továbbra is azt tartom, hogy ezek fontosak és én igénylem őket alkalmanként, hiszen új élményekkel feltöltődve még inkább várom, hogy megint Lilivel lehessek.
Viszont továbbra sem vagyok túl kipihent, mivel Lili még mindig 2-3x kel éjszakánként... a védőnő azt mondta, hogy egyébként az ő súlyából és korából adódóan ebben semmi furcsa nincsen, meghát ugye a mozgásfejlődés is, csakhát nekem kicsit nehezebb elfogadni, hiszen volt 2 hónap, amikor átaludta az éjszakákat, azóta is visszasírom azokat az éjjeleket. De reméljük lesz ez még jobb is :D.
Nemrég voltam a nőgyógyászomnál is, akivel természetesen beszéltünk egy esetleges következő babáról is. Őszintén szólva én azt hittem, hogy az endometriózisom miatt azt fogja javasolni, hogy mihamarabb jó lenne egy második gyerkőc is, de nem kis meglepődésemre azt mondta, hogy várni kellene két évet (mármint Lili születésétől indulva) a császármetszés, a nem éppen problémamentes várandósság és az egyéb előzmények miatt. Viszont ezalatt a hosszú időt alatt szinte biztos, hogy visszatérne az endometriózis, ha semmit nem teszünk ellene, úgyhogy folyamatosan, szünet nélkül kell fogamzásgátlót szednem, hogy nehogy kiújuljon a betegség, vagy ha esetleg az elmúlt hónapok alatt képződtek kisebb "szigetek", azok elsorvadjanak. Ja és persze vissza a korábbi szigorú diétához, meg jó lenne némi mozgást is beiktatni. Őszintén szólva kissé tartok az egésztől, hogy mi lesz... de igazából nem tehetek mást, minthogy bízok az orvosomban - mégiscsak ez a betegség a szakterülete-, meg abban, hogy nem lesz mellékhatása a bogyónak és hogy jó darabig nem fog kiújulni a betegség. És hogy utána akár természetes úton is összejöhet a következő baba.

Paramami
Ehavi "témának" egy olyan anyatípust gondoltam, akiről biztosan mindenki hallott már, sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a környezetében van legalább egy paramami. Van aki vállalja, hogy az, de van olyan is aki tagadja, mégis mindenki tudja róla, hogy az.
Node ki is az a paramami? Sokan talán nevetnek rajta, hogy minden egyes karcolás/ tüsszentés/szúnyogcsípés, minden apróság miatt a gyerekorvost/védőnőt hívogatja. De a dolog nem csak ebben merül ki általában: ő az, aki képes elmenni a város másik végére csak azért, hogy szuperbió, extraorganikus gyümölcsöt vegyen a gyerkőcnek. És ő az, aki szinte minden játékban a veszélyforrást látja, mert azt hiszi, hogy a kis csöppség bármit le tud nyelni/feldugni az orrába/nyaka köré tekeri stb. Nevezhetnénk túlaggódónak is, de lehet ilyet mondani valakire, aki csak azt szeretné biztonságban és egészségben tudni a gyerekét...?! 
Őszintén szólva nem lehet jó paramaminak lenni, nagyon stresszes és frusztráló lehet folyton aggódni valami miatt és keresni a megnyugtató választ - bár az is lehet, hogy ők ezt nem így élik meg. De szerintem ez nem olyasvalami, amit "választ" magának az ember és amin könnyen lehetne változtatni. A paramamik egy része alapjáraton is aggódós típus, mindig is az volt, de van aki a várandósság, illetve a gyerkőc születése után lesz az.
Tapasztalatból tudom, hogy a paramamik néha könnyelműnek és felelőtlennek tartják azokat az anyukákat, akik pl. nem rohannak egyből az orvoshoz, mert köhintett egyet a gyerek, vagy hagyják, hogy mondjuk egy zacsival játsszon.
Én nem tartom magam paramaminak, pedig őszintén szólva az előzmények tekintetében azt hittem, az leszek, de nem így lett. Mondjuk ehhez részben az is hozzájárul, hogy pl. nem olyan a gyerekorvosunk, illetve a védőnő, akit szívesen hívogatok mindenféle aprósággal - persze ha tényleg gond van, keresem őket. De inkább megpróbálok az ösztöneimre hallgatni, szerintem egy anya érzi, ha valami nincs rendben a gyerekével, úgyhogy nem rezzenek össze Lili minden egyes tüsszentésénél, de ha gyakori, vagy van egyéb tünet is, ami megfázásra utal, akkor irány a doki. Vagy mondjuk hagyom, hogy egy zacskóval játsszon, de persze úgy, hogy ott vagyok mellette és figyelek, nehogy a fejére húzza. Ezen kívül adok neki pl. üveges bébiételt is, de megnézem előtte az összetevőket és kerülöm az olyat, ami hozzáadott cukrot, sót meg hasonlókat tartalmaz. Ja és minden ételt a maga idejében vezetek be, nem fogom a 7,5 hónapos gyereket pörkölttel és édességgel tömni.
De tudom azt is, hogy nem tudom mindentől megvédeni a gyerkőcöt, el kell fogadni, hogy előbb-utóbb betegek lesznek: hiába öltöztetem fel jól a hidegebb időben, hogy ne fázzon meg, ha jön valaki, aki náthás és rátüsszent egyet. Aztán ahogy egyre nőnek, érik majd őket apróbb "balesetek": be fogja ütni a buksiját, lábát, esni-kelni fog, de arra figyelek, hogy ne maradjon az ágyon felügyelet nélkül és igyekszem bababiztossá tenni a lakást. És biztos, hogy enni fognak olyan dolgokat is, amiket nem biztos, hogy szeretnénk, hogy egyenek (mert ha mi nem adunk neki, akkor lehet ad majd a nagymama).
Igazából csak arra próbálok rávilágítani, hogy nem szabad, hogy a folyamatos aggódás beárnyékolja a mindennapokat, szerintem ezzel inkább csak bevonzza a bajt az ember. Inkább fókuszáljunk és koncentráljunk az örömteli pillanatokra, éljük meg őket maximálisan, örüljünk tiszta szívből és töltődjünk belőlük. Ha pedig mégis megtörténik a baj, akkor sem szabad tragédiaként megélni, forduljunk minél előbb orvoshoz, tegyünk meg mindent azért, hogy a gyerkőc mihamarabb rendbe jöjjön, de ne ostorozzuk magunkat, hogy "rossz anya vagyok, mert nem figyeltem" stb, ettől sem nekünk, sem a babának nem lesz jobb.


Ennyi lett volna az ehavi Lili update és egyéb babadolgok. Ja és ha még nem láttátok volna az augusztusi Mommy Mia dobozról készült videómat, akkor mindenképpen nézzétek meg ITT


Szandra és Lili ;)


Facebook Youtube Instagram Twitter BloglovinPinterest


You Might Also Like

10 megjegyzés

  1. Édes baba!
    Igazad van, kell a szórakozás kettesben, mondhatni, a házasságok alapja, hogy az apa és anya kettesben is legyen.
    Engem a fülbevaló jobban meglepett, én akkor lövettem volna ki a fülét, amikor már nagy és ő kéri, de nem én vagyok az anyja, ez a ti dolgotok.
    Hát a keresztelő meg...olyan helyen nőttem fel, ahol 4 katolikus templom volt, semmi más!! szóval nem nagyon volt esélyem más vallásra. A vallás egy része műveltség is, erről később dönthet szabadon, de a szülő dolga, hogy nevelje a gyereket úgy, ahogy jónak látja, és ez pont a neveléshez tartozik.
    Hú, én paramami vagyok, de nem hívogatom az orvost és nem aggódok, ha betegek, mert már képben vagyok, utánaolvasok mindennek. Inkább be szoktam biztosítani a dolgokat, pl. nem hagyok elő mérgező növényt, vakdugó van mindenhol, figyelek a gyerekre, ne tűnjön el, ne forrázzam le, ez a kettő a legnagyobb parám. Valamint jól a szájába rágom a dolgokat, mikor mit kell tenni, mi hol van stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, nekem valahogy a fülbevaló annyira magától értetődő volt, nekem is, meg nővéremnek is babakorunkban lett fülbevalónk, meg a környezetemben kb. minden lánybabának (sőt hozzájuk képest Lilinek még későn is lett), úgyhogy valahogy ez "természetes" volt nekem. Ha mégsem szeretne fülbevalót, akkor kivesszük, és egy idő után benő, de remélem nem lesz gondja vele.
      Szerintem amúgy mindenkiben van valamennyi "paramami", és nincs ezzel baj, csak láttam már olyat, aki annyira aggódós volt, hogy egyszerűen nem tudta elengedni magát és élvezni a boldog perceket sem (persze anélkül, hogy felelőtlen lenne). Most hogy már kúszik Lili, én is jobban aggódom azért, és mindig figyelem hova megy, vagy nehogy olyasvalamit érjen el, amit nem kéne, már folyamatban van a lakás baba kompatibilissé tétele.

      Törlés
  2. Olyan jó ezeket a bejegyzéseidet (is) olvasni :) Örülök, hogy szépen fejlődik Lili, tünemény és gyönyörű baba! Ez az 'elköszönés' pedig irtó cuki volt, hogy Szandra és Lili :3

    VálaszTörlés
  3. Próbáld ki a harapós hajcsattot, az én kislányomnak az a kedvence :D:D Gabi

    VálaszTörlés
  4. Teljesen belemerültem a bejegyzés olvasásába. Nagyon szuper lett! :)

    VálaszTörlés
  5. Szia Szandra! Én a paramamisághoz szeretnék hozzászólni. Szerintem ez egyrészt viszonyítás kérdése (kihez képest paramami ugye...), másrészt az ember nem maga választja az ilyen jellegű beállítottságát (sem). Engem az ítélkezés zavar nagyon - ezzel kapcsolatban is. Sajnos a közvetlen ismeretségünkben is van egy olyan család, akikkel azért kezdett kihűlni a barátság, mert rendszeresen gúnyolódtak azon, milyen aggódók vagyunk, bezzek ők... S amikor egyszer a kisfiamat, aki pár perce hányt aznap másodszor, mascarponés sütivel kínálgatták, (kedvesen) szóvá tettem, hogy szerintem ez most nem a legjobb ötlet, akkor annyira csúnyán kinevettek, hogy azóta is fáj. Én amúgy nem tartom magam paramaminak, de óvatosnak igen: van vakdugónk, a takarítószekrényen gyerekzárunk, volt légzésfigyelőnk stb. Megnézem, mit adok neki enni, de adtam neki bébiételt (igaz, bio volt), vagy pl. elég hamar elkezdtünk együtt fagyizni járni, amiben persze ki tudja, mi van. Nem szaladok az orvoshoz (még sosem hívtam fel), de nem legyintek, ha belázasodik, hanem figyelem, és ha úgy látom, másnap leviszem az orvoshoz. De nem ítélem meg a barátnőmet, aki nem kötötte be a gyereket a babakocsiba, és az kizuhant. Nem ítélem meg azt a barátnőmet sem, aki nem orrszívózta a kisfiát, és így annak továbbterjedt a gyulladás az arcüregébe. S azt sem ítélem meg, aki nem figyelt arra, hogy mit hagy elöl, s a gyereke kórházba került egy félig lenyelt ásványvizes üveg kupakja miatt. Nem ítélem el őket, mert tudom, hogy nem szándékosan tették, s magam sem tudhatom, mikor leszek figyelmetlen egyszer. Csak ne ítélkezzünk már ebben is, könyörgöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem félreértetted, amit írtam! Merhogy én pontosan ezt írtam, amit Te is, csak más szavakkal. Azzal kezdtem a témát, hogy a paramamiság nem olyan dolog, amit "választ" magának az ember: "De szerintem ez nem olyasvalami, amit "választ" magának az ember és amin könnyen lehetne változtatni."
      És ez a mondatom pontosan arra világít rá, hogy nem szabad ítélkezni olyan felett, aki csak szeretné, hogy a gyermekével minden rendben legyen: "Nevezhetnénk túlaggódónak is, de lehet ilyet mondani valakire, aki csak azt szeretné biztonságban és egészségben tudni a gyerekét...?!"
      Szóval én még csak véletlenül sem ítélek el senkit, sajnálom, hogy ez jött le Neked, pont azért írok ezeket a kis "lelkizős" részeket, hogy fogadjuk el, hogy nem mindenki ugyanúgy neveli a gyermekét, de nem kell elítélni a másikat, azért mert máshogy csinálja, az az ő dolga, mi meg úgy csináljuk, ahogyan jónak látjuk.
      Amúgy meg szinte mindenben egyezünk, amit írtál: nekünk is van légzésfigyelőnk, most tesszük majd fel a fiókokra, szekrényekre a gyerekzárat, meg a konnektorba a dugót, én is adok neki bébiételt, de semmi olyan nem kap enni, ami nem a korának megfelelő, és a dokis dologban is egyezünk.
      Szóval keep calm :)!

      Törlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe