Babaváró napló 3.


Eljött az ideje egy újabb babaváró bejegyzésnek, szerintem most megint eltelt annyi idő, hogy érdemes hírt adnom és beszámolnom az utóbbi hetek fejleményeiről változásairól. Az előző kettő bejegyzésemet ITT és ITT olvashatjátok, és ha minden igaz, még egy lesz majd januárban, ha minden jól megy, mivel február elejére vagyok kiírva, de majd meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok.
Vágjunk is bele!





Testi változások
Hát igen, a hasam egyre nagyobb, amit talán így a 32. héten nem meglepő :D. Ennek ellenére még így is sokaktól megkapom, hogy pici a pocakom... Ez azért hülyeség, meg egyáltalán más kismamák hasához méregetni a sajátomat, mert az, hogy kinek mekkora, teljesen egyedi és több dologtól függ, úgyhogy én ezen nem fogom stresszelni magam. Meg hát hátravan még kb. 8 hét, és ilyenkor gyarapszik csak igazán a baba, úgyhogy az aggódók megnyugtatására jelzem, hogy lesz ez még nagyobb is :).

27 hetesen
28 hetesen
29 hetesen
30 hetesen
31 hetesen

Lelkiállapot
Sajnos nekem az első két trimeszter korántsem telt felhőtlenül, szinte mindig volt valami probléma, mindig volt min aggódni, és folyamatosan orvoshoz kellett járnom... Kicsit irigykedtem azokra a kismamákra, akiknek kb. kéthavonta egyszer kell dokihoz menni, nekem nagyjából kéthetente kellett, de volt hogy hetente, azért így nehéz volt igazán átadni magam a babavárás örömének, de persze próbáltam minél kevesebbet stresszelni... Ehhez a képest a 3. trimeszter már sokkal nyugodtabban telik, úgyhogy ezért hálát adok az égnek, hogy a nehéz kezdet után végre most még tényleg kiélvezhetem a várandósságomból hátralévő heteket. Meglepően nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, jól érzem magam a bőrömben - persze vannak azért "nehézségek" az egyre növekvő pocak miatt, de ezektől eltekintve jól vagyok nagyon :).

Édes teher
És ha már a nehézségekről esett szó: ahogyan gyarapszik a baba, úgy kezd egyre inkább értelmet nyerni a "terhes" kifejezés (ettől még nem szeretem ezt a szót). Most már azért gyakrabban érzem, hogy fáj a hátam, a derekam, bár heti 2x kismamatornára járok, ami sokat segít. De egyre nehezebb kikászálódni az ágyból, a túl hosszú mászkálásokat is hanyagolom már, és hát a busz után rohanás, meg a villogó zöldön való átszaladás is felejtős már. Ja és a fűzős lábbelik is :D.

Alvás?
Bizony az alvás sem az igazi már, de nem is a növekvő pocak miatt, mert egyelőre vidáman elalszom az oldalamon, inkább amiatt, mert legalább 3-4x felkelek éjjel, hogy meglátogassam a  mosdót és hát ahogyan írtam fentebb, kicsit már nehézkes kimászni az ágyból.
Hetente legalább 1-2x előfordul, hogy felébredek fél 4-4 óra környékén, és egyszerűen nem tudok visszaaludni. Ilyenkor általában kiköltözöm a nappaliba, és bekapcsolom a tv-t. Jobb esetben 6-7 óra környékén újra elnyom az álom 1-2 órácskára, rosszabb esetben nem, és sajnos mivel a délutáni alvás nekem nem igazán megy, olyankor nem vagyok a legkipihentebb, de legalább szokom a kialvatlanságot. Szerencsére viszonylag jól bírom a kevés alvást, remélem továbbra is marad ez a tendencia, mert a későbbiekben ez még jól jöhet :D.

A baba
A lényeg és a legfontosabb, hogy a babával minden rendben van: a legutóbbi ultrahangon kiderült, hogy már fejvégű, vagyis a fejecskéje van alul, ami mindenképpen szerencsés, hiszen ez a természetes úton való szülés egyik "feltétele". Remélem, hogy most már nem is fog visszafordulni, bár ez azért viszonylag ritka, mivel ahogy nő, egyre kevesebb helye lesz bármihez is, nem hogy visszaforduljon.
Voltunk 4D-s babamozin is a férjemmel, mivel ő csak a 12 heti ultrahangon látta a lánykánkat, ami valljuk be, nem most volt. A kislányunk finoman szólva nem könnyítette meg az ultrahangos hölgy dolgát... :D Meggyőződésem, hogy érezte, hogy jól meg akarjuk nézegetni, így eleinte bujkált, meg a kezével takargatta az arcát, de aztán csak sikerült rábírni, hogy mutassa meg magát, úgyhogy végül láttunk tőle mosolyt, fintorgást, ásítást és még a fejét is fogta :D. Hihetetlen élmény volt látni, sokkal valósabb így az egész, jobban magam elé tudom elé képzelni, úgyhogy nagyon örülök, hogy elmentünk, a férjem meg még inkább, végigmosolyogta az egészet.
Így a 3. trimeszter elején a kislányunk jóval aktívabb, mint korábban volt: egészen sokat mozog és rugdalózik, akár még éjjel is, naponta többször csuklik is, ami elég vicces :D. Szerencsére még mindig nem tapasztalom, hogy úgy mozogna, vagy olyan "dolgokat" rugdalna, hogy fájjon. Néha van olyan, hogy kinyomja, vagy befeszíti magát, és az talán nem a legkellemesebb érzés, de még mindig imádom az érzést, ahogyan rugdal és mocorog. Mindenesetre elég vicces kívülről látni, ahogyan mozog/hullámzik a hasam a baba mozgásától :D. De ahogy egyre nagyobb lesz, úgy lesz egyre kevesebb helye a nagy mocorgásokhoz, úgyhogy az aktivitása is csökkenő tendenciát fog mutatni elvileg.
Továbbra is szívesen "szórakoztatom", főleg amikor egyedül vagyok otthon :): amellett, hogy beszélgetünk vele, mostanában leginkább Weöres Sándor mondókákat olvasok neki, meg persze zenét is hallgatok vele, meggyőződésem, hogy vannak már kedvencei dalai, vagy legalábbis én szeretem ezt hinni :D.

Diéta
Szerencsére most minden rendben van nálam, egyedül a terhességi diabétesz miatti diétára és vércukormérésre kell folyamatosan odafigyelnem és kontrollra járnom. A diéta miatt a súlyom stagnál, pontosabban mivel 170g-os szénhidrát diétát kell tartanom, szerintem valójában fogyok, csak mivel a baba meg gyarapszik, emiatt a mérlegen azt látom, hogy a súlyom nem igazán változik. Talán valahol jobb is, hogy így alakult, hogy diétáznom kell, mert lehet, hogy amúgy tömném magamba a szénhidrátot, meg folyamatosan nassolnék, és úgy valószínűleg többet mutatna a mérleg, mint amennyit most mutat. Egyébként eddig mindösszesen 8 kg-ot híztam, ami szerintem teljesen optimális.
Nem mondom, hogy nem nehéz tartani a diétát, de nem is igazán bűnözök (bár lehet, hogy a heti egy chai latte annak számít szerintem, de azt is szigorúan beleszámolom a napi szénhidrát mennyiségbe, és erről nem vagyok hajlandó lemondani, egyszerűen kell a lelkemnek:). Persze kicsit irigyellem azokat a kismamákat, akik ehetnek mindent, amit megkívánnak, és hát jön a karácsony is, ami étkezés szempontjából mindenképpen kihívás lesz, de a lényeg, hogy minden rendben legyen, és ha így lesz, akkor megérte rendesen csinálni a diétát :).

Diétás édességek a Mikulástól :)

Gyakori kérdések/tanácsok/megjegyzések
Óóó igen, ezeket lassan vezetnem kellene, hogy mik azok a kérdések/megjegyzések, amiket leggyakrabban megkapok, és ezekből most már egyre több lesz. Mindenkinek van legalább egy "jótanácsa", és mindenki meg van győződve róla, hogy az a tuti, amit ő mond... Nem azt mondom, hogy teszek rá, mást mit mond, de azért ha mindent megfogadnék, vagy a szívemre vennék, akkor elég nagy bajban lennék. Nyilván amit az orvosom/szülésznő/védőnő mond, arra odafigyelek és megfogadom, mégiscsak ez a szakmájuk. Ezen kívül pedig édesanyám tanácsai is fontosak, hiszen mégiscsak ő nevelt fel engem (és a nővéremet is), tehát személyesen tapasztalhattam, hogy jól csinálta. A többiből meg szelektálok :D.
De azért néhányat megosztok Veletek is, meg az én álláspontomat is:
- "32 hetes vagy? Ahhoz képest nagyon pici a hasad!" - Ezt már írtam fentebb, no comment...
- "Most még Te vagy a középpontban, mindenki Téged ugrál körbe, de majd ha megszületik a baba, akkor minden körülötte forog majd." - Ki gondolta volna, hogy ha megszületik a baba, onnantól ő lesz a középpontban... :D Most sem vagyok amúgy "királylány", megcsinálok mindent, amit tudok és szabad, sőt olyan fura, amikor "körbeugrálnak", de persze jól esik, hogy törődnek velem vigyázni szeretnének rám, az "előzmények" ismeretében érthető, hogy aggódnak értem, hogy minden rendben legyen a babával és velem.
- "Nem félsz a szüléstől?" - Ezt kérdezik a legtöbben. Az a helyzet, hogy azért nem igazán félek tőle (persze azért kategorikusan nem jelenteném ki, hogy egyáltalán nem félek), mert tudom, hogy úgyis fájni fog és olyan fájdalom lesz, amit nem tudok elképzelni és amire előre nem tudok felkészülni (kivéve néhány légzőgyakorlatot), úgyhogy emiatt nem stresszelem magam.
Inkább azon izgulok, hogy ne legyen semmilyen komplikáció és minden rendben menjen, de azt hiszem a legjobb helyen fogok szülni szakmai felkészültség szempontjából. Másrészt meg szerintem az igazán nagy kihívás a szülés után jön, attól sokkal inkább tartok, amikor is ott van egy baba, akiért onnantól Te vagy felelős, Neked kell ellátnod és megfelelően gondoskodni róla, ettől sokkal inkább "tartok", mármint hogy mindent jól csináljak majd.
- "Átadják a helyet a BKV-n?" - Másik kedvenc témám, úgyhogy engedjétek meg, hogy kicsit bővebben kifejtsem az álláspontomat ezzel kapcsolatban. Nem gondolom azt, hogy azért mert babát várok, akkor amint felszállok valamilyen tömegközlekedési eszközre, legalább öt embernek kellene felugrania, hogy átadja nekem a helyét. És nem is azért szeretek most már inkább ülve utazni, mert ne tudnék állni a két lábacskámon (nyilván itt arra gondolok, ha hosszabb távot megyek)... Ha van több szabad hely is, vagy mondjuk csak egy, de úgy látom, hogy körülöttem nincs más, akinek nagyobb szüksége van arra, hogy leüljön, akkor bizony leülök. Mégpedig azért, mert a sofőrök sokszor úgy vezetnek, mint egy eszelős: gödrökön száguldoznak át, rázkódik a busz, vagy úgy veszik be a kanyart, mint egy ralliversenyen, hirtelen fékeznek, és bár lehet, hogy én kapaszkodom, de egy hirtelen fékezésnél még ez sem feltétlenül számít, vagy nekem eshet más, aki mondjuk nem kapaszkodik. Emellett a tömött buszokon járműveken nem mindenki szereti levetni a hátizsákját, és hát hadd ne mondjam, hogy nem túl kellemes érzés, amikor egy táska nyomódik a pocakomnak. Ahogyan az sem, amikor göröngyös úton haladva rázkódik a hasam, tényleg nem az...
Amúgy meg vicces, hogy amikor felszállok egy tömött buszra, és látom, hogy többen sandítanak a hasamra (kabátban is egyértelműen látszódik, hogy babát várok)... akkor legalább ne bámuld :D. Én nem fogok senkit felállítani, hogy adja már át a helyét, akkor megpróbálok úgy helyezkedni, hogy a legkevésbé legyen "veszélyes" és kényelmetlen, mert pl. a fej fölött lógó akasztókhoz felnyújtózkodni egyáltalán nem az, és nem is legbiztosabb, legstabilabb fogódzkodó. Egy fiatal srác a múltkor aranyosan megkérdezte, hogy csináljon-e nekem helyet, mert ő simán felállít valakit, de mondtam, hogy erre semmi szükség.
Egyébként pedig volt már rá példa, hogy átadták a helyet, ez mindig nagyon jól esik :). És hozzáteszem, hogy ha én leülök, de felszáll valaki, akinek nagyobb szüksége van ülőhelyre és nincs több szabad hely, akkor én is felállok és átadom a helyemet, ahogyan ez pár napja meg is történt, ez számomra teljesen magától értetődő.
- (A BKV-s kérdéshez kapcsolódóan) "Akkor miért nem jársz autóval?" - Először is szeretném előre leszögezni, hogy mivel a férjem dolgozik, így nem ér rá arra, hogy mindenhova furikázzon engem autóval és ezt nem is várom el tőle (amúgy mindig csodálkozom azokon, akik minden egyes vizsgálatra a férjükkel érkeznek, még napközben is. Persze nem tudhatom, hogy milyen az időbeosztásuk, lehet simán megtehetik, de az én férjemnél ez nem megoldható, és amúgy sem várnám el, hogy mindenhova kísérgessen, meg szerintem semmi szükség rá, na mindegy). Pár héttel ezelőttig még simán beültem a volán mögé vezetni, de most már csak nagyon ritkán, és csak úgy, ha a férjem is ott van, de igazából már nem nagyon jellemző, és a férjem se nagyon szereti, ha vezetek. Hogy miért?
1. Az öv bevág és kényelmetlen... tudom, lehet kapni övterelőt, de mivel nem vezetek annyit, így nem fogok több ezer forintot kiadni érte, szerintem ez azoknak hasznos, akik napi szinten vezetnek. 2. Ha pl. parkolni kell, vagy vannak egyéb helyzetek is, amikor hátra kell fordulni - egyáltalán nem kellemes nagy pocakkal az ülésben hátrafordulni. 3. A mi autónkban nem lehet kikapcsolni a vezetőoldali légzsákot, gondolom ezt nagyon nem kell ragoznom, hogy miért lehet veszélyes... 4. Valahogy úgy érzem, hogy sokszor lankad a figyelmem, vagy elkalandoznak a gondolataim, és ha ez vezetés közben történik meg velem, az sem igazán jó... 5. Szerintem ezt mindenki egyénileg érzi, hogy neki mi jó, mi kényelmes, és ha valami nem az, akkor nem kell erőltetni. Minden terhesség és minden várandós nő más, attól hogy valaki csinál/nem csinál valamit, az nem azt jelenti, hogy akkor az másnál is ugyanúgy van.

Készülődés
Azt mondják érdemes a 37. hétre mindennel készen lenni, hiszen onnantól kezdve gyakorlatilag bármikor jöhet a baba, úgyhogy ennek igyekszem eleget tenni, de én azért reménykedem benne, hogy azért tovább is bent lesz :D. Bár szerencsére elég sok mindent kapunk a nővéreméktől, azért még így is maradtak dolgok, amiket meg kell(ett) venni, ezek egy részének a beszerzése még hátravan, igyekszünk decemberben, legkésőbb január végén mindent letudni.
A kórházi táskának is készen kell már lennie a 37. hétre, ebbe már megvettem a dolgok nagy részét, de össze még nem pakoltam, viszont az ünnepek után mindenképpen meg fogom tenni.

Cuki állatkás babaruhák a H&M-ből

Babaszoba
Nagyjából már készen áll, csak az utolsó simítások vannak még hátra, pl. szeretnénk még a komód fölé egy polcot a falra, meg picit szeretném még dekorálni, de azért megmutatom Nektek, hogy hogyan is néz ki. Sajnos az egész szobáról nem igazán tudtam képet csinálni, mert viszonylag picike, de szerintem azért a részletekből össze tudjátok rakni, hogyan is néz ki :). Semmi esetre sem akartam rózsaszín falakat, vagy bútorokat, inkább a kiegészítőkkel próbáltam kislányos hangulatot varázsolni a szobába, és meg kell hogy mondjam: nagyon tetszik a végeredmény nekem is és a férjemnek is.
Ahogyan írtam Nektek az előző babaváró bejegyzésben, nem vettünk kifejezetten pelenkázószekrényt, hanem az IKEA-ban vettünk egy komódot, és annak a tetejére vettünk egy merev pelenkázólapot.
Ez a felirat és füzér a kiságy melletti falat díszíti (ezek kézzel készített egyedi díszek, de nem én készítettem őket, hanem a Meska nevű kézműves oldalon rendeltem őket).
A kiságyat a nővéreméktől kaptuk, úgyhogy ez az egyetlen bútor a szobában, ami nem fehér, de engem annyira nem zavar. Ja és igen, meglett a H&M-es bagoly, ráadásul duplán is: az egyiket az egyik nagyon kedves olvasómtól kaptam, akivel rendszeresen tartom a kapcsolatot, a másikat pedig a Németországban élő barátnőm szerezte meg, innen is még egyszer nagyon köszönöm mindkettejüknek <3.
Hasznos dolgok
Ez a rész leginkább azoknak lehet hasznos, akik szintén éppen babát várnak, vagy tervben van, de gondoltam megosztok Veletek 1-2 dolgot, amiket én hasznosnak tartok.
Korábban írtam, hogy az alverde mamaglück testvajat használtam a terhességi csíkok megelőzésére, az elfogyott, és most a Bielenda Sexy Mama stria elleni ápoló balzsamot használom. Nagyon szeretem, mert bár könnyedebb állaga van, mint az alverde testvajnak, de ez is egy sűrű és tápláló krém, amivel nagyon kellemes érzés bekenni a száraz, húzó, feszülő bőrt. Az már csak plusz, hogy allergén-, mesterséges színezék és parabenmentes. Rendelhető ITT. Amúgy szerencsére továbbra sem jelentek meg rajtam csíkok,
A másik nagy kedvencem egy telefonos alkalmazás, mégpedig egy magyar nyelvű, a 9 hónap nevű app. Ezen kívül még két másik magyar nyelvű, babaváró alkalmazást is letöltöttem (Baba-mama, illetve Anya leszek), és persze lehet válogatni számos angol nyelvű app közül is, de nekem ez lett a kedvencem. Három dátum alapján is meg tudja határozni a szülés várható időpontját, minden héten van egy leírás arról, hogy az adott terhességi héten mi történik a kismamával és a babával, nyomon tudod követni, hogy melyik héten kb. mekkorának kell lennie a babának és minden napra van egy jópofa tipp. Ezen kívül több hasznos lista is van benne (pl. miket kell beszerezni a babának, mit kell vinni a kórházba), van még benne babanév-választó és sok-sok hasznos információ és tipp is, ITT meg tudjátok nézni.
Ezen kívül szerintem nagyon hasznos, ha az ember el tud járni különböző felkészítőkre, vagy kismamatornára. Szerencsére a kórházban, ahol szülni fogok, ingyenesen adott mindkét lehetőség azok számára, akik ott fognak szülni.
Mióta az orvosom engedélyezte a mozgást, azóta heti kétszer járok kismamatornára. Az egy órás torna alatt többek között mell-, hát- és vállizom erősítő gyakorlatokat csinálunk, valamint a szülésnél hasznos légzőgyakorlatokat is szoktunk csinálni. Meg egyáltalán jó egy kicsit kimozdulni, és hasonló cipőben járókkal együtt tornázni, én mindig nagyon élvezem ezeket a tornákat, jó érzés átmozgatni a testemet, engem mindig nagyon feltölt, még akkor is, ha ebben a barátságtalan időben néha nagyon nincs kedvem kimozdulni. 
Ezen kívül heti egyszer szülésfelkészítő tanfolyamra is szoktam menni szintén a kórházba, ahol szülni fogok. Itt a szakemberek különböző témákat érintenek a várandóssággal és szüléssel kapcsolatban, fel lehet tenni a minket foglalkoztató kérdéseket, és az órák végén általában körbevezetnek a szülőszobán is, már amennyiben nincsen telt ház :).
Egy dolog van, amit mindenképpen szeretnék még beiktatni a szülésig, az pedig egy babaelsősegély tanfolyam. Ha valami, akkor szerintem ez igazán hasznos és egyáltalán nem felesleges, és soha ne legyen rá szükség, de engem megnyugtat a tudat, hogy ha bármi gond van, akkor tudom mit kell csinálni.



Na ezt sikerült megint jó hosszúra nyújtanom, de
remélem azért szívesen olvastátok :)!



Szandra
Facebook Youtube Instagram Twitter BloglovinPinterest




You Might Also Like

44 megjegyzés

  1. Mindig örömmel olvasom a babavárós bejegyzéseidet, és ismét csak annyit tudok mondani, hogy örülök hogy minden rendben van! :)) Az a babaszoba nagyon aranyos, nem teng túl benne a rózsaszín, mégis olyan csajos. :))

    VálaszTörlés
  2. Csodás időszakot élsz meg! Én tavaly suli miatt nem tudtam még dolgozni, így én voltam az aki unokanővéremet kísérte a vizsgálatokra és egyéb helyekre, így kis ízelítőt kaptam a várandóságból. Biztos vagyok benne, hogy a baba megszületése előtt ez a másik legcsodásabb időszak amit egy nő átélhet. A hátralévő időszakra továbbra is jó egészséget kívánok a babának és neked is! Szorítok értetek, hogy minden rendben menjen majd a születésnél is! :) Szuper bejegyzés lett ez is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm :)! Valóban csodás időszak, bár azt is tudom, hogy vannak akik nehezebben viselik, még több probléma van, szóval nem mindenkinek egyszerű, de én a nehézségek ellenére is megpróbálom minél inkább kiélvezni :).

      Törlés
  3. Egyáltalán ne aggódj azon, hogy sokak szerint "kicsi a pockod"! Ezen én is átestem mert elég magas vagyok (176 cm) és így jobban "eloszlik" a baba mérete a testemen. Én is úton-útfélen megkaptam ezt, senki nem akarta elhinni, hogy már éppen az adott hónapban vagyok. Én a 7. hónapig dolgoztam és még az utolsó napokban is megkérdezte egy munkatársam, hogy tényleg babát várok-e?! :/ Bevallom ez akkor nagyon rosszul esett, de nekem már csak 3 hetem van hátra a szülésig és -magamhoz képest- már óriási lett a pocakom, úgyhogy jelentem megnőtt. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, eleinte engem sem érintettek túl jól az ilyen jellegű megjegyzések, és persze elkezdtem aggódni, meg folyamatosan a hasamat nézegettem, "méricskéltem" a tükörben...
      Hú akkor Neked már tényleg nincs sok hátra, vigyázz nagyon magadra és a babára és könnyű szülést kívánok :)!

      Törlés
  4. Imádom olvasni ezeket a bejegyzéseket :) A szoba és a képek nagyon szépek, te pedig gyönyörű kismama vagy! :) Tetszett egyébként, amit a szülésről írtál, jó hozzáállás! :)

    VálaszTörlés
  5. Tündéri a babaszoba és nagyon szép a pocid, nem is kicsi, jobb ez, mint 20-30 kilókat hízni, szerintem. :) Irigylésre méltó, hogy ilyen józanul, intelligensen viseled a nehézségeket és az okoskodókat. Jó egészséget kívánok és problémamentes babavárást a továbbiakban is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, hát igen, igyekszem nem mindenen aggódni és magamra venni, mert akkor már idegroncs lennék szerintem :D. Érdekes dolog amúgy ez a hízás, mert volt olyan ismerősöm, aki simán felszedett 20 kilót, és utána úgy ment le róla, mintha ott sem lett volna. Na én sajnos nem az a típus vagyok, akiről így leolvadnak a kilók, úgyhogy kicsit örülök, hogy így majd talán kevesebb dolgom lesz, ha egyszer újra formába kell majd hoznom magam :).

      Törlés
  6. Olyan jó végig követni a változásokat. Bár én még nem voltam kismama, de szerintem egyáltalán nem túl kicsi a pocakos, nagyon kis helyes. :)
    További jó babavarást. :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szuper kis bejegyzés és nagyon tetszik a szoba is. Örülök, hogy nyugalmasabb időszakhoz értél, abszolút megértem, hogy milyen az amikor paráztatják az embert. Nekem anno a terhességem utolsó 4 hetére jutott a legtöbb ebből. A szüléshez való hozzáállásod is nagyon tetszik, tényleg nem lehet rá felkészülni, majd akkor és ott átéled, addig felesleges stresszelned magad rajta. Kitartás és további jó gömbölyödést, mert a végén nő csak igazán :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, a végén is lehet min aggódni, az tuti, de most még egyelőre minden ok, igaz folyamatosan kell csekkolnom a vércukrot, vérnyomást, meg egyéb dolgokat, de remélem most már nagy gáz nem lesz.
      A szülést meg majd meglátjuk, majd akkor ott úgyis minden kiderül, jobb nem lesz tőle, ha előre ráparázom, az tuti :).

      Törlés
  8. Gyönyörű a babaszoba! :) Imádom! :) Jó olvasni ezeket a bejegyzéseket, mert így tudok nosztalgiázni ;) A pocakod szerintem egyáltalán nem kicsi, ez minden kismamánál testalkat kérdése, viszont a képek alapján megmondtam volna, hogy kislányotok lesz! :) Az én pocakom mindig is hatalmas volt, tipikus csúcsos, fiús pocak, már 33 hetesen azt kérdezgették, hogy a napokban fogok-e szülni... :D
    BKV... én sem állítottam fel senkit soha, viszont nem egyszer volt, hogy a buszon/metrón egy-egy lelkes nénike elordította magát, hogy "valaki adja már át a helyet a kismamának", nagyon ciki volt, de működött :D
    A baba mozgása pedig nem törvényszerű, hogy lelassul, a kisfiam végig nagyon aktív volt, amikor elkezdett szivárogni a magzatvíz, még utána is tolta bent :) Idekint is ilyen aktív :)
    Nagyon szép babavárást kívánok még erre a 8 hétre! És gyönyörű szülést! :) /Ja, és ha ajánlhatok valamit, az a Vajúdástámogatás mindenkinek című könyv. Vannak benne elborult dolgok, de nekem nagyon hasznos volt/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, az is igaz, hogy nem mindenkinek lassul le a baba a terhesség végén, meglátjuk, hogy nálunk mi lesz :), mondjuk eleve nem az a nagy tornász, aki egyfolytában rugdos és nem "nyugszik", de azért így is aktívabb, mint mondjuk egy hónapja volt.
      Azért az vicces lehet, amikor egy nénike így elrikkantja magát a BKV-n :D.
      A könyvtippet pedig köszönöm szépen ;)!

      Törlés
  9. Úgy szeretem ezeket a bejegyzéseket, remélem lesz majd a baba születése után is update veled és a babával kapcsolatban is :)

    VálaszTörlés
  10. Magam sem hittem volna, de nagyon szeretem az ilyen bejegyzéseidet (is). Minden egyes (még a legapróbb) részletet is átolvasok, de teljesen átszellemülten :D
    Igazából a stílusod is nagyon megfogott, és az is, ahogy leírod a dolgokat, semmi felesleges, csak amennyi még épp érdekli a kívülállókat :)
    A babaszobában az tetszik nagyon, hogy tiszta hatást kelt és a fehérség ellenére sem tűnik üresnek (nekem a fehér terek általában olyan semmilyenek).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, azért ilyen nagyon uncsi orvosi dolgokat nem akarok leírni, csak nagy vonalakban, ami fontos lehet, mert azért ezek annyira nem izgi dolgok.
      Eleinte én is úgy voltam a babaszobával, hogy hát a fal is fehér, meg a kiságyat kivéve a bútorok is, nem lesz-e túl "komoly", de aztán ahogy bekerültek a kis kiegészítők, meghát még lesz néhány, úgy már egyre jobban tetszett. Nem túl sok, mert én pl. nem szeretem az ilyen telefestett falakat, de azért mégis kislányos és babás :).

      Törlés
  11. Nagyon jól áll a pocak csak úgy ragyogsz a babavárás örömeitől! :) A családunkban most egy lassan egy éves kisfiú és egy másfél éves kislány is van, az anyukáktól is eleget hallottam babás dolgokat, de a tiédet is mindig nagyon kíváncsian várom, és figyelmesen olvasom. Már most azt érzem, ha én is itt tartok majd akkor is nagyon hasznosak lesznek a bejegyzéseid! :)

    VálaszTörlés
  12. Szuper bejegyzés volt. :) Nagyon örülök Neked és szorítok, hogy minden rendben legyen most már. :) Csodaszép kismama vagy, kifejezetten jól áll neked az áldott állapot. :)

    VálaszTörlés
  13. Annyira helyes kismama vagy! :) Még soha nem kommenteltem a blogon, de ezt most le kellett írjam. Az egész bejegyzés tetszett, a babaszoba is, én még nagyon messze állok attól, hogy gyerekem legyen, de ennek ellenére nagyon érdekesnek találtam ezt a kis írást.

    VálaszTörlés
  14. De jó volt ez a bejegyzés is! Mindig annyira jól összeszeded a gondolataidat, egy élmény olvasni :) Nagyon édes lett a babaszoba. Én még arra lennék kíváncsi, hogy a férjed hogyan éli meg az egészet. Na talán majd ha ő is elkezd blogot írni... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú köszi a tippet, igyekszem nem elfelejteni, és az utolsó babaváró bejegyzésben írok majd erről is :).

      Törlés
  15. Nagyon szeretem továbbra is ezeket a bejegyzéseket olvasni, imádom az ízlésed is, a baba szobája nagyon helyes, kislányos, de nem túl sok, nekem is nagyon tetszik! Örülök, hogy jól vagytok, remélem ez így is fog maradni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett és köszönöm szépen :)!

      Törlés
  16. Én a BKV-s bejegyzéshez írnék hozzá: nem értem az embereket. Nem vagyok az udvariasság mintapéldánya ebből a szempontból, de kismamáknak mindig átadtam a helyem a BKV-n Pesten. Ez evidens volt. Azon azonban meglepődtem, hogy rajtam kívül szinte soha senki nem mozdult. ?! ?! Pedig pont ezek, amiket írtál: veszélyes, ha elesik, nehéz a baba stb. És én lányként hamarabb felálltam, mint 30-as 40-es pasik, akik jóesélllyel átélték már ezt a feleségükkel.... Szégyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a durva, hogy amikor megyek valamilyen vizsgálatra a kórházba, ugye sok esetben a kismamákkal ott a van a férjük, és ők is simán leülnek a padra, és elnézik, hogy kismamák meg ácsorognak nagy hassal... Nem egyszer az asszisztens szól ki, hogy a kedves kispapák ugyan álljanak már fel, és engedjék leülni a kismamákat, mert nekik van fenntartva az ülőhely...

      Törlés
  17. Nagyon csini vagy :)
    Ó, a pocak sosem jó méretű senkinek :) Vagy kicsi, vagy nagy, attól függ, ki nézi. Nem kell vele foglalkozni. Ha idegesít, mondd, hogy az orvos szerint pedig pont jó. Nem tapogatják még az ismerősök? :)
    Első babával sok a vizsgálat, több, mint negyvenszer!!! kellett mennem teljesen normális terhességgel mindig valahová. Ja, és ez mind tb vizsgálat volt, nem egyéni fakszni. Másodikkal bezzeg csak legyintettek, hogy találkozunk a huszonvalahányadik héten, egyedül a védőnőhöz kellett mászkálnom.
    Ha ez megnyugtat, jó, hogy sokat kell pisilni, nekem nem kellett. A baba végig fent maradt.
    A kérdések, leszámítva az autósat, teljesen jogosak. Hajjaj. Meg hát mégis mit kérdezzenek, valamiről csak beszélni kell, izgalmas dolgok ezek.
    Nagyon hangulatos a babaszoba!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja nem is zavar, amúgy hogy kérdezgetnek, csak vicces, amikor találkozom mondjuk régen látott ismerősökkel és szinte mindenki ugyanazt kérdezgeti, vagy mondja :). Amúgy annyira nem jellemező, hogy a hasamhoz nyúlkálnának, bár ezt annyira nem is bánom, mert azért annak nem örülnék, ha mindenki tapizni szeretné, nem vagyok fóbiás, vagy ilyesmi, de azért ez mégiscsak valahol olyan "intim" dolog.
      Amúgy szerintem azóta lehet ez a gyakoribb éjszakai pisilés, mióta fejvégű, mert egyszer csak így egyik napról a másikra sokkal gyakrabban kell kimennem éjjel, míg előtte max 1-2x kellett.
      Amúgy ez az első babával sok a vizsgálat szerintem nem feltétlenül törvényszerű, hogy ilyen sok, nekem nem egy elsőbabás ismerősöm volt, akinek korántsem kellett ennyiszer mennie, és nem értettem, hogy én hova a fenébe megyek ennyit. De mindegy, ha muszáj volt, hát mentem, de ha nem lett volna ennyi "probléma", akkor feleennyi vizsgálattal is megúsztam volna valószínűleg.

      Törlés
  18. Nagyon jó kis bejegyzést kaptunk ismét! Örülök, hogy elengeded a füled mellett a "praktikus" tanácsokat és a hogyan kéne okosságokat. Két barátnőm pár nap különbséggel szülte a babáját. Mindketten máshogy viselték és a legviccesebb az volt, hogy egyik kritizálta a másikat olyan dolgokért, amiket szerintem mindenki maga érez Pl. az egyikük az utolsó hetekben már nem akart kimozdulni otthonról. Mindent megcsinált amit tudott, de azt kérte, hogy őt látogassák, neki már ne kelljen menni sehova. Na ettől a másik lány teljesen kész volt, mert ő még a szülése előtti napon is mászkált valahol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz amúgy elengedni őket, de muszáj, mert különben bekattanok :D.
      Amúgy ez is annyira egyéni dolog, hogy ki mennyire akar mászkálni a végén. Valaki még olyankor is tökre aktív, de pl. én is azt érzem, hogy egyre hamarabb elfáradok, vagy éppen megkeményedik a hasam, szóval olyan nagyon hosszú mászkálások már nem jöhetnek szóba.
      Ezt tényleg mindenki egyedileg érzi, hogy neki mi a jó, és valóban nem szabad azért kritizálni a másikat, mert ő máshogy csinálja, szerintem itt nincs jó, vagy rossz, hanem ki hogy érzi. De nem szeretem, amikor mondják nekem is, hogy "jajj hát én ennyi idős terhesen így meg úgy...". Jó, az Te vagy, én meg én vagyok, nekem az nem esik jól, más viszont igen.

      Törlés
  19. Rettentő rossz kedvem volt, aztán láttam, hogy itt az újabb babavárós bejegyzés :) Nagy kíváncsisággal olvastam, köszönöm, hogy megosztod velünk a személyes tapasztalatodat. Emellett nagyon szép kismama is vagy :) A picúr is gyönyörű lesz :) A szoba meg... imádni való :))
    Ahogy kiderült, te nem az a lustizós kismama vagy, igenis eljárkálsz, és ez becsülendő :) meg persze az is, hogy nem használod ki ezt a "lehetőséget", hogy téged ezért mindenki körülugráljon :)
    Nagy örömmel várom a következő bejegyzésed :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, próbálok azért viszonylag "aktív" maradni, ameddig tudok, hiszen ha meglesz a baba, akkor egy darabig úgysem fogok menni semerre. De azért így a vége fele most már egyre hamarabb elfáradok, szóval most már jól meggondolom, hogy mikor hova megyek, azért nem akarom túlfeszíteni a húrt, most már igyekszem sokat pihenni, rá kell pihenni a babára :).

      Törlés
  20. Majdnem mindenben ugyanígy vagyok én is, bár 2 héttel le vagyok maradva tőled, még a 31. hetet fogom betölteni. Nekem szerencsére nem voltak nehézségek az első két trimeszterben, viszont a cukrommal bajok voltak. Most a vége a legjobb, testileg-lelkileg egyaránt. Nehezen alszom néha, de még könnyen mozgok :-) Ja, és nagyon szép a babaszoba!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na akkor a cukor téma Nálad is megvan... :/, de örülök, hogy amúgy zavartalan a babavárásod :). Én is így érzem, hogy a vége a legjobb, még akkor, ha most már sokkal hamarabb elfáradok, meg itt fáj, ott fáj, de imádom a pocakomat, meg ahogy mozog a baba :).
      Vigyázz nagyon magadra és a babára :)!

      Törlés
  21. Nagyon jó volt olvasni megint a babavárós bejegyzésed, teljesen beleélem magam! :) Én még messze vagyok attól, hogy babát várjak, de remélem, hogy én is egyszer átélhetem ezeket a gyönyörű hónapokat. Ne foglalkozz senkivel, hogy ki mit mond, te tudod, hogy mi a jó Neked és a babának. :) A pocakod meg szerintem nem is kicsi, meg még most fog sokat nőni az elkövetkező hetekben. Nagyon szép kismama vagy és a babaszoba is nagyon szép lett! :)
    Nagy örömmel várom a következő babavárós bejegyzésedet is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban igyekszem az ösztöneimre és a megérzéseimre hallgatni, úgy vagyok vele, hogy csak érzem, hogy mi a jó nekem és a babának. Mert ha minden tanácsot megfogadnék, amit hallok, akkor elég nagy gondban lennék :D ráadásul sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak, szóval nem is lenne könnyű kiigazodni, hogy akkor kinek is van igaza :).

      Törlés
  22. Drága Szandi! Szeretném megkérdezni, hogy hogy szuperál a fotel etetéshez? Illetve ezt is az Ikeában vetted?

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommentedet. Minden megjegyzést elolvasok és moderálás után közzé teszek, de előfordulhat, hogy erre várni kell 1-2 napot.

Subscribe