Nem vagyok szuperanya! | Babanapló 5.



Nem hittem, hogy miután megszületik Lili, tényleg ennyire rohan majd az idő, de számomra szinte hihetetlen, hogy lassan már öt és fél hónapos... Mintha csak most hoztuk volna haza a kórházból... nem győzöm kapkodni a fejem, hogy szinte minden nap történik valami újdonság, ami elképesztő örömmel tölt el minket.
Ha kíváncsiak vagytok az elmúlt hetek "fejleményeire", kedvenceire, valamint arra, hogy miért is nem vagyok szuperanya, akkor olvassatok tovább.








Lili szépen cseperedik minden tekintetben: 1750 grammal született és az 5. hónapra megtriplázta a születési súlyát, sőt, bőven meg is haladta azt, úgyhogy most már a 6 kg felé közelít. Hosszra is nőtt, bár pontosan nem tudom mennyit, mivel elég ritkán méri le a védőnő, de valahol 65 cm környékén járhat.
Továbbra is főként anyatejet kap, napközben nagyjából 3,5-4 óránként eszik, ő magától állt be így. Néhány hete pedig elkezdtem a hozzátáplálást is: először csak egy kevés almalével, aztán amikor láttam, hogy szereti és nincs gond, emeltem az adagot, majd váltottam almapürére. Így most már tízóraira nagyjából egy kisebb almát már megeszik, illetve utána még valamennyi tejet is, de szerintem azt néhány héten belül el fogja hagyni és azt az étkezést kiválthatjuk. Mivel nagyon szereti az almát és szerencsére nem okozott gondot nála, így hamarosan újabb gyümölcsökkel, zöldségekkel is megismertetem. Talán lehetett volna várni még a hozzátáplálás megkezdésével, de néhány héttel ezelőtt elkezdett csökkenni a tejem, így a védőnő javasolta a hozzátáplálás megkezdését. Akkor néhány alkalommal - összesen talán ötször - tápszerrel is kellett pótolnom, amikor egyszer-egyszer kevésnek bizonyult a tej, de aztán szerencsére rendeződött a "tejhelyzet" és most már egyáltalán nem kell tápszert adnom.
De nem csak "külsőre" fejlődik szépen, hanem mozgás tekintetében is: a járókában, ahol általában napközben szokott lenni, körbejár, mint az óramutató és hát a kiságyban sem abban a helyzetben ébred reggel, ahogyan letettem este :D. Már forgolódik az oldalára, hasra még nem sikerült átfordulnia, de ahogy elnézem, ez is csak napok kérdése.
Hihetetlenül érdeklődő és jókedvű baba: szinte senkitől nem ijed meg, sőt még az idegenekre is mosolyog, új helyen sem esik kétségbe, így gyakorlatilag bárhova mehetek vele. Nagyjából egy hónapja bevittem egy céges rendezvényre, és olyannyira nem zavarta a zenebona, a zajok, meg a sok ember, hogy egy idő után simán elaludt. 
Nem ijedős baba, szerencsére egyáltalán nem zavarják a zajok, simán porszívózhatok/mosogathatok /csöröghetek/zöröghetek "mellette", nem kell lábujjhegyen járni és suttogni, amikor alszik és szerencsére gond nélkül otthagyhatom a férjemmel/édesanyámmal/nővéremmel néhány órára, velük is nagyon jól elvan.
Apropó alvás: most már jó pár hete végigalussza az éjszakákat, általában este fél tíz körül eszik utoljára, majd fél hét-hét körül kel reggel.
Egyre többet és gyakrabban hallatja a hangját: gőgicsél, sőt sikongat és "kiabál" is, ami kifejezetten vicces tud lenni, amikor mondjuk az utcán megyek vele, vagy egy boltban vagyunk. Szinte minden nap megyek vele sétálni, imád a babakocsiban lenni (még mindig a mózest használjuk), ha nem alszik, akkor is remekül elvan benne, úgyhogy 2-3 órát bőven kint lehet lenni vele. Viszont gondolkodom egy hordozó beszerzésén, mivel ezzel a babakocsival kicsit nehézkes lenne BKV-val közlekedni és jó lenne néha kicsit messzebbre is menni.
A fogacskái még nem jöttek ki, de mozgolódnak neki, ezt általában egészen jól viseli, de azért vannak nyűgösebb órák/napok. Ezt leszámítva viszont tényleg nem panaszkodhatok, egy tündérvirág és nagyon szerencsések vagyunk vele minden szempontból.

Kedvencek
Néhány hete vettünk egy fa járókát, ami gyakorlatilag a lakás közepén van, így szinte bárhol is vagyok, lát engem és hallja a hangomat. Ebbe beletettük a játszószőnyegét és a játékait, és nagyon jól elvan benne: mozgolódik, tekereg, pörög-forog, játszik, zörög, így gond nélkül el tudom végezni a házimunkát és hasonlókat. Ez egyébként egy hatszögletű, 120 cm átmérőjű, kerekes, fa járóka, aminek állítható a magassága. Újonnan több tízezer forint lett volna, de mi újszerű állapotban vettük Vaterán a bolti ár töredékéért. 
Mostanra van már néhány kedvenc játéka, amikkel szívesen szórakoztatja magát. Ilyen pl. az az activity katicabogár, ami már színével is felhívja magára a figyelmet. Ezen kívül csörgő van benne, zörögnek a szárnyai és vannak rágható részei is, ami a fogzás szempontjából különösen jó. Annyira szereti, hogy általában sétákra is ezt viszem. Van egy hasonló hernyó is, ami a játékhíd közepére van felakasztva és csörgők, kapaszkodók és rágókák lógnak rajta. Mindkét játékot a Régió webáruházból rendeltem.

Ami a babakozmetikumokat illeti, óvatos duhaj vagyok. Eddig a Babylove Ultra Sensitive fürdetőt használtuk, de most már azért mást is kipróbálunk. A Mommy Mia baba-mama dobozban (videó ITT) volt pl. egy Olivia Natural HabBaba szappan, ami többek között sheavajat is tartalmaz, így nagyon gyengéden is kíméletesen tisztít. Már kipróbáltuk és tényleg nagyon gyengéd a bőréhez, nem irritálja, nem szárítja, sőt nagyon puha lett tőle.
Mivel a Manna babatermékekről is sok jót hallottam már, így megörültem, amikor kaptunk egy Manna Apróság csomagot. Ebben van egy kis babapopsikenőcs, egy shevajas-körömvirágos Tündérkence (milyen cuki már ez a név :), egy Tündérvirág szappan és egy levendula illóolaj. Nyilván az illóolajat tartalmazó termékekkel azért vigyázok, szerintem azokat picit későbbre hagyom, de ha a másik szappan elfogyott, akkor ki fogjuk próbálni a Tündérvirág szappant, ami többek között sheavajat, körömvirág olajos kivonatát (nem illóolaj) és kókuszolajat tartalmaz, így gyengéden ápol és hidratál is. Hasonlóan sheavajat és körömvirágolajat tartalmaz a Tündérkence is, ami táplál és hidratál, és akár ekcémás bőrön is használható. Ez a mutatós kis próbaszett egyébként szerintem tökéletes ajándék nem csak babáknak, hanem akár felnőtteknek is.



Nem vagyok szuperanya!
Hogy honnan is jött ez? Rengeteg cikket, hozzászólást, megnyilvánulást látok mindenfelé arról, hogy "az az igazi anya, aki természetesen szült/szoptatja a babáját/vele alszik egy ágyban/állandóan magán hordozza/nem ad üveges bébiételt neki" és még sorolhatnám. És ezek tényleg szuper dolgok, ha valaki meg tudja tenni, de azt gondolom, hogy nem ettől lesz valaki jó anya, nem ez az anyaság "fokmérője" és nem attól lesz rossz, ha mondjuk császárral szült, vagy tápszeres a babája stb. Ha tényleg ezeken múlna, akkor én bizony igazi "antianya" (?) lennék. Eléggé elszomorító, amikor látom különböző fórumokon, hogy mennyire egymásnak tudnak esni az anyukák, és már-már minősíthetetlen stílusban írnak és oktatják ki a másikat, sőt egyesek olyan mélyre süllyednek a véleményük nyilvánításában, amit még csak véletlenül sem szeretnék idézni... 
Ehhez annyit, hogy a császármetszés általában nem egy választható dolog, hanem egy szükséges, tulajdonképpen életmentő beavatkozás. Aki azt írja, hogy ez a "könnyebbik út", annak valószínűleg soha nem volt nagy hasi műtéte, mivel egy minimum 10 centis sebbel emelgetni egy csecsemőt, meg elvégezni csak a mindennapi teendőket az első napokban egyáltalán nem a "könnyebbik út"...
A szoptatással kapcsolatban annyit, hogy mivel mi az elején hosszú napokig külön voltunk Lilivel, az is csoda, hogy egyáltalán lett tejem. A szoptatással heteken keresztül küzdöttem, (persze közben folyamatosan fejtem, hogy nehogy elapadjon), amíg egyszer annyira bestresszeltem ezen az egészen, hogy elkezdett csökkenni a tej, így néhány alkalommal tápszerrel kellett pótolnom a kiesett mennyiséget. Akkor ügy döntöttem, hogy nem próbálkozom tovább a szoptatással... Inkább megnyugszom, de legyen tej, amit lefejve üvegből odaadok neki, minthogy tovább próbálkozunk és csak idegesítem magam és szépen elapad... Ha valakit érdekel, hogy milyen okok miatt nem ment a szoptatás, szívesen megírom privátban, de itt ezeket most nem szeretném taglalni. A lényeg, hogy láss csodát, amikor úgy döntöttem, hogy nem stresszelem magam tovább a próbálkozással, azóta szépen rendeződött a tejmennyiség és ezáltal én is sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, Lili pedig lefejve kapja a tejet cumisüvegből.  Az anyaság, meg hogy mennyire szeretem a gyerekemet nem azon múlik, hogy milyen módon jött világra, vagy hogyan táplálom stb. Nyilvánvalóan a szoptatás a lehető legjobb módja egy baba táplálásának, és egy nagyon bensőséges dolog, ugyanakkor a cumisüveges etetés is lehet meghitt és szeretetteljes.
És ha már szóba került, akkor az üveges bébiételhez meg annyit - most hogy a hozzátáplálás miatt már aktuális a dolog nekünk -, hogy szerintem azokkal semmi baj nincsen, amik nem tartalmaznak hozzáadott cukrot, tartósítószert, meg felesleges adalékanyagokat. Inkább veszek egy ilyen, ellenőrzött forrásból származó bébiételt, minthogy olyan zöldséget/gyümölcsöt adjak neki, ami bizonytalan "helyről" származik. Nyilván ha lehetőség van rá, akkor jobb a friss hozzávalóból készített babaétel, de ha ez épp nem megoldható, akkor lehet venni "készételt" is, csak tessék jól megnézni és átbogarászni a címkét, hogy mi is van benne.
Kicsit ide is kapcsolódik, hogy tagja vagyok egy elég nagy facebook csoportnak, ahol nagyjából Lilivel egyidős babák anyukái vitathatnak meg babás-mamás témákat, kérhetnek egymástól és egy nagyon kedves védőnőtől is segítséget, meg persze megoszthatják örömüket, vagy akár bánatukat, kétségeiket is. Nagyon hasznos tud lenni egy ilyen csoport, én is kaptam már ott segítséget különböző kérdésekben nem egyszer. Ugyanakkor azt gondolom, hogy sokakban kétségek is felmerülhetnek az ott olvasottak alapján, sok esetben alaptalanul, vagy feleslegesen. Nem egyszer írják ki az anyukák örömükben, hogy a babájuk átfordult hasra, elkezdett kúszni, felült stb. Ha nem írja oda, hogy mennyi idős, akkor általában az első kommentek egyike az, hogy mennyi idős a baba. És utána mindig van legalább egy olyan komment, hogy "az én babám is ugyanennyi idős, de még nem csinálja, mi lehet a baj?" és hasonlók. Pedig nem feltétlenül van baj, csakhát a babák sem egyformán fejlődnek, de mikor egy nap már harmadszorra olvassa azt valaki, hogy valakinek megint ezt, meg azt csinálja a babája, akkor persze hogy kétségek merülhetnek fel benne, hogy az övé ugyanannyi idősen miért nem csinálja...
A másik meg, hogy tökjó, amikor pl. valaki nagy örömében megosztja a csoporttal, hogy a babája 10 órát aludt egyhuzamban és hasonlók. Nyilván neki óriási öröm, ami történt és nem azért osztja meg, hogy másokban rossz érzéseket keltsen, de arra nem gondol, hogy ezt nem egy olyan anyuka is olvassa, akinek mondjuk a babája még mindig 2-3 óránként kel éjjel is, vagy mondjuk a fogzás miatt napok óta alig alszik és már hullafáradt... Éppen ezért én az ilyen örömhíreket nem egy facebook csoportban osztom meg, hanem meghagyom a családnak és inkább nekik újságolom el az ilyen történeseket, meg persze itt Nektek is :).

És ha már így belelendültem, akkor még egy dolog: néhány napja az egyik videóm alá érkezett egy olyan komment, hogy "egy leendő anya minek kenegeti magát ennyi szarral? Nincs jobb dolgod?" vagy valami hasonló... Azért a kedves kommentelő figyelhetett volna kicsit jobban, hiszen nem "leendő anya" vagyok, hanem már az vagyok több mint öt hónapja, de nem is ez a lényeg. Engem őszintén szólva nem magam miatt húzott fel ez a hozzászólás, hanem úgy általánosságban ez a hozzáállás. Miért baj az, ha egy anyuka ad magára? Miért gondolják sokan azt, hogy ha egy anyuka ad magára, akkor biztosan nem foglalkozik eleget a gyerekkel, mert mindig csak magát "cicomázza"?! Miért zavar az valakit, ha egy kisgyermekes édesanya egy minimális sminkben hagyja el a házat és nem kinyúlt pólóban lép ki az utcára? 
Ha én ettől jobban érzem magam és nem a gyermekemtől veszem el az időt ezzel, akkor mi a gond? És különben is, onnantól, hogy édesanya lettem, már ne is foglalkozzak egyáltalán magammal? Ne használjak semmilyen kencét, és járkáljak mindig zsíros hajjal, csapzottan? 
Nem mondom azt, hogy minden egyes nap topon vagyok és nyilván itthon nem sminkben mászkálok, de ha kimegyek Lilivel, akkor én bizony mindig feldobok egy kis BB krémet, néha egy leheletnyi púdert és pirosítót is, egy szempillaspirált, meg esetleg egy színezett ajakápolót, ez max. öt percbe telik, viszont én sokkal jobban érzem magam tőle. Ugyanakkor nem azt mondom, hogy márpedig sminkeljen minden anyuka és anélkül utcára se menjen. Van akinek nincs szüksége rá, mert szép a bőre anélkül is (én sajnos nem ezek közé tartozom), vagy egyszerűen nincs szüksége sminkre ahhoz, hogy magabiztosnak érezze magát; ha ő enélkül jól érzi magát, akkor hajrá.
Ugyanide tartozik még a szülés utáni fogyás-nem fogyás téma. Nem értem, hogy miért állandó céltáblák azok az anyukák, akik megtehetik, hogy eljárnak edzeni néhány héttel, hónappal a baba születése után? Ha egyszer van kire otthagyni a babáját heti néhány alkalommal, amíg elmegy edzeni, és ő jól érzi magát, kikapcsolódik és feltöltődik attól, hogy mozog, akkor miért ne tegye? De az is lehet, hogy a kisujját sem kellett mozdítania azért, hogy visszanyerje a régi formáját, mert olyan alkat, hogy minden fölösleg lement. Ugyanakkor azokat sem kell megszólni, akiknek több időbe telik, hogy visszanyerjék régi formájukat, mert mondjuk nincs rá kapacitásuk, hogy eljárjanak edzeni, mert mondjuk több gyerkőc van, vagy éppen csak egy, de azt nem tudja kire otthagyni, vagy egyszerűen csak nem az az elsődleges gondolata az első hónapokban, hogy hogyan fogyjon le. Sőt vannak olyanok is, akiknek annyira megtetszik a szülés utáni kerekded forma, hogy nem is akarnak lefogyni, mert ilyen is van. Hagyni kell mindenkit, hogy a maga ütemében csinálja ezeket a dolgokat, ahogyan neki tetszik, és ahogy neki jó. Tudjátok, élni és élni hagyni.



Jó hosszúra sikerült ez a bejegyzés, remélem nem bánjátok.
Viszont érdekel a véleményetek a leírtakkal kapcsolatban.



Szandra
Facebook Youtube Instagram Twitter BloglovinPinterest







You Might Also Like

60 megjegyzés

  1. Saját tapasztalatom még nincs, de a körülöttem lévő anyukákon is azt látom, hogy egyszerűen KELL az, hogy egy picit magukkal is foglalkozzanak, és szerintem a babának is jó az, ha egy kiegyensúlyozott Anyukája van, és ha ehhez egy minimális smink hozzájárul, abban nincsen semmi rossz. :) A ruha kérdést szintén nem igazán értem, mert ugyanannyi idő felvenni egy csini farmer+pólót, mint egy melegítőt, mégis az előbbiben sokkal jobban érezzük magunkat. :) Én remélem, hogy majd az én gyerkőcömnek is ilyen csini anyukája leszek, mint Te Lilinek. :*

    VálaszTörlés
  2. A rosszindulatú komment szerintem kizárólag féltékenység, mint ahogy az edzés miatt megszólt anyukák is hasonló kedves gesztus miatt kapják meg a rosszindulatú mondatokat. Szerintem nagyon csinos anyuka vagy, büszke lehet rád Lili, és hát persze nagyon cukik vagytok együtt :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szeretem az ilyen bejegyzéseidet! :) Én még fiatal vagyok, egyelőre nem is tervezek gyereket természetesen, de olyan jó látni Titeket, árad belőletek a szeretet és a harmónia.
    A véleményekre pedig annyit, hogy nem tudom miért, de a mai világban szinte azt várják az emberek, hogy amint egy hölgynek gyermeke születik, onnantól kezdve ne legyen nő, mert ő már egy anya. Nem értem ezt, miért kellene valakinek feladni az addigi szokásait, ha egyszer van rá ideje és igénye is. Szerintem teljesen egyéni, hogy valaki sminkel-e, mozog-e, és ha ezt a baba előtt is szerette, akkor miért kellene a baba születése után felhagyni vele. :)
    Nagyon szépek vagytok, és sok-sok boldog percet kívánok még! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen én is így vagyok vele, hogy ha előtte is szerettem sminkelni, és belefér és jól érzem magam tőle, akkor miért ne? Persze ha valaki enélkül érzi jól magát, azzal sincs baj, csak fogadjuk el a másikat és hogy neki máshogy jó :).

      Törlés
  4. Komolyan szájba tudnám vágni azt, aki azzal jön, hogy egy nő nem igazi anya, ha császárral szült, nem szoptat vagy nincs teje. Nem vagyok egy agresszív alkat de az ilyesmi nagyon felhúz. Egyszer emeletem csak fel a hangom egy ilyen témában, amikor egy nő ismerős azt hangoztatta, hogy az nem igazi nő aki nem tud természetes úton teherbe esni és ez a természet jele, hogy nem kéne szaporodnia. Hát akkor rendesen kiabáltam, az ismerősök meg is voltak rökönyödve, mert sosem láttak még ilyennek. Mégis hogy lehet ilyet mondani??? Még a mai napig elszorul a torkom, ha eszembe jut.

    Bubzbeauty posztolt nemrég egy gyönyörű videót, amiben a terhesség utáni alakjáról beszélt és meg is mutatta a hasát, hogy ilyen, így néz ki most, stb. Azt tudni kell, hogy mások vagyunk mind. Genetikailag, testalkatilag. Mások az igényeink. Ez kb. annyira reális, mint az alapján ítélni egy ember alakját, hogy összeér e a combja, vagy meg tudja e csinálni a belly button kihívást. -.-

    Tény, hogy sok nő van, aki a házasság-szülés után elhagyja magát. Általában ők azok akik kígyót békát kiabálnak a csinos anyukákra és azokra akik edzeni járnak, próbálnak lefogyni stb. Ha ettől jobb nekik lelkileg...
    Szerintem nem csak egy anyukának lehetnek rosszabb napjai. Nekem minden nap bad hair day. Van amikor a bőröm rosszabb állapotban van, van amikor nem tudo szép tusvonalat húzni. :D
    Csak azért mert valaki anyuka, még nem azt jelenti, hogy elhanyagolt külsejűnek kell lenni. Sokan ilyenkor azzal jönnek, hogy az illető nem foglalkozik a gyerekével. Pedig tényleg csak azon múlik, hogy ki mennyi segítséget kap, hogyan tudja beosztani az idejét.
    Itt nem csak az anyukákat lehet emlegetni. Ismerek olyan lányt, aki egy sima 8 órás munkanap után hazamegy a kis lakásába, ahol igazából nincs is sok teendője, mert nem főz, mégis azzal jön, hogy neki nincs ideje edzeni járni. De persze 5-6 sorozatot nézni napi szinten van. Én meg például az a típus vagyok, aki képes 5-kor kelni, hogy futni menjen vagy este 10-kor edzeni otthon.
    Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mire szán időt. Akár anyuka, akár nem. Ha attól érzi jól magát az ember, hogy sminkel, akkor tegye meg. De ne kezdjen el kikezdeni másokat, hogy ilyen meg olyan, csak azért hogy saját magát mentegesse, igazolja.

    Én személy szerint felnézek az olyan nőkre, akik munka, házimunka, anyaság mellett is adnak magukra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek. Bubzbeauty videóját pedig pont tegnap néztem :) Szuper volt!

      Törlés
    2. Szia!
      Be tudnád linkelni Bubzbeauty videóját?:) Köszi, Zsu

      Törlés
    3. Amúgy sokszor valóban nehéz és fárasztó az embernek magára is időt szakítani, mondom ezt úgy, hogy Lili azért úgymond még nem igényel olyan nagy odafigyelést olyan értelemben, hogy még nem mászik/megy/rámol, tehát nem kell szinte minden percben szemmel tartani, mit csinál.
      Egyébként meg így van ahogy írtad, mindegy, hogy ki mit hogy csinál, ha ő úgy jól érzi magát, csak fogadjuk el, ha a másik máshogy csinál valamit és ne szóljuk meg. Lehet ezt konflkiktuskerülésnek nevezni, de én egy ideje már igyekszem kimaradni ilyen vitákból, mert vannak akik úgyis meg vannak győződve a saját igazukról és nem fogadják el, hogy a másik máshogy csinál valamit.

      Törlés
  5. Az utsó 1-2 bekezdéshez annyit, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik imádnak ítélkezni, belepofázni mások életébe, megkérdőjelezni a döntéseinket. Legyen szó gyereknevelésről, párkapcsolatról, kinézetről, vagy arról, hogy ki mivel eszi a bundáskenyeret. Én mindig mantrázom magamban, hogy nem érdekel, de akkor is rohadtul idegesítő, amikor valaki nem képes felfogni, hogy a másik is felnőtt ember, csak épp lehet más értékrenddel. És hogy a boldogságra nem egyetlen recept létezik.
    Azt hittem, hogy azzal, hogy nem akarok gyereket, jól kiszúrtam magammal, mármint az ilyen megjegyzéseket illetően, gondolhatod, hányszor hallottam már a "majd meggondolod magad!" mondatot, de rá kell jönnöm, hogy az anyukák még jobban ki vannak téve a kéretlen tanácsoknak meg megjegyzéseknek. Nyilván mindenkinek van véleménye, de amíg nem kérdezik, addig tartsa már magában.
    Az okoskodó embereknek meg szívesen bemutatnám a szomszédunkban lakó roma hölgyet, aki harmadik gyermekét várja, de már az első kettővel is úgy bánik, mintha a háta közepére se kívánná őket, és itt most nagyon finoman fogalmaztam.

    Nemrég hallottam egy ismerőstől, akinek már van gyereke, hogy nem szabad, hogy a gyerek legyen az első, az anyának kell lennie az elsőnek, mert ha az anya nincs rendben lelkileg, akkor az kihat a gyerekre is. Persze ez is csak egy vélemény, de amúgy aki kritizálja azokat a nőket, akik szülés után is formában maradnak és adnak a külsejükre, valószínűleg csak magukat mentegetik, amiért ők nem hajlandóak valamilyen oknál fogva energiát fektetni önmagukba.

    Nektek további sok boldogságot és egészséget kívánok. :) Az irritáló emberekkel meg ne foglalkozz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azt szoktam inkább mondani, hogy a gyerek az élet része. Nem az első, de mivel koránál fogva vigyázni kell rá, figyelembe vesszük az igényeit és van, ami nem várhat, pl. teli pelus.

      Törlés
    2. Igen valóban szokták azt is mondani, hogy a gyerek érkezik egy pár életébe, tehát a gyereknek kell úgymond hozzájuk igazodni, most nyilván ez így nagyon le van sarkítva, és valóban figyelembe kell venni az igényeit, de valami van benne. Úgy értem ha pl. valaki előtte imádott túrázni, akkor azért nem kell ezt teljesen feladnia, csakmert született egy gyerkőc. Talán ritkábban tud majd elmenni és nagyobb szervezést igényel, de ettől még nem kell felhagyni vele.
      Ahhoz meg, hogy valaki nem szeretne gyereket, annyit fűznék hozzá, hogy nekem is vannak ilyen ismerőseim és feláll a szőr a hátamon, amikor vannak akik meg akarják "téríteni" őket és nem tisztelik meg azzal a másikat, hogy elfogadják és tiszteletben tartják az ő álláspontjukat, még ha nem is értenek vele egyet. Pedig ezek az ismerőseim, akik nem szeretnének babát, soha egyetlen gyerekes ismerősnek nem mondtak olyat, hogy "hülyék vagytok, hogy gyereket vállaltok" stb., ők mégis rendszeresen kapják az ívet a gyerekes ismerősöktől, hogy "majd meggondolod magad" és hasonló ennél durvább beszólások.

      Törlés
  6. Lili nagyon aranyos és cuki baba, elgondolkodtató dolgokat írtál . :) <3

    VálaszTörlés
  7. Na ha valami akkor engem ez felmergel. Ha gyereke lesz egy nönek szünjön meg nönek lenni? Többe ne akarjon tetszeni, hisz elete nagy küldeteset beteljesitette es onnastol mar csak a gyereknek eljen? Tenyleg van aki igy gondolkodik? Hat maglyara vele! Egyreszt mert alszent masreszt mert hihetetlen ferde a gondolkodasa. A gyerek nem az önfeladas szimboluma. Ne is legyen szimbolum. Egy uj elet indult meg a sajat utjan aminek a kezdetekben segitsegre van szüksege. Pont. Lehet kicsit sarkalatos vagyok de ha az ember többer lat bele rengeteg szenvedessel kövezi ki elete hatralevö reszet. Folyamatos erzelmi függesben fog elni.
    Na elkalandoztam picit de Szandra nagyon jo az irasod az öszintesegesert külön föhajtas. Sose szünj meg szep kivanatos nönek lenni! Annyi dagadt megkeseredett anyukat latni akiknek tutifix hogy felre*** a ferje mert lefokoztak sajat maguk nöiesseget gondolvan hogy a gyerek a minden! Csak a gyerek egyszer majd kaksizik anyu fejere mert ez az elet teljeaen nornalis rendje es akkor majd anyurohadtul csalodott lesz hogy ö nem ezt erdemelte. Pedig anyu maganak keverte ki. A gyerek nem a mi szorakozasunk hanem utjara inditasul kapjuk.
    Szep vagy Szandra, legy büszke arra hogy te bizony nem tojsz a szesegedre! Hadd pukkadozzon a sok szele-hossza egyenlö de baromira mintamami. Csak rajtunk all hogy atadjuk e magunkat az enyeszetnek vagy sem. Tisztelet a kivetelnek. Szerencsere van.
    Hajra Szandra!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen! Úgy érzem válaszolnom kell a hozzászólásodra. Egyáltalán ne támadásnak vedd, csak szeretnék egy másik oldalt is bemutatni.

      Mindig is azt szerettem volna, ha olyan fitt és boldog anyuka legyek, mint most Szandra a képein. Azonban az élet kicsit másképp alakította. Kezdve egy hormonbetegséggel, ami elég sok plusz kg-ot jelent. Az első gyerek születése után javult, fogytam is. Aztán kezdett elfogyni az energia, fáradtabb lettem, a diéta sem ment. Várandós lettem a kistesóval, ami totál felborította a hormonokat. Tovább híztam. Most 1,5 éves, és itt vagyok baromi nagy pocakkal, rosszban magammal. És hogy miért nem teszek ellene? Mert nagyon kevés lehetőségem van tenni ellene! Semmi segítségünk nincs, mindkét nagyszülő 120 km-re van tőlünk, két ellentétes irányban. A férjem sokáig dolgozik. A kisebbik lányunk borzasztó rossz alvó- este is hányásig hisztizte magát, napi kb 5 órát tudunk aludni, min. 2 részletben! 3 év után azért ennyitől komoly alváshiányunk van. Rosszabb napokon kb este 11kor van végre csönd, amikor arra van erőnk, hogy a kanapé két sarkába lezuhanjunk, és bambuljuk a semmit. Ilyenkor kellene főznöm, beszélgetnünk, egymással foglalkoznunk. A délutáni alvás olyan 1,5 óra, ebbe minden egyéb dolgomnak bele kell férni: takarítás, vasalás, szépítkezés, magammal foglalkozás. Mit ne mondjak, nekem nem elég. (Szívesen veszek időmenedzselési tippeket!) Ha össze akartunk bújni- és nem aludtunk be, mire a másik odaért az ágyig, akkor az utóbbi idő ÖSSZES kísérletébe belesírt-beleszólt legalább az egyik lány. ÁÁÁ, nem kiábrándító. A fáradtságtól semmire nincs erőnk, stressz-eszünk és hízunk is. Sajnos ördögi kör, nagyon nehéz kiszállni belőle.

      Én irigykedem az olyan nőkre, vagyis a szabadidejükre irigykedem, akiknek van alkalmuk barátnőzni, pihenni, mozogni. Ha mi 1 év alatt 2szer moziba eljutunk, akkor jók vagyunk. Előtte rendszeresen moziztunk, évekig voltak színházbérleteink, túrázni jártunk. Ez most kimarad. És ebbe az állapotba nagyon bele lehet fásulni. Részben meg tudom érteni, hogy miért megy tönkre sok kapcsolat 2 kicsi gyerek mellett. Ha a férj még ehhez az egészhez úgy áll hozzá, hogy neki semmi dolga a gyerekkel, intézzen mindent az asszony, akkor tényleg tuti a félre..ás. Bár azért az is igazi "társ", aki a segítség helyett lelép máshoz.

      Én pl körömlakkozós anya vagyok, vagy legalábbis lennék, de a mosogatás, takarítás mellett max 1 napot bírnak normálisan a lakkok a kezemen. Ezek után nem szívesen pazarolom az időm ilyenre. Azért a körülmények között igyekszem a maximumot kihozni- normálisan felöltözni, néha egy kis smink, de a diéta betartása és a mozgás, meg a pihenés az valahol olyan messzi galaxisban lebeg, hogy nem nagyon látom.

      Persze közben igazad van, vannak akik tényleg nem foglalkoznak magukkal, mert nem érdekli, de tapasztalatom szerint a nagyon nagy többségnek egyszerűen nincs rá lehetősége.

      Törlés
    2. Abszolút van igazság mindkettőben, mivel nem írtatok neveket, így nem tudlak neveteken szólítani benneteket, de teljesen megértem amit a 2. névtelen kommentelő írt... Sajnos abba valóban bele lehet fásulni, ha az embernek gyakorlatilag egyáltalán nincsen segítsége és szinte magára marad két gyerkőccel. Bár mi sem élünk egy városban a családdal, nagy ritkán azért édesanyám, vagy a nővérem el tud jönni és vigyáz Lilire, vagy éppen a férjem hétvégén, vagy munka után, és akkor tudok egy kicsit több időt szakítani magamra, vagy elmenni valahova, és az tuti, hogy ezek nélkül bekattannék, úgyhogy nem csodálom, hogy befásul az, akinek egyáltalán nincsen segítsége pláne két gyerkőccel és úgy aztán tényleg nehéz időt szakítani magára, még a legalapvetőbb dolgokra is.
      A körömlakk témát amúgy átérzem :D. De nemrég találtam egy olyan lakkot, ami több mint egy hetet bírt rajtam még a sok mosogatás mellett is, úgyhogy most már többedjére azt kentem fel :D. De előtte meg volt olyan, hogy kb. 2 hétig semmi nem volt a körmeimen, mert volt olyan, hogy lett volna időm lakkozni, de akkor meg sajnáltam arra az időt...

      Törlés
  8. Nagyon szeretem olvasni ezeket a bejegyzéseket. Nem értem, miért jó egymást ilyesmivel nyomasztani, miért kell "versenyezni" egymással meg a gyerekeikkel.

    Az utolsó bekezdésed kapcsán: én pl. inkább példaképnek tartom az olyan anyákat, akik nem hagyják el magukat, mert rajtuk látszik igazán, hogy attól, hogy van egy gyerekük még nem áll meg az élet. Nyilvánvalóan nagyon fontos része a baba és az anyai szerep, de nem szűntek meg nőnek, feleségnek lenni.

    A komment kapcsán eszembe jutott, hogy pár napja én is elgondolkodtam, hogy vajon mit gondolhatnak az emberek arról, amit mi "Youtube-guruk" csinálunk, mennyire vetít ez felszínes, negatív képet ránk. Sajnos félek tőle, hogy sokan úgy gondolják, hogy aki ilyen hobbival bír, annak az érdeklődési köre ennyiben kimerül és felszínesnek, sekélyesnek ítélik. Eszembe jutott, hogy a hosszú távú szakmai életemre ez mennyire lehet hatással, egyáltalán ami felkerült az internetre a blogon vagy a Youtube-csatornán, az hogyan hat ki a munkámra. Egyik részem azt mondja, hogy ez vagyok én, ez is a részem, miért kéne "letagadnom", másfelől viszont nem szeretném, ha emiatt esnék el lehetőségektől. Kíváncsi vagyok Te erről hogy vélekedsz. (Bocsi, hogy eltértem a tárgytól kissé)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes kérdést vetettél fel: én pl nem titkoltam a munkatársaim előtt, hogy ilyen videókat csinálok, de nem is vertem nagy dobra, de aztán csak-csak rátaláltak az oldalamra és onnantól már tökre nyíltan beszéltem a dologról előttük is. Olyannyira, hogy egyszer pl. prezentációt kellett tartanom nekik, hogy én mit hogyan csinálok a blogon/facebookon/Youtube-on, hiszen a főiskolán ugye részben hasonló a célcsoport.
      Én azt gondolom vannak olyan munkakörök, ahol ez akár előny is lehet és még jól is mutathat az önéletrajzban, ezen túl meg mindenki azt csinál a szabadidejében, amit akar, nem? És amíg olyanok ezek a videók/blog, hogy a készítőjének semmi oka szégyenkezésre, addig szerintem nem lehet belőle probléma.

      Törlés
  9. Szuper bejegyzés let, csak így tovább! Mélyen megértelek a szuperanya és a cicomaanya témákban. Én természetesen szültem, de nem tudtam szoptatni, hozzád hasonlóan hónapokon át lefejt anyatejjel tápláltam a kisfiamat. Szerintem ez az egyik legnehezebb módszer, benne van mind az anyatejes, mind a tápszeres út nehézsége, mégis minden egyes csepp tejért annyira hálás voltam a sorsnak, hogy elmondani nem tudom. És ezek után olvasni azt a sok kődobálást, hogy milyen anya az ilyen, mint én, te stb., abban a rendkívül fárasztó időszakban nagyon-nagyon rossz volt...
    A másik, ami mindig felhúz, a "körömlakkos anya" víziója, azaz anya lakkozza a körmét, TEHÁT nem foglalkozik a gyerekével. Én bizony amint hazajöttünk a kórházból, s először aludt el itthon a kisfiam, egyből nyúltam a lakkért :-) Mert frissen szülten annyi nyavalyája van az embernek, miért ne érezhetné magát kicsit emberebbnek egy 5 perces lakk miatt? S azután is... nekem annyira jólesett, amikor a szomszédságból visszahallottam, hogy pár héttel a szülés után már milyen kis tiptop voltam, amikor sétálni indultunk. Pedig csak egy csinos póló + (kismama)farmer volt rajtam, és a hajamat frissen mostam. Ez pontosan 10 percembe került, vállalom, hogy ennyivel kevesebbet foglalkoztam a fiammal - habár mai napig ott sertepertél körülöttem készülődés közben, és énekelünk, dumálunk - szóval még ez se állja meg a helyét.
    Mindenkinek arra van ideje, amire akar. Tény, hogy én például nagyon későn kezdtem el ismét társaságba járni, mert nekem az volt kevésbé fontos, de a férjem sosem látott kinyúlt, szakadt ruhában, koszos hajjal. De! Azzal sincs gond, ha valaki az első hetekben inkább végre a kevéske szabadidőt a barátnőkre fordítja, és nem a külsejére. Mindenki csinálja úgy, ahogy neki tetszik, és hagyjuk egymást élni - különösen mi, anyukák lehetnénk ennyire érettek.
    Bocsánat, hogy hosszú lett, nekem is szívügyem az egész. Csak így tovább, szerintem igenis szuper anya vagy :-) B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút egyetértek, hogy legalább bennünk anyukákban lehetne annyi együttérzés, hogy amikor pontosan tudjuk, vagy legalább sejtjük, hogy mit él át, min megy keresztül a másik, akkor nem ítéljük el és nem csesztetjük, vagy egyszerűen csak ráhagyjuk, még akkor is, ha nem értünk vele egyet. Mindenkinek máshogy jó és más ütemben csinálja; valaki a baba születése után hónapokig nem is igényli, hogy egy picit kimozduljon, de lehet, hogy valaki enélkül meg bekattan és az meg mire jó...?! Mindenki érzi, hogy neki mitől és hogyan lesz jobb, ha valakinek attól, hogy kilakkozza a körmét, akkor hajrá. Ha valakinek attól, hogy kisminkeli magát és elmegy egy kicsit vásárolni, vagy megiszik egy kávét a barátnőjével, akkor hajrá. De ha valaki ezeket nem igényli, azzal sincsen semmi baj, csak ne csesztessük a másikat.

      Törlés
  10. Szia Szandra!

    Egyetértek azzal, hogy valaki nem attól szuperanya, hogy természetesen szült vagy, hogy szoptat. Bár én akkor az lennék? Ugyanis természetesen szültem és àlom szülésem volt, bármikor újra kezdeném a vajúdástól a kitolási szakaszig. A kislányom már a szülőszobàn szopizott rendesen. Azóta is töretlenül cicizik. De mégsem ettől érzem magam szuperanyának. A Szuperanyaság talán a szeretet erejében mérhető. Engem is megszóltak, hogy körmöshöz és fodràszhoz járok. Attól, hogy anya lettem még van egy férjem, akinek szeretek tetszeni. Na meg persze a tejnek is jót tesz, ha az anyuka boldog.
    Lili miért nem fogadta el a cicit engem érdekelne?

    Üdvözlettel:
    Horváth Alexandra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te akkor nagyon szerencsés vagy, hogy "álom szülésed" volt, szerintem ezt kevesen mondhatják el magukról, meg hogy kezdetektől megy a szoptatás, szerintem sokan irigyellünk ezért abszolút pozitív értelemben :).
      Ha esetleg rám írsz facebookon a blog oldalán üzenetben, vagy írsz egy emailt szívesen megosztom Veled a mi "kudarcunkat" a szoptatással kapcsolatban.
      Amúgy az tuti, hogy sokat számít a tej szempontjától is, ha az anyuka kiegyensúlyozott :).

      Törlés
  11. Te szuper anya vagy. Tetszik a gondolkodásmódod erről az egészről, legyen az a táplálás, vagy fogyókúra. Az öltözködés is ok, elvégre egy farmert és egy blúzt is addig tart felvenni, mint egy mackót, és igen, attól, hogy anya vagy nem állt meg az élet. Remélem, ha nekem is eljön az idő, akkor majd én is ilyen tip top anyuka leszek. :)

    VálaszTörlés
  12. Megint szuper bejegyzés lett, nagyon szeretem olvasni a babás bejegyzéseidet! :) Teljesen egyetértek Veled abban, attól hogy valaki édesanya még nem kell elhanyagolnia magát, igenis fontos hogy adjon magára, egyaz ha így jobban érzi magát azért is, meg amúgy is. Nem értem azokat a nőket, akik másképp gondolják, egy nő anyaként is lehet/legyen csinos ugyanúgy mint előtte ez még nem jelenti azt hogy nem foglalkozik a gyermekével, mert tud attól függetlenül időt és energiát fordítani a baba mellett magára is meg kell is szerintem. Lili egyre édesebb, olyan szuperek a képek is amiket mindig megosztasz Velünk, nagyon aranyos! :):) Én úgy gondolom, hogy nagyon jó anya vagy, bárki bármit is mond, hiszen Lilinek mindent meg tudsz adni, szeretetet, törődést, figyelmet és tudod táplálni is anyatejjel és ezek a legfontosabbak.:) Én is ilyen anya szeretnék lenni, mint Te egy pár év múlva. :)
    Várom a további bejegyzéseket Liliről! :)

    VálaszTörlés
  13. Nem értem miért nem tud mindenki így gondolkozni. Nekem messze még a gyerek, viszont a környezetemben több is van...némelyik felfogástól pedig falra mászok. Pláne ha egy pasi kezdi el osztani az észt.
    Majdnem mindig olvasom az írásaidat, igaz, hogy nem nagyon kommentelek. Viszont ezután már tényleg le kell írnom, hogy hibás a cím, mivel pontosan emiatt a hozzáállás és vélemény miatt leszel szuper anya. Mert nem hagyod, hogy "hülyeségek" befolyásoljanak, hanem azt nézed, hogy mi a jó neked és Lilinek. Szerintem ez a legfontosabb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálok most már minden olyasmit "lerázni" magamról, ami lehúz, vagy rossz, negatív érzéseket kelt bennem, de az elején nem ment ennyire jól, meg kellett tanulnom helyén kezelni a véleményeket, tanácsokat, beszólásokat és szelektálni közülük, hogy mi az, amit érdemes megfogadni, és mi az, amire csak csendben bólogatok.

      Törlés
  14. Minden szavaddal mélységesen egyetértek :) Nekem gyors természetes szülésem volt, viszont 2 hetes kora óta tápszeres a kislányom. Egyiktől sem érzem magam se többnek, se kevesebbnek. Eszembe nem jutna ezek alapján megítélni valakit. A legfontosabb, hogy mind a baba, mind a mama kiegyensúlyozott legyen, mindegy, hogy ezt tápszerrel, lefejt tejjel vagy szoptatással érik el. A másik, hogy igenis igényem van arra, hogy normálisan nézzek ki, én is mindig teszek fel sminket, ha pl sétálni megyünk. Tényleg csak 5 perc és jól érzem magam tőle, ráadásul nagyon szerencsés vagyok, mert egy tündéri jó babám van, aki mellett simán meg lehet ezt csinálni. Egy szó, mint száz, nagyon örülök, hogy felvállalod a "nemszuperanyaságod", mert a gyerekeink többek között ezért az őszinteségért tartanak majd a világ legszuperebb anyukájának :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így legyen :)! És örülök, hogy Te is hasonlóan gondolkodsz :)!

      Törlés
  15. Miközben olvastam végig hallottam a fejemben a hangod és eltudtam képzelni az utóbbiakban leírtak, hogy kiborítottak.
    Teszem hozzá hiába nem vagyok még anya, szintén fel tudnak bosszantani ezek a tények amiket az emberek képesek kiejteni a szájukon egy csepp gondolkodás nélkül.
    Minden anyuka saját maga dönti el, hogy szerinte mi jó a babájának. Ne hogy már más mondja meg, hogy mivel etesd, fürdesd Lilit. Ezért nem is szeretem azokat a "külső szemlélőket" akiknek nincs babájuk és egy anyukának elkezdik osztani az észt azokról amiket ő csak hallott/olvasott. Mindenkinek szíve joga az amit a babájával tesz. Te viszont a legcsodálatosabban viselkedsz Lilivel az írásaidból gondolván.
    A szomszédságomban van egy anyuka. 3 éve szült egy kisfiút, pár hónapja szült ismét egy babát de a vártak ellenére ő is kisfiú lett. Most bevállalják a harmadikat is hát ha kislány lesz.. Persze nincs ezen semmi elítélni való! Én is vegyes páros gyerekeknek szeretnék életet adni, de nincs konkrét feltételezésem. Nem vágom magam földhöz ha 2 kislány vagy 2 kisfiú lesz, a lényeg az egészség! Node ez az anyuka komolyan mondom CSÚCS! A nagyobbik kisfiú ha felteszi az asztalra a lábát olyat mond neki hogy " eltöröm a lábad ha még egyszer felteszed".. hm.. A második terhessége alatt végig dohányozott és a kisfiúnak már ugye volt annyi esze ( meg persze elmondták neki mit csinál anya ) és minden alkalommal kérte ő is a cigit. Bár csak cigaretta hüvelyt kapott de teljesen úgy csinált mindent mint a nagyok. Hová süllyedünk?
    Szóval, száz szónak is egy a vége. Csodálatos anya vagy aki a legeslegnagyobb gondot fordítasz arra, hogy babádnak mi jó. Hiszen Te/Ti megküzdöttetek ezért a kis tüneményért amit nagy becsben is tartotok. Ne legyenek kétségeid se most sem a későbbiekben. Minden úgy a legtökéletesebb ahogy a férjeddel ketten hoztok döntést Lili élete alatt.
    Csodálatosabbnál csodálatosabb baba perceket kívánok nektek és várom a következő Baba naplót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Atyaég, amit a dohányzással kapcsolatban írtál, döbbenet, komolyan...

      Törlés
  16. Sziasztok!
    Hát egy picit ledöbbentem a kommentes részen. De valószínűnek tartom, hogy aki ezt írta az féltékeny volt. Ilyen van is és sajna lesz is. DE!!! Te nagyon jó fej vagy, és tudd, hogy nem vagy egyedül. A stressz miatt én is hasonlóan jártam a tejemmel, de inkább legyen egy boldog babánk tápszerrel, mint egy boldogtalan a szoptatás miatti idegeskedés miatt. Mi így vagyunk jók, a babák pedig így is fejlődnek és boldogok :) Képzeljétek engem a tápszer miatt a családom bánt olyan dolgokkal, hogy majd felfújódik tőle... szóval őrület! :) :) minden jót nektek! Örültem ennek a cikknek, szükségem volt rá :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy jól jött az írásom :). Na az a legrosszabb, amikor család nem fogadja el, nem érti meg, hogy miért tápszeres a baba. Csodálatos dolog az anyatej és szuper dolog ha van, de ha nincs akkor sincs vége a világnak, de egyesek úgy tekintenek a tápszerre, mintha az valami ördögtől való dolog lenne...

      Törlés
  17. Azért itt te is igencsak ekézel (ha nagyon burkoltan is) egy másik csoportot és te is ugyanúgy kategorizálsz, véded magad. Tök fölöslegesen.
    Fejlődés: azok a bizonyos mérföldkövek azért vannak, hogy felhívják a figyelmet ha baj van, mert lusta gyerek nincs. Egy négy éves, császármetszéssel született, egy percig nem szopizó viszont sokat hordozott, mindenbenmegkésett fejlődésű kisfiú anyukája vagyok.
    Amúgy nagyon cuki Lili és egyetértek sok mindennel, de ez a mentegetőzés-védekezés kiakaszt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem ekéztem senkit, sőt leírtam, hogy mennyire hasznos az a csoport és én is rengeteg segítséget kaptam. Az ott tapasztaltak alapján írtam, hogy bizonyos kiírások sokszor felesleges aggodalmakat keltenek anyukákban, meg, hogy mennyire kétségbe tudnak esni anyukák azon, ha az ő gyermekük még nem csinálja pontosan ugyanakkor és ugyanazt, amit egy másik ugyanolyan korú baba. Nyilván mindennek megvan az ideje és valóban nincsen lusta gyerek, de ha egy 3 hónapos baba pl. még nem fordul hátról hasra, akkor azon még nem kellene kétségbe esni azért, mert valakinek már ilyen korán megtette ezt a babája.
      A mentegetőzést-védekezést nem is tudom, hogy mire értetted... Csak próbáltam arra rávilágítani, hogy az éremnek mindig két oldala van, de sok anyuka meg van győződve arról, hogy csak az és úgy jó, amit és ahogyan ő csinál, és ha valaki máshogy csinálja, az semmiképpen nem jó, holott nem feltétlenül tudja, hogy a másik miért csinálja másképp, bár őket általában az okok nem is érdeklik, nem akarják meghallani, és a "nézeteikhez" már-már agresszív megnyilvánulásokkal ragaszkodik... engem ez az, ami zavar, ezt vállalom is, mert legalább mi anyák lehetnék legalább annyira érzékenyek és elfogadóak, hogy megértjük és elfogadjuk, ha a másik valamit másképp csinál, még akkor is, ha esetleg nem értünk vele egyet.

      Törlés
    2. Ami nekem úgy általában a problémám, hogy anyukák mentegetőznek, hogy nem szuperanyák, mert ezt vagy azt nem csinálnak. Nem kell mentegetőzni. Nem attól lesz valaki szuperanya, hogy hordoz, szoptat stb. Én, mint írtam is hordoztam. Soha nem térítettem senkit, ha valaki érdeklődött válaszoltam, segítettem, hogy hol tud helyes információt kapni a témában. Mégis mindig az anyukák elkezdtek nekem mentegetőzni, hogy miért nem hordoznak. Nem értettem, hogy miért és nálad sem értem, hogy miért mentegetőzöl. Egyébként egyetértünk, nekem is ebből az anyukaháborúból tökre elegem van. A hangoskodókról meg ahogy az öregek mondták, mindig a legtetvesebb vakarózik.
      Fejlődés: az anyai megérzésre hallgatni kell. Én valahol 3 hónapos kora körül sejtettem, hogy valahogy más ez a gyerek. Hidd el sok asztalt kellett vernem, hogy figyeljenek rám. Rengeteg értékes időt vesztettem a fejlesztésektől. Tudom, hogy nem szabad összehasonlítani a gyerekeket, de nagyon fáj látni, hogy ő mennyire más.
      Szép ezt leírni, hogy jaj, minden gyerek másképp fejlődik, de a valóság nem ez, a világ nem ilyen.
      Amúgy meg csak szólok, hogy még mennyi hülyeséget fogsz kapni. Amikor én 2 éves korában visszamentem dolgozni, ledöbbenve kérdezték egyesek, hogy ennyire kell a pénz.
      Vagy amikor néha én is elmentem egyedül, drámai hangsúllyal kérdezték, hogy hol a gyerek. Ööööö, van apukája.


      Törlés
    3. Pontosan ugyanezt írtam én is, hogy nem attól lesz valaki szuperanya, hogy hordoz/szoptat stb., de szerintem nem mentegetőztem, csak leírtam, hogy nálunk a mi a helyzet, mert valaki úgyis megkérdezné, hogy miért alakult így, meg hát ezért írom ezeket a blogbejegyzéseket, hogy leírjam az én meglátásaimat, véleményemet tapasztalataimat stb :).
      Szerintem amúgy ez a helyes hozzáállás, hogy elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a másik döntését/helyzetét, de ha kéri, akkor segítünk neki információval, tapasztalatokkal, ahogyan Te is teszed, engem tényleg az zavar, amikor valaki kéretlenül, erőszakosan tolja az ember arcába a saját álláspontját és mindenáron rá akarja venni a másikat, hogy csinálja ő is úgy, mert ha nekik úgy volt jó, akkor másnak is csak úgy lehet jó.
      Az anyai megérzésre valóban hallgatni kell, ezzel teljesen egyet értek, mindenki ismeri a saját gyermekét, ő látja, hogy milyen és ha valami nem ok, akkor vinni kell szakemberhez. Talán a mozgásfejlődés, amit írtam rossz példa volt, mert nyilván komolyan kell venni - bár szerintem nem az az átlag, hogy egy gyerek 3 hónaposan hasra fordul, szóval szerintem ettől még nem kell kétségbe esni, főleg ha egyébként semmi nem utal arra, hogy valami nincs rendben, Lili 5,5 hós - korrigáltan 4,5 hós - volt, hogy átfordult... Szóval ilyen szempontból igenis máshogy, vagy inkább más ütemben fejlődnek a gyerekek, hiszen nem mindegyik pontosabban ugyanabban az időpontban csinál bizonyos dolgokat. Persze van egy időkorlát, ameddig meg kell csinálnia egy-egy dolgot, és ha adott ideig ez nem történik meg, akkor ott már gond lehet, meghát tényleg azt látja azért az ember, ha valami baj van, ha nem olyan a babája, mint a többi, szóval ezekre tényleg figyelni kell.
      Én sokkal inkább arra gondoltam, hogy az olyan kiírások lehetnek nagyon fájók más anyukáknak, mint amit a blogbejegyzésben is írtam, amikor írják többen is, hogy a gyerek átaludta az egész éjjelt, ami tényleg tökjó dolog és nyilván nagy öröm, csak aztán meg látom a kommentek között, hogy többen is írják, hogy ők meg már a kimerülés szélén állnak, mert még mindig 3 óránként kel a baba, vagy a fogzás miatt alig alszik stb., inkább talán az ilyen jellegű posztok azok, amik úgymond "fájók" lehetnek másoknak... persze nyilván aki kiírja, nem azért írja ki, hogy másnak ettől rossz legyen, hanem csak szeretné megosztani az örömét, de nem tudom, én ilyen szociálisan érzékeny vagyok, és pont ezért nem írok oda ilyen dolgokat, hogy ne okozzak másban rossz érzéseket. Inkább csak a kérdéseimet teszem fel, mert sok esetben igenis érdekel más anyukák tapasztalata, véleménye.
      És hát igen, abban biztos vagyok, rengeteg

      Törlés
  18. Szia Szandra!
    Nagyon tetszik, ahogyan írsz és amiket gondolsz dolgokról! Szerintem az a legnagyobb, hülyeség ha valaki azt mondja, ha nem természetes úton szülsz akkor nem vagy igazi anya!! Szerintem egy igazi anya nem itt kezdődik! A tápszerről meg az a véleményem, abár nekem még nincs gyerekem, hogy minden normálisan gondolkodó anya a legjobbat szeretné a gyerekének és biztosan nem jókedvéből nem szoptat. A bébiételekkel nekem nincs semmi problémám, szerintem ez egy nagy segítség, merta azt nem tudoom elhinni, hogy mindig van idő friss alapanyagokból összedobni egy etetésrevalót. Én is kaptam bébiételt és felnőttem, élek! :D Szuperanya??? Ki mondja meg ki szuper és ki nem??!! Szerintem már az a szuper, ha volágra hozunk egy kis tundéri lényt akit megpróbálunk a legjobb tudásunk szerint nevelni, a legnagyobb szeretetben és mindent megteszünk ami csak tőlünk telik!! Én nagyon értékelem az olyan anyukákat akik nem hanyagolják el magukat, mert szerintem ha a Mama boldog akkor a Baba és a Papa is az!! :)
    Még annyit, hogy gratulálok a blogodhoz és a csatornádhoz, Te voltál az első akit követtem. Nagyon szimpatikus vayg és nagyon tetszik amit csinálsz!!! És persze gratulálok a gyönyörű családodhoz, jó egészséget kívánok Nektek és sok örömöt az életeb!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy és nagyon szépen köszönöm :)! És örülök, hogy hasonlóan látjuk a dolgokat :)!

      Törlés
  19. Szia Szandra! Szerintem akkor is szuper anya vagy, a rosszindulatú kommentekkel ne törődj. :) Butaság azt hinni, hogy egy anyuka nem lehet csinos. Igaz hogy nincs babám, és egy darabig nem is lesz, de nagyon inspirálsz mint nő és mint fiatal anyuka. Én azt mondom, hogy így tovább, csak légy olyan, amilyennek megismertünk itt a blogon. :) Ui.: Lili nagyon cukker. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs is ennél megtisztelőbb, amikor valaki azt írja, hogy inspirálom őt. Köszönöm :)!

      Törlés
  20. Imádom az ilyen típusú bejegyzéseidet olvasni!!:) Nem értem az emberek felfogását, hogy miért kell más dolgába beleszólni. Oké ha egy-két jó tanácsot ad de, hogy a másik egész életébe beleszóljon és kötözködni kezdjen, mert nem úgy csinálja ahogy ő, az már nekem kicsit sok.. Senki sem egyforma, tényleg..:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy meghallgatom a tanácsokat, csak azt nem szeretem, amikor elmondom, hogy én ezért és ezért máshogy csinálom, és nem fogadja el, csak a magáét hajtogatja...

      Törlés
  21. Imàdom mikor Liliről és az anyasàgról írsz.😊Szerintem sem az ilyesmin múlik hogy ki jó anya és ki nem.Engem szoptatott az anyàm és természetesen is születtem,még is elhagyott minket mikor 11 voltam.Akkor hol van itt az összefüggés?A màsik meg hogy szerintem irigylésre méltó hogy milyen csinos vagy kisbabàval is.Követni kellene a példàd nem pedig leszólni.Ivett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira sajnálom, mindig összeszorul a szívem, amikor ilyenekről hallok... :(

      Törlés
  22. Imàdom mikor Liliről és az anyasàgról írsz.😊Szerintem sem az ilyesmin múlik hogy ki jó anya és ki nem.Engem szoptatott az anyàm és természetesen is születtem,még is elhagyott minket mikor 11 voltam.Akkor hol van itt az összefüggés?A màsik meg hogy szerintem irigylésre méltó hogy milyen csinos vagy kisbabàval is.Követni kellene a példàd nem pedig leszólni.Ivett

    VálaszTörlés
  23. Igenis szuperanyu vagy! :)
    A toprongyos anyukák meg majd csodálkoznak, ha a párjuk már nem vonzódik hozzájuk...
    Bárcsak mindenki így gondolkodna, mint te, szebb világban élnénk! :)

    VálaszTörlés
  24. Szia Szandra! Nem anyukaként, de szeretnék hozzászólni a bejegyzésedhez. Szóval tökéletes anya, miért, van olyan?! Anyák bibliája, vagy mi? Minden gyermek más és más, ahogy a felnőttek is – SZERENCSÉRE!!!- akkor, miért kellene őket egyformán nevelni, vagy azt várni, hogy egyformán fejlődjenek? Talán mindenki egyformán jó matekból? Vagy bárkiben megvan a képessége, hogy orvos legyen? El kell fogadni, hogy mindenki egy bizonyos génkészlettel, tulajdonsághalmazzal, tehetséggel születik. Az már más kérdés, hogy a szülők feladata ezeket a képességeket, készségeket kibontogatni, támogatni, fejleszteni, de mindig a gyermek igényeit szemmel tartva, semmit nem sürgetve. Én is találkoztam már anyukával, aki azzal büszkélkedett, hogy mindhárom gyermeke már 9 hónaposan járt. Grat..., csak azt éppen elfelejti, hogy nem másztak, ami egy nagyon fontos a motoros készségek fejlesztésében (lásd. később a fent említett matek, nem lesz majd egyszerű dolguk a suliban…) És ki állítja magáról, hogy ő a tökéletes anya? Ki nevezte ki annak? Ja, és ha már ezt így hangoztatja magáról, akkor neki erre van ideje, de másokat megszól, ha feldob magára egy könnyed sminket séta előtt, vagy sportolni megy? Nagyon tudom értékelni az ilyen jól megmondom ősanyákat, akinek a gyereke valószínűleg ott ordít mellette, míg ő a FB-on osztja az észt!
    Az a szuperanya, aki természetes úton szült?! Érdekes felfogás! Hmmm., hát igen, van ilyen vallás is, az amisok! Ők is elutasítják a császármetszést. Nyugodtan utána lehet guglizni, hogy hány nő halt meg emiatt a csodás, modern felfogás miatt! Az ilyen gondolkodású asszonyoknak csak egy kellemes farfekvéses ikerszülést kívánok! Aztán majd utána térjünk vissza a témára ismét!
    Elnézést a kirohanásomért, de mostanában ez a téma, meg a bevándorlás (amire most ne térjünk ki), érzékenyen érint! Nem egy újdonsült anyuka barátnőm sírta már el magát mások okoskodása miatt! Egy olyan időszakban, amiben mindenki mindent jól akar csinálni, bizonytalan, kicsit ijedt, talán pont nem azzal kellene segíteni, hogy valaki belerúg! Az ég óvjon minden gyermeket, hogy ilyen „szuperanyja” legyen, mint az általad említett észosztók!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, engem is érzékenyen érintenek ezek a dolgok... Hallottam amúgy olyan friss anyukáról, aki elment egy baba-mama klubba, hogy kicsit anyukák között legyen és beszélgessen, kicsit kikapcsolódjon, de amikor megtudták, hogy császárral szült, konkrétan "nekiestek"... annyira felháborít az ilyesmi, és hát mondanom sem kell, hogy teljesen elment kedve, hogy bárhova is eljárjon...

      Törlés
  25. Nagyon csinos és jó anyuka vagy. Az irigyekkel, versengőkkel nem kell foglalkozni, nehogy emiatt szorongjál!! Akinek gyereke van, céltábla lesz, megítélik egy pillanat alatt, egyik füleden be, másikon ki :) Csak magabiztosan!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére már tudom kezelni őket... azt hiszem :D! És köszönöm :)!

      Törlés
  26. Mindig nagy élvezettel olvasom a babás bejegyzéseidet. :D
    Nem kell hogy legyen gyerekem, hogy tudjam mekkora vita tud kibontakozni a legapróbb dolgokból is. Például egy ismerősömet teljesen leordította egy nő a boltban, hogy hogy képzeli hogy ilyen szar tápszer vacakkal tömi a gyereket, ahelyett hogy szoptatna. Mindezt persze úgy, hogy a nő nem tudta hogy nincs teje, bármennyire is szerette volna.
    A másik az üveges bébiétel kérdés. Sokaktól azt hallom, csak az jó a babának, nem szabad semmi otthonkészült pürével tömni a gyereket x idős koráig. Valaki meg a baba kajában nem hisz. Ezt mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy mit ad a babának, illetve a babának is van beleszólása. Én például utáltam a bébiételeket, rendszeresen a szüleimen landolt a bekapott falat. Anyum inkább az otthon elkészített pürét készítette el nekem, amit szívesen meg is ettem.
    Az utolsó bekezdési témád meg kész vicc. :D Nem értem az embereket. :D Nem nézhetsz ki jól anyaként mert a babával kell foglalkoznod. :D Meg nem tudom miért hiszik azt az emberek, hogy attól hogy jól nézel ki a ruhádban és egy 5-10 perces sminket feldobsz akkor miért veszed el az időt a gyerektől? És ez nem is feltétlen csak az anyukák kapják meg. Megkaptam már én is, hogy nekem mennyi időm lehet, meg menynivel korábban kell felkelnem, hogy így nézzek ki ahogy... Aztán elmagyazátam hogy indulás előtt 50 perccel kelek,ebben benne van a fürdés, evés/ kaja készítés, smink, öltözés, haj, fogmosás, macska alom tisztitás meg kaja adás. Nem tudom miért hiszik azt, hogy az aznapi öltözékemet 1 óráig állítottam össze. Általában fejben zuhany közben eldöntöm, kiveszem a szekrényből és felöltözök. Gondolom ez páldául nálad sem lehet máskép.
    De a lényeg. hogy ha anyukaként adsz magadra akkor jönnek ezek a trollok, de ha nem akkor meg kapod a hogy nézzel ki. Meg kellene érteniük az embereknek, hogy attól hogy valaki anya lesz/ lett attól még ugyan úgy NŐ és nem egy csöves. Én tudom ha egyszer eljön az én időm és én leszek anyuka, akkor sem fogok lemondani arról, hogy egy jobb szabású felsőt vegyek fel a kinyúlt otthoni, babakaja foltos helyett az utcára. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy vicces lenne, mert ha meg nem adnék magamra, akkor mert azért szólnának be, hogy "na nézd meg, született gyereke és hogy le van pukkanva"... szóval így se jó, úgy se jó :D. Úgysem lehet mindenkinek megfelelni, de már nem is akarok, csak magamnak, meg Lilinek, ja meg a férjemnek ;)!

      Törlés
  27. Örülök, hogy kiírtad mindezt magadból. Az a helyzet, hogy bár én még nem vagyok édesanya, (és egy jó darabig még nem is szeretnék az lenni) mégis egyetértek Veled. Ha a mama kiegyensúlyozott, akkor a baba is, és ahogy írtad, ez így van helyesen: ha Neked arra van szükséged, hogy egy kicsit kisminkeld magad, akkor miért ne tennéd? Attól mert anyuka lettél, még nem kell teljesen elfeledkezned magadról. Igenis magadra is kell szánni időt, pont ez az, amit sokan talán elrontanak, mert elvesznek út közben, ahelyett, hogy napi néhány percet magukkal is foglalkoznának, és boldogak és kiegyensúlyozottak maradnának. Nagyon örülök, hogy Te is ezt közvetíted a többi anyuka és anyuka-jelölt felé, hisz ez a helyes út. Csak úgy lehet boldog a Te gyerkőcöd, ha azt látja, hogy az anyukája és az apukája boldog és kiegyensúlyozott. Ha pedig harmóniában vagyunk önmagunkkal, ez átsugárzik a párkapcsolatunkra, és most már a kisbabátokra is. Senki sem szupermami, senki sem tökéletes, de ha megvan az összhang, akkor nem is kell annak lenni :) Ne add fel a gondolkodásmódodat, továbbra is csináld azt, amit jónak érzel, és kívánom, hogy sok-sok hasonlóan jó pillanatot szerezzetek egymásnak a kislányoddal :) Egyre gyönyörűbb lesz Lili :)

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe